A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-03 / 48. szám

Ifjú hévvel közérdekű dolgokat kezdeményezni... Az ember nem is gondolná, milyen kapcsolatai vannak Rajecké Teplicének (Rajecfürdőnek) és Nővé Zámkynak (Érsekújvárnak). A történész mindig kutat, még akkor is, ha kezelésen van, és igyekszik olyan dolgokat felfedni, amelyek a nagyközönség előtt ismeretlenek. A nyáron Rajec-fürdőben voltam gyógykezelésen, ahol sikerült egy érdekes adatot felkutatni. Rajecfürdőt ugyanis 1882-ben nyilvános árverésen az addigi sok tulajdonostól dr. Smia. lovsky Valér, Trenéin (Trencsén) megye főispánja nagybátyjával, Pichl Alajossal közösen 55 000 aranyforintért megvette. A legfontosabb javításokat elvégeztették és 1883-ban a fürdőt már a nyári idényben megnyitották. Mivel pénzük elfogyott, így az akkori Érsekújvári Takarékpénztártól kaptak 100 000 forintot kölcsön. É pénzen további beruházásokat eszközöltek. Megjavíttatták a régi épületeket, ezzel a vendégek részére 31 szobát biztosítottak. Különféle hirdetésekkel és reklámokkal Rajec-fürdőt népszerűsítették. Nagy éttermet nyitottak és megépítették a Gizella-villát 16 szobával. Hozzákezdtek a park létesítéséhez is. A nyári mulatságok részére nagy pavilont építettek, ahol mindig híi;es újvári cigányzenekarok szórakoztatták a vendégeket. A két lelkes tulajdonos mindent elkövetett annak érdekében, hogy a fürdőt közkedveltté tegye. Sajnos, a szép tervekhez anyagilag nem voltak elég erősek, és az erejükön felüli befektetések miatt fizetésképtelenek lettek. A hitelező Érsekújvári Takarékpénztár felmondta a kölcsönt, a 20. század elején a fürdőt bíróságilag kivették a kezükből és kényszerigazgatás alá helyezték. Ekkor már Pichl Alajos nem élt, ö még 1894. január 24-én meghalt. De a kapcsolatok ezután is fennmaradtak, ugyanis a nyári idényben továbbra is az újvári híres cigányprímások és népi zenekaruk muzsikája mellett vigadtak a vendégek. A fürdő tópartján volt egy nyári vendéglő. Itt is újvári népi zenészek muzsikáltak. Mi újváriak büszkék lehetünk, hogy e szép fürdőhely kiépítéséhez az akkori Érsekújvári Takarékpénztár kölcsönével hozzájárultak elődeink, így a fürdő fejlődése a 19. század végén összefügg városunkkal. De büszkék lehetünk arra is, hogy olyan népi zenészeink voltak a múltban, akik nemcsak országos, de európai hírre is szert tettek, mint például Kolompár Lajos, a híres prímás, aki 1920-ban országos versenyen aranyérmet, első dijat nyert. Az utókor megbecsülte Pichl Alajos és dr. Smialovsky Valér nemes tetteit, akik mindenüket feláldozták Rajec-fürdő bővítéséért, az emberek gyógyítása érdekében. Pichl Alajos 1882-ben, amikor hozzáfogtak a fürdő bővítéséhez és modernizálásához, már 66 éves volt. E szép és nemes tettét az utókor is megörökítette, ezt vésték síremlékére: „Az egyéni kor alkonyán ifjú hévvel közérdekű dolgokat kezdeményezni szép és nemes." Dr. HOFER LAJOS Az atom az ember szolgálatában Ez a kiállítás, amelyet a prágai Hyberniumban rendeztek meg. ottjártamkor fogadta huszonötezredik látogatóját. Most is rendkívül nagy iránta az érdeklődés, diákok és munkából hazainduló prágaiak meg vidékiek százai tolonganak a bejárat előtt, minthogy egyszerre nem fogadhat be mindenkit a kiállítási terem. Mit is látni hát ezen a kiállításon? Azt, amit soha vagy igen-igen ritkán láthat a magunkfajta halandó: az atomkor műszaki „csodáit". Gépeket, műszaki berendezéseket, melyek létezéséről eddig a látogatók többségének legfeljebb ha sejtelme volt s melyek rendeltetését és jelentőségét nem könnyű megérteni. Annál is inkább, mivel az atom, atomerő a legtöbb emberben még mindig elsősorban az atombombát asszociálja. A pusztítás, pusztulás, a „kollektív öngyilkosság" tragikus lehetőségét. Az itt kiállított modellek és valódi (eredeti) gépek, valamint a kísérőszöveg azt bizonyítják, hogy van egy másik lehetőség, az élet szebbé, könnyebbé, gazdagabbá tételének a lehetősége — éppen az atomerő felszabadítása, felhasználása révén. Mit is tudunk meg hát ezen a kiállításon? Mindenekelőtt a szovjet tudomány fél évszázados harcát látjuk az atomenergia felszabadításáért és békés célokra való felhasználásáért. 