A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-07-02 / 26. szám
A szabadtéri szinpad közönsége Részlet a Koloni lakodalmasból, amelyet Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző és karnagy a vetélkedő közönségével betanított. Hej, révész, révész, Ifjú magyar révész, Vigyél át a hajón. Neked adom, neked, Bizony neked adom Szép selyem kendőmet. Nem kell kedvemnek, Szép szerelmemnek, Bánatos szívemnek. Nem kell kedvemnek, Szép szerelmemnek, Bánatos szívemnek. sak maradtak. Kopál Irén úgy énekelt, mintha hivatásos énekes lenne, Sztranyovszky Vincéné is eredeti, üde színt hozott, Ferencz János pedig kellemes hangjával, egyszerű, nemes előadásával nyerte el tetszésünket. 6 ébresztgette a gondolatot is Zselizen: vessünk véget a szép éneklést zavaró hatásvadászó eszközöknek. A legjobb éneklő csoport címért a menyheiek, bejeiek, nagycsalomjaiak, párkánynánaiak és lédecick versenyeztek. A menyheiek vidékük dalait hozták és tájnyelvi kiejtéssel tolmácsolták, ugyanúgy a bejeiek, nagycsalomjaiak és párkánynánaiak Is. Hogy a zsűri mégis a lédeci férfi éneklő csoportnak ítélte oda az első díjat, az azzal magyarázható, hogy tisztán, fegyelmezetten és magabiztosan adták elő dalaikat. A népi szokások kategóriájában két zoboraljai falu versenyezett az első helyért. Az ősi szokásokat, hagyományokat őrző és megbecsülő Kolon és Lédec. Nem véletlen, hogy Kodály Zoltán többször is megfordult vidékükön. Kutatott, keresett és kincsesbányára talált. S a roppant gazdag kincsesbányából a koloniak és lédeciek tudtak igazi népi értékeket hozni. A koloniak az immár ismert, de egyre inkább közkedveltté váló lakodalmasukat hozták, a lédeciek pedig fonóházi szokást elevenítettek fel. A lakodalmas igazi eredeti dalaival s a dalok egyszerű, természetes tolmácsolásával mindenképpen a koloniak bizonyultak jobbnak. Megfelelő érzékkel tudtak tömöríteni, lényegre törni. A vetélkedő után népi tánc koreográfusaink mutatták be legújabb táncaikat. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya pályázatot hirdetett koreográfusi munkákra és a díjakat a zselizi népművészeti fesztiválon osztották ki. Kilenc tánccsoport lépett a közönség elé, s az első díjat a tehetséges Szombath Marian Csárdás és szerelem című tánca nyerte el, A Csemadok Központi Bizottságának küldöttségét Fabry István elvtárs, az SZNT alelnöke, a Csemadok az érsekújvári tánccsoport előadásában. Második országos elnöke vezette. Ünnepi beszédet Varga Béla elvtárs, a Csemadok KB főtitkára mondott. népművészeti munkát! helyezést Czingel László Bodrogközi táncok c. kompozíciója érte el. A harmadik helyre a rimaszombati Ádám Lajos Gömöri esték című tánca került. Á Bodrogközi táncokat a féllek, a Gömöri estéket a rimaszombatiak mutatták be. Sok jót azonban nem mondhatunk a díjazott táncokról. Valamennyi vetélkedő újra és újra felveti: tudunk-e továbblépni, eredetit, újat és művészit hozni a koreográfiában? Egyedül Szombath Marian Csárdás és szerelem-je jelentette a biztatást mind gondolati, mind koreográfiai szempontból a jövőt illetően! Míg a szombati nap a vetélkedőé volt, vasárnap a népművészeti fesztivál seregszemléjének lehettünk tanúi. Mint ahogy Varga Béla, a Csemadok KB főtitkára ünnepi megnyitójában is mondotta: „öszszejöttünk, hogy számot adjunk kultúránk színvonaláról, népi hagyományaink ápolásáról" ... összejöttünk a zselizi parkban ezren és ezren, hogy a Szlovákia minden részéből Ideutazó énekeseknek, táncosoknak, hangszerszólistáknak, kórusoknak tapsoljunk. Gyermekek és felnőttek, fiatalok és idősek cseréltek helyet a szabadtéri színpadon. Ipolynyékiek, zseliziek, lévaiak, komáromiak, rimaszombatiak, féllek, érsekújváriak, bodrogköziek stb. Mindössze öt vagy tíz percig tartott egy-egy csoport szereplése, de a felkészülés heteket és hónapokat vett igénybe. Kitartó, fáradságos munkával járt az előkészület. Áz elismerést kifejező szavakba vegyüljön most aggodalom is. Ami a táncokat illeti: szinte egész nap „csárdásoztak" csoportjaink, pedig a közmondás még a népművészeti fesztiválokra is érvényes: Jóból is megárt a sok! Hiába teszünk az asztalra egy üveg bort és mellé két poharat, ezzel a táncból még nem lesz szüreti epizód. Sajnos, ugyanez még sok-sok táncról elmondható! Ami az éneklést illeti: gondosabban kellene kiválasztani a dalokat. Nem a hanggal, az előadással van baj, hanem az előadott számok némelyikének kétes értékével. Ideje lenne már ezt a valóban nagy jelentőségű népművészeti seregszemlét megfelelő szakszerűséggel előkészíteni. A XVI. Országos Népművészeti Fesztivál újra figyelmeztet: körültekintően és szakszerűen kell megalapoznunk falvainkban és járásainkban a népművészeti munkát. Es ezt csak a szakemberek nevelésével érhetjük el! MACS JÓZSEF