A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-11 / 23. szám

töttek el. A soha nem látott lények, a tömegbe gázoló, lovasukkal együtt harcoló csatalovak hihetetlen pusztí­tást okoztak Montezuma félmeztelen harcosai között. Nagyon sok indiántörténetet olvas­hatunk, amelyekben a lónak kiemel­kedő szerepe van. Pedig az indiánok­nak eredetileg nem voltak lovaik. Csak az európai telepesek hozták ma­gukkal. Honnan eredtek akkor a híres vadlovak, a musztángok? A fehér te­lepesek és az indiánok harcai során sok ló elszabadult. A körülmények kedvezőek voltak megmaradásukra, mert Észak-Amerika nagy füves pusz­táin, a prériken nagyobb ragadozó nem élt. A legnagyobb erejű húsevő, a macskafélék családjába tartozó pu­ma nem sok kárt tudott tenni a lovak­ban. így gyorsan szaporodtak és elva­dultak. Néhány évtized után már nagy ménesekben legelésztek a vadlovak, és az indiánok, de maguk a telepesek is ezekből a vadménesekből pányvázták ki és szelídítették meg lovaikat. Ennek a vad musztángnak néhány példánya ma is él a Sziklás Hegység völgyeiben. A napjainkban a mezőgazdaságban használt lovak nagyobb testűek és na­gyobb erőkifejtésre képesek, de las­súbbak is, mint a régi huszárlovak. Sok közöttük a hidegvérű ló, amelyek elsősorban a nagy terhek (megrakott társzekerek) vontatására alkalmasak. Az arab ló a világ leghíresebb faj­tája, minden mai fajta kialakításában szerepe volt. Eredeti hazájában, az Arab-félszigeten a körülmények elég­gé mostohák. Tavasszal és ősszel jó legelők vannak, de nyáron és télen jó­formán semmi fű nincs. Az óriási hő­ségben étlen-szomjan gyakran száz kilométeres utat is megtesznek. így rendkívül szívós, finom csontozató, könnyű testű, jól kezelhető fajta ala­kult ki. A leghíresebb arab lovakat a Nedjed-fennsík vahabita törzsei tart­ják. A hagyomány szerint minden arab ló eredetileg a bibliai Salamon király öt kancájától származik. Hogy milyen nagyra értékelték lovaikat, mutatja: Abd el-Kader, az algériai arabok híres szabadsághőse halállal büntetett minden igazhivő mohame­dánt, aki kereszténynek lovat adott el. A XVII. században Keletről vitték Angliába azt a három mént, amelytől valamennyi mai angol telivér szárma­zik. 1750-ben alakult meg a Jockey Club, amely a versenylótenyésztés ki­indulópontja lett. Az angol telivér igen finom szervezetű, nagy gyorsa­ságra kialakított fajta. Nevezetes osztrák és magyar fajta a lipicai. A lipizzai udvari' ménesben (a mai Trieszt közelében) kitenyész­tett spanyol—olasz—arab vérű jelleg­zetes hegyi fajta, magasra emeli a lá­bait, ezért hegyi terepen is biztos a járása. Nagyon jóindulatú, tanulékony állat. Az egyik legfontosabb magyar fajtát a Nonius nevű mén ivadékai alapítot­ták meg 1816-ban. Erős csontozaté, ki­tartó gazdasági lófajta. Az egyes lófajták nagyságbeli kü­lönbségeit jól láthatnánk, ha egy shetlandi pónit és mondjuk, egy belga hidegvérűt állítanánk egymás mellé. A póni testmagassága 80 cm, a belgáé 160—163 cm! A lovak leggyakoribb mozgásneme a lépés. Lépésben minden láb más moz­gást végez, egyenlő időközökben négy dobbanást lehet hallani. A ló percen­ként ötvenet-hatvanat lép, egy kilo­méter utat 7—10 perc alatt tesz meg. Poroszkálás közben a ló az egyik olda­lon levő két lábával egyszerre mozdul. Ilyenkor csak két dobbanás hallatszik. Ügetéskor az átlós lábak végeznek egyforma munkát. A ló megerőltetés nélkül óránként 12—14 km-t tud üget­ni. (Az ügetés rekordja egy kilométe­res távon 1 perc 11,6 másodperc.) A leggyorsabb mozgásnem a vágta vagy galopp. Lényegében egymást követő ugrások sorozata. A ló általában 3—4 métereseket ugrik, versenyben 6—7 méteres ugrások követik egymást. A vágta világrekordja: 54,1 másodperc alatt egy kilométer! Ez óránkénti se­bességre átszámítva 72—80 kilométe­res sebességet jelent. I I I I I I I I I I I I I Mitől függ az időjárás? Az időjárás „igen