A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-17 / 50. szám

Léci tovább fűzte a gondolatait: miijen megtört és alázatos volt, mikor elment utána a városba. Ügy látszik, azt is elfelejtette már. Most újra nyeregben érzi magát, ő az úr a háznál és az történik, amit ő akar. Téved, ha azt hiszi, hogy a régi nótát fújhatja tovább. Neki is lesz beleszólása. — Azt még majd megbeszéljük — mondta Laci hidegen. — Nincs azon mit megbeszélni — felelte Kocsis István magabiztosan, fölényesen, megfellebbezhetetlenül. — Rendben van, apa, maga tudja — mondta még Laci. Feleslegesnek tartotta tovább feleselni az apjával. Este sokáig nem tudott elaludni. Egyik cigarettát a másik után szívta. A szobában vágni lehetett a füstöt. — Nem használ a gyereknek ez £ nagy füst — mondta Gréti, azzal leugrott az ágyról és szélesre tárta az ablakot. Visszabújt Laci mellé. — Mi van veled? — kérdezte. — Nem tudom, Gréti, de valami nincs rendben. — Nem értlek. — Nincs semmi életkedvem. Egyszerűen nem tudok gondolkodni... Nem tudok tervezgetni, m.nt azelőtt. Ugy érzem magam, mint akit kalodába zártak. Érted te ezt? — Azt hiszem, iggn... Azon tú1 azonban semmit sem tehetek érted. Semmit — mondta Gréti kedvesen, ragaszkodón. — Te nem lázongsz? — Nem. — Jól érzed magad ebben a környezetben ? — Jól. — Valóban? — Ha melletted vagyok, mindig jól érzem magam. — Kapálni is eljönnél velem? — Miért ne mennék? Laci felnevetett. Csóválta a fejét. — Ha kellene, finden további nélkül mennék... Hiába nevetsz és nézel rám olyan hitetlenkedve. — Ez nem gondolhatod komolyan. Gréti. Neked minden jól van úgy, ahogy van? Gréti hosszan nézett fel a mennyezetre. Komoly volt, de nem szomorú Az elkeseredésnek nyoma sem látszott raj ta. — Tudtuk, hogy mit vállalunk, hiszen megbeszéltük... Ezt vállaltuk Laci. — Igen, ezt vállaltuk — Ismételte a szót Laci nagyot sóhajtva és keserűséggel a hangjában. Fájt a szíve. Május elején Laci benn járt a városban. Szokatlan izgalommal az arcán jött haza, s alig várta a pillanatot hogy kettesben maradjon Grétivel. —Öriási lehetőség kínálkozik a számunkra — mondta lelkendezve s kissé rekedten a belső izgalomtól. — Az a helyzet.., egyszóval teljesülhet a régi vágyam, nem érted, persze hogy nem érted.,. ? — Amit eddig mondtál, abból valóban nem érthetek semmit. — Tanítók lehetünk. — Ez már érthető ... egy kicsit... — mondta Gréti mosolyogva, mert azt hitte, hogy csak bolondozik a párja. Bár ami a komolyságát és az izgalmát illeti, csoda tudja, lehet, hogy tényleg hallott valamit a városban, de az még nem lehetőség, távolról sem az. — Azt hiszed, hogy viccelek? — Mi mást hihetnék — nevetett fel Gréti. Laci majdnem megsértődött. Végül ő is elnevette magát, majd ismét komolyra fordította a szót. — Most az egyszer nem viccelek. Szinte fojtogat az izgalom, annyira odavagyok. — Hogy lehetne végzettség és képesítés nélkül tanítani? Ez az, amit nem értek, és egyáltalán hol lehetne tanítani, hiszen nincsenek magyar iskolák. — Nincsenek, de lesznek, mégpedig sok-sok magyar iskola nyílik meg szeptember elsejével. Azért toborozzák a fiatalokat, persze az idősebbeket is. Ha megvan a nyolc általánosa, polgárija, esetleg gimnáziuma valakinek, ráadásul munkásszármazású és kedvet is érez