A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-10 / 36. szám

Verseny­felhívás Kapcsolódjon be On Is a Hét előfizetési versenyébe! Mindenki nyerhet, aki előfizetőt szerez! Százötven dij! A Csemadok Központi Bizottsága és a Hét szerkesztősége versenyt indit a lap terjesztésére, új előfizetők szerzé­sére. Felhívjuk a Hét minden hűséges olvasóját, a Csemadok tagjait és funk­cionáriusait, hogy szerezzenek további új előfizetőket a Hétre. A verseny 1971. augusztus 15-én indult és 1971. december közepén műsorral egybekötött nyilvá­nos sorsolással ér véget. A sorsolás helyét és időpontját később közöljük. A versenyben részt vehet Csehszlová­kia minden állampolgára, aki megren­deli a Hetet vagy legalább egy előfize­tőt szerez a Hétre és beküldi a posta által lepecsételt megrendelést igazoló szelvényt a szerkesztőségünkbe. Min­denki annyi szelvénnyel vehet részt a sorsolásban, ahány előfizetőt szerzett. Az előfizetést igazoló szelvényt 1971. december 15-ig kell beküldeni a Hét szerkesztőségének címére: Redakcia Hét, Obchodná 7, Bratislava. Verseny díjak: a) Aki egy előfizetőt szerez, azok kö­zött száz értékes könyvet sorsolunk ki. b) Aki legalább tíz, vagy tíznél több előfizetőt szerez, azok között a követ­kező dijakat sorsoljuk ki: 1. díj: Külföldi utazás a Szovjet­unióba 2. dij: Konyhai robotgép 3. dij: Rádió-készülék 4. díj: Tranzisztoros rádió 5. dij: Bőr áktatáska 6. díj: Dohányzó készlet 7.-10. dij: Könyvkollekció 11.-50. dij: Könyvek c) Mindazok akik legalább 30 előfize­tőt szereznek, a sorsoláson kívül, to­vábbi jutalomként egy évig kapják a Hetet. A sorsolásban részt vesz minden elő­fizetést igazoló szelvény, ha azt látta­moztatják és időben beküldik. 'Ezért ne feledje el a szelvényen feltüntetni a pontos címét. A verseny sorsolásának eredményét lapunkban közöljük. Kapcsolódjon be ön is a Hét új elő­fizetőket toborzó versenyébe! A Hét az ön lapja! Vegyen részt a Hét terjesztési versenyében! Sok sikert! A Csemadok Központi Bizottsága és a Hét szerkesztősége. Rendelje meg On is a Hetet. Kérjük, hogy a megrendelő lapot ki­töltve adja le a helyi postahivatalnak és az előfizetést igazoló szelvényt le­pecsételve küldje be a Hét szerkesztő­ségébe: Bratislava, Obchodná 7. A Hét vendége Dr. Rácz Olivér I az SZSZK iskolaügyi miniszterének helyettese 1. Miniszterhelyettes elvtárs, ön, mint pedagógus, mit tart fontosnak elmondani a tanév kezdetén? Szeretném azt remélni, hogy ez az új tanítási év valóban új tanév lesz: újon­nan átértékelt célok elérésére törő, új munkamódszerek dinamikus lendületű sorompóba állításának, bevetésének az éve. Szeretném azt remélni, hogy ez az új tanítási év már hosszú hónapokkal ezelőtt megkezdődött: munkatervekben és célkitűzésekben kellett megkezdőd­nie. Amikor munkatervekről beszélek, természetesen nem irott és megszámo­zott papírlapokra gondolok: emberi és pedagógusi magatartást sürgetek. Az alkalmazott pedagógia, a gyakorlati ne­velői módszerek teherbírásának felmé­rését és átértékelését sürgetem. Egyetlen munkafolyamat sem eléged­het meg véletlen szülte, alkalom for­málta eredményekkel. Legkevésbé a nevelés. Éppen azért nem, mert a ne­velés folyamatába amúgy is egész sor véletlen, a pedagógus személyétől és munkájától független, külső esemény, alkalom szülte mozzanat beleavatkoz­hat. Ez azonban elkerülhetetlenül hoz­zátartozik a munka kockázataihoz — kockázat nélkül nem létezik munka, játék, alkotás, kísérlet, szerelem: az életnek egyetlen nagy jelentőségű alko­tó eleme sem mentes a kockázatok­tól —, s nem mentesítheti a pedagógust a felelősség alól. A pedagógus felké­szültségének, módszerelnek ezekkel a véletlenekkel ls számolnia kell, s ez az a pont, ahol