A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-26 / 47. szám

ra lemészárolnak mindnyájunkat! Akárcsak a táboritákat! Az iskola igazgatója halkan felnyögött, szívroham kinozta. A többiek egy szó sem ejtettek. Szinte lélekzetiiket is visszafojtották, mintha ítéletüket várnák. Csak a történettanár, egy kerekképű stréber merészelte megtörni a csendet. Aktatáskájából egy négyrét hajtott ív papirost vett elő, kiteregette az asztal lapján és behízelgő hangon, amelynek szokásos émelygősségét a rémület sem bírta megtörni, kijelentette: — Kartárs urak, föltétlenül szükségesnek tartom, hogy haladéktalanul őszinte odaadásunkról biztosítsuk az államtitkár urat és Moravec miniszter urat. Bátorkodtam előre megszövegezni... Ijesztő csendben felolvasott egy húsz sornyi nyilatkozatot, amely csöpögött az aljasságtól és a szolgalelkűségtöl. Aztán lecsavarta a töltőtolla kupakját, a papirost i tanári kar legidősebb tagja elé tolta és beidegződött lakájmozdulattal odakínálta neki a tollat. \ hittanár, hetvenéves aggastyán, iki isten tudja hány éve szolgálta nár az államot, remegő kézzel fölemelte az ívet és gondosan, izinte szótagolva, még egyszer elüvasta a szöveget. Amikor végére h-t, a papirost az asztal alá ejette. — öreg ember vagyok. A sír izéién nem fogok hazudni... A tanári kar erre úgy döntött, íogy a nyilatkozat helyett a bűíös hetedik osztály diákjaihoz bezédet kell intézni, amelyben eltélik társaik elvetemült tettét és zt a beszédet az osztálykönyvben 3 megörökítik. — De ki tartsa meg a beszédet, z isten szerelmére!? A cseh nyelvtanár és a történész gyszerre felelték: — Természetesen az osztályönök! Mindnyájan fellélegzettek, mint kik feje felől súlyos veszély múlt 1. Fennkölt Princípium tanár úr allgatagon meredt egybekulcsolt ét kezére, ö volt a hetedikesek sztályfőnöke. • A római hetessel jelzett ajtó lögül nesz sem hallik. Hová lett az örökké zsivajgó léhraj, amely tegnap még vidálan zsibongott az ajtó mögött? ennkölt Princípium tanár úr beyit osztálya ajtaján. De a taní'tínyai, akik üdvözlésére felállnak ta már nem azok, akik tegnap iltak. Szinte ködfátyolon kereszil ismer rájuk, az agyába beidegidött ülésrend szerint. Az elmúlt szaka mindegyikük az Acheron ilsó partján járt, elkísérte a Hárat, akinek ma üresen ásít a hee. Amikor a tanár a katedrához t, a diákok is gépiesen leültek. ?m voltak többé osztály. Nem iltak többé közösség. Mindegyik íülönülve remegett saját rémülének héjában. Vagy talán gyűletében? — Diákok, — fordult hozzájuk, de hangja már az első szónál elcsuklott. A lélegzete is elakadt. Felállt, hogy szabadabban lélegezhessen. Viseltes elnyűtt ruhájában, térdén púpos nadrágjában, ragyaverte rút arcával megállt a dobogó szélén. — Diákok, — dadogta másodszor is és ujjaival idegesen tépdeste gallérját, — a tanári kar megbízott, hogy ... hm... a tegnapi ... gyászos eseményt... megfelelően értékeljem... A fennkölt erkölcsi princípiumok szempontjából ... Ebben a pillanatban húsz szempár szegeződött rá. Ez az elkoptatott, a gyakori használatban nevetségessé vált frázis hirtelen új, megdöbbentő ízt és jelentőséget kapott. Hadüzenetnek érezte, amely közéje és közéjük tolakodott. Vagy talán ... Erőlködve lélegzet után kapkodott. Aztán sietős igyekezettel, mint a fuldokló, aki attól fél, hogy a hullámok összecsapnak feje fölött és nem fejezheti