A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-16 / 28. szám

is in Ii is ri »nrssiil: Hová jut néha az ember? Hosszú évek óta olvasom lapjukat, s ezért engedjék meg, hogy én is elmondjam a sorsomat. Tudom, hogy sok a félresikerült élet, de azért remélem, hogy az én sorsom alakulása is érdekelni fog valakit. Földművelő családban nevelkedtem. Aki ismeri a falusi életet, az tudja, hogy az mit jelent. Nem sok időm maradt a tanulásra, és így az iskolai bizonyítványom is igen változatos volt. Édesapám, aki efsz-tag volt, amióta az egyéni gazdálkodás megszűnt, nem nagyon szerette a munkáját. Nem törte magát, azt hitte, hogy ha nem dolgozik, ki tudja, meddig fog élni. Ez a terve azonban nem sikerült, mert még hatvanéves sem volt, amikor meghalt. A munkáját nem szerette, de annál jobban kedvelte az italt. Ehhez pedig pénz kellett. Mivel maga nem szeretett dolgozni, a családját hajszolta, hogy pénzt keressen neki. Ezért nem engedte, hogy szakmát tanuljak. Amikor az apám meghalt, csak a ház maradt utána, az is roskatag állapotban. Nem szeretném azonban, ha bárki is félreértené panaszos szavaimat. Bármilyen kínosak is az apámhoz fűződő emlékeim, mégiscsak az apám volt, s ezért tiszteltem is. Mindössze 28 éves vagyok, de negyvennek érzem magam. Tizennégy éves koromtól dolgozom a mezőgazdaságban. Dolgoztam a mezőgazdasági termelés minden ágazatában, az állattenyésztésben, a növénytermelésben, voltam traktorista is. Mindig kétkezi munkát végeztem. Valamikor szívesen jártam mulatságokba. Ma már az „öregebbek" közé tartozom, és nevetségesen festek az ifjúság mulatságain. Nem is tudom, hogy miként alakult ez így, de mostanában minden mulatság alkalmával a söntésben ragadok a sör, a pálinka vagy a bor mellett. Nagyon jól tudom, hogy ez az én hibám, de nem vagyok képes változtatni rajta. Az anyám sem tud megérteni. Sokat szenvedett szegény az apám iszákossága miatt s ma már engem is közönséges korhelynak tart. De mondják meg nekem, mit tegyen az ember, miként szabaduljon meg mindettől. Kinek a kedvéért lépjek rendes útra? Lány nincs olyan, akinek a kedvéért jó útra térhetnék. Nehéz bármelyikkel is ismeretséget kötni. Azok, akik korban hozzám illők voltak, már rég férjhez mentek, a mai lányok számára meg már öreg vagyok. Igy hát találkák helyett a kocsmába járok, ahonnan nincs miért hazasietnem, mert otthon senki se vár, csak a veszekedős anyám. Az ő kedvéért siessek haza? Nem azért írok, hogy az Emberi sorsok rovatán keresztül valakivel megismerkedhessem. Amilyen rossz hírű vagyok, úgysem akad lány, aki szívesen járna velem. Csak azt akartam, hogy az olvasók megértsék: néha az ember önkéntelenül is odajut, ahova egyáltalán nem akart jutni. István a Nyitra-mentéről Helyes javaslat Mint idősebb ember és a Hét állandó olvasója nagyra értékelem az Emberi sorsok rovatot, mint az élet iskolájának egyik formáját. Ügy gondolom, hogy ezt a rovatot elsősorban a fiataloknak kellene olvasniok, hogy tanuljanak a levelekben leírt szomorú életsorsokból. Bizonyos, hogy ha rendszeresen olvasnák, megfontoltabbak lennének és sok veszélyt elkerülhetnének a saját életükben. Mi, öregebbek is szívesen elgondolkodunk a rovatban leírt sorsokon, és igyekszünk az élet kemény útján szerzett tapasztalatainkkal a rászorulók segítségére sietni. Ügy látom, a legtöbb ember maga az okozója a saját Pavol HaSko felvétele bajának, mert könnyelműen lépnek házasságra, elnézik a partnerük rossz tulajdonságait, süketek a szülők és az idősebbek figyelmeztető szavára. Nemrég éppen az egyik csalódott fiatalasszony levelének az olvasása közben támadt az a gondolatom, hogy milyen hasznos lenne, ha a nemzeti bizottságok mellett tanácsadó szervet létesítenének a házasulandók részére. Tapasztalt, köztiszteletnek örvendő személyek és szakemberek (orvos, jogász, szociális dolgozó) bevonásával körültekintően megvizsgálnák a jegyesek életviszonyait, azokat a tényezőket, amelyeknek a befolyása alatt élnek, és ejdönthetnék, hogy megvan-e minden feltétele a rendezett családi életnek. Az így szerzett információk alapján aztán a házasulandók egyikét vagy másikát figyelmeztetnék partnerük fogyatékosságaira és vele együtt fontolóra vennék, hogy nem lenne-e helyesebb a házasságtól elállni. Feltételezem, hogy ez a jó szolgálatot teljesítő bizottság igen eredményesen működhetne, már csak azért is, mert véleményem szerint a szülői tekintély jelentősen csökkent, és a fiatalok inkább