az osztályfőnöki munká­nak együtt kell haladnia a többi peda­gógus munkájával, ahol az iskolának be kell hatolnia a család és a kinti társadalom világába, s ahol minden pe­dagógusnak együtt kell dolgoznia az osztályfőnökkel, a családdal és a társa­dalommal. A módszer teherbírásának ismerete döntő jelentőségű, és az elmúlt tanftási év eredményei elgondolkoztatóak. Siet­ve és a padagógusok nagy többsége iránt érzett, őszinte elismeréssel meg kell mondanom: az 1970,'1971-es tanév végén lezajlott felvételi vizsgák, mind a középiskolákon, mind a főiskolákon, általában a színvonal határozott emel­kedéséről tanúskodnak. Es mégis, a fel» vételi vizsgák nyomán rengeteg kese­rűség, csalódottság, elégedetlenség fa­kadt: még nem tartunk ott, hogy azzal büszkélkedhetnénk a társadalom javára — minden felvételi helyre öt-hat-tíz je­lentkezőből választhatjuk ki a legmeg­felelőbbet; még nem tartunk ott, hogy a többi, hasonlóan tehetséges, megfele­lő jelentkezőt okozott és önmagukra visszapattanó keserűség nélkül tudnánk más, egyenértékű pályára irányítani; még nem tartunk ott, hogy a társadal­mi köztudatban biztosítani tudjuk államgazdálkodásunk egyik legfonto­sabb tényezőjének, az ipari tanulónak a létfontosságú társadalmi szerepét, s hogy a természettudományi és mű­szaki főiskolák kapui elől el tudjuk tüntetni a láthatatlan betűkkel írt vész­feliratot: „KI ide belépsz, a számok és képletek meghódithatatlan, sátáni, sö­tét világába lépsz be 1" 2. ön szerint jelentkeznek-e olyan problémák, amelyeknek a megoldása nem tűr halasztást? Voltaképpen már el is mondtam. A legalapvetőbb problémának azt tar­tom, hogy iskoláinkban a kisdiák Iskolába lépésének úgyszólván a legelső napjától kezdve úgynevezett pedagó­giai naplókat vezetünk, amelyekbe gondosan — gondosan vagy terhes kö­telességtudatból? ez már Ismét a mód­szer teherbírásának a kérdéséhez tarto­zik — bejegyezzük a tanuló adottsá­gairól, egyéni érdeklődési köréről, haj­lamairól, életkörülményeiről, szociális helyzetéről tájékoztató adatokat, s en­nek ellenére mégis későn kezdünk tanakodni, sőt viaskodni a gyerek jövő­jét illetően. Nem tudjuk összhangba hozni az egyes szakok és foglalkozási ágak felé irányuló, gyakran már-már lázas tömegpszichózissá fajuló érdeklő­dést a reális társadalmi és gazdasági kereslettel, nem tudunk dönteni a gye­rek adottságai, adottságainak megfelelő érdeklődési köre, tehetsége, felkészült­sége és a szülők vágyai — mondjuk ki őszintén, gyakran minden reális alapot nélkülöző, puszta vágyálmai — között. Ez azonban szintén összefügg a már előbb elmondottakkal: halaszthatatla­nul megoldásra váró, megoldást sürgető feladatnak tartom a tanulók természet­tudományi jártasságának, logikai gon­dolkodásmódjának, a matematikai és műszaki jellegű tantárgyak iránti fogé­konyságának az elmélyítését. (Es: .hadd szabadjon két szót szólnom a rádió és a Tv kötelességeiről is: a népszerűsíté­sét is.) Nem tudok és nem akarok bele­törődni abba a tarthatatlan elméletbe, amely szerint a matematika és a ter­mészettudományok csak néhány kivéte­les tehetségű diák kiváltságai lehetnek. Ellenkezőleg: azt tartom, hogy néhány egyedi kivételtől eltekintve, minden gyerek megtanítható a matematikai, természettudományi és logikai gondol­kodásmódra, s ehhez ismét a módsze­rek átértékelése szükséges. Tanú rá az ez évi vizsgák statisztikája: a műszaki jellegű főiskolák még mindig várnak a gátlásaiktól és félelmeiktől már az általános iskolákban és a középiskolák­ban megszabadított jelentkezőkre. De ezeket a gátlásokat és félelmeket megint csak a pedagógus, a tanftó és nevelő szabadíthatja fel és oszlathatja el. Csak a tanító, senki más. 3. A CSKP XIV. kongresszusának