A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-04 / 5. szám

KELET-BENGÁLIA - BANGLA DESH

A két ország függetlenségének kivívása, 1947 éta India és Pakisztán már a harmadik háborút vívta egymással. A legutolsó mindössze 14 napig tartott s India teljes győzelmével végződött: a Kelet

Pakisztánban operáló mintegy 35 0D0 fő nyi pakisztáni haderő feltétel nélkül le tette a fegyvert; Kelet-Fakisztán Bangla Desh néven független állammá alakult.

Pakisztán kezdettől fogva természetellenes államalakulat volt: az ország

nyugati és keleti részét légvonalban 1800 km, tengeri úton — az Indiai-félsziget megkerülésével — 4500 km választotta el egymástól. Nyugat-Pakisztánra esett az ország összterületének 85 százaléka (804 ezer km2), Kelet-Paklsztánra mindössze 15 százaléka (141 ezer km2), ezzel szemben a népességnek 55 százaléka Kelet-Pakisztánt lakta (kb. 70 millió — 1970). Fajllag és nyelvileg sokféle népcsoport él Pakisztán területén: keleten főként bengálok, nyugaton főként pandzsábok, továbbá az ugyancsak az Indiai nyelvcsoporthoz tartozó szlndhek (5,5 millió), valamint az iráni nyelvcsoporthoz tartozó pastuk, pathánok, beludzsok stb. Nemzeti nyelv Nyugat-Paklsztánban az urdu, Kelet-Pakisztánban a bengáli, összefogó, egységes nyelv az angol volt. Pakisztán 1947-ben az addigi Brit-India mohamedán többségű területeiből alakult, s a két országrészt lényegében csak a közös vallás fogta ősz sze.

Gazdaságilag nagyok voltak az ellenié tek, s tulajdonképpen ez vezetett a sza kadáshoz. Kelet-Pakisztánban, a Gangesz folyó termékeny deltájában jelentős mennyiségű jutá* termelnek, s ebből eredt egész Pakisztán exportbevételeinek 95 százaléka, viszont az exportjövedel meket nagy részben Nyugat-Pakisztán iparosítására használták fel, Kelet-Pa kisztánnak a beruházásokból alig jutott, azonkívül a keleti országrész közigazgatását s a hadsereget is nyugat-pakisztániak tartották kézben.

Pakisztánban, megalakulása óta, katonai diktatúra volt uralmon. 1970. december 7-én tartották meg az első demokratikus választásokat, amelyeken a Mudzsibur Rahmán sejk vezette kelet-pakisztáni Awami Liga győzött, megszerezve ezzel az abszolút többséget a központi parlamentben is, tehát az Awami Liga parlamenti úton is el tudta volna érni Kelet- Paklsztán autonómiáját. Ebben a helyzetben Ajub Kán államelnök csapatokat küldött Kelet-Pakisztánba a függetlenségi törekvések elfojtására. A nyugat pakisztáni kormánycsapatok véres kegyetlenséggel letörték a felkelést, Mudzsibur Rahmán sejket pedig bebörtönözték. A következik, hónapok folyamán a véres terror elől mintegy tízmillió ember menekült Indiába.

Kelet-Pakisztánban egyre növekedett a népi ellenállás a központi kormány hadseregének terrorjával szemben. A Mukhti Bahlni szervezet tagjai kiterjedt partizánakciókat hajtottak végre. Egyre több fegyveres összetűzésre kerül* sor az indiai—kelet-pakisztáni határon, míg végül 1971. december 4-én megindult a háború. Az indiai csapatok 14 nap alatt megtörték a pakisztáni haderő ellenállását, s a Bangla Desh bejelentette elszakadását Pakisztántól. Ajub Kán pakisztáni elnök lemondott s átadta helyét All Bhutónak, aki elrendelte Mudzsibur Rahmán sejk szabadonbocsátását s legutóbb — az ország egységének megőrzése érdekében — felajánlotta neki egész Pakisztán miniszterelnöki tisztét. — la —

Tompán morajlott a Tyaj folyó (neve vietnami nyelven azt jelenti gyors). A zsilipek állkapcsai ontották a vízáradatot, amely tajtékot hányva sustorgott-zubogott a levezető csatornában. Odébb pedig, a duzzasztógát testében, ünnepi eseményre készülnek az energetikusok: most helyezik üzembe az első turbinát.

Az erőmű Hanoitól északra épül, sűrű, zöld növényzettel borított meredek hegyek között. De nemcsak építkezés ez, hanem hatalmas iskola is egyben: Itt képezik ki a vietnami energiaipari szakembereket.

Nguyen Van Bhe-vel, az építkezés helyettes igazgatójával egy hangulatos kis udvarban beszélgettünk. Jobban mondva házigazdánk beszélt, mi csak feljegyeztük szavait.

— Az erőmű üzembe helyezése több szempontból is nagy jelentőségű. Mindenekelőtt olcsó energiához jutunk, erre pedig nagyon nagy szükségünk van. A vízierőmű évente fél millió tonna szén megtakarítását teszi majd lehetővé. A gát által képzett víztároló medence ugyanakkor elősegíti a Tyaj folyón a hajózás és a halászat fejlődését is. A víztárolón máris létrejött néhány haltenyésztő telep. A szakemberek szerint évente 5000 tonna halra számíthatunk majd.

