A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-27 / 34. szám

is in Ii is ri Válaszok a Szomorú barna lánynak A bánat hervasztja az arc rózsáit Néhány sorban szeretnék magá­nak is válaszolni. Nem tudom lesz-e foganatja mindannak amit írok, de azért rászánom magam. Maga azt írja, hogy szeret egy huszonhárom éves fiút és ő is nagyon szerette ma­gát. Az a bökkenő, hogy csak sze­rette. Ha ma is szeretné, akkor nem lenne hiba. De 6 bizonyára csak á­mitotta magát, játszott magával. Ha valóban szerette volna, akkor nem hallgat a szüleire. A dicsérendő az, ha egy fiú vagy egy lány hallgat a szüleire, de nem mindig helyes. Egy nagykorú fiatalember úgy dönthet ahogy jónak látja. Ha 6 úgy látja jónak, ahogy a szülei, akkor kötve hiszem, hogy nagyon szerette magát. Véleményem szerint, aki a szerelem­ben befolyásolható, az nem megbíz­ható. Szerintem ez a fiatalember nem érdemli meg, hogy bánkódjon utána. Lehet, hogy később ő is fog búsulni maga után, de akkor már késő lesz. A kerék forog. Egyszer lent, másszor fent. Bizonyára nem 6 az, akit a sors magának szánt. Gon­doljon arra, hogy az igazi csak ez­után jön. Ne forgasson hát a fejecs­kéjében végzetes gondolatokat, mert azok esztelenségre vallanak. Azt a véleményét, hogy rajta kívül nem kell senki más, ne vegye komolyan, tartsa meg annak, akihez férjhez megy. Higyje el, sokkal szebben fog akkor hangzani. Ma még kissé ha­misan cseng. Meg merem jósolni, hogy rövid időn belül jelentkezik az igazi, is akkor kacagni fog a mai ss iir» nk bánkódásán. Maga még olyan fiatal és bizonyára csinos is, ne csúfítsa el az arcocskáját a bánattal. A bánat hervasztja az arc, rózsáit. Nincs ér­telme a bánkódásnak, különösen nincs akkor, amikor még húszéves sem múlt az ember. Bánkódásával csak a fiatalember hiúságát növel­heti. Amúgy is sok azoknak a fia­talembereknek a száma, akik nem látnak tovább az orruknál, minek szaporítani őket. Keressen magának máshol, másban szórakozást. Spor­toljon, járjon társaságba, moziba, színházba. Meglátja, hogy összehoz­za a sors az igazival. Fö, hogy oko­san viselkedjen. Nevelős Vince, KoSice Egy 13 éves véleménye 13 éves vagyok és mégis írok ne­ked, mert hasonló a bánatom. A tanácsom az, hogy ne légy életunt és ne fenyegetőzz életuntsággal. Vé­leményem szerint az a szülő, aki ellenzi gyermeke boldogságát, nem jó szülő. Elsősorban azonban a fiú a hibás, mert ha valóban szeretett volna téged, akkor nem hallgat olyan könnyen a szüleire. Bízzál és keresd máshol a boldogságodat. Hasonló szomorú lány Sok szenvedést láttam Engedje meg, hogy én is írjak magának néhány sort. Sok szenve­dést láttam már az életemben. Sok, a szülők meg nem értése miatt tönk­rement életet. Talán segíthetek, ha leírok közülük néhányat. Lehet, hogy a maga és a magáéhoz hasonló szü­lők is elolvassák e pár sort. Jó len­ne, ha rájönnének arra, hogy taná­csot adhat egy szülő és kell is, hogy adjon a gyermekének, de ne akar­ja maga megszabni, hogy kivel kös­se össze az életét. Nem mindig jó a vége annak, ha a gyermeket sikerül fenyegetéssel rábeszélni és a saját akaratunkat rákényszeríteni. Ismertem egy fiút, szülei tiltako­zására 5 évig udvarolt egy lánynak. Nagyon szerették egymást, de a fiú szülei jómódúak és gazdagok voltak, nem egyeztek bele a házasságba. A lány ugyanis egyszerű munkásnő volt. Sok veszekedés árán elérték azt, hogy a lány özvegy édesanyjá­val elköltözzön a faluból. Nem bír­ták azt, amit a fiú szülei, főleg az anyja, a lánnyal szemben elkövetett. Rákiabált az utcán, elment a laká­sukra is. Elmondta őket mindennek. Ügy látszott, hogy a fiú is beletörő­dött a sorsába, de csak látszólag. Valójában