A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-12 / 45. szám

A legutóbbi énekkari rendezvényen Komárnóban (Komáromban) a helyi és a éalovoi (nagymegyeri) kórusok közös műsorát Ag Tibor vezényelte i igyekszünk megoldani. Ma már mint­egy 10 együttes tartozik az élvonalbe­liek közé. Az Ifjú Szívek, de a többi is, működése révén elegendő segítsé­get nyújthat a kevésbé színvonalas együtteseknek. Am jó lenne, ha in­tézetünk a táncegyütteseknek nyúj­tandó segítséget rendszeresítené. Saj­nos, az utóbbi időben az e területen dolgozó szakembereink kicserélődtek s ma már az ügy kárára nem beszél­hetünk rendszeres segítő munkáról. Öntevékeny színjátszás 250 magyar öntevékeny színjátszó együttest tartunk szómon. Ezek tevé­kenysége társadalmilag igen fontos, sajnos, több éves igyekezetünk ellené­re még mindig nem érik el a szüksé­ges művészi színvonalat. A kivételek­ről nem beszélünk. Ügy látszik, a ko­márnói (komáromi) Nővé Zámky-i (érsekújvári), Dunajská Streda-i (Du­naszerdahelyi), galántai, levicei (lé­vai), luéeneci (losonci), Rimavská So­bota-i (rimaszombati), roiftavai (rozs­nyói), koSicei (kassai) járások műve­lődési otthonaiban még nem találták meg a magyar színjátszó együttesek művészi színvonala emelésének meg­felelő, illetve hatékony módszerét. Az utóbbi időben ugyan javult a helyzet, de megvan a további javulás lehető­sége, főképp a komárnói és koSicei hivatásos színészek segítségével. E se­gítségnyújtást azonban meg kell szer­vezni. örvendetes tény, hogy 1960 óta, amikor az első megalakult, 25-re nőtt az irodalmi színpadok száma. Jobbára városi együttesekről van szó, amelyek viszonylag jó művészi szintet érnek el, s amint azt a komárnói Jókai-napok mutatják, az utóbbi években a legszi­gorúbb mércét is megütik. Elsősorban a bratislavai, komárnói, Dunajská Streda-i, levicei és Salai együttesekre gondolok. Az utóbbi időben jobbóra a SZISZ vagy a Csemadok-szervezetek kereté­ben diák színjátszó körök jöttek létre. A SZISZ ez évben az említett ifjúsá­gi színjátszó mozgalom kérdéseiről Nővé Zámkyban értekezletet rende­zett, amelyen 10 csoport mutatta be műsorát. A magyar öntevékeny színjátszás ma már a bábszínház területére is be­tört, hiszen például a koSicei Glóbusz országos versenyen szerezte meg az első díjat, és az idén ez az együttes képviseli majd hazánkat a pécsi nem­zetközi bábjátszó fesztiválon. E terü­leten is van még bőven lehetőség, csak ki kellene használni. Gondolok itt elsősorban a magyar tanítók isko­lán kívüli munkájára, az ifjúsággal való foglalkozásra. Ez alkalommal csak röviden szól­tunk a dologról. Érdemes lenne bő­vebben visszatérni e fontos társadalmi tevékenység problémáira, hiszen a lap­ban most folyó vitának is ez a külde­tése. Intézetünk akárcsak a múltban, ma is becsülettel igyekszik teljesíteni kötelességét és kötelezettségeit a ma­gyar öntevékeny mozgalommal szem­ben. A műkedvelő tevékenység hérdé&ei Zene- és az énekkari mozgalom úgy vélem, az utóbbi évek során fellendülés tapasztalható ezen a terü­leten, a magyar nemzetiségű dolgozók fokozott érdeklődést tanúsítanak fő­leg a vokális zene iránt, jó, mond­hatnám európai színvonalú énekkarok működnek, ilyen például a Magyar Tanítók Központi Énekkara, amely az idén nagy sikerrel reprezentálta ha­zánkat az írországi Cork-ban megren­dezett nemzetközi kórusfesztiválon, ahol a női kar első díjat kapott. Vi­szonylag sok az énekkar, viszont ke­vés a jó karmester. Intézetünk e fo­gyatékosság felszámolására hároméves tanfolyamot indított, ennek második évfolyamát 24 hallgató látogatja. Ezenkívül az énekkarok és vezetőik részére műsorfüzeteket és módszertani kézikönyveket adunk ki. Intézetünk 34 magyar felnőtt ének­kart és nyolc ifjúsági énekkart tart számon. Szerintünk ez elég kevés, hi­szen lehetőség van további együttesek létrehozására, ám örvendetes tény, hogy 60 gyermekkórust tartunk szá­mon, és kísérünk figyelemmel. Ez utóbbiak vezetői részére is szervezünk táviskolázásokat, továbbá különféle összpontosításokkal, szakmai szeminá­riumok szervezésével igyekszünk se­gíteni munkájukat. A felnőtt énekka­rok számóra a galántai Kodály-napok keretében tartunk szemináriumot; ezt az énekkari fesztivált jövőre rendez­zük meg másodízben. Hasonlóképpen gyermek és ifjúsági énekkari feszti­válokat is rendezünk. Az idén Nővé Zámky-ban (Érsekújvárott) 21 