nagy úr", ha akarjuk, ha nem, időnként felhívja magára a figyelmet, mert lekapja fejünkről a kalapot, szemünkbe fúj­ja az út porát, becsapja az ajtót, az ablakot. Olykor nagyobb kellemet­lenséget okozhat: tönkreteheti fárad­ságos munkánk minden eredményét egy óriási felhőszakadás, egy szélvi­har, jégeső, aszály vagy fagy. Nem­egyszer előfordul, hogy még ember­életet is követel egy-egy villámcsa­pás, árvíz vagy tornádó. Idő és időjárás Az idő és a időjárás két külön fogalom. A Földet kb. 2500 km magas­ságig körülvevő légkör pillanatnyi állapota egy-egy helyen az idő. Tu­dományosan azt mondjuk, hogy az idő a légkör pillanatnyi fizikai álla­pota. De az idő állandóan változik, vál­tozását nevezzük időjárásnak. Tehát az idők egymásutánja adja az idő­járást. Ez lehet tartósan meleg vagy hideg, esős vagy szeles, kellemes vagy kellemetlen stb. Egy azonban biz­tos, hogy változékony, olykor-olykor pedig szélsőséges. A közmondás is azt tartja, hogy „változó, mint az időjárás". Mi ennek a változékony­ságnak az oka? A Nap az időjárás kormányzója A Nap minden földi élet forrása. A Nap játszik döntő szerepet az idő­járás kialakításában és annak kor­mányzásában is. A Nap bőségesen ontja sugárzó energiáját a világűr­be. Bár ennek az energiának csupán 500 milliomod része jut a Földre, a sugárzás a tiszta levegőn aránylag igen kevés veszteséggel keresztülha­tol, lejut a talajra és azt felmelegíti, átalakul hővé, meleggé. A földfelszín az az óriási motor, amely az időjá­rás gépezetét folyton-folyvást moz­gásban tartja a Naptól kapott kime­ríthetetlen energiával. Persze a Föld nem minden része részesül mindig egyformán ebből az energiából. Ahol merőlegesen érik a napsugarak, pl. az egyenlítőn és kör­nyékén, ott többet kap. A mi félte­kénknek nyáron sokkal több jut, mint télen. Délben jóval több ener­giamennyiségben részesülünk, mint délután, estefelé vagy reggel. A lejutó sugárzó energia nem használódik fel teljesen, mert egy része visszaverődik a hótakaróról és a vízfelületekről. Gondoljunk csak a téli Tátra havas csúcsaira, vagy a nyári Balaton csillogó vízfelületére. Mennyivel inkább van ez így az örök hó és jég hazájában, vagy a végtelen óceánokon. Ami lejut a ta­laj felszínére, ott elnyelődik, de csak igen vékony rétegben. A vízbe már mélyebben behatol a sugárzás. Ennek azután az lesz a következménye, hogy a talaj kevésbé őrzi meg a ka­pott meleget, mint a vízfelszín. A különböző talaj féleségek sem me­legszenek fel egyformán. Mindennek messzeható következ­ményei vannak. Ahol erősebben me­legszik a talaj, erősebben melegszik a felette levő levegőréteg is. A me­legebb levegő könnyebb lesz és a magasba emelkedik. Légüres tér nem keletkezhet, tehát a magasba emel­kedő meleg levegő helyére hidegebb levegő áramlik. Így hatalmas áram­lások indulnak meg, a Földön a hi­degebbről a melegebb helyre, a sark­vidékről az egyenlítő felé. Az óceá­nok fölött kevésbé felmelegedő leve­gő és a szárazföldi között is hasonló áramlás indul. A légtömegek születése, vándorlása és halála Amikor valamely terület fölött tar­tósan nyugalomba jut a levegő, fel­veszi az ott uralkodó viszonyokat. A sarkvidék hó- és jégbirodalma fölött igen erősen lehűl a levegő, de rend­kívül tiszta marad. Az egyenlítő fö­lött, a sivatagok vidékén igen erősen fölmelegszik, de a sok por erősen szennyezi. Az óceánok fölött rendkí­vül páradús lesz stb. Azonban mint mondottuk, a levegő nem marad egy helyben. Eredeti helyéről elindulva magával hurcolja eredeti, szerzett tulajdonságait, hőmérsékletét, ned­vességét stb. és bizony igen sokáig meg is őrzi azokat. Egy-egy ilyen hatalmas levegőmennyiséget légtö­megnek nevezünk. Ügy kell ezt el­képzelnünk, mintha egy óriási hegy­tömeg, az Alpok, a Kárpátok vagy a Kaukázus kelne vándorútra. Oly­kor ezek a légtömegek akkora kiter­jedésűek lehetnek, mint egész Euró­pa, súlyuk