hallgatják meg az idegenek tanácsát, mint a saját szüleikét. Nehezebb a helyzet azokkal a párokkal, akiknek már nem sok idejük van a gondolkodásra, mert kénytelenek összeházasodni. Véleményem szerint ugyanis ez az oka a sok válásnak. Azelőtt falun nagy ritkaság volt, ha a lány házasság előtt terhes lett. Ma ez mind gyakoribb jelenség. Szinte hihetetlen hogy milyen könnyelműek e téren a fiatalok. De a szülők felelőssége sem kicsi, amikor a gyermekeiket könnyelműségre nevelik. E nevelő és felvilágosító munka terén is sokat segíthetnének az említett bizottságok. Egy régi olvasójuk Komoly gond •••••••••••• Több olvasónk levélben kért, hogy legalább röviden ismertessük a népszaporulat legfőbb problémáit Csehszlovákiában. Nemrég Prágában sajtókonferenciát tartottak, amelyen ismertették azokat az új jelenségeket, amelyek a népszaporulat körül jelentkeznek. Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy a népszaporulat Csehszlovákiában továbbra is kedvezőtlenül alakul, romlott a lakosság korbeli összetétele. Habár az elmúlt évhez képest a születések száma bizonyos mértékig emelkedett s kedvezőbben alakult, mint az elhalálozások száma, a természetes népszaporulat továbbra is nagyon alacsony. (1970-ben például Csehszlovákiában csupán 20178 fővel emelkedett a lakosság száma, amely mindössze 0,2' százalékos szaporulatot tesz ki.) Tekintettel az öregek arányszámának állandó növekedésére, az elkövetkező években feltétlenül emelkedni fog az elhalálozások száma. (A 60 évnél Idősebbek arányszáma, amely 1950-ben csupán 12,5 százalékot tett ki, 1970-ben 17,5 százalékról 18 százalékra növekedett.) Ezért a népszaporulat szinte teljes mértékben a születések számától fog függni. Bizonyos azonban, hogy a fejlett államok között e téren már ma is az utolsók kőzött kullogunk. 1970-ben 147 769 volt az élve született gyermekek száma; ez az előző évhez képest 3,2 százalékos emelkedést jelent. E kedvező változást feltétlenül befolyásolta a 88/1970. számú törvény jóváhagyása, amely meghosszabbítja a szülési szabadságot, emeli a gyermeknevelési pótlékot és egyéb előnyökhöz juttatja a szülőket. Ez az emelkedés azonban még így sem haladta meg az 1967-es szintet. Tovább csökkent a csecsemőhalandóság. Egyéves korig 1970-ben 3,6 százalékkal kevesebb gyermek halt meg, mint 1969-ben. Huszonnyolc napos korig pedig 2,3 százalékkal kevesebb csecsemő pusztult el. Az újszülöttek kétharmada egészséges, de egyharmada nem, ami azt jelenti, hogy vagy szülés előtt, vagy a szülés során valamilyen ártalom éri őket. Minden fejlett államban, így nálunk is növekszik a szellemi és testi fogyatékossággal született gyermekek száma. Megállapították, hogy az újszülöttek közül minden harmincadik gyermek annyira gyengeelméjű, hogy intézeti nevelésre szorul. Nagy általánosságban minden hatszázadik újszülött mongolizmusban szenved. Születnek gyermekek komolyabb csípőhibával, nyúlszájjal, gerinchibával stb. Egyes adatok szerint az újszülöttek négy százaléka olyan fogyatékosságban szenved, hogy egész életében intézeti ápolásra szorul. Ez a társadalmat milliárdos kiadásokkal terheli meg. Tehát feltétlenül érdekünk, hogy egészséges gyermekek jöjjenek a világra. Ebben jelentős segítséget nyújthat a genetikai szolgálat. Sajnos e szolgálat jelentőségét mindmáig lebecsültük. Eddig mindössze Prágában működik két ilyen genetikai tanácsadó, Brünnben pedig egy. A fogyatékos gyermekek jobb gondozása érdekében javasolták, hogy minden szülészeti klinikán a fekvőhelyek 15—20 százalékát tartsák fenn e gyermekek kezelésére és megfigyelésére, hogy pontosabban eldönthessük, melyik újszülött sorolható a normális gyermekek közé. Mindez komoly gondot jelent s megkívánja, hogy az egész társadalom felfigyeljen a népszaporulat körüli problémákra. (szj) Mml IíwMÍ smtmtíL Csanádi Béla, Komárno, POU, Novozámocká é. 3. 16 éves, hasonló korú fiúkkal és lányokkal szeretne levelezni. Kedveli a sportot, tánczenét és bélyeggyűjtést. Kiss Margit, Zalaba 79, okr. Levice. 16 éves, szereti a tánczenét, kedvenc énekesei: Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Tom Jones és Gianni Morandi. Hasonló korú lányokkal és fiúkkal szeretne levelezni. Fényképes levelek előnyben. Hógenbuch Ilona, Svodin é. 964, okr. Nővé Zámky. 16 éves, hasonló korú lányokkal és fiúkkal szeretne megismerkedni, levelezni. Szereti a népdalokat és a tánczenét. Kedvenc énekesei: Koós János, Szécsi Pál és Harangozó Teréz. 20 hs^t-z