A Hét 1971/2 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-13 / 32. szám

IGY FOGUNK ÉLNI... Az APN tudósítója megkért néhány neves szovjet tudóst: Ivan Jefremovot, a biológiai tudományok kandidátusát, ismert tudományos fantasztikus regényírót, Alekszandr Nyeszmejanov akadémikust és Venyiamin Bogorov akadémiai levelező tagot: fejtsék ki nézeteiket a jövő társadalomról, s arról, hogyan oldja meg az emberiség a táplálkozási problémákat, az élet meghosszabbítását stb., mikor a föld lakossága eléri a 4 milliárd főt. AZ EMBERI ÉLETTARTAM Az emberi élet meghosszabbítására irányuló minden törekvés az agyműködés megőrzésének szándékát rejti magában — mondja Ivan Jefremov. — Hiszen manapság egy-egy szerv átültetése már nem okoz megoldatlan problémát. Ha tehát az agy szakadatlanul működne, az elhasználódott szervek kicserélésével meg lehetne oldani az örök élet problémáját. Az agy azonban — hallatlan nagy energiatartalékai ellenére — a természet múló jelensége, az örök élet nem más, mint idealista elképzelés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem harcolunk az élet meghosszabbításáért. A tapasztalatok szerint az ember negyvenéves korára éri el alkotóképességének teljét. Ugyanakkor azonban elkezdődnek a betegségek is. Célunk az, hogy ezt a gazdag alkotói periódust meghosszabbítsuk. Arra a kérdésre, hogy meddig élhet az ember, néhány természeti analógia alapján a 150 éves korhatárt jelölném meg. Az emberiség fokozatosan megszabadul a nehéz fizikai munka végzésétől. Meggyőződésem, hogy a jövőben az anyagi javakat automaták termelik majd, s az ember teljesen átadhatja magát az alkotó munkának, ÉLELMISZER HULLADÉKBÓL Alekszandr Nyeszmejanov akadémikus a jövő élelmiszer-problémájának megoldásáról a következőket mondta: Statisztikai adatokból tudjuk, hogy az elmúlt ötszáz évben földünk lakossága eléri, esetleg túlhaladja a 4 milliárd főt. Ilyen hatalmas embertömeg táplálása nem kis problémát okoz. Megoldását egyrészt a mezőgazdaság és az állattenyésztés további fejlődése és az óceán táplálékforrásainak felhasználása segíti. Az utóbbi tíz évben nagy szerepet játszanak a vegyi- és mikrobiológiai szintézisek segítségével előállított mesterséges tápanyagok. A kísérletek olyan stádiumában vannak, hogy hamarosan megkezdődhet bizonyos fehérjék, élesztők, vitaminok és más alapvető fontosságú tápanyagok gyártása. A mikrobiológiai szintézis egyik legnagyobb előnye, hogy alapanyagául semmi másra fel nem használható hulladéktcrmékek szolgálnak. Ilyenek pl. bizonyos parafinszármazékok, amelyek kőolajban fordulnak elő, s kivonásuk azért is indokolt, mert rontják az olaj minőségét. Könnyen megérthetjük, hogy mennyire aktuális probléma a bloszintézis, ha fegyelembe vesszük, hogy a fehérjék nagyüzemi előállítása megóvná az emberiséget a fenyegető éhinség veszélyétől. Az ukrán és lett mikrobiológusok hozzáfogtak egy olajszármazékból élesztőgombát előállitó gyár terveinek elkészítéséhez. AZ ÓCEÁNOK SZEREPE Táplálékunkat a föld biztosítja. A jövőben ezt a szerepet az óceán veszi át — mondja Venyiamin Bogorov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. — A tengeri halászat napjainkban évente 52 millió tonna táplálékot ad. A halászat új módszerei azonban, sajnos semmiben sem különböznek a régiektől. A kulturált tengeri