A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-17 / 50. szám

Internacionalista jelleg és integrációs szerep A CSKP XIV. kongresszusának határozata megállapítja, hogy a párt politikája a tudományokkal kapcsolatban a tudományok internacionalista jellegéből és a szocialista világrendszer országaival való integrációs szerepének elmélyítéséből indul ki. Azon sikerek ellenére, melyeket a testvéri szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunió társadalomtudományi intézeteivel való együttműködés terén elértünk, nem lehet ezeket az eredményeket túlbecsülni. Megítélésünk szerint a tudományos-kutatómunka irányításának ebben a szférájában az alapvető kutatások tudományos terveinek kooperációjában és koordinálásában komoly fogyatékosságok vannak. A CSKP XIV. kongresszusa azokra a feladatokra fordította figyelmét, hogy „keressük azokat a lehetőségeket, melyek a fejlett tudományos bázisunk további hatékony kihasználásához vezetnek, határozottan leküzdjük a kutatómunka öncélúságának tendenciáit, s a fő feladatokra összpontosítva az erőket a tudományt a termeléshez és a gyakorlathoz közelítsük és olyan feltételeket teremtsünk, hogy a tudományos értelmiség alkotómunkája sokkal jobban hozzájáruljon a szocializmus további fejlődéséhez." A társadalomtudományok — a tudomány ideológiai funkciójához szorosan kapcsolódva — az előtt a feladat előtt állnak, hogy a marxizmusleninizmushoz hű erőket formálják és elsősorban a szocialista építés időszerű kérdéseinek megoldására törekedjenek, valamint azokra a kérdésekre, melyek szocialista társadalmunk szellemi gazdagságát, kulturális színvonalát a társadalom minden tagja számóra még inkább gyarapítja. VILIAM PLEVZA vadászok vágta, fries csapás Is... lg; kezdtem ismergetnl az utak kUlünbüiúségét. Ha meg az úton haladö embereket figyeltem, azt ls megláttam, hogy azok la, mint az utak, bizony sokfélék. Máig emlékszem arra, hogy abban a bizonyos következő évben hogy jutattam el a kisebbik bétyám motetta úton a járást. Iskolába, s hogy később a megyébe, a városba milyen szép, széles, kemény út vezetett. Olykor, ba az útnak kl-klőntő patakot, folyót kellett kereszteznie, hidat raktak rá, a köves-kavicsos, nehezen járható helyeket e'egyengették. Mintha a munkások bő verítéke csak azért hullott volna hogy az én utamat almává, egyenessé tegyék. Most mér azonban nem ez erre z arra futó utakat ügyelem, melyek a világ tenyerét koptatfák, hanem az emberi életek útját lesem. Mint a lábak, kerekek alá hajtő utak, az ember életútjai is milyen különbösőkl Töméntelen a fajtájuk. Ezért is hozakodom elő most, hogy már ennyi Idős vagyok, gyermekkorom régi emlékével. A fénylő értelem csúcsát oetromlő meredek, nagy őt, akárhogy ls nézem, énelőttem mindig nehéznek, göröngyösnek mutatkozik. Csak az érhet föl magaiára, kl bBle nem fárad, kiben elszánás, térés lakik. Ezt az utat járom, rábíztam magam, s azt la, hogy hova visz, mit hoz elébem. Ezt az utat követem, s a csillag fénye világit hozzá, hogy a célt szem elél ne tévesszem. Megyek ntamon, vezet elére, s azt, hogy véget mikor, merre ér, nem tudja senki sem. Kara György fordítása Léútogatő bun az Ukrán Nemzeti Színházban HflfiB Joszif Felbaba, a színház Ivan Ivancso, a színház Részlet a Duklaalji Ukrán Népi Együttes műsorából igazgatója főrendezője Megyek a hóesésben, a fehér zuhogásban. A járdákat jéggé fagyott, letaposott hó takarja. A lezúduló hópihéket szél kavarja, mintha a mindenség halk zenéjét hoznák lekottázhatatlan zizegéssel. A város felett a tél tisztasága uralkodik. Szűk kapuk alatt vágok keresztül. Amolyan karácsonyi hangulatú mór ez a kavargás, csomagokat cipelő emberek sietnek el mellettem; mindenki igyekszik valami cél felé, de akadnak, akik csak úgy céltalanul, az első hóesés öröméért járják az utcákat. Az én utamnak azonban célja van. A preäovi (eperjesi) Ukrán Nemzeti Színház felé Igyekszem. Ezért a kacskaringók, a kapu alatti átvágások, mert inkább csak sejtem, mint tudom, hogy hol. merre is lehet. Tegnap délután Joszif Felbabával, a színház igazgatójával telefonon beszéltem, s az ő szóbeli eligazítását követve hamarosan meg is találom a színház épületét. Jól megnézem a szürke falakat, az ablakokat, amelyek párás szemmel bámulják a havazás szépségét. Olyan érzésem van, mintha Komáromban a MATESZ Fuüík utcai épülete előtt állnék. Talán annyi a különbség. hogy a Fuőík utcai éoület sokkal kopottabb, elszomorítóbb, mivel hogy ott már évek óta nem játszik az együttes, míg itt, ebben az épületben együtt van minden: a színház igazgatósága, a színpad, a nézőtér, a dramaturgia, a rendezők, próbaterem, klub, büfé, műhelyek, raktárak. S aki egy kicsit is