A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-10-01 / 39. szám

tén ö állapította rneg elsőként a vulkanizmus és a hegységképző erők összefüggését. Dél-Amerika nyugati partja mentén húzódó, később róla elnevezett tengeráramlásnak és a tengervíz fizikai és kémiai tulajdonságainak vizsgálatával nz oceanográfia kiépítéséhez járult hozzá. Munkássága maradandó értékűnek bizonyult a történettudományban, a szociológiában, a néprajzban, a nyelvészetben, a régészetben, és okkal tekintik öt tz elmélyültebb Amerika-kutatás egyik úttörőjének is. Humboldt visszatérésük után terjedelmes jelentésben számolt be az Inkák Taíácsának tapasztalatairól, és sok tanácsot idott ésszerű intézkedések megtételére, lm az útjáról szóló közleményei, külöíösen hatalmas útirajza rámutattak az .anyaország" kormányzati rendszerének libáira is. A gyarmati rendszer bírálata, i visszásságok feltárása és a fejlődési ehetőségek egyidejű kifejtése megerősíette Spanyol —Amerika népeinek szaladságát, a jövőbe vetett hitét. A hazaérő Humboldtnak a Párizsban emigráióban élő ifjú Bolivarral való barátsága ávezette a fiatal forradalmárt a realitások talajára, és előkészítette jövendő tagy feladataira. Humboldt az amerikai alóságot tárta a világ elé. Ezzel magyaázhatjuk, hogy kultusza Latin—Ameri:ában mindmáig eleven. Evek hosszú során dolgozta fel Humboldt — az általa anyagilag is pártfogolt udósokkal és illusztrátorokkal közösen - utazásának eredményeit. 1805 — 1834 özőtt jelent meg az a harminc kötetre erekedett sorozat, amelyből tizenkét ötetet maga Humboldt írt meg, köztük orszakalkotó növényföldrajzi munkáját, lexikó és Kuba leírását, a voltaképpeni tleírást és végül Latin-Amerika föledezésének történetét. Az amerikai út és a harminckötetes orozat kiadása vagyonát úgyszólván •ljesen fölemésztette. Az utazás 25 000 tllérjába, a sorozat 600 000 frankjába érült. Föl kellett adnia függetlenségét, llami támogatáshoz kellett folyamodnia, oha ettől eddig büszkén tartózkodott, lint udvari kamarásnak királya hívására B27-ben Berlinbe kellett költöznie, alkalmazkodnia a porosz udvar szűkebb itókörű világához. A Berlinben való letelepedés új fejedét nyitja meg Humboldt életének. . berlini egyetemen Kosmos címmel elődássorozatot tartott, ebben téve először özkinccsé átfogó kutatásainak eredméyeit. Messzi földről, külföldről is érkezik tudósok, kutatók, érdeklődök, ezért lőadásait meg kellett ismételnie. A hatanegy előadásból álló sorozat átdolgoza, kibővítve jelent meg 1845-58 között égy kötetben Kosmos címmel. A nagy IŰ befejezésében megakadályozta halá>. Az a vakmerő elképzelésem támadt — ja egyik levelében —, hogy az egész lyagi világot, mindent, Ymit ma tudunk : égi térségek és a földi élet jelenségeiil, a ködfoltoktól a gránitsziklán ten-5dő moháig, egyetlen műben foglaljam isze. A tényeken kívül minden nagy izmét, amely valaha felcsillant, fel akaik sorakoztatni ebben a művemben." umboldt volt az utolsó a tudósok soráin, aki a természeti ismeretek összesigét még átfoghatta. A tényadatok böge művében harmonikus egésszé olvadt isze. Függőleges sorok: 2. Évszak. 3. Kártyaszín (fon.). 4. Máktn van! 5. Állítólag nem jó tanácsadó. Kíván. 7. Víziállat. 8. Méter szélei. 10. íség kezdete. 11. Hiányosan vall. 12. irfinév. 18. Nagy áruház Moszkvában. . Nem mögé. 23. A kutyafélék családba tartozó dögevő ragadozó állat. 