magában, jelentkezhet. A nyáron tanfolyamot rendeznek Pozsonyban, és aki megfelel, vagyis sikeresen elvégzi, minden további nélkül taníthat. — Pofonegyszerű. — Ne gúnyolódj! — pattant fel ismét Laci. — Tudom, arra gondolsz lehetetlen, hogy egy nyári tanfolyammal valaki tanító lehessen, igaz? — Pontosan. — Az csak a kezdet, szükségmegoldás — kezdte Laci a komoly magyarázkodást. — A továbbiakban köteles az illető esti iskolán folytatni a tanulmányait, s ha leérettségizik, akár a főiskolára is beiratkozhat. — Így már érthető, s nem is annyira pofonegyszerű, mint ahogy gondoltam — mondta Gréti most már elkomolyodva és benne is éledezni kezdett a valamikori, visszafojtott láng, vágy. Ahogy éledezni kezdett, úgy nyomban le is lohadt. Pillanatok alatt felmérte a helyzetüket és arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy lehetetlen változtatni a sorsukon, hacsak... Nem, lehetetlen. Mindenképpen kenyértörésre kerülne a sor, ha Laci ezzel a tervével lépne az apja elé. Feje tetejére állna a világ, amit jobb, ha elkerülnek. Viszont az is igaz, hogyha most nem ragadják meg a kínálkozó alkalmat és lehetőséget, talán soha többé nem lesz rá módjuk, s menthetetlenül beleragadnak a falu sarába, a kilátástalanságba, pedig ők többre hivatottak többre mindenképpen. — És most mit akarsz tenni? — Talán úgy akartad kérdezni, hogy mit akarunk tenni, nem? — Nem ... Végiggondoltad egészen Laci? — Végig. — És? — Jelentkezünk. — Mind a ketten? — Igen. — A gyerekkel mi lesz? Kire hagyjuk? — Megoldjuk. — De hogyan? — Megoldjuk! — Tegyük fel, hogy valóban megoldjuk — mondta Gréti elgondolkodva —, de mi lesz itthon? Mi lesz a szüleiddel, főleg az édesanyáddal, aki miatt hazajöttünk? — Addig mi volt, míg nem voltunk idehaza? — Megbetegedett... Talán már el is temették volna, ha mi nem jövünk haza. — Meglehet — nehezedett el Laci szíve. Ez elől a kérdés elől nem lehetett kitérni. Szembe kellett vele nézni, bármily nehezére esett. Tagadhatatlanul nehezére esett. Valósággal szenvedett. Homlokát kiverte a veríték. — Meg kell, hogy értsék, miről van szó, Gréti!... — Igen, a józan ész azt mondja, csakhogy ők másként gondolkodnak Az ő szempontjukból igazuk van, amikor ragaszkodnak hozzánk, a mi szempontunkból viszont nincs ... — Annak idején nem taníttathattak, mert nem volt miből, pedig nagyon szerettem volna tovább tanúin' — mondta Laci fojtott keserűséggel és fájdalommal. — Most viszont beláthatnák, sőt örülhetnének, hogy ilyen lehetőség kinálkozik a számunkra. Nekik kellene biztatni, bátorítani, hogy menjünk, hogy merjünk nekivágni, hiszen nagy dologról van itt szó, Gréti! — Félek — mondta Gréti őszintén. — Én is félek — hajtotta le a fejét Laci. — És mégis nekivágunk. A jövőnkről van szó, hármunk jövőjéről. Ha megvet a falu, az egész világ, azzal sem törődöm! — Nagyon félek — mondta Gréti újra meg újra. — Mitől félsz annyira?... Neked aztán semmi okod nincs rá, ha csík az nem, hogy sajnálod az édesanyámat. Nekem kell velük szembenézni, nekem kell megmondani, hogy mi a tervem, mit akarok — mondta Laci keményen, pedig a szíve körül hasogatást érzett, de nem mutatta ki. Ne tudjon arról senki, még Gréti sem. — A végén még rámfogják, hogy én beszéltelek rá erre a... mert azt mondják, hogy én