ének­kar részvételével rendeztünk gyermek-és ifjúsági énekkar fesztivált. Intézetünk ugyancsak támogatja a magyar zenekarok fejlődését is; ezek figyelemre méltó tevékenységet foly­tatnak a művelődési otthonok kereté­ben, vagy közvetlenül a Csemadok szervezetekben. A Népművelési Intézet a kórusok elméleti és szakmai problémáinak megoldása érdekében tanácsadó tes­tületet hozott létre, amelynek a leg­hivatottabb szakemberek a tagjai. Táncmozgalom Ha a zeliezovcei (zselizi) és gomba­seki (gombaszögi) dal- és táncünne­pélyeket, valamint az egyes táncegyüt­teseket tekintjük, azt mondhatjuk, hogy ezen a területen is kielégítő a helyzet. Intézetünk ezt a tevékenységet azzal igyekszik támogatni, hogy Dél-Szlová­kia különböző vidékein (például a Csallóközben és Kelet-Szlovákiában) gyűjtött s a Takács András és mások által feldolgozott táncokat az együtte­sek rendelkezésére bocsájtja, az együt­tesek vezetői részére iskolázásokat és szakszemináriumokat rendez. A ma­gyar együttesek a vetélkedőkön és fesztiválokon kívül is elég alkalmat találnak a tevékenységre, s a helyzet ismeretében azt állíthatjuk, hogy él­nek is az alkalmakkal. Ám itt is hiányoznak a szakmailag képzett együttes-vezetők. E fogyatékosságot is intézetünk iskoláztatási lehetőségeivel CTIBOR TAHY, a Népművelési Intézet igazgatója: „Intézetünk be­csülettel igyekszik teljesíteni kötele­zettségeit a magyar öntevékeny moz­galommal szemben." Kitűnő volt a hangulat... Hetekkel, sőt hónapokkal korábban beindult a gépe­zet, hogy a Vefky KrtíS-i (nagykürtősi) járásban idejé­ben és jól készüljenek fel a már hagyományos éebov­cel (Csáb) szüreti népünnepélyre. A szervezésből az oroszlánrészt a Csemadok járási bizottsága vállalta ma­gára, de nem kis segítséget nyújtottak a járási szervek és mindenekelőtt a helyi EFSZ, illetve a Nemzeti Front helyi, szervei. Csupán egy kényes pont maradt — kitart-e az idő­járás legalább kora délutánig. Mert ugyebár ebbe a rendezőségnek is vajmi kevés a beleszólása. Esetleg annyit tudnak előre, hogy ha netán esni fog, valahogy akkor is csak lesz. Kényszermegoldásnak ott a szövet­kezeti kultúrház. Az égbolt kilenc-tíz óra között úgy kiborotválkozott, mintha arra számított volna, hogy Csábon ünnep van, és a rögtönzött szabadtéri színpad felé özönlő tömeg hangulatát bűn lenne elrontani. Kis késéssel, de elindult a színpompás menet a fut­ballpályáról: sokan felvonultak a szomszédos Ipoly menti községekből is. A népviseletbe öltözött fiúk, lányok, fiatalasszonyok jókedve, az élet derűje töltötte be az utcát. Am hagyjuk a menetet, mert a pincék mellett, a sza­badtéri színpadon kezdődik a műsor. Az ülőhelyek már foglaltak. Az első sorban ülnek a szovjet vendégek, a járási s a helyi vezetők. Sütött a nap. De talán még az őszi napsugárnál is jobban melegített a „Népek barátsága" címen előadott kedves műsor. Hogy kik szerepeltek jobban? A sok jó együttes közül nehéz egyeseket kiemelni. Mert jók voltak mind. Ha én azt mondom, hogy nekem a csábi énekkar tetszett, mindjárt meg is cáfolhatják, hogy a dacsókesziek, vagy az ipolyságiak tánca is volt legalább annyira értékes. Na, és a kovácsi fiatalasszonyok? Meg a balogiak? A délelőtti műsor fénypontja mégis Pribojszky Má­tyás európai hírű citeraművész fellépése volt. Hogy mi minden van abban a fában és a húrokban — azt hallani kellett. Magyar, szlovák és orosz népdalokat varázsolt elő a „száraz fából". A zajos nézőtér elcsendesült. Nem mernék arra vállalkozni, hogy szakmai szempontból értékeljem Pribojszky Mátyás művészetét. De meg­jegyeztem egy gratulációt. Ilyenformán szólt: — Művész úr, gratulálok a zenekarának. — De ... hiszen én egyedül játszottam, láthatta ... — Az nem számít. Az a játék két zenekarnak is föl­ért. Az bizony olyan volt. A délutáni műsort nagyobb részben a budapesti vendégművészek szolgáltatták. Hogy milyen volt? Nos, Ambrus Kyri, Dékány Sarolta, Mikes Éva, Latabár Kálmán és a többiek, no meg a Kék Csillag beat­együttes már nem ismeretlen olvasóinknak. A közönség vörösre tapsolta a tenyerét, s ez magáért beszél. S most hadd fejezzem be azzal, amit a helyi vezetőség egyik tagjának szájából hallottam: — A hangulat kitűnő, és ez minden. Annyi bizonyos, hogy a csábi rendezvényben nem csalódott a több mint ötezer főnyi közönség. HARASZTI GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents