A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-05 / 44. szám

74. Vágtatva, lövöldözve érkezik Szegedről a pandúrok és katonák csapata. Mint a tébolyultak csapnak le a parasztokra. Puskatussal, korbáccsal, pisztollyal. Ütnek férfit, asszony, öreget, fiatalt. Közéjük rúgtatnak lovukkal. Az emberek, mint a hangyák rémülten futnak, amerre látnak. Kezük tovább markolja a véres húscafatokat. A pandúrok, katonák törnek, zúznak. Vérző emberek feküsznek szanaszét, aki teheti elbújik egy szalma, vagy szénakazalban. Lassan minden elcsendesedik. 7a. Muller fokapitany, meg Kotolár kapitány a többi pandúrral élesztgetik azt a négv perzekutor! akiket Rózsa Sándor megcsúfolt. Kiszedik a ló alól a rémülten pislogó Pisze Matyit. Nézik Piszét. Szemük tekintete gúnyos, kegyetlen, kíméletlen. Fenyegető pillantásuk súlya alatt Pisze Matyi remegni kezd. Elfehéredik. Egyre jobban rémüldözik. A főkapitány meg szelíden, nyájasan, mintha csak gyermekéhez beszélne, megszólal: „No edes jo fiam. Hát ez az alku? Hát hol van az a Veszelka Imre? Meg í-^a

n

„az a

M

?"zs

a

Sándor?" - „Kegyelöm főkapitány úr. Jóvátöszöm... Cselt «x, r MÜ

I

'er feJ

é

,vel a fa fel

é

'nt. A perzekutorok megragadják Matyit. -„Tanultál te imádkozni édes Jó fiam? Akkor mondd szépen utánam édes jó fiam. Miatyank ki vagy a mennyekben..." Üvölt Pisze: „Kegyölöm, kegyölöm, éhező Képregény 11. Népharag 71. Ordítozik Vajda Miska, jobbra-balra vág a korbácsával: „Gaz parasztok: Szömetök! E köll nektek, korbács! Most mőgkapjátok! Úrra emelitek a kezetöket?!" — Őrjöngve csapdos. De a nép már felébredt, ráveti magát a jegyzőre. Pokrócot dobnak rá. Fölemelik. Villámgyorsan kötél is előkerül, és már át is dobják Vajda Miska nyakán. A jegyző még mindig hadonászik a korbáccsal, de már egyre erőtlenebbül. Felkerül a nagy diófára. A. nyakán a kötél. Igazság tétetett. 72. A pandúrok megdermednek. Aztán egyszer csak, mint a vihar robban be Rózsa Sándor, kihabzott lován. Félelmetes, amit most művel. Fokosával előbb az egyik pandúrt üti le, kisbaltáját elrepítve üti le a másikat. Nekirugtat a harmadiknak Veszelka Imre felordít: „Höjj testvér, ide testvér." — Sándor már vágja is el Imre kötelét, figető perzekutor rálő Sándorra, de célt téveszt a golyója. De eltalálja Piszi Matyi lovát, az összerogy és maga alá temeti az árulót. Sándor már fordul is lovával Imre az anyját is lovára ragadja és száguld Sándor után. Ki a faluból. 73. Zödvásár. A falubeliek fölfedezik a gazdátlan marhákat és ződvásárt kiáltva rárohannak az állatokra és leszúrják. — A betyár világban a zödvásár azt jelenti, hogy a betyárok a nagyvásárra nem hajthatták be a jószágot, mert nem volt írás róluk. Levágták hát a bilyogot az állat tomporáról s néha úgy megsebezték a szegény jószágot, hogy belepusztult. Oszt otthagyták a húst a zöld mezőn, ez volt a zöld mészárszék, a zödvásár. — A kiéhezett, rongyos nép hatalmas darabokat hasít ki az állatokból. A kiéhezettebbje a nyers húst rágja. „Egyször ehetsz ... Uré ez, nem szögényé!... — mondogatják, és percek alatt tűnnek el a marhák a serény bicskák nyomán. 76. A perzekutorok viszik már a fához az őrjöngő, üvöltöző, zokogó Piszét, ezt az emberi roncsot. Karikás ostorral vetnek hurkot a nyakába, s már lóg is a fán. A főkapitány gúnyosan folytatja az imát: „Jöjjön el a te országod, legyön mög a te akaratod ..." - Pisze lóg a fán. Müller és Kotolár vezetésével a perzekutorok és katonák ellovagolnak a néma és halott faluból. Csak a csönd marad utánuk. Egyszer csak valahonnan a távolból, először halkan, * aztán mind nagyobb hangerővel, tele daccal és szenvedéllyel felcsendül a nóta: — Mikor Rózsa Sándor felül a lovára, aranyrojtos gyócsgatyája lobog a Tiszára ... Arany a zabiája, ezüst a kantárja, gyémánt kübül van kirakva a nyerög szerszámja. (Folytatjuk)