iskolapolitikát érintő határozatai mi­lyen konkrét feladatokat rónak a pedagógusokra, nevezetesen a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusai­ra? A tanév első napja ünnepnap. Ilyen­kor nagy szeretettel, az eddig elvégzett, fáradságos mun)#;a ú'íiti őszinte me becsüléssel illik (önteni a pedag gusokat, sok örömet és szerencsét, s kert, jó eredményeket illik kivánni n kik az új tanítási év fáradalmaiho Végeredményben ezt teszik a XI' kongresszus határozatai is. Elsősorban a munka politikai jellegi ről van szó. Elmélet nélkül nincs« gyakorlat, de az elmélet nem helyetti síthetl a gyakorlatot. Nekünk nem tanítási órák és a nevelés politikai all festésére van szükségünk, hanem magi nak a munkának a politikai tartalmár Az oktatás és a nevelés egymástól e választhatatlan, egymástól elkülöníth* tetlen egész területén. Ezen a területe a kötelességek azonosak: a kommunisi nevelés elmélyítése, a tanulók eszme politikai felkészültségének növelése, i oktatói és nevelési munka színvonal! nak az emelése, a pályaválasztási irt nyitás tökéletesítése, a meg nem fele] és gyenge előmenetelű tanulók szám! nak nem adminisztratív úton tőrtér csökkentése — ezek a feladatok a ma gyár tanítási nyelvű iskolák számára kötelezőek. Mégis, az elmúlt évek ta pasztalatait leszűrve, hadd térjek 1 kertelés nélkül egy olyan kérdésri amely jellegzetesen a magyar tanitá: nyelvű iskolák alapvető feladatai köa tartozik: mi, magyar pedagógusok, a internacionalizmus és a hazafias neve lés elveinek szilárd vállalásával a ma gyar nyelv és irodalom, a magyar ha ladó hagyományok, a magyar kultúr és a nacionalizmus mentes nemze érzés szeretetére és megőrzésére akat juk nevelni tanulóinkat. Itt azonba már nemcsak a módszer teherbirásá nak, hanem magának a módszernek kérdéséről van szó, Arról, hogy a feni egészet darabokra szabdalni nem lehe Arról, hogy az érvényesülés lehetősé geit nem a hangos szó, hanem a csen des tudás termi meg. Arról, hogy ne künk éppen nemzeti létünk gyönyörí tragikus hőseinek példájából kell le szűrnünk az elmaradhatatlan végkövet keztetést: aki Bánk bán szerepét osztj ki magának, annak Bánk bán végzeté is vállalnia kell. Tanftási év elején régi szép szokás hogy szülő és pedagógus az évezredei óta megismétlődő és évezredek ót mégis örök értékű szavakkal bocsátj útjára, egy új tanév küszöbére az ün neplőbe öltözött kis és nagy diákokat Légy jó! Tanulj! Hozz haza jó osztály zatokat! Tanítási év elején hadd köves sem a régi szép szokást s hadd kérjen én is nagy szeretettel a pedagógusokat Légy jó! Hozz a társadalom számári jó osztályzatokat, mert ne felejtsd el ha osztályozol, nemcsak a gyerel felett mondasz ítéletet, de önmagada is osztályozod: az oszályzat a gyereki marad, az ítélet a tiéd! Aggódó figye lemmel, szeretettel, segíteni akarássa figyeljük a munkádat. Légy jó! Taníts Nevelj! 1971. IX. 12. SZEPTEMBER V 12 Mória H 13 Kornél K 14 Szerénke Sz 15 Enikő Cs 16 Edit P 17 Zsófia Sz 18 Diana A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szö­vetségének hetilapja. — Főszerkesztő: Major Ágoston. — Szerkesztőség: Bratislava. Obchodná u. 7. — Postafiók C 398. — Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyet­tes 328-64, szerkesztőség: 328-65. — Terjeszti a Posta Hir­lapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. — Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Űstredná expedícia tíaőe, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., Koáice. — Előfizetési dij negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kős. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon és a 24. old P. Haiko felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents