A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-17 / 50. szám

kössék a kelet-pakisztáni politikai rendezés kérdésével. Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-fődelegátusa viszont több ízben rámutatott: a válság elhárításának alapvető követelménye a politikai rendezés, a kelet-pakisztáni választások eredményének törvényesítése. Az a kínai — amerikai manőver, amely a Biztonsági Tanács szintjéről a közgyűlés esetleg végtelenbe ngűBó vitáiba „süllyesztette" az ügyet, rávilágít a Fehér Ház, illetve a pekingi vezetés egyéb sakkhúzásaira is. Az „összjáték" lényegét például a Combat c. francia polgári lap a következőképpen foglalja össze: „A mostani háborúért Nixon felelős, aki támogatja Jahja Khant, hogy így jutalmazza meg a Washington és Peking közötti közeledésben játszott közvetítő szerepéért..." Az indiai-pakisztáni határon a világszervezet közgyűlésének felhívása nyomán sem csitultak el a fegyverek. Ez a tény szintén a politikai rendezést sürgeti. Annál is inkább, mert India az elmúlt napokban hivatalosan elismerte a Bangla Desht, s ez a momentum új jogi és diplomáciai alapokra helyezte a kérdést. P. I. Tragikus konfliktus 1908. december 19-én született Kamenszkoje ukrán faluban (ma Dnyeprodzerzsinszk) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse. 1927 és 1937 között az Urálban dolgozott mint földmérő, később a járási, illetve a területi szovjet funkcionáriusa. 1923-tól a Komszomol, 1931-től a kommunista párt tagja. 1935-ben mérnöki diplomát szerzett a magnyitogorszki kohászati főiskolán, s több éven át üzemmérnökként dolgozott. 1938-tól különböző vezető pártfunkcióban működött. A második világháborúban a 18. hadsereg politikai csoportfőnöke, majd a Déli front, később a 4. ukrán front politikai csoportfőnöke volt. 1943-ban vezérőrnaggyá, 1946-ban altábornaggyá léptették elő. 1946-ban a Zaporozsje, 1947-ben a Dnyepropetrovszk terület pártbizottságának első titkára. 1950—52-ben a Moldvai KP KB titkára, 1952-től az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja. 1952 —53-ban az SZKP KB titkára. 1953-ban a szovjet hadsereg politikai főcsoportfőnökének első helyettese. 1954—56-ban a Kazahsztáni KP KB titkára. 1956-ban az SZKP KB elnökségének póttagja, 1957-től tagja. 1960—64-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. 1963 júniusától az SZKP KB titkára, 1964 októberétől főtitkára. Brezsnyev elvtárs nagy államférfiúi bölcsességgel és éles politikai előrelátásai vezeti a Szovjetunió Kommunista Pártját s mindent elkövet a kommunista világmozgalom egységeinek megóvásáért. Az SZKP XXIV. kongresszusán a világbéke megőrzésére és az általános leszerelésre tett javaslatai világszerte nagy elismerést és érdeklődést keltettek. Csatlakozva a világ minden részéből Moszkvába érkező számtalan jókívánsághoz, mi is eredményekben dús életet és jó egészséget kívánunk a 65. születésnapját ünneplő Brezsnyev elvtársnak, hogy a nagy Lenin nyomdokaiban haladva tovább munkálkodhassék a szovjetország jólétén, a kommunista világmozgalom egységének megóvásán s a világbéke ügyén. December 3-án a prágai Vár Spanyol-termében ülést tartott a CSKP Központi Bizottsága. A CSKP KB Elnökségének a választások eredményeiről, valamint a párt és a képviseleti testületek legközelebbi feladatairól készült jelentését Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára terjesztette be. Ugyancsak december 7-én tartotta meg alakuló ülését Bratislavában a Szlovák Nemzeti Tanács. A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága Elnökségének megbízásából Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, az SZNT KB elnöke terjesztette be az elnök megválasztására vonatkozó javaslatot. A tanácskozás résztvevői az SZNT elnökévé ismét Ondrej