A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-10 / 49. szám

„Négyfelé vágtad őt, édes jó Lajosom?" (Örkény I.: Tóték) Valódi kávéház ez, igazi kávéház, lem valamiféle szimbólum: valóságos isztalokkal, hűvös márványlapokkal, iz asztalok körül vendégekkel, sima •lágy ráncolt homlokú férfiakkal, kur:aszoknyás, szűzmária-hajú nőkkel, :alóságos pincérekkel és pincérlányokcdl. A hangulat is igazi, cigarettafüsös kávéházi hangulat, melyben a beizélgetés, pohárcsörömpölés jótékony égyzümmögéssé, kissé egyhangú, kisté álmosító muzsikává olvad össze. A vendégek: egyetemisták, színéizek, élsportolók, írók, újságírók, vilamoskalauzok, egy hajóskapitány, : gy sereg bizonytalan foglalkozású 'érfi és nő, néhány elegáns katonaiszt, más kávéházak szabadnapos pin:érei és pincérnői, külföldi is akad, isztrák kereskedő, román turista, jugoszláv cigány. Szeretném tudni, kinek lehet kifolása az ellen, hogy itt üldögélünk, bezélgetünk, tűnődünk meglehetősen .agy egyetértésben, azaz tapintatosan Ikülönülve egymástól és mégis együtt? 'zónoki kérdés, hiszen úgy is tudom, logy senkinek sincs kifogása ellenünk. Csodálatos hely ez a kávéház. Az emier úgy van itt egyedül, hogy nincs gyedül. Ügy beszélgethet, hogy nem aond semmit. Meghallgatja a legjobb vicceket és pletykát s nyomban Ifelejti. Sporteredmények röpködnek levegőben, mint a fecskék. Sportredmények és sportkaeredmények: salódott sóhajok kíséretében. A szerelmesek külön figyelmet éremelnek. övék valamennyi jobb saokasztal. Csak a nagyég tudja, mior foglalták le maguknak. Ülnek és •xrbékolnak összebújva, limonádét zürcsölnek konyakkal és angol puncssal, lázasan szorongatják egymás keit. Az ablak melletti sarokban, háttal nagy kávéház-akváriumnak, háttal Világmindenségnek: férj és feleség. Hogy szeretik egymást, be jó nekik", tondanám együtt a költővel, de nem íondom, ismerem őket, tudom, hogy em egymás férje és felesége — mindettő valaki másé ... Délután négy óra: kávéházi csúcsirgalom. Minden hely foglalt. Valamit épp mondani szeretnék asztaltársamnak, de elakad a szavam. Itt a világ vége. Előbb csak egy két overálos férfi érkezik, vállán ácsfűrész, mint Szent Józsefnek. Megáll a kávéházi keverőpult előtt, valamit kérdez a kávésnénitől. A néni a pult alá mutat. A fűrészes férfi bemászik a pult alá és dolgozik, vagyis fűrészelni kezd. Délután négy órakor! A fűrész hörög és visít és jajgat. A hajóskapitány rémülten kapja fel a fejét, mintha léket kapott volna. A szerelmes férj keze bénultan hull le az ugyancsak szerelmes feleség derekáról. Ezután még két férfi' érkezik. Egy fiatalab kalapáccsal és harapófogóval s egy idősebb, aki szintén fűrészt „visel". Lázasan munkához látnak. Kopácsolás, csikorgás, és a fűrészek borzalmas duettje következik. A piicérek, az eddig kedves és barátságos pincérek kaján mosollyal figyelik a vendégeket. A szőke tévébemondónő haja égnek mered a rémülettől, kitűnő válogatott futballistánk arca elszürkül, mintha egy tizenegyest rúgott volna a kapu fölé; de ez még csak a kezdet. „Krr ... krr ..." mondja a két fűrész. A kávéház hirtelen megbolondul. Két vállas egyetemista egymás torkának esik. A pincérek kivezetik őket, a matróz földhöz vágja a sapkáját. A művészek asztalánál pohár törik, egy bécsi fiatalasszony előbb .csuklani, majd hangosan vinnyogva zokogni kezd. Kinomban lehunyom a szemem. Oda lett a jó, langyos pocsolya, a nyugalom és békesség zöldes állóvize, érzem, hogy hamarosan rám is sor kerül, hiszen így, lehunyt szemmel, tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy a három mitológiai mester józan megfontoltsággal aprítja fel a kávéház vendégeit egytől-egyig. — Kérem, engem, csak kétfelé tessék vágni! — kiáltanám, de nem jön ki hang a torkomon. S úgyse figyel rám senki. Senkire sem figyel senki. Széjjel fürészelték ezt a kávéházat... ZS. NAGY LAJOS égén bontakozott ki igazán. Lenin életéről alkotott két műve, a Lenin októ;re és Lenin 1918 filmtörténetileg világszerte klasszikusnak elismert művek, került a nagy államférfit és forradalmárt vezetői nagyságában és egyszernint emberi közelségben ábrázolnia. A Nagy Honvédő Háború idején harcos itifasiszta álláspontját A 217-es deportálttal fejezte ki. Munkássága az ezt ivetc időben némi visszaesést mutatott. Ennek magyarázata abban a légkörben ;resendő, amelyet a sztálinizmus kényszerített rá a szovjet filmművészetre. 