több billió tonna. Magas­ságuk néhány kilométer. Egyszer igen lassan, máskor viszont gyors­vonati sebességgel száguldanak egyik vidékről a másikra. Előfordul az is, hogy egy helyben időznek egy dara­big és lassan elvesztik eredeti tulaj­donságaikat: jellemző időjárási je­lenségeiket, a felhőknek bizonyos fajtáit, az esőt, a havazást, a felhőt­len szép időt. Az időjárás változása a légtöme­gek mozgásával van kapcsolatban. Minthogy pedig a különféle légtöme­gek a földkerekség rendkívül távoli vidékéről jönnek különböző sebes­séggel hozzánk, az időjárás kialaku­lása nem egyedül nálunk dől el, ha­nem beleszólnak ebbe a legtávolabbi vidékek bizonyos tényezői. Az időjá­rás jelenségei nem elszigeteltek, ha­nem szoros összefüggésben, kapcso­latban állanak egymással az egész Földön. Az időjárás „szeszélyei" pe­dig nem mások, mint a légtömegek vándorlásának rendellenességei. Egy láthatatlan erő: a szél A légtömegek szállításáról a szél, a vízszintes áramlás gondoskodik. A légtömegek között állandó harc dúl. Egyik igyekszik kiszorítani he­lyéből a másikat. Ha a hideg, a ne­hezebb légtömeg nyomul előre, ma­ga előtt felemeli a melegebbet, a könnyebbet és az esetleg tovább a magasban folytatja útját. Egymás fö­lött is lehetnek különböző tulajdon­ságú légtömegek. Ezért küldenek a meteorológusok műszereket a magas­ba, hogy ezeket a légtömegeket is megtalálják. Gyakran az ott meg­jelenő felhők árulják el jelenlétüket. A két különböző tulajdonságú lég­tömeg találkozási vagy összecsapási helye az időjárási front. Ezért mond­juk, amikor megváltozik az idő, hogy időjárási front vonul át felettünk. A front egyik oldalán egészen má­sok az időjárási viszonyok, mint a másik oldalán. Az időjárási frontok a legnagyszerűbb időjárási esemé­nyek hordozói. A frontok mentén alakulnak ki a felhőrendszerek, ott esik az eső, vagy havazik. Néha egy­egy időjárási front átvonulása súlyos bonyodalmakat is okozhat. Minél több front vonul át, annál szeszélye­sebb az időjárás. Vannak napok, amikor több front megy át felettünk, de van, amikor csak egy, vagy napo­kig nincs is frontátvonulás. Ilyenkor csendes, nyugalmas az idő. Mikor szabályos az időjárás? A légtömegek vándorlása többnyi­re nyugatról keletre történik, ilyen­kor az időjárás a rendes kerékvágás­ban zajlik. Ez a 10—12 km magas­ságig terjedő köráramlás végighúzó­dik az egész Földön nyugatról kelet­re. Ilyenkor nincsen alkalma a déli forró vidékek meleg levegőjének fel­jutni északra, vagy fordítva, a hi­deg, zord sarkvidéki levegőnek le­jutni a déli melegebb tájakra. Néha azonban előfordul, hogy ez a hatal­mas nyugat-keleti áramlás valami­lyen ok következtében megakad és olykor helyt ad egy délről északra vagy fordítva, egy északról délre ter­jedő áramlásnak. Ha ez tartós lesz, akkor szélsőségesre hajlik az idő­járás. Így juthat el a sarkvidék hi­deg levegője, az egyenlítő fölé vagy az egyenlítő forró levegője a sarkvi­dék fölé. Ilyenkor lehet nyáron té­lies, vagy télen nyárias az időjárás nálunk is. Az éghajlat Az időjárásban a változatosság és szeszélyesség ellenére is van valami rendszeresség. Bár a hőmérséklet és a többi elem mindig más és más, mégis csak bizonyos határok között mozog. Így például Budapesten nem lehet —30 foknál hidegebb és nem fordulhat elő 40 foknál melegebb. A lehetséges legtöbb napsütés egy évben 2300 óra lehet, a legkevesebb 1500 óra. Egy év alatt maximum 1000 mm eső eshet, de kevesebb nem, mint 300 mm stb. Az időjárás az év folyamán szabályosan ismétlődik — és ez az éghajlat. Az éghajlat mond­ja meg nekünk, hogy milyen szo­kott lenni egy bizonyos helyen az időjárás. összefoglalva a feltett kérdést, hogy mitől is függ az időjárás, rövi­den azt mondhatjuk, hogy a külön­böző légtömegek tartózkodásától és a frontok vándorlásától. Mindezt a mozgást pedig a Nap energiája hajt­ja.

Next

/
Thumbnails
Contents