soha egy percre se felej­tette el kedvesét. Sokkal mélyebben gyökerezett szivében a szerelem, mintsem hogy azt onnan ki lehetett volna tépni. Céltalan lett az élete. A múlni nem akaró bánat, a lány utáni vágy, eszét vette. Elmegyógy­intézetbe került. Amikor a mentő­autóba beültették, akkor is a lány fényképe és a levelei voltak nála. Folyton őt emlegette, csak őt várta. Egy fél év után hazaengedték. Ál­lítólag meggyógyult. Azóta egy-két évig otthon van, aztán négy-öt hó­napig az intézetben. Csak az intézet­ben töltött hónapok azok, amikor boldog. Ott vele van az, akit szeret. Nézheti a fényképét, olvashatja a le­veleit, amit a lány valamikor írt. Ott nem neveti ki ezért senki. A szülők meg sírnak, mert látják, hogy ml lett a cselekedetük következménye. De már késő. És a lány? Hát 6 se lett boldog. Férjhez ment, három gyermeke volt, mikor elvált. Nem bírt olyannal élni, akit nem szere­tett. A másik történet egy a vagyonára és a nevére igen büszke iparosnak a fiáról szól. Beleszeretett egy 16 éves diáklányba. A lány is viszont szerette. A szülőknek nem tetszett ez a szerelem. A fiú közben katoná­nak ment és a lány leérettségizett. Leveleztek egymással. A fiú lesze­relt, már-már úgy látszott, hogy a szerelmük győzedelmeskedik. De a fiú szülei hajthatatlanok maradtak. Kitagadással, átokkal fenyegetik a fiukat. A sok beszéd végül is meg­hozza a gyümölcsét. A fiú elveszi a szülők által kiszemelt lányt. Arról, hogy a fiú még esküvője napján is megszökik és felkeresi a szerelmét, a szülők mélyen hallgatnak. Házas­ság után egy ideig úgy tűnt, hogy minden elrendeződött. A fiatal férj távol az otthonától keres munkát. Két-három hetenként jár haza. Min­dene megvan, csak egy hiányzik, a boldogsága. A lány is megbecsült munkaerő, de a magánélete elég za­jos. Mindennap másik férfi. Azt mondja, hogyha azé nem lehetett, akit szeretett, akkor azoké lesz, akik csak akarják. Nem törődik a szé­gyennel. Még egy példa. Közeli ismerősünk­kel történt. A szülők tiltották fiuk­nak azt a lányt, akinek udvarolt. Azt mondták neki, hogy bárkit el­vehet, de azt nem. A fiú nehezen, de beletörődött szülei akaratába, de bánatában otthagyta a szülői házat és elköltözött. Inni kezdett és telje­sen lezüllött. Azzal az asszonnyal, akit elvett, nem tudja megérteni ma­gát. Nem egy ilyen szomorú esetet pro. dukál az élet. Ahhoz, hogy tanácsot adhasson az ember magának, kedves szomorú barna lány, jobban kellene ismerni a körülményeket. Így csu­pán azt tudom tanácsolni, hogy vár­jon türelemmel. Próbáljon a szülei­vel beszélni és a fiúval is. Hiszen már nem gyermekek. Felnőtt kereső emberek. Joguk van arra, hogy sa­ját maguk döntsenek a sorsukról. A szülök akarata ellenére is összehá­zasodhatnak. Azt hiszem, hogy a szülők csakhamar belátják, hogy maguknak van igazuk és beletörőd­nek a maguk akaratába. Ez azonban elsősorban a fiún múlik. Ha ő is úgy gondolja ahogy maga, akkor nem állhat semmi a boldogságuk útjába. Egy segíteni akaró édesanya Házasulandók iskolája 6 Régi közmondás szerint mindenki a saját boldogságának a kovácsa. Ezt ál­talában sokan tudják, de csak kevesen képesek megvalósítani. Ha ugyanis a férfiak már a házasságuk előtt megértenék a nők különös lelkivilágát, akkor nem lenne annyi boldogtalan férj és feleség ezen a világon. A nők ugyanis két rejtélyes véglet között hányódnak: egyrészt azt szeretnék, hogy a férjük minden gondolata feléjük irányulna, másrészt viszont nem szeretik, ha a férjük telje­sen a rabjukká válik, megalázkodik és elveszti férfias büszkeségét. A férfi ugyanis elveszti minden férfiasságát, ha a szenvedélye felülkerekedik a