56 és 1961 között mint művészeti vezető tevékenykedett. Pályája új, felfelé elő szakaszát az atomtudósokról szóló, Egy év kilenc napja című filmje jelzi, iben a gondolatgazdag filmjében az élet és halál nagy kérdéseit filozofikusan próbálta megvilágítani. Filmgyári csoportja a legtevékenyebb fiatalokat: ;uhrajt, Tarkovszkijt, Azarovot foglalta magába. Mint már említettük, Romm forgatókönyvírással kezdte munkásságát a filmlágban. 1931-ben a Revans, 1932-ben a Velünk együtt, 1933-ban pedig A hal futószalagja című film társírója volt. Mint rendező a következő ismertebb mekkel gazdagította a szovjet művészetet: Gömböc (néma és hangos váltot). A sivatagi 13-ak,* Lenin októbere, Lenin 1918, Ábránd, A 217-es deportált, : orosz kérdés, Az M. 22—12-es autó — ennek a sztereo technikával készült kumentumfilmnek társrendezője volt —, Vlagyimir Iljics Lenin (dokumenmfilm, 1948), Titkos megbízatás, A flotta hőse, Hajókkal a bástyák ellen, agyimir Iljics Lenin (dokumentumfilm, 1956), Gyilkosság a Dante utcában, isszú út (társíró), A jelentéktelen ember (társíró), Karenina Anna (forgatónyvíró), Egy év kilenc napja. A szovjet film ismét szegényebb lett egykori nagy korszakának egyik neves ívészével, de Mihail Romm továbbra is élni fog filmszalagra rögzített alko>aiban. Elsősorban a két Lenin-film, a Lenin októbere és a Lenin 1918 című :otás fogja megőrizni a nevét az utókor számára. GALAMB JÁNOS •'0 c 3 "Q Csáder László felvétele Ivan Dracs A Költészethez Ezerjófüvem te, boldog szédületem te, keskeny kezeid illeti ajkam csupán, — mikor csókolhatlak már szájon? Mikor suhansz alá gyöngéden hozzám, csóvás Tűzmadaram? Röptöd ciklotronok és trónok fölött cikáz olyan szabad, hogy már-már eszelős, úgy kápráztat, hogy mármár önkívületbe ránt, — nem sóval pezsdíti az ismerete, de méltósága mézével a lelket. Szikkadt kenyér az asztalon, víz a csuporban. Szeretlek, sárral csatakosan, felgyűrt szoknyádban, görnyedt válladon rónák tábláit, szelíd mosolyodban fáradtságot cipelőt — anyám sejlik át rajtad, őszülőben. Nevetsz, azaz jóságra tanítasz. Szeretlek, fiatal és kecses te, szeretem tüzes édességed és héjas-dió-keserűséged, perzselő aszály süti a számpadlását, aranyló leányneved tükrében sorsom remeg, fehér kezek izzanak, csípős must ízű hamu. Jámboran pillant a hideg csupor, végig az őrületen amint keserű ajkunkat szerelem hamujává porlasztjuk. Tollam a papírhoz érintem: az áramot bekapcsolom,— eggyé válok veled, egyetlenem! Zúg bennem a te erőd, koronái mélázók is csúfondárosak is. Hol vagy szeplőtelen? nem talállak a fák közt! a te arany száladon függ! földünk a szakadék fölött,— minden más szál elszakadt. Csanádi Imre fordítása Leszja Ukrainka Föld! Föld! Távoli föld, te olyan közel állsz a szívemhez! Iöldanya! Mentsd ki a bajból a gyermekedet most! Engem a tenger, akit bizakodva szerettem, elárult — hallani, hogy vihorásznak ezen a sirályok. Jól tudom én, te megértesz, hisz te is, úgy-e csalódtál? Drága bizánci vidék, ez a bánatos özvegy, hó takarója alatt a napot lesl, régi szerelmét, ámde vetélytársnője lecsapta kezéről: a felhő. Földanya, kár keseregni! ha egy ideig kimaradt a férj, gyerekek raja van teveled, sose hány el: rosszakarat, csel hozzád csak közelebb viszi őket — Ilyen boldog öröm nem jut soha emberi lénynek: jó anyaföld, te örülj szép anyaföld, te virulj! Képes Géza fordítása