A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-20 / 33. szám

Spanyol autodafé szásátok. tek meg Carlos Infáns haláláról. De alig telik el két hónap, a spanyol fő­város újra a gyász színeit viseli, mert elhunyt Valois Erzsébet, az uralkodó II. Fülöp felesége. Tíz évvel később a németalföldiek szabadságharcának vezére, Orániai Vilmos herceg a zürichi protestánsok­hoz írott levelében azzal vádolja a spanyol királyt, hogy fiát és feleségét megölette. Fiát azért, mert rokonszen­vezett a németalföldiek szabadságmoz­galmával és a protestantizmussal, fele­ségét pedig azért, hogy elvehesse Mik­sa császár leányát, Anna hercegnőt. Négy évtized sem telik el ezután s egy francia történetíró ezt a közlést már tényként elfogadva tudományos munkában hitelesíti. A XVII. század második felében pedig ugyancsak a francia Saint-Réal jóvoltából, aki az eddigi históriát feldolgozta, azzal gaz­dagodik a történet, hogy Don Carlost érzelmi kapcsolat kötötte mostoha­anyjához. így rakódik tehát össze las­san rétegről rétegre a teljes legenda, melynek komponensei a szabadság, zsarnokság, ifjúság és szerelem csak arra várnak, hogy egy alkotó egység be foglalva megírja a nagy drámái És az alkotó meg is jelenik — Fried rich Schiller személyében, akinél szenvedélyesen romantikus lelkület egyenesen predesztinálva van, hogy i Carlos-legenda megtermékenyítse. Íme, ez hát a Carlos-legenda, de m a történelmi valóság és Carlos életé nek igazi története? Sajnos a törté nelmi valóság — mely a .«panyo udvar titoktartása jóvoltából csupái a múlt század végén került napvilágri — a romantikus legendától merőbei eltérő szomorú história. Don Carlos infáns II. Fülöp első há zasságából született 1545-ben, akirő majdan Velence követe azt jelenti i városatyáknak, hogy „törpe termetű rút és igen kellemetlen jelenség". Eg; osztrák követ jelentése szerint pedii „az infáns értelmileg visszamaradott semmi erkölcsi érzéke nincs, és visel dolgaival megbotránkoztatja az udvar és Madrid népét". Ezeknek a kiábrán dító Jellemzéseknek pedig az az oka hogy az infáns még fiatal kamaszko rában legurult a lépcsőn, miközbet A nevelés VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első része, folytatva a függőleges 14. és 18. sorban. 14. Mutató. 15. Rugóval ellátott. 16. Vi­rág betűi. 17, Nagy tó Kanada és az USA határán. 18. Szín. 19. Két idegen szó: király franciául és három olaszul. 20. Római kettő. 21. Szomszédos betűk az ábécében. 23. G. S. A. 24. Klasszikus kötőszó. 26. Angol történet (i-y). 28. Nem azé. 30. Folyadék. 31. Megnevezés (é. h.). 33. Kevert tan. 34. Hivatali he­lyiség. 36. Nemzetközi segélykérő jel. 37. Királyi szék. 40. Mássalhangzó ki­ejtve. 41. Sátán. 42. Szélhárfa. 43. Nem egészen Irreális. 45. Indiai eredetű, kockás táblán játszott játék. 47. Vízi­állat. 49. Tél-e betűi. 51. Egyesület hozzátartozója (é. h.). 53. Mázsál. 54. Hideg évszakban. 55. Névelő (ford.). 57. Gyöngy németül. 59. Mázol. 60. Nem mögé. 62. Részvénytársaság röv. és energia. 64. Átfest. 66. A spanyolországi motorgépkocsik nemzetközi jelzése. FÜGGŐLEGES: 1. Levegő görögül. 2. Gottwaldov korábbi neve. 3. Zamat­ja. 4. Rangjelző szócska. 5. Svájci kan­ton. 6. A finn csodafutó. 7 Erwii Kisch. 8. Tisztit. 9. Kettős betű. 10 Gyógyszer. 11. Az ókort görög mitoló giában Zeusz főisten pajzsa, az istenei haragjának és pártfogásának jelképe 12. Nagy község Pest vármegyé ben. 13. Nirvána része. 20. Mutatószó 22 szigetek, az Atlanti-óceánban 25. Föld latinul. 27. Iker helyragok. 28 Véredénye. 29. Kevert véred. 30. / Lengyel Légiforgalmi Társaság neve 32. Orosz pálinka. 34. Mohamedán val­lás. 35. Azonos a függ. 1-el. 38. Lányok asszonyok. 39. Gléda. 44. Nem mozog 46. Flotow ismert operája. 48. Spion 50. Ék! 51. Gazdaságunk pillére. 52. A: első amerikai űrhajós (fon.). 54. Kugli 56. Angol világos sör. 58. Korszak. 59 K. T. N. 61. Sértetlen. 63. Évszak. 64 Ütőkártya. 65. Asszonynév végződés. Beküldendő a vízszintes 1. függőlege! 