A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-19 / 46. szám

A pesti nagy árvíz ßzgcnb&s* ••• ••• párbajőu amely önmagában is perdöntő a több mint 220 éves Anonymus-vitában. A kutatóelme ezután Pósa életére lett kíváncsi, s bár időközben több mint 700 év telt el, háborúk, tűzvészek pusztítottak, aránylag sok adat, vonatkozás került elő. Dr. Karsai Géza szerint Pósa 1190 körül születhetett, valószínűleg a Baranya megyei Csele faluban, a Kalánok hírneves udvárházában. Apja I. Nána, egyik apai nagybátyja pedig Kalán püspök. Pósa kétszer nősült. Az első felesége Pot nádor leánya, Erzsébet volt, akitől három gyermeke született: II. Nána — aki később átvette birtokait — Luca és még egy leány. (E tekintetben a Gesta Hungarorum írójának valóban van köze Győrhöz, a megyéhez. A Győr nembeli Pot-család — más néven Pata — egyik birtoka a mai Győr területéhez tartozó Pataháza-rész volt. Az eddig ismert legrégibb, Győrt ábrázoló térképen, a Hufnágel-féle metszeten, amely 1594-ben készült, jól kivehető Révfalu, és attól jobbra Potháza házsora.) Pot Erzsébet fiatalon halt meg. Pósa másodszor is megnősült, II. Héder leányát vette el, akitől második fia, Valter (Kuarterius) született. A ma embere számára bizonyára meglepő, hogy nős ember miként lőhetett domonkos szerzetes. Amikor Pósa élt, ez nem volt ritka eset. Az előkelő származásúak családot alapítottak, s ha kedvük volt hozzá, később papi pályára léptek. Ekkor azonban elhagyták feleségüket, gyermekeiket. Pósa sem tett másként, erről vallanak a régi oklevelek. A második feleség a pécsi káptalan egy 1255-ös oklevelében mint „relista nobilis viri Pouse, patris Nane Comitis" és „domina de Bozna" (Nána ispán apjának, Pósa nemes férfinek elhagyott neje és Bozna úrnője) szerepel. Mivel a boszniai birtok a második asszony kezelésébe került, az itthoniakat Pósa elsőszülött fia, II. Nána vette át. Több mint 220 év után a Gesta sárgult lapjairól lepergett a titokzatosság, a névtelen szerző kitétel helyére bátran odaírhatjuk: Pósa, a „boldog emlékű, legdicsőségesebb Géza király" belső titkára írta meg a magyarok történetét a Gesta Hungarorumban. SZABÓ ZSIGMOND harmadik része. 21. Folyó Jugoszláviában. 24. A bankban elhelyezett tfike hozadéka. 25. A verés ls magyar film elme. 27. Neves. 28. Hulla. 30. Égitest. 31. Tói. 32. Gyilok. 33. Temérdek. 38. Orosz uralkodó. 40. Fehérneműt tisztit. 42. Nem egészen Ilyen. 44. Állathang. 45. Tantál vegyjele. 47. Ajándékoz. 49. Csüng. 50. KI — szlovákul. 51. A varjú hangja. 52. Időegység. 57. Csillagkép. 59. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.). 80. Földünk kétharmadát teszi kl. 61. Friss. 83. Több pápa által felvett név. 85. Csecsemöhang. 66. Paripa. 87. Kicsinyítő képző. 69. A múlt Idő jele. 70. Mássalhangzó kiejtve. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, és 20. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: Bratislava, Obchodná 7, lehetőleg postalevelezőlapon. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Ingyenélők — Cifra nyomorúság — Buborékok — Nagymama — Mukányl — Spartacus — A vasember. Könyvet nyertek: — a zárójelben megjelölt számú rejtvények helyes megfejtéséért — Mészáros Ilona, Cata (38); Cséjl István, Velká Ida (39); Pathő Márta, Mu21a (40); Szakács józsef, Debrad (41). Két titán között egy óriás „Ifjabb Wesselényi Miklós már hetedik életévében szilaj paripán lovagolt apja zsiból birtokán, nyolcad évében pedig hajtóvadászaton farkast lótt... Mint If jó: magas, vállas és csontos testalkatú volt, hallatlanul izmos és széles mellkassal. Teste rendkívül megedzve: gyaloglást, futást, álmatlanságot, koplalást és szomjúságot mind hihetetlen módon tűrte. A testi erőgyakorlatokra szintén, mint a lelkiekre, sok ldót és nagy szorgalmat fordítva: minden európai művelt nyelvek birtokában, rendkívül emlékezó-és Itélótebetséggel oly magas fokon állott, hol az egykorűak közül egy sem." — Ezt a szép és igaz |ellemzést a család meghitt barátja, a magyar irodalom legnagyszerűbb emlékiratának szerzője, Űjfalvy Sándor Irta — a reform-nemzedék egyik legkimagaslóbb alakjáról, a híres gazdászról, a legendás „árvízi hajósról", két ország legjobb lovaséról és céllövójéről, ifjú Wesselényi Miklósról, akinek alakját valóságos legenda övezte az akkori Erdélyben és Magyarországon. „Wesselényi a történelmet élt magyar földnek a modern világra szült valóságos géniusza. A legnemesebbje és a leehlvatottabbja a maga korának, Kossuth Lajos mellett" — Írja róla vagy 60 évvel ezelőtt a Szilágyság másik nagy szülöttje, Ady Endre. Az 1838-08 nagy pesti árvíznél Wesselényi emberfeletti teljesítményt tejtett kl: 72 éra hosszat volt egyfolytában talnon és mentett meg több mint ezer embert. Egy évvel késfibb a bécsi kormány — felségsértés vádjával — a budai várbörtönbe csukatta. Amikor kiszabadult, megtört, beteg, vak ember volt már a „zsiból bölénv". aki a két elkeseredetten kűzdö titán: Kossuth és Széchenyi harcában — végül is — egyedül maradt. A csöppnyi kis életrajzi bevezetőt kövesse annak a hires nfirbajnak a leírása, amely a magyarországi politikai párbajok nyitányának tekinthető. Wesselényi — mint tudjak — az 1830— 32. évi pozsonyi országgyűlésen a főrendi tábla ellenzékének vezére volt, akit az ifjúság valósággal bálványozott, > aki tüzes, hazafias beszédeivel magára vonta a mindenható miniszter-diktátor, Metternich herceg gyűlöletét. Ebben az időben egész Magyarország forrongott, alkotmány nem volt, az országot csupán udvari rendeletekkel és katonasággal kormányozták. Az elkeseredés nóttön nőtt, s a nemzet egyformán gyűlölte a teljhatalmú minisztert, aki Bécsben lakozott és az osztrák katonaságot, amely az országban garázdálkodott. Ennek az elkeseredésnek a legleplezetlenebbül Wesselényi Mtklés adott hangot, különösen az újoncozásrúl és a katonai túlkapásokról tartott két híres és nagy haffisú beszédében. A Pozsonyba gyúlt reform-Ifjúság tomboló tapsa közepette olyan keserű Igazságokat vagdosott kíméletében az osztrákok fejéhez, hogy azt már a bécsi udvar sem nézhette tétlenül. A császári hadsereg leghíresebb kardvívója — akkoriban — egy gróf Wurmbrand nevű lovaskapitány volt, aki — magyar felesége révén — hazánkban teljesített szolgalatot. Ez a gróf Wurmbrand — a bécsi udvar egyenes parancsára — belekötött Wesselényibe, az ellenzék egyre népszerűbb vezérébe. Wesselényi a kihívást — amely nagy nyilvánosság elótt történt — nem utasította vissza, de nem is volt szándékában, hiszen maga ls kitűnően forgatta a kardot, híven ahhoz a meggyőződéséhez, amelyet a vívásról vallott: „Egy nemzetnek sem lenne illőbb, szükségesebb kardját jól forgatni tudni, mint a magyarnak, mert ami, s amije van, annak köszönheti. 