A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-13 / 32. szám

IGY FOGUNK ÉLNI... Az APN tudósítója megkért néhány neves szovjet tudóst: Ivan Jefremovot, a biológiai tudományok kandidátusát, ismert tudományos fantasztikus re­gényírót, Alekszandr Nyeszmejanov akadémikust és Venyiamin Bogorov akadémiai levelező tagot: fejtsék ki nézeteiket a jövő társadalomról, s ar­ról, hogyan oldja meg az emberiség a táplálkozási problémákat, az élet meghosszabbítását stb., mikor a föld lakossága eléri a 4 milliárd főt. AZ EMBERI ÉLETTARTAM Az emberi élet meghosszabbítására irányuló minden törekvés az agymű­ködés megőrzésének szándékát rejti magában — mondja Ivan Jefremov. — Hiszen manapság egy-egy szerv át­ültetése már nem okoz megoldatlan problémát. Ha tehát az agy szakadat­lanul működne, az elhasználódott szer­vek kicserélésével meg lehetne oldani az örök élet problémáját. Az agy azonban — hallatlan nagy energiatar­talékai ellenére — a természet múló jelensége, az örök élet nem más, mint idealista elképzelés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem harcolunk az élet meghosszabbításáért. A tapasztalatok szerint az ember negyvenéves korára éri el alkotóké­pességének teljét. Ugyanakkor azon­ban elkezdődnek a betegségek is. Cé­lunk az, hogy ezt a gazdag alkotói pe­riódust meghosszabbítsuk. Arra a kér­désre, hogy meddig élhet az ember, néhány természeti analógia alapján a 150 éves korhatárt jelölném meg. Az emberiség fokozatosan megszabadul a nehéz fizikai munka végzésétől. Meg­győződésem, hogy a jövőben az anya­gi javakat automaták termelik majd, s az ember teljesen átadhatja magát az alkotó munkának, ÉLELMISZER HULLADÉKBÓL Alekszandr Nyeszmejanov akadémi­kus a jövő élelmiszer-problémájának megoldásáról a következőket mondta: Statisztikai adatokból tudjuk, hogy az elmúlt ötszáz évben földünk lakos­sága eléri, esetleg túlhaladja a 4 mil­liárd főt. Ilyen hatalmas embertömeg táplálása nem kis problémát okoz. Megoldását egyrészt a mezőgazdaság és az állattenyésztés további fejlődése és az óceán táplálékforrásainak fel­használása segíti. Az utóbbi tíz évben nagy szerepet játszanak a vegyi- és mikrobiológiai szintézisek segítségével előállított mes­terséges tápanyagok. A kísérletek olyan stádiumában vannak, hogy hamarosan megkezdődhet bizonyos fehérjék, élesztők, vitaminok és más alapvető fontosságú tápanyagok gyártása. A mikrobiológiai szintézis egyik leg­nagyobb előnye, hogy alapanyagául semmi másra fel nem használható hulladéktcrmékek szolgálnak. Ilyenek pl. bizonyos parafinszármazékok, ame­lyek kőolajban fordulnak elő, s kivo­násuk azért is indokolt, mert rontják az olaj minőségét. Könnyen megért­hetjük, hogy mennyire aktuális prob­léma a bloszintézis, ha fegyelembe vesszük, hogy a fehérjék nagyüzemi előállítása megóvná az emberiséget a fenyegető éhinség veszélyétől. Az ukrán és lett mikrobiológusok hozzá­fogtak egy olajszármazékból élesztő­gombát előállitó gyár terveinek elké­szítéséhez. AZ ÓCEÁNOK SZEREPE Táplálékunkat a föld biztosítja. A jövőben ezt a szerepet az óceán veszi át — mondja Venyiamin Bogorov, a Szovjet Tudományos Akadémia levele­ző tagja. — A tengeri halászat nap­jainkban évente 52 millió tonna táplá­lékot ad. A halászat új módszerei azonban, sajnos semmiben sem külön­böznek a régiektől. A kulturált ten­geri tenyészetek ideje még nem