A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-24 / 38. szám

életéből A Csemadok Bratislava-vidéki járási bizottságának megalakult a népművelési szakbizottsága: Elnökévé Mács József írót választották meg. A népművelési szakbizottság az 1971—72. évben főleg a társadalomtudományok, a tudományos kommunizmus népszerűsítésével, valamint aktuális bel-és külpolitikai kérdések megvilágításával kíván hozzájárulni a CSKP XIV. kongresszusának és az SZLKP idei kongresszusának az ideológiai munkára vonatkozó határozata eredményes végrehajtásához. A szakbizottság munkatervében sok értékes politikai és népszerű tudományos előadás megtartása szerepel, neves előadók biztosításával. A komáromi járásban a Csemadok Iía-i (Izsa) helyi szervezetének Jókai Irodalmi Színpada, melyet Izsák Lajos vezet, olyan sikerrel szerepelt a komárnói (komáromi) Jókai-napokon, hogy meghívást kapott a Magyar Népköztársaságba, a Balassagyarmaton 1971. november 5—7-én megrendezésre kerülő Madách Imre Irodalmi Színpadi napokra. Szőllős Sándor, a Csemadok roiüavai (rozsnyói) járási bizottságának titkára a nyári hónapokban sem feledkezik meg a népművelési munka szervezéséről. Júliusban kilenc helyen tartották meg Az irodalom szerepe a szocializmus építésében című előadást: Dlhá Vesen (Hosszúszón), Cuémaban (Csúcsomban), Roínaván (Rozsnyón), Pafyovon (Páskaházán), Kunová Teplicén (Kuntapolcán) és Kruinán (Kőrösön). Az előadásokon több mint ötszázan vettek részt. A szép eredményért a Nemzeti Front járási bizottsága köszönő levelet küldött a Csemadok járási bizottságának. A Csemadok kassai (KoHice) városi bizottsága rendezésében júliusban nagysikerű előadást tartott dr. Török Gyula történész, A népvándorlás korának avar évszázadai címmel. Löffler Béla szobrászművész a képzőművészet történetéről tartott előadást. László Gyula irodalmi estje is nagy közönségsikert aratott. A Csemadok koSicei (kassai) helyi szervezete emlékünnepség keretében emlékezett meg Csehszlovákia Kommunista Pártja ötvenéves fennállásáról. B. B. A CSEMADOK Cikkírónk — aki a sikeres kassai Glóbusz bábegyüttes művészeti vezetője — az együttes tagjai körében. mostohagyerek A Hét 28. számában olvastam Bodnár Béla „A Csemadok népművelési és művészeti munkája" című írását. Ebben eléggé részletesen ismerteti a Csemadok KB által istápolt népművelési és kulturális munka formáit és eredményeit. Hangsúlyozza, hogy a KB e téren szoros kapcsolatot tart fenn a népművelést irányító központi szervekkel (nyilván a bratislavai Népművelési Intézetre gondolt). A cikk valószínűleg sokaknak okozott jogos örömet, de sajnos, egy-két dologban nem érthettünk teljesen egyet annak tartalmával. Ügy vélem ugyanis, szövetségünk nem aknázta ki a dolgozó tömegek kulturális életének terén azt a lehetőséget, amit művészeti mozgalmunk fejlesztése, illetve annak természetszerű kibővítése megkívánt volna. Az említett cikkben felsorolt számtalan eredmény ellenére el kellene gondolkozni azon, milyen kultúrális vagy népművelési nevelésben részesültek az elmúlt évek folyamán a magyar nemzetiségű gyerekek. Elég-e az, amit kaptak, s megfelelő formában nyújtottuk-e ezt. Az az érzésem, hogy a szlovákiai magyar pedagógusok nem mindenütt fordítottak kellő gondot a művészeti formák megismertetésére, illetve azok ápolására. Sokszor megeléged7 tek a már korábban járt utakkal, új módszerek meghonosítását — így a bábjátékot is — indokolt (mert nem kerültek vele szorosabb kapcsolatba) vagy ismeretlen okokból elvetették. Nehéz lenne eldönteni, ki a hibás ebben? Az irányító szervek, vagy a végrehajtó egyén? Azonban tény, hogy amíg hazánkban a bábjátszás országszerte már régen ismert, elterjedt és sokrétűsége miatt eredményesen művelik számtalan falusi és városi iskolában, a magyar etnikum oktatás- és művelődésügyi intézményei keretében alig-alig működik állandó bábegyüttes. Pedig a szocialista kultúra terjesztésének és fejlődő társadalmunk eszmei gyarapodásainak szemszögéből nem lehet közömbös, van-e és mennyi valamirevaló, rangban és minőségben számottevő bábjátszó csoport. Ezért kell mindannyit örömmel fogadni, kellőképpen értékelni és megfelelően támogatni. S most nézzük a valóságot. Megalakul valahol egy magyar bábegyüttes és megkezdené működését. A vigyázó figyelem, a büszke megbecsülés helyett mit kap? Tudomást sem vesznek róla éppen azok, akiktől ezt jogosan várná. Arról már ne is beszéljünk, hogy a mostohán kezelt szlovákiai magyar műkedvelő bábosoknak nincs még fesztiváljuk, munkájukat senki sem kíséri kellő figyelemmel, értékét sehol le nem mérik, s ebből eredően sajnos lent és fent egyaránt semmibe se veszik. Pedig ezzel sárba tiporják sokak hangyaszorgalommal párosult lelkes igyekezetét és a társadalmi (tehát ingyenes) munka erkölcsi alaptételét: minden ténykedés, de leginkább az eredményes munkálkodás tiszteletet követel! Visszatérve Bodnár elvtárs cikkére — mely eszembe juttatta az előbb röviden kifejtett tényeket — úgy érzem, sajnálatos mulasztás történt részünkről. Nem lehet és nem is szabad a bábjátszás fontosságát lekicsinyelni, vagy azt egyszerűen gyerekjátékká törpíteni. Mert sokkal több annál. Művészet. Eszköz, mely nevel, szórakoztat, nemesít, kicsinyt és nagyot egyaránt. Ezért az igazságért száll síkra ma már az egész világ bábjátszóinak hatalmas tábora. Ezt bizonyítják a Szovjetunióban évtizedek óta elért kitűnő eredmények, ahol a bábjátszás a gyerekek, de a felnőttek eszmei és esztétikai nevelésében is számottevő tényezővé vált. Emellett szól a szocialista államokban — tehát nálunk is — meghonosodott tapasztalat: a dolgozók új emberré formálásában teljes joggal és rangjának megfelelően részt vesz a bábjátszás is! Ezért láttam helyesnek, ha e kérdésről végre — sokak nevében nyíltan, segíteniakarással papírra vetek néhány alapvető gondolatot és igazságot. Ezért szeretném felhívni e máig rendezetlen -kérdés mielőbbi megoldására a Csemadok KB illetékes szerveinek a figyelmét. És — ne haragudjanak merészségemért — sokak nevében merem remélni, hogy az elmúlt 22 év biztató mérlegét értékelve mégsem leszek ünneprontó, mert —, a bábjátszás híveinek őszinte örömére — mulasztásunkat mielőbb és teljes mértékben jóvátesszük. Nem sértődéssel, nem vitával, nem kibúvókkal, de az ügy megoldásához való helyes hozzáállással. S a megkésve beérő megoldás gyümölcsének az íze majd feledteti a mostani szüret sokak részére talán kissé kesernyés utóízét. Dr. Szőke István Aludj, aludj ... Csipkerózsika