0, mint született katona, hazáját fegyverével tartozik ótalmaznl, ezen az áron s e feltétel mellett bírhatja megérdemelve szabadságát, s élhet szép jussával a vereség rút vádjai nélkül. Mégis, akinek van ls múdja benne, kevés tanul kardolnl, sokan restellik roncsolni gyengéd testűket, némelyek pedig nem akarnak megválni azon jó mentségtói, hogy ők nem tanulnak s nem tudnak karddal bánni, mely kifogást nem átallják némely alkalommal használni." Meg kell itt jegyezni, hogy Wesselényi sokkal jobb lövó volt, mint vfvé, és mégis készséggel beleegyezett abba —' noha ót Illette a választás jogai —, hogy kardra menjenek, a teljes harcképtelenségig folytatva a viadalt. A p&rbaj, amely egyébként az egész országot Izgalomban tartotta, a lehető leghevesebb lefolyású volt. Wurmbrand gróf arra törekedett, hogy a súlyos csapásokat osztogató Wesselényit klfáraszsza, s azutén adja meg neki a halálos vágást. Igen ám, de a hatalmas csapások mlati még csak közelébe sem férkőzhetett ellentelének, így aztán a küzdelem Igen elhúzódott. Végül ls az osztráknak sikerűit — egy gyors visszavágás során — súlyos sebet ejtenie Izmos nyakán. A segédek a párbajt azonnal be akarták szüntetni, de Wesselényi — miután sebét bekötözte — ragaszkodott a viadal folytatáséhoz. Wurmbrand gráf ennek Igen megörült, mert úgy gondolta, hogy elgyöngült ellentelével most már könnyen elbánhat. Számításába azonban egy kis hiba csúszott: Wesselényi ugyanis nem gyöngült el, hanem — ahogy mondani szok&s — sebzett oroszlánként rohanta le ellenfelét, és hirtelen akkorát vágott az osztrák grófra, hogy az Iszonyú erejű csapás lesodorta a kard markolatát, s a markolattal lemetszette tóból Wurmbrand grót négy ujját. A párbajnak ezzel — természetesen — azonnal vége lett. (Érdemes megjegyezni, hogy a megsebesült osztrék lovaskapitányt apósa magyarországi birtokára vitték és ott Igen eredeti módon hegesztették be a csonkén maradt kezet: naponta levágtak egy b&rényt, s mintán felhasították, annak meleg belsó részeibe dugta kezét a gróf és tartotta benne mindaddig, amíg az állat teste ki nem hűlt. Azt Is érdemes Ide jegyezni, hogy ugyanennek a Wurmbrand gréf fiának — ugyancsak politikai okok miatt — ugyanilyen módon vágta le négy ujját harminc évvel késóbb — egy fiatal országgyűlési képviselő, bizonyos Szeniczey üdön.) 1848 csodálatos tavasza — még egyszer fölrázza a világtalan Wesselényit. A jobbágyság emanclpficlé|a és Erdély nnléja az ő lánglelkű szónoklatai nyomán valósult meg, s került bele a magyar törvénykezésbe. Két évvel késóbb, a 48-as forradalom tisztító és pusztító vihara utfin — a reformkor három legnagyobb alakja megtalálta végső menedékét: Kossuth a száműzetésben, Széchenyi a döblingi tébolydában, Wesselényi pedig a zsiból sírboltban. Az embort, aki óriás volt két titán között, a Bach-korszak rendőri csendjében egyszerű, pompa nélküli temetésben részesítették. „Erényei — Irta a korabeli tudúsító — hangosabbak a zena harsogásfinál és világosabbak a lobogó fáklya fényénél." (Következő számunkban: Tiszti: párbajok — a XIX. század elején.)