jött el, annak ellenére, hogy az óceán ki­meríthetetlen táplálékforrás. A sekély part menti részeken különféle kagy­lókat, halakat, vízinövényeket lehet tenyészteni. Ez a szárazföldeket övező sekély rész nagyobb, mint Európa te­rülete. Nagy jelentősége van az édesvízi halászatnak is. Ez évente csupán 6 millió tonna táplálékot ad, ám az el­következendő tíz évben háromszor­négyszer több táplálékhoz juthatunk ennek a révén. A tengerek és folyók azonban nemcsak halban, de más nél­külözhetetlen ásványban is kimerithe­tetlenül gazdagok. * Ha mindezeket a lehetőségeket fel­használjuk, megoldhatjuk az emberi­ség táplálkozásának gondját, bár­mennyire növekedjék is a létszáma. APN Az Ipari kémkedés egyik „hagyományos" eszközét, a csinos nőt minatűr rádióadóval „szerelik" Gris munkához látott és két hónap után ered­ményt jelentett megbízójának. Ez az eredmény azt bizonyította, hogy a konkurrencia nem garasosko­dott: a lehallgató készülékek tucatjait telepítették Spector és Bishop irodáiba, laboratóriumaiba, az al­kalmazottak lakásába, beleértve még a fürdőszobá­kat is. Gris detektív és társa megbízásuk értelmé­ben eltávolították ezeket az elektronikus berende­zéseket, az üzleti „meglepetések" azonban tovább folytatódtak. Gris detektív, aki mint később kiderült, „két ol­dalra" dolgozott, néhány hónappal eredményes munkája után egy ettől teljesen független elektro­nikus kémkedési ügybe bonyolódott. A rendőrségen megtört és bevallotta, hogy a Spector-Bishop-féle elektronikus lehallgató hálózatot is ő építette ki az egyik konkurrens cég megbízásából. Tárgyalás még­sem lett az ügyből, mert az eset után néhány hétre Gris hirtelen eltávozott az élők sorából. A rendőr­ség Gris állítólagos öngyilkosságával zárta le moz­galmas életének és titokzatos halálának ügyét. Kémadó a koktélos pohárban A háború óta eltelt két és fél évtizedben a minia­türizálás és a tranzisztortechnika jóvoltából az ipari kémkedés hihetetlen színvonalra emelkedett. Ez kü­lönösen az Egyesült Államokra vonatkozik. A spe­ciális áruházak az elektronikus kémkedés és kém­elhárítás technikai berendezéseit sok esetben egy­azon emeleten árulták, Gris detektívnek és többi „két oldalra" dolgozó társának anyagbeszerzése így jelentősen megkönnyebbedett. Az áruházak gondos használati utasítást is mel­lékeltek, cikkeikhez. Az egyik prospektusban érde­kes megoldás látható. Egy ártatlannak látszó kok­télospohár mélyén parányi olajbogyó pihen. A bo­gyóhéj álca plasztikból van elkészítve és miniatűr rádióadót rejt magában, a bogyó szára az antenna. Százméteres körzetben sugároz a parányi adó, ilyen körzetbe kell telepíteni a vevőberendezést, amely nem nagyobb egy gyufásdoboznál, és egy sztereó­magnóval van összekötve. Ez utóbbi, cigarettacso­mag méretű magnó rögzíti a beszélgetést. „Nincs többé magánélet az Egyesült Államokban" — jelentette ki nemrégiben Bemard Spindel, a Sci­ence Avenir francia folyóirat munkatársának. Ebben az országban 200 000 ember él az ipari kémkedés­ből. Természetesen nem mind kémek ezek, mert számukba foglaltatik az elektronikus kém-berende­zések gyártásával és árusításával foglalkozók töme­ge is. Kémelhárítók fehér köpenyben A kémelhárítás igen nehéz feladatot jelent abban az országban ahol .szabadon vásárolhatók a kémke­déshez szükséges berendezések. A károsodó cégek különben is igen ritkán