tenyészetek ideje még nem jött el, annak ellenére, hogy az óceán kimeríthetetlen táplálékforrás. A sekély part menti részeken különféle kagylókat, halakat, vízinövényeket lehet tenyészteni. Ez a szárazföldeket övező sekély rész nagyobb, mint Európa területe. Nagy jelentősége van az édesvízi halászatnak is. Ez évente csupán 6 millió tonna táplálékot ad, ám az elkövetkezendő tíz évben háromszornégyszer több táplálékhoz juthatunk ennek a révén. A tengerek és folyók azonban nemcsak halban, de más nélkülözhetetlen ásványban is kimerithetetlenül gazdagok. * Ha mindezeket a lehetőségeket felhasználjuk, megoldhatjuk az emberiség táplálkozásának gondját, bármennyire növekedjék is a létszáma. APN Az Ipari kémkedés egyik „hagyományos" eszközét, a csinos nőt minatűr rádióadóval „szerelik" Gris munkához látott és két hónap után eredményt jelentett megbízójának. Ez az eredmény azt bizonyította, hogy a konkurrencia nem garasoskodott: a lehallgató készülékek tucatjait telepítették Spector és Bishop irodáiba, laboratóriumaiba, az alkalmazottak lakásába, beleértve még a fürdőszobákat is. Gris detektív és társa megbízásuk értelmében eltávolították ezeket az elektronikus berendezéseket, az üzleti „meglepetések" azonban tovább folytatódtak. Gris detektív, aki mint később kiderült, „két oldalra" dolgozott, néhány hónappal eredményes munkája után egy ettől teljesen független elektronikus kémkedési ügybe bonyolódott. A rendőrségen megtört és bevallotta, hogy a Spector-Bishop-féle elektronikus lehallgató hálózatot is ő építette ki az egyik konkurrens cég megbízásából. Tárgyalás mégsem lett az ügyből, mert az eset után néhány hétre Gris hirtelen eltávozott az élők sorából. A rendőrség Gris állítólagos öngyilkosságával zárta le mozgalmas életének és titokzatos halálának ügyét. Kémadó a koktélos pohárban A háború óta eltelt két és fél évtizedben a miniatürizálás és a tranzisztortechnika jóvoltából az ipari kémkedés hihetetlen színvonalra emelkedett. Ez különösen az Egyesült Államokra vonatkozik. A speciális áruházak az elektronikus kémkedés és kémelhárítás technikai berendezéseit sok esetben egyazon emeleten árulták, Gris detektívnek és többi „két oldalra" dolgozó társának anyagbeszerzése így jelentősen megkönnyebbedett. Az áruházak gondos használati utasítást is mellékeltek, cikkeikhez. Az egyik prospektusban érdekes megoldás látható. Egy ártatlannak látszó koktélospohár mélyén parányi olajbogyó pihen. A bogyóhéj álca plasztikból van elkészítve és miniatűr rádióadót rejt magában, a bogyó szára az antenna. Százméteres körzetben sugároz a parányi adó, ilyen körzetbe kell telepíteni a vevőberendezést, amely nem nagyobb egy gyufásdoboznál, és egy sztereómagnóval van összekötve. Ez utóbbi, cigarettacsomag méretű magnó rögzíti a beszélgetést. „Nincs többé magánélet az Egyesült Államokban" — jelentette ki nemrégiben Bemard Spindel, a Science Avenir francia folyóirat munkatársának. Ebben az országban 200 000 ember él az ipari kémkedésből. Természetesen nem mind kémek ezek, mert számukba foglaltatik az elektronikus kém-berendezések gyártásával és árusításával foglalkozók tömege is. Kémelhárítók fehér köpenyben A kémelhárítás igen nehéz feladatot jelent abban az országban ahol .szabadon vásárolhatók a kémkedéshez szükséges berendezések. A károsodó cégek