14. és 18. számú sorok megfejtése la­punk megjelenésétől számított 6 napor belül szerkesztőségünk címére: Bra­tislava, Obchodná 7, lehetőleg posta: levelezőlapon. Az előző rejtvény helyes megfejtése „Táplálnunk kell testünk erejét, hog) megőrizzük szellemünkét." Legenda és valóság A fényárban pompázó csillár fényei lassan kialszanak és a későn érkezők neszezése is lassan elhal, mikor a kar­mester pálcájának beintésére a kürtö­kön megszólal az opera bánatosan szárnyaló alapmotívuma. Néhány foj­tott piánóban tartott taktus után pedig felmegy a súlyos bársonyfüggöny és az Operaház színpadán ott áll V. Ká­roly sírkápolnája a nemesen egyszerű pompamentes San Juste kolostorban. A barna kámzsás szerzetesek imájukat mormolják és a földi vágyak hiába­valóságáról énekelve lassan elvonul­nak. Ezután fényesebb és mozgalma­sabb dallamok törnek elő a zenekari árokból s a színen megjelenik II. Fü­löp király fia, Don Carlos infáns. Va­lamikor a francia Valois Erzsébettel volt eljegyezve, de szerelmük ellenére le kellett egymásról mondanlok, mert a politika úgy kívánta, hogy a francia és spanyol király közötti békekötést Fülöp király és Erzsébet házassága pe­csételje meg. Carlos azonban nem tud felejteni, és lelkében még mindig él „mostohája" iránti forró szerelme. Barátjának, Posa márkinak, meg is vallja gyötrelmes szerelmét, aki erre csupán egyetlen orvosságot lát — a tá­vozást. Carlos feledve Erzsébetet men­jen Flandriába, melynek népe a spa­nyol hatalom és az inkvizíció járma alatt nyög és ott álljon a szabadság­mozgalom élére. Posa közbenjárására Carlos tényleg találkozik is Erzsébet­tel,-aki megígéri, hogy támogatni fogja Fülöpnél az infáns flandriai terveit. A meghitt együttlét azonban felizzítja üon Carlos Carlos szenvedélyét, ismét szerelmet vall mostohaanyjának, akiben azonban győz a kötelesség és elutasítja Carlost. A királyrrö szépséges udvarhölgye a büszke és gőgös Eboli hercegnő szin­tén szerelmes Carlosba, akit viszont az infáns utasít el, amiért Eboli sértett hiúságában bosszút esküszik. Carlos tragédiája az autodafé jele­netben csúcsosodik ki. Az eretnekek elégetésére összegyűlt az udvar és Madrid-népe. A máglyára vonulók me­netét azonban Carlossal az élen fland­riai küldöttség állítja meg. Szabadsá­got, békét kérnek Fülöptől, amit azon­ban a király visszautasít, fiát pedig, akiben pártütő ellenségét látja, lefegy­verezve börtönbe viteti, miközben az eretnekek máglyára lépnek, s az el­hamvadó tűz fölött mennyei hang hir­deti meg számukra az égi békét. Hajnalodik. A király álmatlanul bo­lyong lakosztályában. Kétségbeesés és magányosság gyötri. Fülöp töprengését Erzsébet zavarja meg. Segítséget kér a királytól, mert kincseit tartalmazó ládikáját elrabol­ták. A ládika azonban — mely hajda­ni jegyese, Carlos képét tartalmazza — már ott van a király asztalán. Fülöp féltékeny fellndultságában durván megsérti feleségét. Eboli siet az elájult királynő segítségére, aki látván a hely­zetet, melyet maga idézett elő, meg­vallja, hogy szerelmes Carlosba és fél­tékenységből juttatta a Carlos képeket tartalmazó ládikát a királyhoz. Erzsé­bet ezt még megbocsájtaná, ám mikor megtudja, hogy Eboli a király szerető­je, kiutasítja az udvarból. A hercegnő megrendítő áriában kétségbe esve át­kozza bajt hozó szépségét. Börtönében Posa márki látogatja meg barátját. Búcsúzni jött Carlostól, mert távozik az udvarból. De mielőtt távozhatna, orgyilkos golyó végez vele. Ezután Fülöp már hiába akarja visszaadni Carlosnak szabadságát és kardját, a trónörökös gyűlölettel fordul el apjától. Erzsébet utolsó találkozóra várja Carlost a San Juste sírkápolnájában. A búcsúzókat azonban a király és a főinkvizítor lepik meg, de mielőtt újra elfognák az infánst, a kápolna ajtaja kinyílik, előlép szerzetes ruhában a hajdani király V. Károly, és magával viszi unokáját a kolostorba... Ezután lassan összecsapódik a do­hánybarna bársonyfüggöny és véget ér Verdi zenéjének nemes foglalatában a spanyol infáns históriája. De ehhez a változathoz, ahogy ma az operahá­zak színpadán életre kél Don Carlos romantikus története, a legendának ugyancsak hosszú útja vezet. Igen, a mindent megszépítő legen­dáé, mely valahol ott kezdődött 1588. július 24-én, mikor Madrid templo­maiban a gyászharangok megkondul­tak és kilencnapos gyásszal emlékez-

Next

/
Thumbnails
Contents