A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-24 / 51. szám
Tudomány echnika Szülés a magasban A miami—detroiti vonalon közlekedő egyik repülőgépnek váratlanul le kellett szállnia Atlantában, hogy kitegyen egy utast, aki nem volt bevezetve az utasok jegyzékébe. Az egyik utas ugyanis a stewardess segítségével egészséges fiúgyermeknek adott életet. Az anyát és gyermekét Atlantában kórházba szállították. Az orvosok szerint mindkettőjük állapota kielégítő. Drágakőhamisltó tudósok? Igen kényes helyzetbe hozták a brit drágakőszakértők a rendőrséget: megállapították ugyanis, hogy a híres, sárga színű 104,5 karátos Depdene drágakő, amely nemrég rekordáron kelt el, tulajdonképpen közönséges drágakő, amelyet mesterségesen, radioaktív sugárzással színesítettek sárgára. A sárga drágakövek az értékpiacon kétszer annyiba kerülnek, mint a közönségesek. Mivel a radioaktív sugárzás csak nukleáris ciklotronok segítségével lehetséges, a brit rendőrség most az atomtudósok között nyomoz, hogy megállapítsa, melyikük foglalkozik drágakő-hamisítással. Megszüntetik a himlő elleni védőoltást Amerikában? Egy csoport amerikai orvos javasolta, hogy szüntessék meg a gyermekek kötelező himlő elleni védőoltását, mert jelentős eredményeket értek el leküzdésében. Szerintük csak azokat a személyeket kell ellátni védőoltással, akik azokba az országokba utaznak, ahol még fenáll a himlőveszély. Javaslatukról tájékoztatják az Egészségügyi Világszervezetet is. Hajsza a hippik ellen A dél-kóreai kormány széles körű mozgalmat indított a hippik, a pornográfia, a sztriptíz, a hazárdjátékok és az erőszak ellen. A rendőrség csupán egy délután 1300 fiatalt tartóztatott le az ország fővárosában. A kormány közleménye szerint a mozgalom a dekadens jelenségek teljes kiküszöböléséig fog tartani. Ideges gorilla tévékúrája A toklói állatkert 18 éves gorillája megbetegedett. Az állatorvosok szerint idegösszeroppanásban szenved a róla való túl nagy gondoskodás miatt. Az állatorvosok tanácsára szines televíziót szereltek be a ketrecébe. Az idegbeteg gorilla előbb idegenkedett a varázsdoboztól, most már azonban élvezi a műsort. Legjobban a vadállatokat bemutató filmek érdeklik. Rohamosan javul az állapota. Mennyit ihat a gépkocsivezető? Annyiszor Ismételgettük már, hogy szinte közhellyé vált: az alkoholfogyasztás a biztonságos közlekedés első számú ellensége. Az egyes országok különféle rendszabályokat foganatosítottak az iszákos gépkocsivezetők ellen. Egyes államokban (sajnos, nálunk ls) beérik a felelőtlenek megbírságolásával másutt börtönbüntetés vár a borgőzös gépkocsivezetőre. Szinte országonként más-más ezrelékfokban határozták meg a felső határt, mekkora lehet a gépkocsivezető vérének alkoholtartalma. A legszigorúbb előírások a Német Demokratikus Köztársaságban és Finnországban vannak: a megengedett alkoholtartalom — nulla ezrelék. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy fél liter sör elfogyasztása után körülbelül 12 óra hosszat nem veheti kézbe a vezető a gépkocsi kormányát. A legnagyobb „alkohol-demokrácia" Belgiumban van, ebben az országban 1,5 ezrelék lehet a vér szesztartalma. Érdekes, hogy Belgiumban viszonylag nagyon kevés közlekedési balesetet okoz a vezetők Ittassága. A többi államban a gépkocsivezetők vérének megengedett szesztartalma a következő: ezrelék 0,2 Lengyelország, 0,3 Csehszlovákia, 0,5 Bulgária, Görögország, Hollandia, Jugoszlávia, Norvégia és Svédország, 0,8 Ausztria, Franciaország, Magyarország, Nagy-Britannia és Svájc, 1,0 Dánia és Románia, 1,3 Német Szövetségi Köztársaság. (Most készül a törvényjavaslat, amely a felső határt 0,8 ezrelékben állapítja meg), 1,5 Belgium és Luxemburg. Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában nincs törvénnyel megszabott ezrelékhatár, hanem a rendőrség esetenként állapítja meg, hogy az ittas-gyanús gépkocsivezető folytathatja-e útját, vagy pedig kizárják a forgalomból. MMXMMKÍ a jégtáblán Az Északi-sark-19 szovjet tudományos munkatársai edzett emberek. Több mint fél esztendeje élnek és dolgoznak egy jégtáblán, amely az Északi Jeges-tengeren sodródik, nem félnek a 45 fokos fagyoktól, a tomboló hóviharoktól, a csaknem féléves sarki éjszakáktól, a táborukat időnként felkereső jegesmedvéktől. Nemrégiben azonban olyan megpróbáltatást kellett kiállniuk, amely talán még nekik is sok volt: egy szép napon egy IL-14-es repülőgép ereszkedett le jégtáblájukra, fedélzetén tizenhárom — lengyel, csehszlovák, NDK-beli, bolgár és magyar — mindenre elszánt újságíróval. Az időjárás és a jégviszonyok előrejelzéséhez nyújtanak pótolhatatlan segítséget az Északi Jegestenger partján, szigetein, és az úszó jégtáblákon elhelyezett meteorológiai és tudományos állomások. Sodródó jégtáblán 1937-ben állítottak fel első ízban ilyen tábort, és 1954 óta egyidejűleg legalább kettő, de néha még több is működik belőlük. A 19-ik a „mienk". Tyikszi, jeges-tengeri kikötőig a legnagyobb kényelemben, az Aeroflot menetrendszerű IL-18-as repülőgépén tettük meg az utat. Innen már a Sarki Repülőszolgálat kétmotoros Iljusin-gépe vitt bennünket tovább a jégpáncéllal borított tenger fölött az Északi-sark-19-re. Javarészt a felhők fölött repültünk, de néha azért megpillantottunk odalent jókora jégtorlaszokat, kisebb és nagyobb kék foltokat: rianásokat. Amikor csaknem négyórai repülés után, Kuszakóv kapitány közölte, hogy perceken belül a sarkkutatók tábora fölé érünk, élénk mozgolódás támadt kollégáim körében. Tízegynéhány — alaposan a hóba süppedt — faházikót és néhány félgömb alakú sátrat pillantottunk meg odafentről, valamint egy magas póznát (mint később megtudtuk: a rádióállomás antennáját), amelyen a szovjet állami lobogót lengette a sarkvidéki szél. Néhány órával érkezésünk után végig is jártuk ezeket a házikókat. Furnérlemezből készültek (külön tervező kollektíva foglalkozott a konstruálásukkal) és' szétszedett állapotban keryltek ide a kontinensről, a helyszínen rakták össze őket. A kis házakban villany világít, a fűtést magyar gyártmányú örökégő olajkályhák biztosítják, de olyannyira, hogy a sarkkutatók még akkor is csak egy szál takaró alatt alszanak, amikor odakint 40—45 fokot mutat a borszeszhőmérő. A tábor közepén áll az ebédlő épülete. Ez egyben társalgóul is szolgál, ahol az állomás munkatársai esténként pihennek, sakkoznak, zenét hallgatnak, filmvetítéseket rendeznek. A pavilon másik felében működik a gáztűzhelyes konyha. Az „éléskamrát", mér valamivel távolabb helyezték el: kár volna az örök fagy birodalmában hűtőszekrényre pazarolni a dieseláramfejlesztő energiáját. Az élelmiszerkészletek a sátrakban, illetve a jégbe vágott mélyedésekben várnak sorsukra. Az ebédlővel szemben áll az állomás vezetőjének, Nyikolaj Jerjomlnnak a házikója, a közelben van még a fürdő, az orvosi rendelő és a rádióállomás. Az áramfejlesztő épületéből a vezetékek mentén haladva jut el az ember a meteorológusok, az aerológusok. a magnetológusok, az ionoszféra-kutatók. a jégszakértők és az óceánológusok lakóházul is szolgáló laboratóriumaihoz. Igen, ennyiféle tudományág képviselői dolgoznak az Északi-sark-19 állomáson, akiknek teljes létszáma egyébként mindössze huszonkét fő. így aztán mindenkinek bőven van munkája, kivált, mivel a meteorológiai és egyéb megfigyeléseket napi 24 órán át végzik. A „naoi" szót egyébként csak nagyon óvatosan merem használni, mivel az Északi-sark fölött hat bónaDig egyáltalán nem bukik le az égitest a láthatár alá. míg a következő félévben sarki éjszaka borul a táira. Az Északi-sark-19 szovjet kutatóállomást másfél esztendővel ezelőtt állították fel egy kivételesen vastag jégtáblán, valóságos úszó szigeten. Ennek az átmérője 8.10 kilométer, vastagsága 30—34 méter. Valóiában egy szárazföldi eredetű gleccser ez. amely valószínűleg a kanadai partokról szakadt le valamikor. Az elmúlt másfél esztendő alatt a jégsziget több száz kilométert sodródott az Északi Jeges-tengeren, nérmleg cikk-cakkban, de végső soron északi irányban. A sodródás sebessége (havi 80—70 kilométer) és iránva. a szél sebességétől és irányától, valamint e. tengeri áramlatoktól függ. A szél egyébként — a levegő hőmérsékletével és páratartalmával egyetemben — az állomás meteorológusainak „reszortjába" tartozik, ök mérik mindezt napjában többször, a nemzetközi megállapodások