A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-24 / 38. szám

életéből A Csemadok Bratislava-vidéki járási bizottságának megalakult a népművelési szakbizottsága: Elnö­kévé Mács József írót választot­ták meg. A népművelési szakbi­zottság az 1971—72. évben főleg a társadalomtudományok, a tudo­mányos kommunizmus népszerű­sítésével, valamint aktuális bel-és külpolitikai kérdések megvilá­gításával kíván hozzájárulni a CSKP XIV. kongresszusának és az SZLKP idei kongresszusának az ideológiai munkára vonatkozó határozata eredményes végrehaj­tásához. A szakbizottság munkatervében sok értékes politikai és népszerű tudományos előadás megtartása szerepel, neves előadók biztosítá­sával. A komáromi járásban a Cse­madok Iía-i (Izsa) helyi szerveze­tének Jókai Irodalmi Színpada, melyet Izsák Lajos vezet, olyan sikerrel szerepelt a komárnói (komáromi) Jókai-napokon, hogy meghívást kapott a Magyar Nép­köztársaságba, a Balassagyarma­ton 1971. november 5—7-én meg­rendezésre kerülő Madách Imre Irodalmi Színpadi napokra. Szőllős Sándor, a Csemadok roiüavai (rozsnyói) járási bizott­ságának titkára a nyári hónapok­ban sem feledkezik meg a nép­művelési munka szervezéséről. Júliusban kilenc helyen tartották meg Az irodalom szerepe a szo­cializmus építésében című elő­adást: Dlhá Vesen (Hosszúszón), Cuémaban (Csúcsomban), Roí­naván (Rozsnyón), Pafyovon (Páskaházán), Kunová Teplicén (Kuntapolcán) és Kruinán (Kő­rösön). Az előadásokon több mint öt­százan vettek részt. A szép eredményért a Nemzeti Front járási bizottsága köszönő levelet küldött a Csemadok járási bizottságának. A Csemadok kassai (KoHice) városi bizottsága rendezésében júliusban nagysikerű előadást tar­tott dr. Török Gyula történész, A népvándorlás korának avar év­századai címmel. Löffler Béla szobrászművész a képzőművészet történetéről tar­tott előadást. László Gyula iro­dalmi estje is nagy közönségsi­kert aratott. A Csemadok koSicei (kassai) helyi szervezete emlékünnepség keretében emlékezett meg Cseh­szlovákia Kommunista Pártja öt­venéves fennállásáról. B. B. A CSEMADOK Cikkírónk — aki a sikeres kassai Glóbusz bábegyüttes művészeti vezetője — az együttes tagjai körében. mostohagyerek A Hét 28. számában olvastam Bodnár Béla „A Csema­dok népművelési és művészeti munkája" című írását. Eb­ben eléggé részletesen ismerteti a Csemadok KB által istápolt népművelési és kulturális munka formáit és ered­ményeit. Hangsúlyozza, hogy a KB e téren szoros kap­csolatot tart fenn a népművelést irányító központi szer­vekkel (nyilván a bratislavai Népművelési Intézetre gon­dolt). A cikk valószínűleg sokaknak okozott jogos örömet, de sajnos, egy-két dologban nem érthettünk teljesen egyet annak tartalmával. Ügy vélem ugyanis, szövetségünk nem aknázta ki a dol­gozó tömegek kulturális életének terén azt a lehetőséget, amit művészeti mozgalmunk fejlesztése, illetve annak ter­mészetszerű kibővítése megkívánt volna. Az említett cikkben felsorolt számtalan eredmény elle­nére el kellene gondolkozni azon, milyen kultúrális vagy népművelési nevelésben részesültek az elmúlt évek fo­lyamán a magyar nemzetiségű gyerekek. Elég-e az, amit kaptak, s megfelelő formában nyújtottuk-e ezt. Az az ér­zésem, hogy a szlovákiai magyar pedagógusok nem min­denütt fordítottak kellő gondot