A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-01 / 39. szám

41. A sunyi Pisze Matyi arra akarta Igazítani a betyárokat, hogy a pénzüket bízzák rá, de azok nem is ügyeltek feléje. Így más mondókába kezdett: - Szentmihálytelkén möghótt a Sin Mihály lánya. Mikor má haldokót, szekeret küldtek a Pruksa medikusért Szögedre. Ki is hozták. IgSn, de a jány möghótt. Az orvos rögtön mondta, tögyék be a siralomházba. Igön, de a szögény jány a hidegbe fölérzött, mert nem vót ám hótt egészen, csak lefagyott neki a szöme. Hát ahogy fölérzött, fölütt szögény, s kezdett mozogni, kaparni. Benyittanak a vérrasztók. Hát e meg fenn, e meg él, osztáng a doktor aszonta, hogy möghótt... Szólnak a doktornak: „Tésúr, él a lány." A doktor mög mögy a hldegházba. Hát ott ül a lány. Odamögy hozzá, osztáng ad neki egy irtóztató pofont. Elővett egy tűt. Hosszú tűt, oszt beleszúrja a jánnak a szívébe. Oszt kimögy, oszt asszongya: Ha én mondom, hogy möghótt, akkó möghótt. 42. Valami rettenetes tőrtént Rózsa Sándorban. Ha a csúnya jány így járna... gyünne a Fruska doktor, s csak azért, hogy neki Iögyön Igaza, szivébe szúrná a hoszszú tűt... Csak azér, mert ő űr, oszt ezök mög szögény jobbágybeli parasztembörök ... Felugrott, ment a lova után. Vágtatni kezdett vissza, amerre a Veszelka tanyájáról jöttek. - Pisze Matyi is eltűnt. Róla mindent fel lehetett tenni. Imre, meg Bán utána. Nem ls tudták mennyire jó nyomon járnak. Pisze kikémlelte, hogy a Sándor lova a tanya körül van kicsapva. Felcslkorgott magában: — Szarka körme közé kerültél fiatal sármány madár... (Folytatjuk) 40. A négy ember egy szót sem szólott, míg a Veszelka Péter tanyáján voltak. Péter bement a házba, kihozott 160 forintot. Sándor azonnal átadta Bánnak. Pisze Matyi megorrolt. — Osztozunk — mondta Sándor. Bán egészen jói tudott számolni. A pénzt négyfelé rakta. Sándor kivett egy bankót, a legkisebbet és azt mondta: — Rakd újra. — S csak azért vett ki valamit, hogy ne mondhassák, hogy utálja a közős keresetet. Bán ismét kirakta a pénzt, most már igen egyformára lehetett szétosztani. Éppen ötven forint jutott mindenkinek. — Nekőd mög csak tíz — úgymond Pisze Matyi. — Azé aztat is itt hagyhatod nálam. Akkó mögmarad neköd. — Rózsa Sándor odadobta a pénzt. Képregény 6. Perzekutorok í. Pisze Matyi dohog, morog. - Ez a Sándor félpofára etöt engöm. Nem tudja még, lit árthatok én űneki. Meggyön még az az ősz, mikor én akasztom a füstre. Mert szöged! urakkal jóban köll lönni. - És még dohogna az ég tudja meddig, ha eszelka Imre meg nem érkezne. Csak a fejével Int, s Matyi már indul is. Üzletet jt. — Napnyugtakor négy lovas kelt át Algyőnél a Tiszán, a kompon. A kompot anda János húzta. Megparancsolták neki, hogy egy szót se szóljon. Bán András ;lűk volt. Zsuzsinak az ura. Nem volt betyár, csak szívességből vállalkozott rá, >gy Sándornak segítségére lesz. A komp kifarol a vízpartra. Pisze Matyi vastag ingján odaszól a révésznek: — Kend itt mőgvárjon bennünket. Tuggya mög, hogy ögvárjon, mert én kendnek a nevit úgy tudom, mint a pap, aki Jánosnak köröszlte. - Meg is döbbent a révész, nagy szemet meresztett, mert őt tényleg Jánosnak vták. A perzekutorok — akiket magyarul pusztázóknak hivtak, meg pandúrnak — :zték, hogy most jön a fekete leves. Be voltak gyulladva. Müller főkapitány pedig ik tanácskozott a főfiskállssal. - Hitvány betyár kőjkökkel kö harcolni, veszeked— vartyogott rosszkedvűen a főkapitány. — Alig szakadt le a nyakunkbői a kalaállítás ... Nem is tudom, sehol sincs háború, mire a császárnak annyi katona ... cenkét perzekutorral nem tudok röndőt tartani. Csak tizenegy, mer a tizenkettedik gba döglik ..." A főfiskálls szatirikusán kérdi: — S csakugyan ki van miskárolva? Szinte felrobban a főkapitány: — A fenét! Ostoba pletyka! De az igaz, hogy a feje y be van szakítva, hogy az agya veleje úgy 'lötyög benne, mint a fazékba." — tán a perzekutorokba rohant bele: — Az egész város a perzekutorokon röhög...! Avval levágott egy gombot a dókájáról. — Mindenki vágjon le egy gombot. Míg zsa Sándor elő nem kerül élve, vagy holtan, senkinek ezt a gombot felvarrni nem ibad. . Hárman őrizték néhány nagy izdának a barmát. Villanéserfien folyik le bennük egy ész világnak minden izgalma, már itt áll a nádas sarkán a így lovas. Kiválik közülük egy. Pisze Matyi, rászőgezi fegyvet egyikre: „Hallgass, mög ne ukkanj!" — Veszelka Imre meg másiknak: — „Mög ne kuknj!" — Sándor meg: „Hajcsd marhát!" — A negyedik is előjön, neki a Jószágnak, szedik felé a szebbjit, javát. Mit lessen velek kezdeni. És egy ót sem szólván terelik őket ónnal, de azonmód, a Tiszára.