Klokoéot, alelnökké Fábry Istvánt, Jozef GajdoSíkot, Ján Stencelt és Michal ZákovlCot választották meg. — A képen: Jozef Lenárt elvtárs gratulál Ondrej Klokoinak, az SZNT újonnan megválasztott elnökének. December 7-én megtartotta alakuló ülését Prágában a Cseh Nemzeti Tanács s megválasztotta elnökségét. A képviselők a Jozef Kempny elvtárs által beterjesztett javaslatot elfogadva a CSNT elnökévé Évien Erban képviselőt, alelnökké Oldfich Volenik, dr. Vladimír Ambruz, Frantiiek Toman és Václav Jedliőka képviselőket választották meg. December 6-án Varsóban, a Kultúra és Tudomány Palotájában megkezdte tanácskozásait a Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszusának 2 millió 270 ezer lengyel kommunistát képviselő 1815 választott küldötte. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat 70 küldöttség képviselte a legmagasabb szinten. A Központi Bizottság beszámolóját Edward Gierek, a KB első titkára terjesztette elő. — A képen jobbról balra: Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fótitkára, és Gustáv Husák, a CSKP KB fótitkára az elnöki emelvényen. Felvételek: CSTK Az indiai—pakisztáni konfliktus előzményei kétségkívül összefüggenek az önálló indiai mohamedán állam megteremtésének körülményeivel. Pandzsáb, Kasmír és Szind (a három tartomány kezdőbetűiből az ország neve: PAKISZTÁN) leválasztása, a vallási ellentétek többé-kevésbé mesterséges felfokozása tagadhatatlanul magán viseli a hajdani gyarmattartó, a brit korona kézjegyét. Ismert tény, hogy a kölcsönös „népvándorlás", amelynek gazdasági terhei Javarészt Indiát sújtják, tulajdonképpen Pakisztán megalakulásával indult meg a második Világháború befejezését követő esztendőkben. Ugyanakkor az ún. „kasmíri kérdés" is a szóban forgó területi rendezés szomorú emlékű produktuma. India kormánya hivatalosan elismerte a Bangla Desht, amelynek székhelyén, Calcuttában felvonták a szabad Bengália hivatalos zászlaját. A jelenlegi válság, amelynek fókuszába Ismét a menekült-probléma került, az előbb emiitett tényezőkön túlmenően szoros kapcsolatban áll Rahman sejk és az Avvami Liga polgárjogi mozgalmával, Kelet-Pakisztán, illetve a Bangla Desh függetlenségi törekvéseivel. Jahja Khan, Muhammed Ayub Khan utóda, a katonai rezsim továbbfejlesztője, az ország egységének megőrzésére hivatkozva, de közben hatalmát féltve az „erős kéz" politikájához folyamodott, hogy megtörje a választásokon elsöprő sikert aratott Awami Liga befolyását a keleti országrészben. A drasztikus beavatkozás, a véres megtorlások szinte törvényszerűen vonták maguk után a fegyveres ellenállás megszervezését, a másik oldalon viszont előidézték a „népvándorlás" második felvonását, amely arányaiban valóban felülmúlta a várakozásokat. Indira Gandhi kormánya ma tízmillió kelet-paklsztánl menekült ellátásáról kénytelen gondoskodni, míg Rawalpindiben „mindössze" kéthárom millió személy visszafogadásáról hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni. A fegyveres konfliktus gyökerei tehát itt keresendők, a kisebb-nagyobb batárincidensek így nőhettek lokális háborúvá. A hadihelyzet szintén a várakozásoknak megfelelően alakult; míg Kelet-Pakisztánban az indiai haderő aránylag gyorsan nyomul előre, klhasználvg a Bangla Desh partizánalakulatainak és a lakosságnak feltétlen támogatását, az indiai—nyugat-pakisztáni tűzszünet! vonalon állóháború bontakozik ki. A hadmozdulatokkal párhuzamosan diplomáciai szinten is megindultak a „csatározások". Ma már az erők polarizálódása is markánsan kirajzolódik. Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság a pakisztáni vezetés oldalára állt, sikerült megakadályozniuk, hogy a Biztonsági Tanács tűzszUnetl, illetve csapatvisszavonási határozatát össze-LEONYID BREZSNYEV 65 éves