A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-11 / 6. szám
E kiemelkedő példák természetesen csak módszertani útmutatóul szolgálhatnak az öregedés elleni küzdelem stratégiáját és taktikáját illetőleg. Aktív magatartás az első szabály. Megtartani, ameddig csak lehet, a tevékenységi területet, ha fel kell adni, vagy ha elvették, akkor újat keresni, megfelelőt, ami a megmaradt képességeket tornásztatja és ezáltal tartós megőrzésüket biztosítja. Ennek a rugalmas visszavonulásnak sikere lehetőség és adottság eredője; így tehát az egyéntől magától is függ. A személyiséget meghatározó lelki sajátosságok, funkciók hanyatlása — amint már említettük — egyénileg nagyon változó időpontban kezdődik, s attól is függ, hogy valaki mikor szünteti meg szakmai-társadalmi tevékenységét, mikor mond le mindenfajta célszerű foglalatosságról, mikor adja fel a küzdelmei. a megmaradásáért, az önérvényesítésért, s hogy mikor kezd érdektelenné, közömbössé válni az élet változásai, eseményei iránt. Ekkor már csak egyfajta lelki narkózis marad hátra, zsongító-csillapító öngyógyítás, mint amilyen a múlton való merengés, a volt sikerek felelevenítése, újra átélése. Megszépíti ezt, az utolsó életszakaszt is és elviselhetővé teszi önmaga és környezete számára az öreg ember napjait, ha még tudomásul veszi, némi örömteljes megelégedéssel, az új nemzedek sikereit, a közösség éltének alakulását, s főleg ha ebben elmúlt élete és tevékenysége folytatódását és igazolását láthatja, vagyis: ha mások által is, de lényegi folytonosságában tovább él,.. A viszonylag egészséges öreg ember általában megértő, nyugodt szemlélője a körülötte zajló eseményeknek s gazdag élettapasztalata alapján sok mindent meg tud érteni, amihez az indulatok csillapodottsága kell, s ezen megértő jóindulata is emberséget sugárzó erő lehet. Ha pedig igazán a szemlélődés csúcsaira ért — nem kevés fájdalmas lemondással —, azt is meg tudja érteni és életérzése részévé tenni mint szükségszerű felismerést, hogy az élet mindenek ellenére is szép és leírhatatlan erejű, hogy az elmúlás ikerpárja a születés, a megszűnésé az újrakezdés és folytatódás, és hogy a kettő adja az élet legmélyebb dialektikáját. Korunk valláspótló élethite ez a szemlélet, s az ősök, elődök tisztelete éppúgy szerepet kap benne, mint az ifjúság megértése. A 85-évében meghalt Lukács György néhány esztendővel ezelőtt így nyilatkozott: „Az tart meg, hogy nincs benső életem. Mindennel foglalkozom, csak a lelkemmel nem foglalkozom... Mihelyt egy pillanatom van, merülök a munkába.“ Ez a munkába merülés azonban, mégha az „a legbölcsebb szülőföld" is — ahogy Cs. Szabó László nevezte — mégse az egyetlen „elixír“. Ezért szükséges az élthez többi fűző szálnak a megőrzése, erősítése vagy újrafonása. Az emberközi kapcsolatok, ha szintén változnak is, mindenképpen megőrizhetők. Elsősorban a családon belül. A kortársakkal, a jelek szerint, csak válogatott kapcsolatokat tart fenn szívesen az öregedő ember, asszerint, hogy ki mire emlékezteti. Élményt csak a gazdag és rendszerint hasonló múltú egyénekkel való együttlét jelent, öregek városa, faluja, városnegyede, épülettömbje, s a mostani öregek otthonai is vitás megoldások, s még alapos vizsgálatot igényelnek. A fiatalokkal?... ..nem tudok már lépési tartani, de ázért csak velük haladok“ — Horváth Imre epigrammája helyesen adja meg a viszonyulási módot. A kulturális igény, melyet Victor Sahleanu axiotropizmusnak nevezett el, ha nem is teljes ellenszere az