A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-05 / 4. (5.!) szám

MOTTO: Testet öltöttek benne mind a dolgok — tengerek, folyók és emberi sorsok, s a napsütötte végtelen mexők ALEKSZEJ SZURKOV Az anyagot gyűjtötte és feldolgozta: Pukkai László, Vincze István, Csongár Ignác, Szalonnás Sándor, Molnár Károly és a galántai magyar gimnázium történelmi körének tagjai. Szakbirálók: Róják Dezső, az SZLKP Párttörténeti Intézetének dolgozója, Hamar Kálmán, a bratislavai Közgazdasági Főiskola marxista tanszékének tanára és Kiss József, az SZLKP Párttörténeti Intézetének dolgozója. Munkásmozgalom a galántai járásban A mai galántai járás az egykori galántai, vágsellye! (Sara), szeredi (Sered) és szenei (Senec) járások részeiből tevődik össze. Kiterjedése 983 négyzetkilométer, lakosainak száma az 1961-es népszámlálás adatainak alapján 126 972. Egy négyzetkilométerre átlag 132 lakos jut. A lakosság 44,9 százaléka még ma is földműveléssel foglalkozik. Eddig a statisztika legfontosabb adatai. — De nézzünk vissza a múltba, a forradalmi múltba. Ugyanis Galánta és vidéke jelentős szerepet játszott hazánk munkásmozgalmának történetében. Elsőként jönnek létre a kommunista pórt alapszervezetei, amelyek azután napjainkig törhetetlen lelkesedéssel, munkával és akarattal munkálkodtak a szocialista jövőn, vagy — mán. Sokan feltehetik a kérdést, hogyan lehetséges, hogy ez a múltban iparilag teljesen elmaradt vidék, ipari központok hiányában, ahol mégiscsak könynyebben szervezhető a munkásság, jelentős szerepet töltött be a kapitalisták vagy inkább a feudál-kapitalisták elleni harcban. Nos, a felelet a következőkben rejlik. Járásunk gazdag földterülete hosszúhosszú évszázadokon át nem a megművelőjét, hanem annak kizsákmányolók szolgálta. Nagyon nehéz ma statisztikai adatokat összegyűjteni, — különösen ha figyelembe vesszük, hogy járásunk több járás-területeiből tevődik össze —, de illusztrációképpen egy-két birtokos nevét feltüntethetjük. Járásunk területén pl. a Hunyadi grófoknak 2400 hold, a nyitrai püspökségnek 1400 hold, az esztergomi érsekségnek 10 000 hold, Fould-Springernek 4300 hold birtoka volt. Ha ehhez még hozzávesszük Eislert és Szoldot, akik a diószegi (Sládkoviőovo) cukorgyárnak s a hozzátartozó birtokoknak voltak az ural, vagy Müller Adolfot, Glasert, Schwitzen, Eszterházy Máriát, báró Ohrensteint, akkor megérthetjük az előbb felvetett kérdést. Tehát mint mindennek a materialista filozófiában, ennek is szociális gyökerei vannak. Tudjuk, hogy az Osztrák—Magyar Monarchián belül Magyarország eléggé elmaradott volt az ipari fejlettség tekintetében. Annak ellenére, hogy a mai Szlovákia területén volt még ennek a fejletlen Iparnak is a nagy része, a Kisalföldre ebből már nem jutott. Igy tehát járásunk szegény sorsú lakossága kénytelen volt munkát vállalni a földbirtokokon cselédként, napszámosként, s így járásunk mezőgazdasági dolgozóinak nagy része a termelőeszközökhöz való viszony alapján teljefen azonos a munkásosztállyal: nem rendelkezik mással, csak saját munkaerejével, amit — hogy családját és saját magát el tudja tartani -- kénytelen áruba bocsátani. A galántai Járási Nemzeti Bizottság épülete A mezőgazdaságban dolgozók helyzetét még az is nehezítette, hogy a poroszutas fejlődés következtében szinte lehetetlenné vált törpegazdaságok létrehozása, mert mindent tönkretett a konkurrencia. Járásunk dolgozó népének gazdasági helyzetén még az első köztársaság reformjai sem segítettek, hiszen a cseh burzsoáziának nem volt érdeke Szlovákia gazdasági fellendítése. Sőt, Szlovákia területe és népe olcsó nyersanyagot és olcsó munkaerőt jelentett a cseh burzsoáziának. Ennek a helyzetnek logikus következménye az elégedetlenség, a mezőgazdasági munkásság forradalmi hangulata. E hangulatot még forradalmibbá a háborús események érlelik: a nincstelenség és a szenvedés. Lenin forradalma Igazolja a sorsukkal meg nem békülőket, annak győzelme pedig a maguk győzelmét, Dózsa népének győzelmét. A harcra azok az emberek buzdítják járásunk dolgozóit, akik megjárják az orosz nép forradalmát, akik a Vörös Hadsereg soraiban harcolnak a békéről, a földről szóló dekrétumok s a nemzetek egyenjogúságát meghirdető kiáltvány megvalósításáért. A magyar vörösgárdisták száma is meghaladja a százat. Megvolt tehát járásunk területén a munkásmozgalom kialakulásának szociális feltétele, de elméleti tudásért sem kellett a szomszédba menni: volt kitől tanulniok. Szovjet—Oroszországból, a magyar Vörös Hadseregből visszatért elvtársak kezdik meg a marxista baloldal, később pedig a kommunista párt szervezését; gondoljunk például a diószegi Bauer Bélára, vagy a vízkeleti (Cierny Brod) Koller Vincére, hogy csak a legismertebbeket említsem. A kommunista párt a gazdasági válság, vagy az illegalitás éveiben Is komoly munkát fejtett ki. Szükség Is volt erre, mert pl. Poszpis elvtárs szaval szerint csak Tornácon (Trnovec) 329 a munkanélküliek száma 1929-ben a válság alatt, az egész volt vágsellyei járásban 1470. Ebből természetesen a fenti rendszer alapján a vörös szakszervezetek munkásai semmilyen segélyt nem kapnak a kormánytól. Ha a volt vágsellyei járásban ennyi volt a munkanélküliek száma, mennyi lehetett a mai járás területén? Bizonyára ezeket az adatokat is meg lehet valahonnan szerezni, de hiszen nem Is az a feladatunk, hogy további statisztikát készítsünk, hanem az, hogy bemutassuk: mik voltak azok a tényezők, amelyek öntudatra ébresztették járásunk zselléreit, cselédeit, napszámosait. Felismerték szerepüket a „régi kihalófélben lévő" társadalom megdöntésében; az újnak, a haladónak az építésében.