24. ín. 25. Albán pénzegység. 28. Francia llam. 30. Lócsemege. 34. Ök! 36. Tiltóó. 38. Szín. 40. Csüng. 42. Állami Iliéit. 45. Melyik helyen. 49. Egy angolul. Testrésze. 53. Jegyez. 55. Római gyvenkilenc. 57. Szeszes ital. 59. Laoszi ptörzs. 62. Zamatja. 65. K. N. 67. Hiáos fogók (k-g). 68. Folyadék. 70. Véglküli dráma. 72. Régi római köszöntés. . .. Zsuzsa, magyar írónő. 75. A lelátó íme. 78. Izomszalag. 80. Névelő. 82. Léc ílei. 83. Francia év. 84. Ady Endre )gramja. beküldendő a vízszintes 1, függőleges 19, 9. és vízszintes 29. számú sorok igfejtése lapunk megjelenésétől számít 6 napon belül. Vz előző rejtvény helyes megfejtése: műveltség felső formája a nagylelkű-5 — Csehov. Kapitányok kapitánya: Tkúry György A végvárakban küzdő magyarságnak, „az végbéli hadnagyoknak, vajdáknak, zászlótartóknak, főlegényeknek, lovas és gyalog végbeli seregeknek" — Thúry György volt a leghíresebb és legfélelmesebb bajnoka a XVI. században. Szegény családból származott, s mint egyszerű közhuszár — vagy ahogy akkor nevezték: könnyüháti lovas — kezdte el vitézi pályafutását és saját erejéből küzdötte fel magát a főkapitányi tisztségig. Korabeli leírások szerint: hatalmas termetű, nagy erejű ember volt, aki megnyerő külsejével, nyájas modorával és vidám kedélyével még a magyargyűlölő német kapitányok tiszteletét és rokonszenvét is meg tudta szerezni. Minden ízében magyar ember volt — írják róla a krónikások —, olyan egyéniség, aki egyesítette magában mindazt, ami az embert igaz magyarrá és nemzeti hőssé tette a legendás végvári harcok idején. Katona volt: egyenes és szókimondó, a legremekebb bajtárs, aki minden vitézét testvérének, felebarátjának tartotta. Kevélység übenne semmi nem vala. Isteni szolgálatra gondja vala. Gondviselő és józan ember vala. Minden dolgába állhatatos vala. Az íródeákja, Alistály Márton írta róla ezeket a láttató sorokat. A félelmet hírből sem ismerte, s az életét bármikor kockára tette, ha az imádságig szeretett haza úgy követelte. Négy nyelven szóltak róla a dicsérő énekek, a nevét Európa-szerte ismerték, a híre oly nagy volt, hogy a meszszi Ázsiából jöttek hozzánk híres török bajnokok, hogy összemérjék kardjukat a nagy Thúry György kardjával. Thúry György a XVI. század közepén jelenik meg a küzdőtéren. A 40-es években még csak egyszerű lovaskatona a sági helyörségben. Híre akkor szalad szét a végváriak világában, amikor személyes párviadalban legyőzi a vitézségéről messze földön híres váci béget, Dely Kortvánt. Ezt követően a törökök győzhetetlennek kikiáltott bajnokát, Mehmet béget hívja ki kopjatörésre. A küzdelem, amely a magyar és a török sereg előtt zajlik le, alig néhány percig tart. Thúry megsarkantyúzza a lovát, és egy védhetetlen támadással kiemeli Mehmetet a nyeregből, a következő pillanatban már ő is a földön van, és a kardja ezúttal sem hibázik. Néhány évvel később Thúry egy előkelő pasával — a szultán közeli rokonával — vív halálos végű párbajt. A sok-sok győztes viadal meghozza a maga gyümölcsét: a sági helyőrségi jovaskatonából csakhamar lévai, majd palotai várkapitány lesz ... Lévai kapitányként szinte naponta párbajozik, palotai kapitányként pedig egy kicsiny, de vakmerő csapat élén elfogja a Bakony mellett portyázó Mahomed pasát. A király — Miksa — aranylánccal jutalmazza a bravúrt, s a magas kitüntetést jelentő láncot — az egész tábor színe előtt — személyesen akasztja Thúry György nyakába. 