A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-03 / 35. szám

Majd minden este hallom, hogy zümmög a varrógép. A lefüggönyözött ablakon át mozdul az árnyék. Hol felmagaslik, hol meg a gépre hajlik. <5 az a szikár, törékeny lány, aki nem is tudom milyen vállalat raktárában dolgozik hattól kettőig. Munkából hazajövet kissé kifújja magát, aztán hozzálát a második műszakhoz, ruhákat varrogat maszek alapon. Azt állítják, jó varrónő, tisztességes munkát végez. El is hiszem róla; Nem tartozik a könnyemű nők sorába, nincs meg benne az a bizonyos lezserség, ami annyi nőre jellemző. Ha vannak álmai, — és bizonyára vannak, — a munkába, munkájába öli, így könnyebb elviselni az életet. Ez a lány sem nem szép, sem nem fiatal. Túl a harmincon mit várhat már a nő? Rendszerint elfogadja azt, aki megkörnyékezi. Mert minden nőt megkörnyékez valaki, ha előbb nem, akkor utóbb, öt is megejtette nemrég egy férfi. Igaz, hogy nős az a férfi és hat gyermeke van, dehát mégis csak férfi, mert nadrágot visel. Azt is bebizonyította, hogy alkalmas a szerelemre. Meg aztán nem akarja ő elcsalni a feleségétől és a hat gyerekétől, csak szeretni akarja, hűségesen, odaadón. Együtt akar lenni vele néha-néha, kettesben a moziban, vagy egy kis cukrászdában, esetleg mulatóban, ahol halkan és bánatosan száll a melódia. Láttam már őket, ahogy kettesben andalogtak az úton. Testesnek, lomposnak találtam azt a férfit, dehát nem válogathat egy olyan lány, aki túl van már a legszebb idején. A szerelem útjait különben sem lehet kikutatni. A férfi az ismerkedés óta kettős életet kezdett élni. Sűrűbben eljárogatott hazulról, mondván a feleségének, hogy várnak rá a barátok, és hát ez is kell az embernek, egy kis idogálás, szórakozás, hiszen dolgozik, húzza az igát, mint az ökör. Nem töltheti tehát minden estéjét a zsivajgó gyerekek között, ezt sem lehet idegekkel bírni a végtelenségig. Az asszony engedett, mert mit is tehetne egy hatgyermekes anya, van annak éppen elég dolga, kínja. Meg aztán a férje sohasem tért meg részegesen, a fizetését is hazaadta az utolsó fillérig, és soha nem gorombáskodott sem az asszonnyal, sem a gyerekekkel. Az asszonyban fel sem ötlött a gyanú, hiszen nem történt az életükben különösebb változás. A férje továbbra is jól viselkedett, ha el is járogatott gyakrabban hazulról. Arra meg álmában sem gondolt volna, hogy a férjének nője van, mert ugyan ki tenné magát egy hatgyermekes apához. A véletlen azonban ott leskelődik mindenütt. Egy ismerős meglátta őket valahol s a dolog az asszony fülébe jutott. A feleség nem volt rest és maga is utánajárt a férje dolgának. Az egyik este meglepte őket, amikor édeskettesben szórakoztak az egyik kiskocsmában. Olyan patáliát csapott, amilyet csak egy hatgyermekes családanya tud csapni. Botrány kerekedett a dologból, s az asszony — miután nem tudott férjével zöld ágra vergődni — a bírósághoz fordult. Különös, nem mindennapi tárgyalás volt ez. A bíró megkérdezte a feleségtől: — Tehát válni akar? — Igen. — Jól meggondolta? — Meggondoltam. Szeretője van, megcsal, tönkreteszi az életünket. — No és a hat gyerek? — Fizetni fog rájuk. Majd megtudja. — Hogyan viselkedik a férje?. Gorombáskodik a családjával? Részegeskedik? Az asszony hirtelen nem tud mit felelni. Csendesen mondja. — Nem. Ezt nem tette sohasem. — A fizetését hazaadja? — Igen. Az utolsó fillérig. — Gondoskodik a gyerekekről? Szereti őket? — Ami igaz — igaz. Nagyon szereti a gyerekeket, mindig jó volt hozzájuk. Soha meg nem verné őket. A bírák hümmögtek, majd a férjet szólították a pulpitushoz. — Igaz a felesége állítása? — Igaz, kérem ... dehát... — Szóval szeretőt tart? Egy hatgyermekes családapa? Nem szégyenli magát? — Szégyenlem én, kérem, de mit tegyek. Sok a gyerek, a jövedelem meg kevés. Én nem engedhetem meg magamnak a szórakozást, mert sokba kerül... és nem akarom megvonni a gyerekek szájától a falatot... — Nem engedheti meg a szórakozást?! Hiszen mulatókba jár azzal a lánnyal. — Ez igaz ... dehát... Szóval az a lány nagyon jó hozzám és ... és... ő minden költséget megfizet... Én a fizetésemből nem veszek el egy fillért sem... Még a gyerekeknek is vesz egyet s mást az a lány... A bírák meg is dorgálták, meg is mosolyogták a férfit és ráparancsoltak, hozza rendbe családi életét. A válást persze nem mondták ki. A feleség sem erőltette túlságosan a dolgot... Nem tudom, hogyan egyezett ki a férj és a feleség, de annyi bizonyos, hogy a férfi továbbra is eljárogat a légyottokra... A varrógép meg tovább zümmög, s a szikár, törékeny lány árnya rávetül az éji ablak függönyére. DÉNES GYÖRGY I Csáder László felvétele Bárányi Ferenc két verse Út az állomáshoz Ó, van-e út az állomáshoz, megérkezés az induláshoz, a célnak vélt valódi startig vezet-e út? S ki ér el addig? Az állomástól már a sínek kitárult végtelenbe visznek, páros futásai a vasnak a horizonton túlragadnak. De az az út az állomásig — az a nehéz! A senunin-át-híd, levegőből ácsolt traverzek ivén milliók menetelnek. Népek halálos torpanása nevük is már a csöndbe ásva —, kevés hordából lett esak állam, esontjuk helyén földmélyi sár van. És az állam sein állomás még, talán esak a pusztában árnyék, talán esak vezényszó a vétlen, de végzetes tülekedésben. Csak amikor az ember érzi, csak amikor egy nép megérti, hogy indulni jött meg a vágyva kívánt végcél startvonalára, hol megérkezve útrakelliet. a végtelenbe teljesedhet szilaj szelekbe szétboinoltan — állomás akkor és esak ott van. ... Gyalog, biciklin és szekéren tanyákról indult el a népein pocsolyás kátyúkon keresztül a/, indóházhoz seregestül, hogy onnan talán majd menetrend szerint roboghat a lecsökkent távolságok iránt a fényes horizont földi pereméhez ... Küszöbön Akihez soha nem futott nő karját kitáró repcsésscl, az még soha nem érkezett meg. csak megjött, mint az álom cjjcl; akihez nem szaladt, ki várt rá, amikor a küszöbön feltűnt — nem érzi, hogy nincs egyedül, csak azt érzi, hogy magánya megszűnt. ... Repültél hozzám, felborultak a székek szinte körülötted, a tárgyak józan sorfalát szép suhanásoddal szétsöpörted, jöttem, dobolt a lázas expressz, a szívverésem nem kevésbé, s elémfutásoddal avattad hetoppanásoin érkezéssé, jöttem száz mérföldön keresztül, de az a két vagy három méter — amit utamból visszaadtál — mérföldek ezreivel ért fel, az a táv, az a semmi-pálya, amivel megrövidítetted utam hozzád, az méri hosszát leincrlictctlen közelednek.