be mondanivalóját, valósággal kiáltva folytatta: — A fennkölt' erkölcsi princípiumok szempontjából... csak egyet mondhatok maguknak: nem követ el bűnt, aki végez a zsarnokkal! Ez az egyetlen mondat megszabadította minden feszültségtől, véget vetett zavarának. Agyában egyszerre világ gyúlt, hihetetlen pontosan és tisztán látta a húsz fiú mindegyikét, akiket az ötödik osztálytól kezdve vezetett és akik most szinte csüngtek a szaván. Ügy látta őket, amilyenek voltak: jólelkűek, makacsok, ravaszok, becsületes és nyugodt fiúk, mások meg vadak, lusták, fejesek és hízelgők, sőt akadtak köztük lassú, nehézkes magolok, esetlen medvebocsok is. Könnyen lehetséges, hogy éppen közülük árulta el valaki Risáneket. Lehetséges az is, hogy valami apró megaláztatás, félreértés, észrevétlen gyűlölködés új, vérfagyasztó gyümölcsöt terem. De mindazonáltal: melyiküknek mondhatna hazug szót? Mohó vágyat érzett, hogy éppen ezek előtt a fiúk előtt mondja ki azt, amivel már tegnap óta küszködött magában, ami már reggel a tanácsteremben is ajkára tolakodott és amit bármi áron is meg kellett mondania. Lassú, csendes szóval, amely belső megbékélését tükrözte, kijelentette osztályának, tudva, hogy ezzel fenntartás nélkül tanítványai kezébe teszi a sorsát: — Én is ... helyeslem a Heydrich ellen elkövetett merényletet! Aztán visszafordult a katedrához, leült és jegyezgetni kezdett az osztálykönyvbe. Alig tette azonban az első vonást, a padok felől jól ismert zaj ütötte meg a fülét. Fennkölt Princípium tanár úr lassan az osztályra emelte pillantását. A húsz hetedikes vigyázzban, felvetett fejjel állott előtte, szemükben kiolthatatlan láng lobogott. Az ötvenéves Csongár Ignác Az ötvenedik születésnap a legtöbb emberben a kérhetetlen Idő haladása feletti nosztalgiát ébreszti, de az örök élethitet is, ba olyan emberről van szó, aki nemcsak magának él. Ilyen emberrel találkoztunk s neki kívántunk minden jót a múlt hónapban Teéedíkovóban (Pereden). Csongár Ignáo, az Inkább kevés, de megfontolt beszédű magyar-történelem szakos tanító, a járási nemzeti bizottság képviselője ünnepelte 50. születésnapját. A Csemadok helyi szervezetének vezetősége, mint egy csapat huncut diák titokban készítette elő a születésnapi „akciót". Első eset, hogy az előkészületekből kihagyták s csak „valamire" meghívták Csongár tanítójukat. A megbecsülésnek és szeretetnek e megnyilvánulása nem történt ok nélkül, mert Csongár elvtárs is mindig községe lakóinak gazdasági és kulturális fejlődéséért dolgozott. Jelenleg is a Nemzeti Front helyi szervezetének alelnöke. Három megbízatási időszakon keresztül a helyi nemzeti bizottság képviselője. Most negyedszer lesz képviselő, ezúttal a Járási nemzeti bizottságba jelölték. Fgyike a Csemadok alapító tagjainak. Jelenleg a helyi szervezet titkára, néprajzi és nyelvművelő szakbizottságának tagja. Több éven keresztül Járási bizottsági tag. Még leirnl is elég, mennyi tisztség munkája hárul vállára. Ennek ellenére a Csemadok helyi szervezetének munkájából mindig kivette a részét, Neki és a hozzá hasonlóknak köszönhető, hogy például ebben az évben is 70 perces nagyon sikeres Irodalmi műsort rendezett a Csemadok a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére. A „Forradalom, téged köszöntünk" című rendezvényen 230-an vettek részt. Ilyen sikeres volt az a történelmi előadás