A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-16 / 28. szám
„Utóvégre lehet élni zene nélkül is. Sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réten." KODÁLY ZOLTÁN Kodály a gyermekkarok legnagyobb pártfogója H^t 10 Magyar gyermekkarok Hasonló nagyméretű országos énekkari seregszemle magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok részére utoljára tíz évvel ezelőtt volt Zselizen (Zeliezovce). Szinte alig tudtuk visszaszámlálni az éveket Viczay Pállal a Csemadok KB zenei szakelőadójával, aki az ez évi országos gyermekfesztiválról tájékoztat bennünket. Ahogyan a beszélgetés elején említette s ezt olvashattuk már a meghívókon, plakátokon is, a jelenlegi nagyon sikeres s mondhatnánk egész Dél-Szlovákia gyermek- és ifjúsági kórusait megmozgató rendezvényt pártunk megalakulása 50. évfordulójának jegyében rendezte meg a Népművelési Intézet a Csemadok Központi Bizottságával és az érsekújvári (Nővé Zámky) városi szervekkel közösen. Gondolom, ritka szép pillanatoknak lehettek fül- és szemtanúi mind a közönség, mind a résztvevő énekkari tagok és vezetőik. Hiszen több mint nyolcszáz gyermek és serdülő fiatal gyűlt össze 1971. június 19—21-én Érsekújvárott a Szakszervezetek Házában, hogy bizonyságot tegyen közel egyéves munkájuk eredményéről. Ugyanis egy éve, hogy a benevezett énekkarok részére a szakbizottság a kiválasztott kórusművek anyagait szétküldte. Az egyesített gyermekkarok közös műsorszámain szerepeltek egyszólamú népdalok, népdalkánonok, népdalfeldolgozások, úttörődalok és tömegdalok. A legnagyobb sikere az egyszólamú népdalcsokornak volt, valamint — hogy csak néhányat említsek — Bárdos Lajos: Huszár nótája című feldolgozásának és Rossa Ernő: Munkával a békéért című tömegdalának. Ezeket a számokat nyolc énekkar (400 gyermek) adta elő, Pintér Ferenc, Sleicher László és Lengyelfalusi Miklós vezényletével. Az egyesített leánykórus (mintegy 200 leány) Viczay Pál és Kulcsár Tibor vezényletével három művel szerepelt. A kétnapos fesztivál hangversenyei tartalmasak és különböző jellegűek voltak. A fesztivált pártunk ötvenéves jubileumának tiszteletére ünnepi akadémia nyitotta meg. Ünnepi beszédek, szavalatok hangzottak el, ezenkívül fellépett a komáromi általános iskola gyermekkórusa, valamint a lévai pedagógiai iskola leányénekkara. Ezzel egy időben a többi énekkar a környező falvakban vendégszerepelt. Nyolc községbe látogattak el. (A helyi lakosság szállásolta el a fellépő énekkarok tagjait. Igazán dicséretre méltó az is, hogy minden énekkar felett védnökséget vállalt egy-egy üzem vagy földművesszövetkezet. Ezenfelül a vasárnap délutáni hangversenyek befejezésekor szép és értékes ajándékokról sem feledkeztek meg; ezeket ünnepélyes keretek között adták át a szereplő énekkaroknak.) Vasárnap délután kilenc órai kezdettel nevelő jellegű hangverseny zajlott le Kórusok — kórusoknak címmel. S a vasárnap délután kezdődő nagyszabású Ünnepi hangversennyel zárult a kétnapos fesztivál. A fesztiválon szereplő gyermek- és ifjúsági énekkarok színvonalát illetőleg — Viczay Pál szavai szerint — határozott javulást észlelhettünk. Ez elsősorban a karének kulturáltságában, tiszta hangzásában és nem utolsósorban a helyes műsorpolitikában nyilvánult meg. Ez utóbbi különösen jónak minősíthető. Sokrétűsége dicséretre méltó, a számos helyesen választott magyar népdal és feldolgozás, eredeti szerzemény mellett hallhattunk több szlovák, cseh és szovjet kórusművet is. Ugyanakkor a régi mesterek alkotásairól sem feledkeztek meg az énekkarok. Minden pozitív értékelés ellenére maradt azért tennivaló a jövőt illetőleg. Viczay Pál szerint több énekkarnak még igényesebben kell foglalkozni a helyes éneklés technikájával, vagyis a hangképzéssel. Tudjuk, hogy a serdülő gyermek hangja állandó változásnak van kitéve. Ugyanis a helyes éneklési módja határozza meg az ének tisztaságát. Nem esztétikus az éneklés, ha a gyermek kénytelen erőltetni a hangszálait, ami kellemetlen hatással lehet későbbi fejlődésére. Fontos tehát, hogy maguk a gyermekkar-vezetők tisztában legyenek a helyes éneklés alapelveivel. Használjanak ki minden lehetőséget ismereteik bővítésére, különbözö iskolázások látogatásával, szakirodalmak tanulmányozásával. Megkérdeztük Viczay Páltól, hogy melyek voltak a legsikeresebb énekkarok. — Amint említettem, a színvonal általában jó volt. Gondolom mégis, hogy a legsikeresebbek a diószegi, nagykaposi, komáromi és nagymegyeri gyermekkarok voltak, továbbá sikeresen szerepelt a lévai pedagógiai iskola leánykara országos fesztiválja is. Mint vendég fellépett a fesztiválon a Veiké Lovce-i szlovák iskola gyermekkórusa Frantiäek Pofái vezetésével. Lezajlott a gyermek- és ifjúsági énekkarok kétnapos országos fesztiválja. Ügy véljük azonban, hogy még hátra van a részletes szakmai értékelés a különböző szaklapok hasábjain. Meggyőződésünk, hogy ez a sikeres rendezvény megérdemli a részletesebb értékelést. Hiszen nagy dolog már maga az a tény is, hogy a fesztivál egy éven keresztül több mint negyven gyermek- és ifjúsági énekkart mozgósított Dél-Szlovákia különböző vidékein, s ezek közül húsz részt vehetett az országos fesztiválon. Őszinte köszönetet kell mondani mindazoknak, akik segítették megvalósítani ezt a szép kétnapos rendezvényt: karvezetőknek, szervezőknek s végül, de nem utolsósorban az énekeseknek — kicsinyeknek, nagyoknak egyaránt. T. KASZA IDA