küldetésén. Ezt jelképezi Herkules legendája is, aki az öntelt Omfala lábánál fetrengett, végletekig megalázta magát, hogy el ne veszítse szerelmesét. Az ókori írók egytől egyig megvetették az ilyen szerelmet, a szerelem rabszolgáit. A férfival szemben támasztott igények tehát korántsem egyszerűek s a hely­zete sem mentes különböző komplikációktól. Az, hogy a partnerének korlátlan urává válhat, legtöbb esetben nem más mint házasság előtti illúzió, amely a házasság során egészen más realitásokba ütközik. Mihelyt ugyanis megszületik az első gyermek, a feleség szeretete többé nem Irányul egyedül a férje felé, hanem megoszlik a férj és a gyermek között. Ezt minden józanul gondolkodó férfinak tudomásul kell vennie. Ami a legérdekesebb, éppen az ún. romatikusan nagy és halálos szerelmek hajója fut zátonyra leghamarabb, mintha kimerült volna minden energia-kész­letük a házasság előtti „aranykorban". Egy szóval sem állítjuk, hogy minden esetben így történik, de elég gyakran megesik. Ismerünk sok olyan férjet és feleséget, akik egyszerűen nem tűrik, végtelenül felháborodnak azon, ha a partnerük sürgős munkát visz haza a hivatalából és dolgozni akar, ahelyett, hogy édeskettesben örvendeznék át a szabad idejüket. Jaj a férjecskének, ha nem mártja mézecskébe minden feleségéhez intézett szavát... Jaj a feleség­nek, ha nem néz olyan áhitattal a férje urára, mint a szentképekre. Tehát éppen az ilyen romantikus nagy szerelmek kényelmetlenné és köteles­ségszerűvé váló velejárói gyilkolják meg a halálosnak, öröknek vélt szerelme­ket. Tulajdonképpen mindkét fél túlságosan önző és egocentrikus egyéniség ebben' az esetben s a maga sajátosan elhibázott módján akarja „boldogítani" a másikat. Ha pedig a partnere nem ért vele egyet, úgy érzi, hogy méltatlan a szerelemre. A bizonyos fokú kiábrándulás tény, amit sem letagadni, sem figyelmen kívül hagyni nem lehet. A tapasztalat és az összeszokás viszont kellően pótolja az első szerelmes időszak rajongását és hevét. Ha ezt ilyen bátran feltárjuk a fia­taloknak, nem azért tesszük, hogy kiábrándítsuk, borúlátóvá tegyük őket, ha­nem csupán azért, hogy felkészítsük őket minden eshetőségre. Tulajdonképpen csak jóakaratú figyelmeztetés ez, felkészítés a jövő megpróbáltatásaira. Ha te­hát a szerelmes férj. illetve feleség térden állva körülrajongja szíve választott­ját s közben megfeledkezik a munkájáról, aligha mondható bölcsnek, mert csupán ezzel nem biztosítja mindkettőjük boldog jövőjét. Az igazi szerelem va­lami egészen más. Az igazi szerelem örök velejárója az önzetlenség, a kölcsö­nös megértés, egymás megbecsülése. A szerelem tartósságát csak ezek a „ve­lejárók" biztosíthatják. űmffyy/; hwm amtwtf. Bubenik Tibor, P. P. 71/K Pardubi­ce 2. Katonai szolgálatot teljesít, le­velezni és ismerkedni szeretne ha­sonló korú lányokkal és fiúkkal. Kedveli a tánczenét, modern zenét. Hobbyja a hajómodellezés. Fényké­pes levelek előnyben. Gál Tibor, Rim. Sobota, Tehlová ul. 6. 17 éves, hasonló korú fiátalokkal szeretne levelezni, megismerkedni. Kedvence Koncz Zsuzsa és az Illés együttes. Loksa Ferenc, VU 8008/C, Plzeft Slo­vany. 18—21 körüli lányokkal sze­retne megismerkedni és levelezni. Fényképes levelek előnyben. Herda László, Rubaft é. 322, okr. Nő­vé Zámky. 16 éves, hasonló korú fiúkkal és lányokkal szeretne meg­ismerkedni és levelezni, akik szere­tik a sportot és a szép tájképeket. Fényképes levelek előnyben. Herda Imre, Rubafl, okr. Nővé Zám­ky. Szereti a tánczenét, kedvenc együttesei az Illés, Omega és a Met­ró. Levelezni és ismerkedni szeretne olyan fiatalokkal, akik kedvelik a jó tánczenét.

Next

/
Thumbnails
Contents