is, amelyen Csongár Ignác adott elő Magyarország történetéről. Amikor a cikk készült, a Szlovák Televízió képernyőjén a teSedikovól (peredi) hires citerazenekar szép műsorát is végig nézem, meghallgatom. Jóleső érzéssel ismerem fel a tehetséges népművészek között ugyanazokat az arcokat, akik Csongár Ignácnak elsők között gratuláltak. A KÖZSÉG VÁLASZTÁSI PROGRAMJA Csongár elvtárs születésnapján Is a község választási programján dolgozott, Illetve a munka mellől jött el az ünnepélyre. A kitűzött választási program komoly és igényes, s csak a lakosság további becsületes összefogásán múlik, hogy valóra is váljon. A terv többek között az, hogy befejeződjön az egymillió koronás befektetéssel készülő kultúrház, kiépüljön a sportpálya. A programban szerepel a helyi tavak részleges lecsapolása, a pormentes utak, betonjárdák. új postaépület és közszolgáltatási épületek stb. építése. Ami Teéedfkovót (Peredet) Illeti, a felszabadulás óta óriásit fejlődött. 560 az új épületek száma. 40 százaléka modern berendezéssel ellátott lakás. 4 millió 275 ezer koronás befektetéssel épült az új modern Iskola, továbbá az 1 és fél milliós tornaterem, a 421 ezer koronás strandfürdő. A tömegszervezetek és a lakosság segítségével többek között betonutak, járdák épültek. HIVATÁSOMAT, ILLETVE A GYEREKEKET NAGYON SZERETEM Alig maradt Idő, hogy Csongár Ignáccal négyszemközt is beszéljek. A kevés idő alatt sem magáról, hanem a körülötte élő emberekről beszél, akikei nagyon szeret, ö maga ls peredi őslakos. Szülei, nagyszülei is ott éltek. Felesége szintén tanító. Két kislányuk van, a 16 éves Éviké és a 7 éves Emőke, A Csemadok-tagokról őszinte elismeréssel beszél: „Sziklákat lehet velük mozgatni. Túlnyomórészt egyszerű munkások. de odaadok és nagyon megbecsülik, ha azt látják, hogy az ember azokért a célokért küzd, melyeket magukénak vallanak. Az ő emberüknek érzem magam én is. 1952-ben munkásként végeztem el a középiskolát, tettem le az érettségit, majd elvégeztem a pedagógiai főiskolát. Már nősként és a különböző közéleti tisztségek betöltése mellett. Ami a szép születésnapi ünnepséget illeti? Igazán nagyon boldog vagyok. De némi szégyenérzetem Is van. Meggyőződésem, hogy mások ls dolgoznak annyit, mint én. Példának Varga Ernő 57 éves kultúrmunkást említeném. Szívcsen dolgozom a közügy érdekében, de mindenekelőtt hivatásomat, illetve a gyerekeket szeretem. Nincs az a pénz, amiért elcserélném a szakmámat. Egyetlen dolog, ami aggaszt, hogy nagyon kevés Időm jut aa olvasásra. Viszont én nem Ismerem a modern betegséget, amit úgy hivnak — elidegenedés. Nemcsak Csongár Ignác, de az egész család nagy Irodalomkedvelő, versbarát. Kedvenc verse Váci Miháiytól a „Még nem elég!" cimű. Aki ismeri, könnyen rájöhet Csongár Ignác hűséges közéleti tevékenységének nyitjára. A kedvenc mü mindig hitvallás is, mert tartalma azonos az egyén nézetével. Legalább négy sora a költeménynek Idekívánkozik: „Nem elég jóra vágyni, / a jót akarni kell! £s nem elég akarni: / de tenni, tenni kell!" Szinte természetes, hogy Csongár tanító számára idegen az elidegenedés fogalma, mert közösen tett és tenni akar az emberekkel az emberekért, mert tudja, hogy „nem elég, még nem elég!". TKI Prandl Sándor felvételei Varga Béla, a Csemadok vezető titkára meleg szavakkal köszönti Csongár elvtársat a születésnapi ünnepségen