1567-ben Kanizsa főkapitányává nevezik ki Thűryt. Ugyanebben az évben a király békét köt a törökkel — és azonnali hatállyal megtiltja a kopjatöréseket és a vitézi párviadalokat. A végvárak kapitányai azonban — köztük a kapitányok kapitánya: Thúry is — vajmi keveset törődnek a tilalommal, hiszen a valóságban a török sem nyugszik; a nyílt harcot ugyan kerüli, de rabol, pusztít, zaklatja a szegény népet. Hiába hát a békeszerződés, a végvári viadalok folytatódnak magyar és török között. Jellemző erre, hogy Istvánffy szinte csak mellékmondatként írja. levele végén — 1570-ben — Batthyány Boldizsárnak: „Az terekek az elmúlt pénteken ismét itt Kanizsán voltak; bajt vívtak és kopját törtek a mieinkkel." Akit nem fogott a kard, sem a kopja, azt elejtette az ármány. 1571. április 2-án Thúry György és lovasságának szine-java — törökök ravaszságának és cselvetésének esett áldozatul. Tekintettel arra, hogy az egykorú történetírók egymástól eltérően adják elő a szomorú eseményt, vessük össze a két legmegbízhatóbb tudósítást: Istvánffyét és Forgáchét. Az ő leírásuk Ütközet magyarok és törökök között (ismeretlen művész rézkarca a Magyar Nemzeti Múzeumban) s&gen&as * ••• ••• párbajdk szerint Ali bég, Szigetvár nagy hatalmú parancsnoka — a szomszédos török bégek segítségével — egész seregével lesbe állt, ugyanakkor pedig 300 török portyázót rabolni és gyújtogatni küldött a falvakba, hogy így csalja ki a várból a kanizsai vitézeket. Thúry, amikor meglátta a távoli füstöt, azonnal riadót fúvatott, és lovassága élén kizúdult a várból, hogy a falvak szegényeit megvédje a török martalócoktól. A rablókat Thúry szét is verte egykettőre, hanem amikor üldözésükre indult, hirtelen szembe találta magát a törökök derékhadával. Kétségbeesett küzdelem kezdődött, és bár a törökök tízszeres túlerőben voltak; Thúrynak és vitézeinek már-már így is sikerül visszaszorítaniuk a támadókat, amikor a békebontó szigetvári bég 600 pihent lovasa — a hátrálók segítségére sietett. Talán tízen maradtak életben a magyar lovasok közül... Thúry lovát megölték, mire a hős kapitány gyalog folytatta harcát a rázúduló lovas és gyalogos túlerővel szemben. A törökök mindenáron élve szerették volna Thúryt elfogni, hiszen a parancsuk így szólt, de Thúry felismerte a törökök szándékát és — szó szerint idézve Forgáchot: — „... az sisakot kiveté fejéből avégre, hogy elevenen ne foghassák meg, hanem hogy a fején halálos sebek essenek. És nagy erősen vívott mind halálig! Végre egynéhány kopjával általlöklelték. Az fején is sok sebek estek és úgy esett az földre. — Így lett ez jámbor, nagyvitéz embernek halála." Thúry György halálát nemcsak Magyarország, hanem a külföld is megsiratta. Németországban külön újságlapok jelentették be Thúry György halálát. Velencében is nagy részvétet keltett az esemény híre, mert a velencei tanács Thúrytól szerezte be legjobb értesüléseit a törökök hadmozdulatalról. És siratták Thúry Györgyöt az ifjak is, akiket ő nevelt a haza szeretetére és a török elleni harcra, s akit úgy tiszteltek, akár az édesapjukat. Ezekről az elárvult ifjú vitézekről írta Thúry György hűséges íródeákja: Az akiket gyermekségükből feltartott És sokféle szerencséken hordozott, Es ű velük sok dolgokban forgolódott, G hozzájuk jó hírt, jó nevet adott. (Következő számunkban: „Míg élek, harcolok az ottomán hóddal..." 17