a művészeti formák meg­ismertetésére, illetve azok ápolására. Sokszor megeléged7 tek a már korábban járt utakkal, új módszerek megho­nosítását — így a bábjátékot is — indokolt (mert nem kerültek vele szorosabb kapcsolatba) vagy ismeretlen okokból elvetették. Nehéz lenne eldönteni, ki a hibás ebben? Az irányító szervek, vagy a végrehajtó egyén? Azonban tény, hogy amíg hazánkban a bábjátszás országszerte már régen ismert, elterjedt és sokrétűsége miatt eredményesen művelik számtalan falusi és városi iskolában, a magyar etnikum oktatás- és művelődésügyi intézményei keretében alig-alig működik állandó bábegyüttes. Pedig a szocialista kultúra terjesztésének és fejlődő társadalmunk eszmei gyarapodásainak szemszögéből nem lehet közömbös, van-e és mennyi valamirevaló, rangban és minőségben számot­tevő bábjátszó csoport. Ezért kell mindannyit örömmel fogadni, kellőképpen értékelni és megfelelően támogatni. S most nézzük a valóságot. Megalakul valahol egy ma­gyar bábegyüttes és megkezdené működését. A vigyázó figyelem, a büszke megbecsülés helyett mit kap? Tudo­mást sem vesznek róla éppen azok, akiktől ezt jogosan várná. Arról már ne is beszéljünk, hogy a mostohán ke­zelt szlovákiai magyar műkedvelő bábosoknak nincs még fesztiváljuk, munkájukat senki sem kíséri kellő figyelem­mel, értékét sehol le nem mérik, s ebből eredően sajnos lent és fent egyaránt semmibe se veszik. Pedig ezzel sár­ba tiporják sokak hangyaszorgalommal párosult lelkes igyekezetét és a társadalmi (tehát ingyenes) munka er­kölcsi alaptételét: minden ténykedés, de leginkább az eredményes munkálkodás tiszteletet követel! Visszatérve Bodnár elvtárs cikkére — mely eszembe juttatta az előbb röviden kifejtett tényeket — úgy érzem, sajnálatos mulasztás történt részünkről. Nem lehet és nem is szabad a bábjátszás fontosságát lekicsinyelni, vagy azt egyszerűen gyerekjátékká törpíteni. Mert sokkal több an­nál. Művészet. Eszköz, mely nevel, szórakoztat, nemesít, kicsinyt és nagyot egyaránt. Ezért az igazságért száll síkra ma már az egész világ bábjátszóinak hatalmas tábora. Ezt bizonyítják a Szovjetunióban évtizedek óta elért kitű­nő eredmények, ahol a bábjátszás a gyerekek, de a fel­nőttek eszmei és esztétikai nevelésében is számottevő té­nyezővé vált. Emellett szól a szocialista államokban — tehát nálunk is — meghonosodott tapasztalat: a dolgozók új emberré formálásában teljes joggal és rangjának meg­felelően részt vesz a bábjátszás is! Ezért láttam helyesnek, ha e kérdésről végre — sokak nevében nyíltan, segíteniakarással papírra vetek néhány alapvető gondolatot és igazságot. Ezért szeretném felhív­ni e máig rendezetlen -kérdés mielőbbi megoldására a Cse­madok KB illetékes szerveinek a figyelmét. És — ne ha­ragudjanak merészségemért — sokak nevében merem re­mélni, hogy az elmúlt 22 év biztató mérlegét értékelve mégsem leszek ünneprontó, mert —, a bábjátszás hívei­nek őszinte örömére — mulasztásunkat mielőbb és teljes mértékben jóvátesszük. Nem sértődéssel, nem vitával, nem kibúvókkal, de az ügy megoldásához való helyes hoz­záállással. S a megkésve beérő megoldás gyümölcsének az íze majd feledteti a mostani szüret sokak részére talán kissé kesernyés utóízét. Dr. Szőke István Aludj, aludj ... Csipkerózsika

Next

/
Thumbnails
Contents