A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-26 / 47. szám

Ján ó, hazánk... jwgrV/ sT Drága Hazánk, ta szép, te legszebb, hogy szegélye, völgy pántlikája. Hegycsúcsok, miknek magasába csak büszke vágyaink repesnek. Arcod ma hogy cserélgeted I Vasat és fát markol a munkás, és lesz azonnal mindegyik más: ebből gép, abból épület. Perdül gyermekeid agya. A változás valója érte; a sok külön nyomor helyébe ff együtt kell fölvirulnia. Jff Rém, tündér, bálvány tűnjön el, föld urává az ember válik. Ové a szirt s a dús határ itt, a hatalmas folyómeder. Ércből izzószálat sodorjoii, víz ereje mint áram égjen. Nfr Á Hatalmas villanyerejével kis napocskákban világoljon. Motort, vonatot folyók sodra lendít, és cipel könnyeden a nemrég vandál őselem, mely házakat tört darabokra. Drága hazánk, te szép, te legszebb, tele bérci s réti virággal, új korod oly magasra szárnyal, hol eddig csak álmok lebegtek. Zala József fordítása Vladimír Reisel Levél anyámnak Ráncaidat én sosem vettem észre, sem azt, hogy tenyered kérges és kemény. Szeretetednek tűzvörös a fénye, hajnalban ezzel hajolsz fölém. Nyolc gyermeknek adtál te életet, egyszerre nyolc száj jelezte, hogy éhos. S hogy angyal vagy, csak most mondom néked, csak most suttogom: Szeretlek én, édesl Nálunk • szavakra idő sosem jutott, a szánkból kitépték zimankós, zord szelek. Most pótolok mindent, mindent mit még tudok, gyengéd szóval szeretni ma már nem szégyellek. Új életünk tanított mea • gyengéd szavakra és gyönyörű utunk, mely jövőnkbe vezet. Érzem, minden szavam szíved megragadja, ha nem is mutatod s nem ír választ kezed. Ráncaid csak most vettem észre, most érzem, hogy tenyered kérges és kemény. Szeretetemnek tűzvörös a fénye, hajnalban ezzel ébresztlek én. Fordította: Fügedi Elek Gyula A munka Én őt dicsérem csak, az élet anyját; Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, Id a szabadság Útjára visz gyász és romok felett. A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattopó vonat. A béke ő, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni foa örökkön, Míg minden bálvány poroa omol itt. Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodik. Mihail j^^^B Iszakovszkij 1 Máit és jelen Szomorú kis sárfészekbon születtem, — a parasztok arról daloltak ott, hogy az öröm feléjük futna, de elgáncsolják a gazdagok. Apám és minden ősöm szolgaként mások lopott jászágán robotolt; betegség és didergő nyomor kunyhóiknak örök vendége volt. Konok mezőkön izzadtak napestig, vak volt az útjuk és egük: setét — eljövendő kínokról énekelt az anya, míg ringatta gyermekét. Eke, borona, nadrágszíjnyi föld, ez volt az élet: küszködés, mocsok. A jelen kéklő égboltja alatt a gyilkos múltra gyakran gondolok. Mennyit szenvedtél, életem dús fája, mikor még csak hajtásod ütközöttI Virulsz most: rád ég s föld áldása árad s madárraj csivog lombjaid közötti Vállalkozó szellemű ember volt, pénzecskéje is akadt. Lovakat, szekeret vásárolt s elvállalta a véelárel (méhész!) határőrkaszárnya építését. 0 és társai szállították a követ, 6 irányította az építkezést. Egy spekuláns azonban alaposan becsapta. De így ls maradt megtakarított pénze. Sok is. Majdnem negyvenezer korona! Elkeseredett, a honvágy is gyötörte. Hazatelepülés! engedélyt kért. Megtagadták! Egyre jobban gyötörte a honvágy. Mégis hazamegy! Egy szlovák és egy csallóközi magyar fiúval szövetkezett s nekiindultak a nagy útnak. Társait ml kényszerítette a szökésre, nem tudja, a nevűket elfelejtette. A csallóközi gyerek (ő mondta fgy) a magyar Vörös Hadseregben szolgált a Tanácsköztársaság Idején s még a lojális Csehszlovák államban sem lehetett maradása. Lengyelországnak vették útjukat. Közel jutottak már a szovjet határhoz. De Kopecsincében (akkor még Lengyelországhoz tartozott) elfogták őket. 1923-at Írtak akkor. Visszatoloncolták mindhármukat Csehszlovákiába. A pénzűket természetesen elvették, s rendőri felügyelet alá helyezték őket. Előbb naponta, majd hetente kellett jelentkezniök. Zádlelske Dvorníkyban (Szádudvarnokon) telepedett le. Földet bérelt, gazdálkodott. Bérelt, bérbeadott, fuvarozott, kupeckedett, élt, ahogy lehetett. Kezdett talpraállnl. 