különben is igen ritkán tesznek a rendőrségen feljelentést, még ritkábban lesz polgári per ezekből. A cégek nem akarnak „lapot mutatni" a rendőrségnek, félnek a sajtótól, hogy mindez üzleti hitelük romlására vezet, ezért inkább hallgatnak, vagy magáncégeket bíznak meg a nyomozással, és a kiépített hálózat felgöngyölítésével. Egy New-York-i cég, a „Berliner Staff" például néhány év óta ipari kémelhárítókat képez ki; mérnököket, pszichológusokat, jogászokat okit erre a mesterségre. Az USA-ban szükség van erre, a rendőrségnek ugyanis nincs megfelelően kiképzett apparátusa ilyen célokra. Berliner legutóbb így nyilakozott iskolai programjáról: „Igen nehéz a helyzetünk. Az embereket egészen a kromoszómákig kellene megismerni. Amennyiben meg akarjuk akadályozni az ipari kémkedést, fel kellene kartotékozni minden olyan embert, aki szereti a pénzt, a kényelmet, a hazárdjátékot, a nőket, a társadalmi ranglétrán történő emelkedést vagy ezeknek bármelyikét. Egyszóval az emberek 99,99 százalékát. * * • Az ipari kémkedés napjainkban természetesen nemcsak az Egyesült Államokban zajlik, hanem más országokban is. Az atomipar, repülőgépgyártás, rakétaipar, textilipar és autóipar pillanatnyilag a sokat ígérő fejlődési területek az ipari kémek számára. Ha világméretben megírnák valaha az ipari kémkedés hiteles históriáját, bizonyára érdekes részleteket tudhatnánk meg arról, hogyan fejlődtek fel hirtelen a bizonyos iparágak az egyes nyugati országokban és miként előzték meg azokat a vetélytársakat, akik korábban milliárdokat költöttek a kutatásra. ENDRESZ ISTVÁN Kémkedés elektronikus gépekkel Nehéz volt kinyomozni,hogy ki volt az első ipari kém a világon. Az irodalomtörténészek szerint a görög mitológia titánja: Prométheusz, aki az istenektől ellopta a tűz titkát és a mesterségeket az ember számára... A csókálló rúzs és a két oldalra dolgozó Gris Nemrégiben hunyt el Hazel Bishop, aki 1965-ben még az Egyesült Államok második legnagyobb kozmetikai-cikk gyárát mondhatta magáénak. Igen jól jövedelmező mammutvállalkozása azonban két évre rá összeomlott. Amikor a mérleget elkészítették, az 30 millió dollár deficitet mutatott. A hirtelen bekövetkezett anyagi csőd okát kizárólag az Egyesült Államokban tökélyre fejlesztett ipari kémkedés számlájára lehetett írni. Amikor a hatvanas évek elején Bishop felfejlesztette kozmetikai vállalatát, Raymond Spectorral, az egyik legnagyobb New York-i reklámiroda főnökével szövetkezett. Spector eredményesen reklámozta Bishop készítményeit és az illatszergyárost különösen egy csókálló ajakrúzs készítménnyel futtatta fel. Ezen mindketten milliókat kerestek. A konkurrencia azonban nem nézte ölbe tett kezekkel a Bishop-Spector vállalkozások sikereit. Kettőjük közül a reklámfőnök volt, aki először észrevette, hogy nem stimmel valami. Ahányszor ugyanis a Bishop-cég ki akart jönni egy-egy új kozmetikai készítménnyel, a konkurrens cégek egy-egy fejhoszszal mindig megelőzték. Spector öreg róka volt és azonnal tudta, honnan fúj a szél. Jó pénzért felfogadott egy John Gris nevű New York-i detektívet, aki társával a New-York Telephon Co. egykori munkatársával együtt évek óta eredményesen dolgozott elektronikus lehallgató berendezések bemérésében és hatástalanításában. Lehallgató adapter behelyezése a telefon-kagylóba 18 heU