ismeri a színházi világ bonyolultságát, az tudja csak igazán értékelni ezt az állapotot. Az irodában csinos, feketehajú titkárnő fogad, hellyel kínál, mondván, hogy várjak pár percet, mert Joszif Andrejevicsnél valami megbeszélés folyik. Hiába, közeleg az év vége. ilyenkor a színházban is mérleget készítenek az egész évi munkáról. Fár perc múlva azonban már jön is Joszif Andrejevics. Régi ismerősök vagyunk, Komáromban találkoztunk először, mikor az Anna Kareninát rendezte, s később is, mikor a Bánatos örökösökön dolgozott. — Hát hogy s mint — kérdi szép, tiszta magyarsággal. — Köszönöm — mondom —, s erre mi újság van? — A, semmi különös, munka, gond, mindenféle. A színház az színház, itt minden van, csak nyugalom nincs, de az nem is volna jó. Mit kezdenénk vele? A színház meg a nyugalom két olyan fogalom, amely nem fér meg egvmás mellett. Rövid szünet után mondja csak tovább: — De hiszen ezt már maga is kipróbálta. Nem igaz? Ebben megegyezünk. Valóban így igaz. — Most pedig megiszunk egy jó kávét. Csak ne tiltakozzon, ez valóban jó kávé lesz. Protekciós. — Akkor jöhet. S mire az a bizonyos protekciós kávé elkészül, már javában benne vagyunk a színházi világ útvesztőiben. Hogyan is jött létre az Ukrán Nemzeti Színház Preäovban (Eperjesen), vagy ahogy ők nevezik a várost, Prjasivban? — 1945. november 25-i határozatában hagyta jóvá az Ukrán Nemzeti Tanács a színház megalakításáról szóló határozatot. Az első bemutatónkat 1946. március 2-án láthatta a közönség. A kezdet, mint minden ilyen jellegű kezdet nagyon nehéz volt, de egyben nagyon szép is. Sok munka, sok erőfeszítés kellett ahhoz, hogy kialakítsunk egy olyan művészegyüttest, amely hivatásos szinten képes megoldani a ráháruló feladatokat. Szinte a semmiből kellett létrehozni azt a bázist, amelyre a továbbiak sórán éoíteni lehetett. Kezdetben két részleg dolgozott, a prózai és az operett-társulat, de a későbbiek során a gyakorlat azt mutatta, hogy nem ez a járható út. Így jött létre a ma már — nyugodtan mondhatjuk — világhírű Duklaalji Ukrán Népi Együttes, amely műsoraival bejárta az egész világot. — Az elmúlt huszonöt év nyilván sok érdekes előadást hozott. Melyikek voltak azok, amelyek a színház fejlődése szempontjából a leglényegesebbeknek mondhatók? — Nehéz volna felsprolni. Az elmúlt negyedszázad alatt 172 bemutatónk volt. Kezdetben a klasszikus ukrán drámairodalom legjavát vittük színre. Ahogy alakult és fejlődött a színház, vele együtt jött létre a hazai ukrán (ruszin) drámairodalom is, s ennek ápolása elsődleges feladatként állt mindenkor a színház vezetősége előtt. A továbbiak során sorra vettük a szlovák és a cseh drámairodalom klasszikusait, de szerepeltek repertoárunkon mai szovjet, szlovák és cseh szerzők is. S természetesen nem feledkeztünk meg a világirodalom klasszikus drámáiról sem. — Jelenleg hány tagja van az együttesnek ? — összesen 174 tagú az együttesünk, illetve a két együttes, de ez a követelményekhez mérten ma már kevés. — Lévén nemzetiségi színházról szó, gondolom Itt is, akárcsak a MATESZ esetében sok gondot jelent az utánpótlás kérdése. — Valóban gond az utánpótlás kérdése. de mégse annyira gond. hogy ne tudnánk megoldani. Egyrészt a színház rendszesesen végzi a színészek továbbképzését az üzemi munkaiskola keretében, másrészt kétévenként egykét tehetséges fiatalt egy államközi egyezmény alapján Kijevbe küldünk tanulni; ezenkívül természetesen vannak fiatalok Bratislavában is a főiskolán. Persze mindez még kevés. Több főiskolát végzett színészre volna szükségünk. Jelenet Coldoni: Két úr szolgája c. darabjából — Mi lesz a legközelebbi bemutatójuk? — Shakespeare Lear királyát mutatjuk be Iván Ivancso rendezésében. Az Ukrán Nemzeti Színház ugyanúgy tájoló színház, akár a MATESZ. Évente — beleszámítva a népi együttes előadásait is — 345 előadást tartanak. Vagyis az év majdnem minden napjára esik egy előadás. S ez bizony nem kis dolog. De megvan az eredménye is. A közönség szereti a színházat, szívesen látogatja az előadásokat. S a közönség elismerésén túl a színház jó munkájának érdemeként mind a prózai, mind a népi együttes elnyerte „Az arszágépítésben szerzett érdemekért" kitüntetést. Az együttes több tagja kapta meg a Kiváló munkáért kitüntetést, s Joszif Korba elnyerte az Érdemes művész címet. Szép, nemes és hasznos munkát végzett az elmúlt huszonöt év alatt az Ukrán Nemzeti Színház. A látottak, a tapasztaltak alapján nyugodtan elmondhatom, hogy munkájukra érdemes odafigyelni, mert olyan értékeket hoznak létre, amelyek össznépi kultúránkat gazdagítják. GAL SÁNDOR J Korba érdemes művész és M. Korbova, M. Pogogyin Harmadik patetikus c. darabjának egyik jelenetében