öregedésnek, de mindkenképp egyike a leghatékonyabbaknak. Már csak azért is, mert a kultúra lényegében magatartás, melynek kifejeződése a leélt élet is. A kultúra teszi lehetővé összhangba jutásunkat önmagunkkal és a társadalommal, félelmeinkkel és reményeinkkel, élettel és halállal a humánum méltósága jegyében. KAPUSY ANTAL Gépeink ősei A motorkerékpár Az első „motorkerékpár“ fülsiketítő, éktelen zajjal indult be 1884 novemberében Cannstadt városában. A favázas alkotmányon alkotója Gottlieb Daimler ült. Hosszú évek kísérlete feküdt ebben a munkában. Nap nap után sokáig dolgozott elfüggönyözött ablakú műhelyében úgyannyira, hogy a kíváncsi szomszédok figyelmét is felkeltette ez a titokzatos munka. Egyszer a rendőrség is megjelent s pénzhamisítással vádolta az ártatlan feltalálót. A motor mégis elkészült. Izzócsövel gyújtotta be a fél lóerős motort amely 12 kmes sebességgel „száguldott“. A fél lóerős, négyütemű turbóhűléses, egyhengeres motor hengerűrtalma 216 cm3, fordulatszáma percenként 700, súlya 90 kg volt. A mai értelemben vett sebességváltója nem volt, hanem a motor és a hátsó kereket fogakkal hajtó közlőmű közötti lapos szíjnak két, különböző átmérőjű tárcsájával lehetett óránként 6, illetve 12 km-es „sebességet“ elérni. „Váltás“ alkalmával a motort le kellett állítani, és úgy kellett cserélni a szíj fekvését. A kerekek és a váz kőrisfából készültek. Érdemes még ideiktatni a korabeli leírást az első motorkerékpárról. „Az ülés alatt van a fél lóerejű motor, s ez kényelmesen elfér a kerékpáros két lába között. A motor a tartályból önállóan felszívja a hajtáshoz szükséges petróleumot, a kerékpárosnak csak a mennyiséget kell a kakassal szabályoznia. Amikor a motort meg akarják indítani, meg kell gyújtani a lámpát, be kell gyújtani a motort és a fogantyúval egyszer meg kell forgatni. A kerék Az első motorkerékpár (1885) még mindig áll. Ha a kerékpáros ezt is mozgásba akarja hozni, felszáll a kerékpárra, megfogja a kormányt és összeköttetésbe hozza a motort a kerékpár kerekével. Ez egy emeltyű, egy zsinór és a feszítőtekercs segítségével történik. Ez húzza ugyanis a hajtószíjakat a korongokhoz. A féket a zsinór irányítja. Amikor visszaeresztik az emeltyűt, a hajtószíj megint elválik, és a mozgás megindul." Daimler motorkerékpárja nagyon kezdetleges volt, de az őt követő technikusok, mérnökök, feltalálók hosszú sora tökéletesítette a szerkezetet, a vázat, a kerekeket. Ma a motorkerékpár — az autó mellett — nemcsak sport — hanem közlekedési eszköz is. Stubnya Arnold felvételei Tudomány Technika mintaszerűen felszerelt és ápolt ketrecek egyik sztárja egy szumá*rai tigris (1. kép), a másik Radjah, a szibériai tigris (2. kép). Ez utóbbi 1968-ban a Moszkvai Allatkertben látta meg a napvilágot. A bischafsheimi állatkertben olyan állatfajok Is kölykedznek, amelyek a világ nagy állatkertjeiben vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak ritkán szaporod nak. LEBEGŐ SÁTOR MAGÄNÄLLATKERT BISCHOFSHEIMBAN A Majna menti Frankfurthoz közel eső otthonában, Bischofsheimban (NSZK) Walter Scheffel adéiigyi tanácsadónak ragadozó állatok számára berendezett magánállatkertje van, négy tigrissel és 41 egyéb ragadozóval. Rezerváciéjában olyan ritka példányok is megtalálhatók, mint az amuri macskák, amelyek közül már egy sem él máshol fogságban. A A japánok felfújható „lebegő“ sátrat készítettek, amelynek — a hagyományostól eltérően — nincsenek támasztó csövei. A három részt kapcsok tartják össze. I Käh n