1929-ben megnősült. Született egy kislányuk, de a felesége nemsokára meghalt. S aztán kitört a háború. Mit tegyen most egy ember, aki tulajdonképpen hontalan. Elvileg ugyan szovjet állampolgár, de hivatalosan nem. Csehszlovákiában is csak engedéllyel tartózkodott, most pedig a község Magyarországhoz tartozott. Ritka, de azért van a bajban Is szolidaritás, emberiesség. Elt Udvarnokon (ma is ott él) egy német származású kocsmáros, ö is érezte, hogy elkopnak a német csizmák jancsiszögei. Segített a' grúznak, mondván, ha bejönnek az oroszok, majd te segítesz. Nem ls történt semmi baja. Csendben volt s nem akadt, aki elárulja. Így találkozott egykori honfitársaival, akik a szabadságot, a békét hozták neki is, mint oly sok nép fialnak Európában. Nem kellett sokat magyarázkodni. Erezték, tudták, hogy az övék ez az ittrekedt grűz. Három hónapon keresztül követte őket, tolmács volt, és idegenvezető. Aztán maradt — öregen, kissé hajlott háttal, de fiatalos szívvel. Messze még a 117. születésnapom — mondogatja. 1145-ben több régi, addig illegalitásban dolgozó kommunistával megszervezték Turfta nad Bodvouban (Tornán) a helyi pártszervezetet. Azóta Csehszlovákia Kommunista Pártjának aktív tagja. 1946-ban megkapta a csehszlovák állampolgárságot. Cjra nősült. Fia, ma a csehszlovák néphadsereg katonája. A Kvirosznak megfelelő Károly nevet kapta. ötvenkét éve élt távol a szülőföldjétől. Ez a fél évszázad sem tudta legyőzni a honvágyát. Haza vágyódott, haza készült. Sokan akarták lebeszélni. Meszsze van, minek? Meg tán haza sem eresztik. Az asszony is: jaj öregem, mi less maga nélkül? Mégis elment. Nekivágott a nagy útnak, egyszer, utoljára még meglátni a földet, abol bölcsője ringott. — Kijevben az öcsém fia várt. Pezsgővel kezdődött a találkozás, öt nap és öt éjjel tartott az út. A Fekete-tengerhez közeledve egy nagybajuszú férfi szállt be a fülkébe. Megtudta, honnan jövök, honnan indultam. Valami kolhoz elnöke volt. Városában időzött a vonat egy órát. Mikor megálltunk, kolhozparasztok, fiatalok virággal, kenyérrel, sóval fogadtak. Hogyan szervezte meg a vonatból ezt a kis ünnepséget az az agyafúrt elnök, ma sem tudom. Hat hónapot töltöttem otthon, de míg ott voltam, csak akkor került le a fehér abrosz az asztalról, amikor kicserélték. Még ma Is számban érzem a régi ételek izét, amiket csak 18 éves koromig ettem. A legfinomabb a töltött bárány. Fiatal bárányt megtöltenek tehénsajttal, aztán nyárson megsütik. Rá a tüzes grúz bor. Felséges! Bor, az van. Földbe süllyesztett hatalmas cserépedényben tartják. Vödörrel merítenek belőle, majd lefedik. Egy-egy családnál 20-30 hektó ls. A CereteUt családban 34 autó van. Voltak már itt nálunk is két Volga gépkocsival. Jól vizsgázott a sofőr is és a kocsi Is. Visszatért az öreg, de szeretne még egyszer hazalátogatni, hiszen „alig" nyolcvanéves. Ceretelli Kvirosz ma már a mienk. Mindenki Ismeri és szereti a környéken. Emberséges ember volt és maradt. De ha valakinek eszébe jutna felkeresni, nem találná meg Kvirosz néven. Nálunk as embereknek nehéz ezt kimondani. „Virusz"-nak ejtik a nevét,. így ismeri mindenki. Sok örömet még az életben, éljen legalább 117 évig, mint az apja, Vlrusz. FECSÖ PAL Szalacsy József felvétele »