A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-22 / 42. szám

Emberek \ az Ördöglyukban Mit tudunk a barlangokról? Sokat, s mégis keveset. Talán az ősember, aki bennük húzta meg magát az eső, a szél, a hideg és a vadállatok elől, többet tudott róluk. Ma is gyakran fedeznek fel olyan barlangokat, amelyekben ott találják az ősember évezredes kézjegyét, barlangrajzokat, kihűlt tűzhelyeket, kezdetleges szerszámokat. Tehát az emberiség nemcsak hódít, felfedez, de felejt is. Rövid az emlékezete. Miközben a világűrt és a tengerek mélyét ostromolja, nem tudja, hogy mi van a talpa alatt, a föld méhében, a titokzatosan ásító barlangok mélyén. Ezek is fehér foltok még. Az ember már sok barlangot feltárt vagy őseink nyomán ismét felfedezett. Tudja, hogy a világ legnagyobb barlangja az Egyesült Államokban található Mammut-barlang, ez 170 km hosszú, tudja, hogy Európa leghosszabb barlangja a svájci Hőllode 61 km, tudjuk, hogy Csehszlovákia legnagyobb barlangja a Demänovai (Deménfalvi) 20 km hosszú s hogy a mellékágaival együtt 24 km hosszú Baradla-barlang felső szakasza, a Domica csehszlovák területre esik. De valóban ezek a legnagyobbak? Nem lehetünk benne bizonyosak. Túl sok még a feltáratlan barlang, s bizonyos, hogy léteznek még olyanok is, amelyekről nem tudunk. Csehszlovákiában az utóbbi évtizedekben megélénkült a barlangkutatás. A szakemberek figyelme elsősorban mészkőhegységeink felé fordult, mert a barlangok legfőbb építője a víz ebben a kőzetben végez a legnagyobb s legeredményesebb munkát. A kutatók egyik csoportja a szlovák karszthegység barlangja, barlangrendszerét tanulmányozza a Szilicei-, Pelsőci-, és Tornai-fennsíkon. Különösen azok a víznyelők érdeklik őket, amelyek az évezredek során széles kürtővé formálódtak és feneketlen kútként tátonganak ezeken a fennsíkokon. Peter Hradecky geológus beszámolójából tudjuk, hogy ezen a nyáron ismét megkísérelték a leszállást a Tornaifennsíkon található Ördöglyukba. Erről a sziklakéményről még ma is igen eltérőek a vélemények. A szakemberek szerint 107 m mély. 1971-ben azonban egy koäicei (kassai) hegymászó csoport 170 m mélységig ereszkedett le benne, de megfelelő felszerelés híján vissza kellett fordulniok. Sajnos a hegymászó-csoport időközben széthullott, s mivel a vezetőjük egy tátrai túra során lezuhant és szörnyethalt, közelebbi tájékoztatást tőlük se lehetett szerezni. A nagyrészt prágaiakból álló hegymászó csoport minden különösebb nehézség nélkül jutott a fennsíkra. A csoport tagjai Lenka, Gabina, Jáchym, Tomás, Vladimír, Lysa, Jirka, Petrs mind tapasztalt hegymászók és éppen Ecuadorba készültek egy nagy expedíciós útra. Hozzájuk csatlakoztak a különböző szakemberek. Az Ördöglyuk mellett az esőtől áztatott legelőn vert tábort a hét sátor és három gépkocsi. Az első nap a felszereléseket ellenőrizték, rendbe szedték a rengeteg kötelet és kötélhágcsót. A csoportban kitűnő volt a hangulat. Ügy döntöttek, hogy a lehető legmélyebbre ereszkednek és végére járnak az Ördöglyuk titkának. Másnap kora reggel kezdődött a leszállás. A 30 méter hosszú kötélhágcsón egymás után tűntek el az ördöglyuk torkában. Mindegyik kezében csáklya, nyakában kötél és villanylámpa. Óvatosan, nézelődve haladtak. Értesüléseik szerint kb. 40 m mélységben a kürtő falán egy ablaknyílás található. Hátha ez az elágazás vezet a rejtély megoldásához. A meredek sziklafalból 44 m mélységben egy teraszszerű kiszögellést pillantottak meg. Hátha ott az a bizonyos ablak? Ott azonban csalódás éri őket. Az ablaknak se híre, se hamva. Miközben pihennek, van idejük számba venni mindazt az apró jelet, amely arra vall, hogy már jártak itt előttük is emberek. A sziklafalon magyar és lengyel feliratok, a sarokban rozsdás konzervdobozok és egy cifrán feldíszített apró kis sárkunyhó. A további utat most már köteleken folytatták. A több mint két óráig tartó út során néhány kiszögellésen állatok csontvázaira bukkantak: a sziklakürtőbe hullott szerencsétlen állatok maradványai lehetnek. Különben a falak mindenütt meredekek és simák. Semmi nyoma az említett ablaknak, így jutottak a kémény fenekére, a 107 méter mélységbe. Az előző tudományos expedíciók idáig jutottak. Ez a barlang hivatalos mélysége. Csakhogy a barlang itt nem ér véget. Baloldalt három további akna sótét szája tá tong. Mégis igazuk lehet a koáice (kassai) hegymászóknak? Az egyik ré zsútosan süllyedő aknába vékony zölc kábel vezet, ezt már a kürtő bejáratától szemmel tartották. Itt úgy döntöttek, hogy aznap már to vább nem kísérleteznek. Megkezdtél a fáradságos, kimerítő utat visszafe lé. Amikor a felszínre jutottak, a naj már lebukóban volt. Másnap ismét két csoportba oszlanak. Lysa, Zdenék, VaSek, Pavel, Bedfich folytatja a kutatást, keresi a továbbjutási lehetőséget az alsó kürtőkben, Hradecky, Tomás, Jáchim és Vladimír kötélhágcsót épít a bejárattól egészen a feltárt kürtő fenekéig, £ többiek segítkeznek és fényképeznek A kötélhágcsó rögzítésével foglalkozó csoport vezetője, Hradecky 55 méter mélységben, pihenés közben a háta mögött, a túlsó falon egy mélyedésl fedezett fel, amelynek végét törmelék zárta el. Tomás és Vladimír segítségével bemászott a szűk mélyedésbe, megpiszkálta a törmeléket és az nagy meglepetésére könnyen engedett. A törmelékfal mögött ferdén süllyedő aknE tátongott. Behatoltak. Minden jel arra vallott, hogy előttük még nem járt ott senki. Lépésenként kőgörgetegel indítottak el, amely dübörögve zuhanl a mélybe. Körülöttük több iránybar elágazások nyílnak, aztán nagy meglepetésükre egyszercsak ott találtál magukat a főkürtő alján, 107 m mélységben, ahová előző nap is eljutottak Csakhogy most gyalogosan, kötelek segítsége nélkül jutottak oda, egy csigalépcsőszerűen tekergő folyosón. Vissza, a felszínre már kötélhágcsón és a főkürtőn kapaszkodtak fel. Ez az út sokkal rövidebb és biztonságosabb A harmadik nap a táborban maradtak. Megbeszélték eddigi tapasztalataikat. Tehát felfedeztek egy párhuzamosan/haladó új járatot, de ezen se jutottak nagyobb mélységbe. Talán s koáicei csoport mégis tévedett? Nem akarják elhinni. Kölcsönösen biztatják egymást, hogy megtalálják a továbbjutás útját, hiszen korántsem kutattak át mindent. Különösen az a ferdén süllyedő szűk kürtő izgatja a fantáziájukat, amelybe a zöld kábel vezet, Az utolsó leszálláskor ott próbálkoznak ... Lysa, Vaáek, és Zdenék átpréselik magukat a szűk ablakon, aztán kúszva haladnak a hideg, nedves és szűk folyosón. 70 méter után egy tágas terembe jutottak, a felszíntől kb. 130 méter mélységben. Eddig hatoltak le hegymászók és oda is vésték nevüket a sziklafalba. A prágaiak friss légáramlást éreztek az arcukon és hideg futkosott a hátukon. Minden jel arra vallott, hogy a kürtő tovább vezet a mélységbe, de tovább nem indultak. Egyetlen elmozduló kavics hatalmas kőgörgeteget indíthatott volna el a talpuk alatt és az lesodorhatta volna őket az ismeretlen mélységbe. Erőt vett rajtuk a barlangkutatók közismert félelme és visszafordultak. Az Ördöglyuk nem fedte fel titkát... Az Ördöglyuk a maga útvesztőjével, számtalan szűk folyosójával és kürtőjével valóban pokoli benyomást gyakorol az emberre. A nép nem véletlenül adta ezt a félelmetes nevet neki. Sz. J.