1921-ben V. I. Lenin szögezte le az elvet: „Kommunizmus egyenlő szovjethatalom plusz villamosítás." Pétervárott Lenin utasítására 1922-ben létre hozták a radioaktív és nemes elemek kutatásának központját. Nemsokára „megszületett" az első orosz rádium. Az új tudományág, a radiokémia megalapítója, Vernadszkij akadémikus írta le az alábbi mondatot: „Közel van az idő, amikor ihinden ember kezébe atomenergia kerül, olyan erőforrás, amely lehetővé teszi, hogy minden ember a saját elképzelései szerint rendezze be az életét." '* 1933-ban Mandlestam és Leontovics szovjet tudósok kidolgozták a radioaktív bomlás elméletét. Azóta szinte minden esztendőben történt valami fontos felfedezés ezen a téren — nincs helyünk valamennyi felsorolására. Csak néhányat a legfontosabbak közül: 1934-ben P. A. Cserenkov, a leningrádi Fizikai-technikai Intézet dolgozója felfedezte a látható fényként jelentkező elektromágneses sugárzást, melyet róla Cserenkovsugárzásnak neveztek el. Klasszikus elméletét I. E. Tamm és T. M. Frank szovjet fizikusok dolgozták ki. Ezért mindhárman Nobel-díjat kaptak. 1940-ben Petrzsak és Flerov kísérleti úton bebizonyították, hogy az urán bomlása, noha nagyon kis valószínűséggel, de spontán módon is végbemehet. E felfedezésnek igen nagy jelentősége volt az atommag struktúrájának megismerése szempontjából. Ugyanebben az évben a harkovi fizikai intézetben megkezdték a világ legnagyobb (négymillió voltos) elektrosztatikus generátorának építékét kiállítás 1946. A moszkvai atomkutató intézetben megvalósították Kurcsatov vezetésével az első lassított nukleáris láncreakciót stb. stb. Mindezt és még sok mindent az említett prágai kiállításon tudhat meg a látogató. A Kozmosz A prágai Julius Fuéík kultúrparkban. a kongresszusi palota előtt egy hatalmas rakéta mered az égnek. Monumentális és kissé félelmetes így közelről. A Vosztok űrhajók sorozatából való, tehát egy ilyen rakéta emelte Gagarint is a világűrbe. Olvasom az űrhajó műszaki adatait. Három lépcsős. Hossza 38 méter. Ez nem meglepő, hiszen látom s szinte többnek képzeltem. Súlya, így „üresen" 4725 kilogramm. Ez is rendben lenne. Ám amikor azt olvasom, hogy rakétamotorjainak teljesítménye húszmillió lóerő, csak a számat tátom és nem tudom elképzelni, noha azt hittem eddig, hogy jó képzelóerővel rendelkezem. Egy másik, prágai látogatásomkor még csak előkészített, azóta megnyílt kiállítás szimbóluma ez az űrhajó. Ez a kiállítás a Kozmosz elnevezést viseli és a szovjet rakéta — és űrhajótechnika régebbi és legújabb vívmányait mutatja be. Jaroslav Smejkallal, a kiállítás rendezőjével beszélgettem. — Mit láthatunk majd ezen a kiállításon?— Sok mindent. A szovjet űrhajók modelljeit és egy valóságosat az épület előtt, a szputnyikok és a bolygóközi állomás modelljét, a Lunohodot, azaz a holdjárművet, az űrhajósok szkafandereit, az Interkozmosz program dokumentumait (e nemzetközi tudományos együttműködésben Csehszlovákia is részt vesz), a tudományos kutatást végzc •bolygók műszereit, továbbá a Marsra és a Vénusra küldött megfigyelő állomások modelljeit stb. Ezenkívül fényképeket láthatunk majd a Hold felszínéről, magnetofonszalagról hallhatjuk az űrhajók kilövésekor keletkezett zajokat hangokat, tudományos filmeket fogunk vetíteni. És méf sok mindent megemlíthetnék, de talán az lesz a legjobb ha megtekinti majd a kiállítást. E hónap 16-án nyitjuk meg. — Még egy kérdés: csakugyan valódi űrhajó az ott a bejárat előtt? — Igen. — Nem lett volna olcsóbb, ha egy pontos modellt állítanak ki? — Sőt azt hiszem jóval drágább lett volna. Ezek az űrhajók sorozatgyártásban készültek, azaz már készek, csak ide kellett szállítani egyet, míg a modellt el kellett volní készíteni. — Nagy érdeklődésre számítanak? — Még meg sem nyílt a kiállítás, s már most rengeteí az érdeklődő. —zsélyl-