tesznek a rendőrségen felje­lentést, még ritkábban lesz polgári per ezekből. A cégek nem akarnak „lapot mutatni" a rendőrségnek, félnek a sajtótól, hogy mindez üzleti hitelük romlá­sára vezet, ezért inkább hallgatnak, vagy magán­cégeket bíznak meg a nyomozással, és a kiépített hálózat felgöngyölítésével. Egy New-York-i cég, a „Berliner Staff" például néhány év óta ipari kémelhárítókat képez ki; mér­nököket, pszichológusokat, jogászokat okit erre a mesterségre. Az USA-ban szükség van erre, a rend­őrségnek ugyanis nincs megfelelően kiképzett ap­parátusa ilyen célokra. Berliner legutóbb így nyi­lakozott iskolai programjáról: „Igen nehéz a hely­zetünk. Az embereket egészen a kromoszómákig kellene megismerni. Amennyiben meg akarjuk aka­dályozni az ipari kémkedést, fel kellene kartotékoz­ni minden olyan embert, aki szereti a pénzt, a ké­nyelmet, a hazárdjátékot, a nőket, a társadalmi ranglétrán történő emelkedést vagy ezeknek bár­melyikét. Egyszóval az emberek 99,99 százalékát. * * • Az ipari kémkedés napjainkban természetesen nemcsak az Egyesült Államokban zajlik, hanem más országokban is. Az atomipar, repülőgépgyártás, ra­kétaipar, textilipar és autóipar pillanatnyilag a so­kat ígérő fejlődési területek az ipari kémek számá­ra. Ha világméretben megírnák valaha az ipari kémkedés hiteles históriáját, bizonyára érdekes részleteket tudhatnánk meg arról, hogyan fejlődtek fel hirtelen a bizonyos iparágak az egyes nyugati országokban és miként előzték meg azokat a ve­télytársakat, akik korábban milliárdokat költöttek a kutatásra. ENDRESZ ISTVÁN Kémkedés elektronikus gépekkel Nehéz volt kinyomozni,hogy ki volt az első ipari kém a világon. Az irodalomtörténészek szerint a gö­rög mitológia titánja: Prométheusz, aki az istenek­től ellopta a tűz titkát és a mesterségeket az ember számára... A csókálló rúzs és a két oldalra dolgozó Gris Nemrégiben hunyt el Hazel Bishop, aki 1965-ben még az Egyesült Államok második legnagyobb koz­metikai-cikk gyárát mondhatta magáénak. Igen jól jövedelmező mammutvállalkozása azonban két évre rá összeomlott. Amikor a mérleget elkészítették, az 30 millió dollár deficitet mutatott. A hirtelen bekö­vetkezett anyagi csőd okát kizárólag az Egyesült Ál­lamokban tökélyre fejlesztett ipari kémkedés szám­lájára lehetett írni. Amikor a hatvanas évek elején Bishop felfejlesz­tette kozmetikai vállalatát, Raymond Spectorral, az egyik legnagyobb New York-i reklámiroda főnöké­vel szövetkezett. Spector eredményesen reklámozta Bishop készítményeit és az illatszergyárost különö­sen egy csókálló ajakrúzs készítménnyel futtatta fel. Ezen mindketten milliókat kerestek. A konkurrencia azonban nem nézte ölbe tett ke­zekkel a Bishop-Spector vállalkozások sikereit. Ket­tőjük közül a reklámfőnök volt, aki először észre­vette, hogy nem stimmel valami. Ahányszor ugyanis a Bishop-cég ki akart jönni egy-egy új kozmetikai készítménnyel, a konkurrens cégek egy-egy fejhosz­szal mindig megelőzték. Spector öreg róka volt és azonnal tudta, honnan fúj a szél. Jó pénzért felfogadott egy John Gris ne­vű New York-i detektívet, aki társával a New-York Telephon Co. egykori munkatársával együtt évek óta eredményesen dolgozott elektronikus lehallgató berendezések bemérésében és hatástalanításában. Lehallgató adapter behelyezése a telefon-kagylóba 18 heU

Next

/
Thumbnails
Contents