A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-23 / 29. szám

A 17 maffia-gangsztcr nem sokáig élvezhette a kis földközi-tengeri sziget „vendégszeretetét" Az olasz hatóságok azonban végre megelégelték a maffia garázdálkodását. Tizenhét maffia-tagot május 13-án a kis Linosa-szigetre internáltak, köztük Angelo La Barberát (47) és Rosario Manciót (60), akik a maffia igazi hatalmasai közé tartoznak. Számos gyilkosság és zsarolás terheli a kontójukat, ezeket azonban sohasem lehetett rájuk bizonyítani. A többi 15 kisebb gengszter: bérgyilkosok, verekedők, kábítószer-kereskedők. Valamennyiüket már sokéves szabadságvesztésre ítélték, de ideiglenesen kénytelenek voltak szabadlábra helyezni őket, mert raffinált ügyvédeik perújrafelvételt tudtak elérni. Nyugodtan élhettek volna tovább a villáikban — míg a • palermói államügyész meggyilkolása miatt felháborodott közvélemény lecsillapítása céljából az olasz kormány internálásuk mellett nem döntött. Egyeseket Linosára, másokat Filicudira vittek. A kis szigetek lakói addig mit sem hallottak a maffiáról. Amikor azonban megtudták, hogy nem jópénzű turisták érkeztek hozzájuk, a linosaiak elhagyták a szigetüket s mindaddig nem tértek vissza, amíg el nem szállították egy másik szigetre a maffia-vezéreket. Pedig igen jól ment a dolguk. Naponta többször is megpróbálták, hogy a postáról a kontinensen élő barátaikkal telefonáljanak. De a Maffia-vezérek számára csak nagyon ritkán volt szabad vonal. És valami mindig gyanúsan kattogott a készülékben. La Barbera, a leghatalmasabb az internáltak közül, ezt mondta nagy lelkesedéssel az egyik nyugati lap riporterének: „Whiskyt és nőket kellene ide hozni. Akkor lehetne valamit Linosából csinálni..." De a szigetlakóknak más volt a véleménye... Külpolitikai kislexikon Amerikai Államok Szervezete. AÁSZ, Organization of American States, OAS. Székhelye Washington. Az 1890-ben alakított Amerikai Köztársaságok Nemzetközi Szövetségének utódaként az 1948. áprilisi bogotai értekezleten alakult, alapokmánya 1951-ben lépett érvénybe. Tagjai Kanada és Kuba kivételével az amerikai földrész országai. A tagállamok katonai, gazdasági, politikai, kulturális és jogi együttműködését hirdeti, gyakorlatilag azonban az Egyesült Államok politikai, gazdasági és kulturális behatolását szolgálja. A szervezet költségvetésének 70 %-át az USA fedezi. Az Amerikai Államok Szervezetét az USA vezető politikai körei a maguk javára használják fel. A szervezet megkönnyíti számukra, hogy megőrizzék és kiterjesszék befolyásukat Latin-Amerika országaiban. Az OAS jelentős szerepet játszott a forradalmi Kuba elszigetelését és bojkottálását célzó törekvésekben, valamint az USA 1965. évi dominikai beavatkozásának szentesítésében. Legfelső szervei: az Amerikai Konferencia, a külügyminiszterek konzultatív konferenciája, amely fontosabb ügyek tárgyalására ül össze, a Tanács mint végrehajtó szerv (a tagországok mindegyike egy-egy nagyköveti rangban levő delegátussal képviselteti magát), a Pánamerikai Unió, amely lényegében a főtitkárság szerepét tölti be, valamint a különböző szakbizottságok. válaszképpen féktelen terrorhadjáratot indított a hazafias erők ellen. Az amerikabarát kormány megdöntésére 1955 novemberében széles körű partizánmozgalom indult, amely a továbbiakban általános felszabadító harc jellegét öltötte. Az amerikai kormány az „egy tapodtat sem tovább a kommunizmusnak" jelszó alapján először fegyverszállítmányokkal, később katonai tanácsadókkal és műszaki csapatokkal támogatta a saigoni bábkormányt. 1964 augusztus elején — azzal az ürüggyel, hogy a VDK parti őrsége amerikai hadihajókra lőtt a Tonkini-öbölben, — az amerikai kormány elrendelte a VDK bombázását, majd szárazföldi s tengeri erői is leplezetlenül beavatkoztak a felszabadító erők elleni harcokba. Megindult az amerikaiak vietnami háborúja — hadüzenet nélkül. Mivel azonban cenzúrát csak abban az esetben lehet elrendelni, ha a szenátus a hadüzenetet jóváhagyja és megszavazza a hadiállapotot, a vietnami frontról érkezett tudósítások cenzúrálatlanul kerülhettek a reggeli kávé mellé az amerikai olvasók asztalára, sőt az amerikaiak milliói nap mint nap a televízióban szinte „életközelségből" láthatták, ahogy fiaik ott pusztulnak a vietnami mocsarakban. És mindezt évek hosszú során át. Nem csoda tehát, ha ma már mindenki torkig van a vietnami háborúval az Egyesült Államokban. Különösen most, hogy kiderült: még az Eisenhower-kormány — amelynek akkor Nixon alelnöke volt — gondos megfontolások után készítette elő a vietnami agressziót, provokálta ki az indokínai „piszkos háborút." Dr. Daniel Ellsberg közgazdászprofesszor, akit azzal gyanúsítottak, hogy ő tulajdonította el és adta át a Pentagon titkos tanulmányát a New York Times-nak, maga jelentkezett a bostoni bíróságon. Kihallgatása után 50 000 dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Ellsberg kihallgatása során azt mondotta, hogy a saját elhatározásából adta át az okmányokat az újságnak. „Mint amerikai polgár — mondotta — s mint felelős polgár nem tűrhettem többé azt, hogy ezek az információk továbbra is titokban maradjanak az amerikai közvélemény előtt. Hajlandó vagyok vállalni a következményeket." A titkos dokumentumok eddig nyilvánosságra hozott részletei is rávilágítanak arra, hogy mind az öt háború utáni amerikai elnök felelős az agresszivitásért, a provokációk stratégiájának kidolgozásáért, az amerikai közvélemény manipulálásáért s a polgárok becsapásáért. —ta— Régészeti „kémhálózat" Róma altalaja tele van korábbi civilizációk felderítetlen maradványaival, és ha az ásó valamilyen" szilárd tárgyba ütközik, lehet az ősi időkből származó szobor csak úgy, mint egy korai keresztény sírkamra. Ez esetben pedig hamarosan elárasztják a színhelyet a régészek, és a munka végtelenül elhúzódik — kivéve, ha valamelyik magán építővállalat emberei elég cinikusak ahhoz, hogy a történelmi kincsnek vélt tárgyat az éjszaka leple alatt megsemmisítsék. Egy állami alkalmazásban levő tudós ezeket mondotta: „Ne említse a nevemet, mert egy régészeti kémhálózat vezetője vagyok: meg akarjuk akadályozni, hogy az építkezők tönkretegyék vagy elhurcolják a múltból maradt kincseket." Az állami közmunkáknál az olasz fővárosban állandóan ott lebzselnek a régészek a munkások körül. Ez is az egyik oka annak — bár nem az egyedüli —, hogy oly sok időt vesz igénybe a római metró építése. Az elmúlt hat év alatt a munka nagyon kevéssé haladt előre pénzügyi és technikai nehézségek miatt, és eltarthat 1975-ig vagy még tovább is, mire az A-vonai üzembe lép. A metró egyik állomását, amelyet a nagy forgalmú Piazza della Republicára tervezték, át kell majd helyezni a régészek miatt. Azon a ponton, ahová az állomást eredetileg tervezték, kiásták egy nagyobb épület és egy hatalmas kert romjait, a korai császárság idejéből. Mindenesetre tény, hogy a régészek rendelkezésére álló állami költségvetés négyötödét Rómában a már megtalált régészeti kincsek védelmére és helyreállítására használják fel. Köt 7