Tíz nap a demokratikus Vietnamban

A gát ezenkívül lehetővé teszi a folyó szintjének szabályozását is. A száraz évszakban öntözésre használjuk majd azt a vizet, amely az esős évszakban összegyűlik a víztárolóban.

Nguyen Van Bhe elmagyarázta, milyen súlyos katasztrófát jelent Vietnam számára az áradás. Augusztusban még ezen a vidéken is szokatlanul erős esőzések voltak, s a folyó szintje rendkívül magasra emelkedett. A víz átszakította a töltéseket és elöntötte a síkságokat. Több méter magas hullámok zúdultak a termőföldekre, a falvakra, a gyárakra.

Az árvíz legsúlyosabb következményeit már sikerült felszámolni. Harcra kelt az egész nép: munkások, diákok, a néphadsereg katonái, iskolásgyermekek. Majdnem minden védőtöltést helyreállítottak, a földekről elvezették a vizet. Az élet normalizálódott.

Utunk ezután Haiphongba vezetett, Vietnam tengeri erődjébe, az agresszorok elleni harc előretolt állásába. A VDK Haiphongon keresztül bonyolítja le tengeri szállításainak jelentős részét, s ezért az ellenség különösen ádáz dühvei támadta a kikötővárost. Az amerikai repülőgépek 20 000 tonna bombát szórtak rá. több mint 1200 objektumát bombázták. Ám éppen Haiphongnál jelentős veszteségeket is szenvedtek: a VDK légvédelme 257 ellenséges repülőgépet lőtt le ebben a térségben. Ezért ma különleges nyomatékot és jelentőséget nyer a város neve. Haiphong ugyanis ezt jelenti „a tengerpart védelmezője“.

Alacsony felhők tornyosultak az égen, sűrű zápor csapkodta a földeket, amikor a haiphongi kikötő igazgatóságát felkerestük. Mi azonban nemigen törődtünk az időjárással, Le Chay, a kikötő megbízott igazgatója ugyanis rendkívül érdekes dolgokról beszélt. Elmondta, milyen önfeláldozóan dolgoztak a kikötői munkások a bombázások idején: még a legnagyobb bombazáporok közepette is folytatták a szállítmányok kirakását. Az igazgató hosszan beszélt arról is, milyen jelentős testvéri segítséget nyújt a Szovjetunió más szocialista államokkal egyetemben.

— Eredményeink, sikereink, az amerikai imperialistákkal szemben kivívott győzelmeink — mondta Le Ngok Chay — elválaszthatatlanok attól a segítségtől, amelyet a Szovjetuniótól, a testvéri országoktól, az egész haladó szellemű emberiségtől kapunk.

A kikötőmunkások már helyrehozták az amerikai légierők által okozott károkat, s most mindennapi munkájukat végzik. A haiphongiak azonban nem felejtik el, hogy állandó veszedelem fenyegeti őket. Az agresszorok időnként behatolnak a a város légiterébe. 1971 februárjában a város fölött pilóta nélküli felderítő gépet lőttek le az önvédelmi osztag harcosai.

Vietnam hősi népe — miközben ébersége nem lankad — szívósan végzi békés munkáját. Javulnak az életkörülmények, egyre több közszükségleti és fogyasztási cikket gyártanak, s nő a mezőgazdasági termelés is. Egészségvédelmi intézmények, iskolák épülnek.

Ottjártunkkor a kikötőben horgonyzott a Mediny nevű szovjet hajó — ellátogattunk annak fedélzetére is. Iván Revin kapitánytól megtudtuk, hogy ipari berendezéseket, mezőgazdasági gépeket, élelmiszert, műtrágyát hoztak Vietnamba.

Felkerestük többek között a szovjet szakemberek közreműködésével épült Hanoi Gépgyárat is. Ez az üzem még a legádázabb légitámadások napjaiban sem állt le, szünet nélkül gyártotta fontos termékeit. A gyárat most bővítik, a Szovjetunió a legmodernebb berendezéseket szállítja hozzá.

Mindenütt látni annak a segítségnek az eredményeit, amelyet a szovjet nép nyújtott és nyújt vietnami barátainak. 1955 óta, amikor a Szovjetunió és a VDK aláírták az első gazdasági és műszaki segélynyújtási egyezményeket, több mint 150 ipari, mezőgazdasági és egyéb létesítmény épült a VDK-ban, s negyven új állami gazdaság termel kávét, teát,

citruszféléket, kaucsukot. A Szovjetunió jelenleg további 45 gyár és más létesítmény felépítéséhez nyújt gazdasági és műszaki segítséget.

Tiszta, világos, őszi reggel repültünk el Hanoiból. Nehéz volt elválni ettől az országtól, csodálatraméltó, hősi népétől. Ugyanakkor azonban jóleső érzéssel töltött el az a tudat, hogy tehetséges, szabadságszerető emberek élnek és dolgoznak itt, akik szilárd elhatározással, szívós kitartással boldog életet építenek maguknak és utódaiknak.

Szöveg: G. SZAVICSEV

Képek: V. KIVRIN

(A Szovjetunió c. lapból)