A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-10 / 36. szám

Hosszúszó látképe. Középen a minden igényt kielégítő Művelődési Ház. pji i ii hs ii ii ss fl: ii ii* em, ahol se patak, se folyó, hogyan ehetséges ott árvíz? Kezdhetném taán azzal, hogy a katlan mélyén, a alu mai helyén tó volt valamikor, /ize azonban eltűnt. A hosszúszóiak ikkor építették községüket a tó helyée. Nem gondolták az ósök, még csak lem is álmodtak róla, hogy nekik is, itódjaiknak is mennyi bajuk szármaik ebből. Az emberi emlékezet féleemmel és döbbenettel őrzi az 1955-ös isztendőt. Hosszú szárazság után, imikor békák, gólyák és emberek efyütt fohászkodtak esőért, egyszerre [yülekezni kezdtek a felhők, és úgy isett hosszan, szünet nélkül, mintha lézsából öntötték volna. Szakadt rá a élhő a falura, a fennsíkra. A hegyek•ől zúdult le a víz. Hirtelen, rajtaitésszerűen annyi csapadék gyűlt öszze a katlan mélyebb fekvésű részein, íogy riasztani kellett a falu népét. A n'z kérdezetlenül, udvariatlanul tört >e a házakba. Nem is egy épületben illt egyméteres víz. Akkor mondták i hosszúszóiak: — Lám, lám, nemcsak i Duna és a Tisza mentén, de a fennlíkon is összedőlnek a házak... Hoszízúszón és a Csallóközben egyformán irvíz emlékét őrzik a krónikák. Talán izért történt így, mert a nagy szárazság idején a Miatyánkot is máscépp mondták, mikor esőért esedezik. Valahogy úgy, hogy „add meg a ni mindennapi kenyerünket, és vizet s adj hozzá" ... Sok lett belőle.... ^rvíz lett belőle. Árvíz 430 méter maäasban a tenger szintje felett! — Nagy problémánk a vízelvezető irok — mondja hivatalában Hritcko Sándor, a volt gömörhorkai munkás, aki 1954-től vezetője a falunak. — A hegyekből gyorsan ömlik le a víz, s a faluban már nincs esése. Kanallzáció kellene ... De ahhoz meg sok pénzre lenne szükség. A legeslegnagyobb gondon már túl vagyunk: 1963-ban vízvezetéket kaptunk. Kecső felett van egy forrás, s a falun elég bővizű patak folyik keresztül. Onnan kapjuk a vizet. A házak hetven százalékában már vízvezeték van. Kilencven százalékra becsülhető az udvarokban levő vízcsapok száma. Nem is olyan régen még 18—20 méter kutakat kellett ásnunk. A mély kút jó vizet adott volna, de oldalról beszivárgott a talajvíz. 1948-ban hastífusz ütötte fel a fejét. A vízvezeték beszerelése ünnepet jelentett számunkra. Mikor 1952-ben a szövetkezetet megalakítottuk, 1000 literes tartályokban hordtuk a vizet az állatoknak a község három kútjából. Régen volt, igaz se volt. Hatvanháromtól a vízvezetékhálózat forrásvizet hoz Kecsőből! A sziklák, hegyek közé zárt Kecsőbe ls elugrunk. Megnézzük a patakot és a forrást. Hatalmas sziklák alól jön ki a víz, s a szikla fala állítólag anynyi vizet fog fel, hogy ha egyszerre kiszabadulna, Kecsőnek nyoma sem maradna. Munkaerő „másodvirágzás* Mi is ez tulajdonképpen! Még sehol nem találkoztam ezzel a kifejezéssel. Másodvlrágzásukat élik a nők negyvenéves korukban, a munkaerő „másodvirágzásba". viszont a hosszúszói férfiak is belefoglaltatnak. Korán reggel érdemes kiállni a Hnb épülete elé. Az autóbuszmegállóhoz. Fél ötkor indul az első busz. Irány a lubenyíki Magnezit Üzem. Viszi a munkásokat, öt órakor az Igló felé haladó busz veszi fel a Gombaszögre és Rozsnyóra igyekvő munkásokat. Negyed hatkor a tornaijai Ruházati Üzembe sietnek a lányok és asszonyok. Naponta 216-an járnak ki a faluból. A hosszúszói ember hatvanéves koráig, tehát a nyugdíjkorhatárig jár ezeken az útvonalakon. Régen gyalog ment munka után, aztán kerékpáron, napjainkban kényelmes autóbuszokon utazik. A hatszáznyolcvan hektáros szövetkezetben mindössze 54-en dolgoznak. És a helyben foglalkoztatottak zöme hatvanon felüli. A munkaerő másodvirágzás tehát a szövetkezettel kapcsolatos. Ide térnek vissza a hosszúszóiak nyugdíjba vonulásuk után. Dolgoznak, míg élnek. Tétlenül nem bírnák elviselni az öregkort. És így helyben sem küzdenek munkaerőhiánnyal. Mert egyszer a fiatal is megöregszik, betölti hatvanadik életévét, s új erőre kap a szövetkezetben. Üzemekből, helyből viszik haza a pénzt. És a jómód nagyon szembetűnő. Hosszúszónak a neve ls megváltozott az utóbbi időben. Üjfalu lett a helybeliek és a szomszédbeliek szemében. Ugyanis a hétszázharmincnyolc lakosú község házainak körülbelül a 75%-a új. Az új idők szólásmondása lett: — Először az új ház épüljön fel, aztán jöhet az autó! Húsz személygépkocsi gördült már be a faluba, de további igénylésekről is tudnak. Televízió, rádió minden háznál található. Ruházkodásuk, konyhájülj igényes. Nem fukarkodnék. A hosszúszói asszonyok elsőrendűen sütnek. A cukrásszal is felvehetnék a versenyt. Kultúrszomjuk is feltűnő. Tavaly készült el a nagy, modern, háromszáz férőhelyes művelődési ház. A MATESZ, a Thália gyakran megfordulnak Hosszúszón. Ugyanúgy a pelsőci és horkai színjátszók is. A művelődési házban klubtevékenység folyik. Tavasszal nagyszabású KI mit tud? vetélkedőt szerveztek. A Csemadok helyi szervezetének több mint száz tagja van. Faluünnepség keretében gazdag, színes műsorral emlékeztek a CSKP megalakítása 50. évfordulójára. Hoszszúszó központi községként szerepel a jövó terveiben. Teljesen újjáépítik a falut. 1980-ig 1250 lakossal számolnak. A nagy tervet, legyünk őszinték, kétkedés is kíséri. — Mi már nem éljük meg! — mondogatják különösen az idősebbek. Pedig bizonyosan megélik, mert az élet nem áll meg a fennsíkon sem. A vízvezetékhálózat kiépítése sok pénzbe került, és talán még sokkal többe kerül az alagcsövezés, a vízelvezető árok megépítése, amely majd Hosszúszót megóvja az időjárás szeszélyeitől, a felhőszakadások következményeitől. Kell a víz, nagyon kell a fennsíkon, mert ha nem lenne, mi se lennénk — okoskodta ki a patak partján egy kecsői öregasszony. De csak mértékkel! Hogy a kopár, napégette legelőkkel, szántókkal borított fennsík lakói már soha többé ne tartsanak az egyik legnagyobb elemi csapástól, az árvíztől... MACS JÖZSEF \ kopár, napégette legelőn delel a gulya. A falu lakói kavicson, sziklatórmeléken járnak.