vagyok az uraskodó, csakis az én agyamban születhetett meg ez a gondolat. — Grétit sírás fojtogatta. Ki is csordult a könnye. — Nekem sem könnyebb a helyzetem, mint a tiéd, hidd el, Laci!... Legjobb lenne, ha egyedül mennél el a tanfolyamra, én meg itthon maradnék. Addig is dolgozhatnék, segíthetnék édesanyádnak... Gondolkozz ezen Laci! — Folytatjuk — VARGA RÚZSA: KERESSÉTEK, AMI ÚSSZEKÚT... „Axt keressétek, ami Összeköt, és nem ami elválaszt." Tamási Áronnak ezek a szaval jelszóként újra meg űjra elhangzottak azon a körúton, amelyet 1937 novemberében tett a szlovákiai magyarok körében. Azokban a napokban, amikor már telsorakozóban voltak Hitler seregei, hogy legázolják Euröpa országalt. A fasizmussal szembeni nemzeti és nemzetközi összefogás politikáját évek óta szorgalmazta a csehszlovákiai magyarság körében egy magyar nyelvű újság: a Moravská Ostravában megjelent Magyar Nap. Három éven át fáradhatatlanul szólt nemcsak a csehszlovákiai magyarokhoz, hanem minden magyarhoz az ország határain túl ls, hiszen ez volt az egyetlen következetesen haladó antifasiszta és sovinizmusellenes magyar napilap ebben az időben. Varga Rúzsa fiatal magyar Irodalomtörténész majdnem egy évtizede kutatja ennek a páratlan újságnak az útját: megalapítását és megjelenése körülményeit, szerkesztőinek és munkatársainak pályáját, publikációinak hatását ét utúéletát; ennek a munkának eredményét tárja most az olvasóközönsfig elé. K. j. BENES: A PIROS PECSÉT A népszerű cseh Íré A piros pecsét clmű érdekfeszítő regényében egy begedűmüvésznő tövises életűtját frja le. A történet szép fiatal bősnője a művészetben találja meg élete értelmét, számára a muzsika sors és beteljesülés. Az íré jél Ismerte a század elejt Prága zenei életét, a késül romantikus virtuozitás virágkorát, de egyben megmutatja az érem másik oldalát ls: a művészélet csillogó külsőségei mögött megbájé küzdelmes nyomort. JIRI MAREK: RÉGI BÜNÜGYI TÚRTÉNETEK Az Ismert cseh íré tizenhét régi bűnügyi történetet, valaha szenzációként tárgyalt eseteket dolgoz fel könyvében. Kis és nagy bűnözök tarka világa vonul fel ezekben a különös, hol tragikus, hol iszonyatos, hol szomorú vagy humoros elbeszélésekben. Marek könyva nemcsak izgalmas és élvezetes olvasmány, hanem esztétikai értékeket képviselő Irodalom is. Sikerét ml sem bizonyltja jobban, mint az, hogy rövid három év leforgása alatt két kiadást is megért, s a Csehszlovák Televízió filmsorozatot káazitett belőle. PIERE BOULLE: A MAJMOK BOLYGÓJA A tudományos-fantasztikus Irodalom mindig kárdfissel kezdi. Mi lenne, ha .., Csupa feltevés és kérdés P. Boulle-nak, a nálunk is jól ismert francia írónak A majmok bolygója cfmű regénye Is, melynek jél sikerült filmváltozatát nemrégiben mutatták be filmszínházainkban. Ml len ne, ha az értelmére, eredményeire ét nagyságára büazke emberiság elvesztené képességét a további fejlfidásre? Ha a majmok vennék át a helyüket? Ha ai ember visszasüllyedne törtánelem előtt helyzetébe? Bouelle szatirikus, helyenként kesernyés, Swlftre emlékeztető választ ad önmaga kérdéseire, leleplezve az elöftéle teket, megcsillantva az emberi értékeket az lgazt tudás vágyát. Izgalom és kaland gúnyoi fintor és megértő mosoly — ebbé tevődik össze Boulle kitűnő regénye.