szerinti órákban és rádión továbbítják Moszkvába. Kisvártatva aztán a világ valamennyi intézete értesül arról, hogy milyen az idő az Északi Jeges-tengernek abban a körzetében, ahol az Eszaki-sark-19 éppen sodródik. A levegő felsőbb rétegeivel az aerológusok foglalkoznak, akik napjában négyszer bocsátanak fel rádiószondát. A Föld sarki körzetei fölött száz kilométeres magasságban elhelyezkedő sugárzási övezeteket az állomás ionoszféra kutatói „vallatják" rádiólokátoruk segítségével. A jégtáblában vágott léken át eresztik el műszeres tartályukat a vízrajzkutatók, akik a tenger mélységét, a víz hőfokát, sótartalmát és élővilágát tanulmányozzák. Az utóbbi évtizedekben egyébként bebizonyosodott, hogy a Jeges-tenger vidéke nem az a holt világ, amelynek régen hitték. A tengerben sok a moszat, az apró rák — ezekkel táplálkoznak a halak, azokkal pedig a gyűrűsfókák, amelyek — a rozmárokkal ellentétben — még a Sark közvetlen körzetében is előfordulnak. Nekik már csak egy ellenségük van: a jegesmedvék, amelyek a parttól sok száz kilométeres távolságra is elmerészkednek, néha családostul is. A Északi-sark-19 előző személyzete például két kis jegesmedvebocsot ejtett foglyul: azóta már a berlini, illetve a szófiai állatkertben szórakoztatják a gyerekeket. A felnőtt medvével azonban nem tanácsos szórakozni! Éppen ezért írták elő, hogy valamennyi sarki állomáson szigorúan tilos puska nélkül elhagyni a tábor területét. Természetesen nem a jegesmedve az egyetlen veszély, amely a sarkkutatókra leselkedik. Időről időre hatalmas dörgés közepette egymásra torlódnak, öszszetöredeznek a jégtáblák. A repedés néha magát a tábort szeli ketté, de olyan is történt már, hogy éppen az állomás vezetőjének a házikója alatt „nyílt meg a jég". Ilyenkor aztán nagy lélekjelenlétre, gyors cselekvésre van szükség; a sarkkutatók átköltöznek az épen maradt jégtábladarabokra. S mivel az Északi-sark-19 munkatársai csaknem valamennyien öreg „sarki rókák", esténként, amikor a vacsora és a takarodó közti időszakban összegyűlnek a társalgóban, mindnyájuknak van egy-két ilyen története. Az „öreg" jelző persze többnyire nem a kutatók életkorára, hanem csak sarki tapasztalataira vonatkozik. Nyikolaj Jerjomin, az Északi-sark-19 vezetője most lépi át a negyedik X-et, de hosszabb-rövidebb szünetekkel már 18 évi arktiszi munkát mondhat a magáénak. Még diákkorában részt vett egy sarkvidéki expedícióban. Később a Dickson-szigeten dolfozott, mint hidrometeorológus, onnan került az szaki sark-6 kutatóállomásra. A sodródó jégtáblán töltött esztendő után aztán megeskette a felesége, hogy többé nem utazik el ilyen hosszú időre. Akit azonban egyszer elkap a „sarki láz" ... Jerjomina asszony eddig kétszer volt kénytelen felmenteni férjél a« esküje alól. Először, amikor egy antarktiszi szovjet kutatóállomáson töltött két évet, azután amikor átvette az Északi-sark-19 kollektívájának irányítását ... Nem, nem érzik magukat a sarkkutatók úgy, mintha a világ végén élnének. Rendszeresen hallgatják a moszkvai rádió adásait és a tábor rádióállomásán keresztül táviratozhatnak is. Most, amikor ezek a sorok napvilágot látnak, az Északi-Jeges-tenger medencéjében már beköszöntött a nyár. Sarki fecskék, sőt, elvétve sirályok jelennek meg a töredező mezőn, a hőmérséklet a plusz 5—8 fokot is eléri. A sarkkutatók élete azonban ilyenkor sem válik könnyebbé, sőt, talán éppen a nyári hónapok jelentik a legnagyobb megpróbáltatások időszakát. A jégtáblákon olvadásnak indul a hó. A több méter mély víz tavakat, sok méter széles folyókat alkot a jégen, a tábor körül. Gyakran beáznak a legkeményebb télnek is ellenálló barakkok, egyre többet vannak munkában a traktorok: a házikókat vontatják viszonylag száraz helyre, aztán ismét tovább. A kutatásokat, a megfigyeléseket azonban ilyenkor is kell folytatni. A tengerészek, a repülősök, a Sarkkörön túl, a meteorológusok az egész északi féltekén napjában többször ls várják az időjárási adatokat, a 80. szélességi foktól északra elterülő körzetekből... A sodródó jégtáblán elhelyezett szovjet tudományos állomás munkája egyetlen pillanatra sem szünetel. KULCSÁR ISTVÁN 12 K^e 1196