A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-12 / 45. szám

A legutóbbi énekkari rendezvényen Komárnóban (Komáromban) a helyi és a éalovoi (nagymegyeri) kórusok közös műsorát Ag Tibor vezényelte i igyekszünk megoldani. Ma már mintegy 10 együttes tartozik az élvonalbeliek közé. Az Ifjú Szívek, de a többi is, működése révén elegendő segítséget nyújthat a kevésbé színvonalas együtteseknek. Am jó lenne, ha intézetünk a táncegyütteseknek nyújtandó segítséget rendszeresítené. Sajnos, az utóbbi időben az e területen dolgozó szakembereink kicserélődtek s ma már az ügy kárára nem beszélhetünk rendszeres segítő munkáról. Öntevékeny színjátszás 250 magyar öntevékeny színjátszó együttest tartunk szómon. Ezek tevékenysége társadalmilag igen fontos, sajnos, több éves igyekezetünk ellenére még mindig nem érik el a szükséges művészi színvonalat. A kivételekről nem beszélünk. Ügy látszik, a komárnói (komáromi) Nővé Zámky-i (érsekújvári), Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi), galántai, levicei (lévai), luéeneci (losonci), Rimavská Sobota-i (rimaszombati), roiftavai (rozsnyói), koSicei (kassai) járások művelődési otthonaiban még nem találták meg a magyar színjátszó együttesek művészi színvonala emelésének megfelelő, illetve hatékony módszerét. Az utóbbi időben ugyan javult a helyzet, de megvan a további javulás lehetősége, főképp a komárnói és koSicei hivatásos színészek segítségével. E segítségnyújtást azonban meg kell szervezni. örvendetes tény, hogy 1960 óta, amikor az első megalakult, 25-re nőtt az irodalmi színpadok száma. Jobbára városi együttesekről van szó, amelyek viszonylag jó művészi szintet érnek el, s amint azt a komárnói Jókai-napok mutatják, az utóbbi években a legszigorúbb mércét is megütik. Elsősorban a bratislavai, komárnói, Dunajská Streda-i, levicei és Salai együttesekre gondolok. Az utóbbi időben jobbóra a SZISZ vagy a Csemadok-szervezetek keretében diák színjátszó körök jöttek létre. A SZISZ ez évben az említett ifjúsági színjátszó mozgalom kérdéseiről Nővé Zámkyban értekezletet rendezett, amelyen 10 csoport mutatta be műsorát. A magyar öntevékeny színjátszás ma már a bábszínház területére is betört, hiszen például a koSicei Glóbusz országos versenyen szerezte meg az első díjat, és az idén ez az együttes képviseli majd hazánkat a pécsi nemzetközi bábjátszó fesztiválon. E területen is van még bőven lehetőség, csak ki kellene használni. Gondolok itt elsősorban a magyar tanítók iskolán kívüli munkájára, az ifjúsággal való foglalkozásra. Ez alkalommal csak röviden szóltunk a dologról. Érdemes lenne bővebben visszatérni e fontos társadalmi tevékenység problémáira, hiszen a lapban most folyó vitának is ez a küldetése. Intézetünk akárcsak a múltban, ma is becsülettel igyekszik teljesíteni kötelességét és kötelezettségeit a magyar öntevékeny mozgalommal szemben. A műkedvelő tevékenység hérdé&ei Zene- és az énekkari mozgalom úgy vélem, az utóbbi évek során fellendülés tapasztalható ezen a területen, a magyar nemzetiségű dolgozók fokozott érdeklődést tanúsítanak főleg a vokális zene iránt, jó, mondhatnám európai színvonalú énekkarok működnek, ilyen például a Magyar Tanítók Központi Énekkara, amely az idén nagy sikerrel reprezentálta hazánkat az írországi Cork-ban megrendezett nemzetközi kórusfesztiválon, ahol a női kar első díjat kapott. Viszonylag sok az énekkar, viszont kevés a jó karmester. Intézetünk e fogyatékosság felszámolására hároméves tanfolyamot indított, ennek második évfolyamát 24 hallgató látogatja. Ezenkívül az énekkarok és vezetőik részére műsorfüzeteket és módszertani kézikönyveket adunk ki. Intézetünk 34 magyar felnőtt énekkart és nyolc ifjúsági énekkart tart számon. Szerintünk ez elég kevés, hiszen lehetőség van további együttesek létrehozására, ám örvendetes tény, hogy 60 gyermekkórust tartunk számon, és kísérünk figyelemmel. Ez utóbbiak vezetői részére is szervezünk táviskolázásokat, továbbá különféle összpontosításokkal, szakmai szemináriumok szervezésével igyekszünk segíteni munkájukat. A felnőtt énekkarok számóra a galántai Kodály-napok keretében tartunk szemináriumot; ezt az énekkari fesztivált jövőre rendezzük meg másodízben. Hasonlóképpen gyermek és ifjúsági énekkari fesztiválokat is rendezünk. Az idén Nővé Zámky-ban (Érsekújvárott) 21 énekkar részvételével rendeztünk gyermek-és ifjúsági énekkar fesztivált. Intézetünk ugyancsak támogatja a magyar zenekarok fejlődését is; ezek figyelemre méltó tevékenységet folytatnak a művelődési otthonok keretében, vagy közvetlenül a Csemadok szervezetekben. A Népművelési Intézet a kórusok elméleti és szakmai problémáinak megoldása érdekében tanácsadó testületet hozott létre, amelynek a leghivatottabb szakemberek a tagjai. Táncmozgalom Ha a zeliezovcei (zselizi) és gombaseki (gombaszögi) dal- és táncünnepélyeket, valamint az egyes táncegyütteseket tekintjük, azt mondhatjuk, hogy ezen a területen is kielégítő a helyzet. Intézetünk ezt a tevékenységet azzal igyekszik támogatni, hogy Dél-Szlovákia különböző vidékein (például a Csallóközben és Kelet-Szlovákiában) gyűjtött s a Takács András és mások által feldolgozott táncokat az együttesek rendelkezésére bocsájtja, az együttesek vezetői részére iskolázásokat és szakszemináriumokat rendez. A magyar együttesek a vetélkedőkön és fesztiválokon kívül is elég alkalmat találnak a tevékenységre, s a helyzet ismeretében azt állíthatjuk, hogy élnek is az alkalmakkal. Ám itt is hiányoznak a szakmailag képzett együttes-vezetők. E fogyatékosságot is intézetünk iskoláztatási lehetőségeivel CTIBOR TAHY, a Népművelési Intézet igazgatója: „Intézetünk becsülettel igyekszik teljesíteni kötelezettségeit a magyar öntevékeny mozgalommal szemben." Kitűnő volt a hangulat... Hetekkel, sőt hónapokkal korábban beindult a gépezet, hogy a Vefky KrtíS-i (nagykürtősi) járásban idejében és jól készüljenek fel a már hagyományos éebovcel (Csáb) szüreti népünnepélyre. A szervezésből az oroszlánrészt a Csemadok járási bizottsága vállalta magára, de nem kis segítséget nyújtottak a járási szervek és mindenekelőtt a helyi EFSZ, illetve a Nemzeti Front helyi, szervei. Csupán egy kényes pont maradt — kitart-e az időjárás legalább kora délutánig. Mert ugyebár ebbe a rendezőségnek is vajmi kevés a beleszólása. Esetleg annyit tudnak előre, hogy ha netán esni fog, valahogy akkor is csak lesz. Kényszermegoldásnak ott a szövetkezeti kultúrház. Az égbolt kilenc-tíz óra között úgy kiborotválkozott, mintha arra számított volna, hogy Csábon ünnep van, és a rögtönzött szabadtéri színpad felé özönlő tömeg hangulatát bűn lenne elrontani. Kis késéssel, de elindult a színpompás menet a futballpályáról: sokan felvonultak a szomszédos Ipoly menti községekből is. A népviseletbe öltözött fiúk, lányok, fiatalasszonyok jókedve, az élet derűje töltötte be az utcát. Am hagyjuk a menetet, mert a pincék mellett, a szabadtéri színpadon kezdődik a műsor. Az ülőhelyek már foglaltak. Az első sorban ülnek a szovjet vendégek, a járási s a helyi vezetők. Sütött a nap. De talán még az őszi napsugárnál is jobban melegített a „Népek barátsága" címen előadott kedves műsor. Hogy kik szerepeltek jobban? A sok jó együttes közül nehéz egyeseket kiemelni. Mert jók voltak mind. Ha én azt mondom, hogy nekem a csábi énekkar tetszett, mindjárt meg is cáfolhatják, hogy a dacsókesziek, vagy az ipolyságiak tánca is volt legalább annyira értékes. Na, és a kovácsi fiatalasszonyok? Meg a balogiak? A délelőtti műsor fénypontja mégis Pribojszky Mátyás európai hírű citeraművész fellépése volt. Hogy mi minden van abban a fában és a húrokban — azt hallani kellett. Magyar, szlovák és orosz népdalokat varázsolt elő a „száraz fából". A zajos nézőtér elcsendesült. Nem mernék arra vállalkozni, hogy szakmai szempontból értékeljem Pribojszky Mátyás művészetét. De megjegyeztem egy gratulációt. Ilyenformán szólt: — Művész úr, gratulálok a zenekarának. — De ... hiszen én egyedül játszottam, láthatta ... — Az nem számít. Az a játék két zenekarnak is fölért. Az bizony olyan volt. A délutáni műsort nagyobb részben a budapesti vendégművészek szolgáltatták. Hogy milyen volt? Nos, Ambrus Kyri, Dékány Sarolta, Mikes Éva, Latabár Kálmán és a többiek, no meg a Kék Csillag beategyüttes már nem ismeretlen olvasóinknak. A közönség vörösre tapsolta a tenyerét, s ez magáért beszél. S most hadd fejezzem be azzal, amit a helyi vezetőség egyik tagjának szájából hallottam: — A hangulat kitűnő, és ez minden. Annyi bizonyos, hogy a csábi rendezvényben nem csalódott a több mint ötezer főnyi közönség. HARASZTI GYULA