A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-11 / 23. szám

A Hét képes versenye Kicfoda micfoda Kedves olvasóink, minden számunkban három híres személyiség — politikus, alkotóművész, tudós — arcképét közöljük. Ki kell találni ezeknek ne­vét, vagy valamelyik alkotásuk címét. A szeren­csés megfejtők között számonként 150.— korona jutalmat sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amit a megfejtéshez csatolni kell. Többek kérésére közöljük, hogy a versenyszel­vényt a lap megjelenésétől számított egy héten belül a helyes válasszal együtt be kell küldeni a szerkesztőségbe. A késóbb beküldött szelvénye­ket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 1. Jaroslav Haiek A cseh Irodalom leg­kiválóbb szatirikusa. Katona volt az I. világ­háborúban, majd orosz hadifogságba került. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom hatá­sára belépett a bolse­vik pártba és harcolt a Vörös Hadseregben. 1920-ban tért vissza. Ezekben az években irta híres antimilita­rista regényét, melyben egy magát együgyűnek tettető katona össze­ütközéseit mutatja be a katonai és más hiva­talos íelsőbbségekkel. 2. Kérdés: Mi e nép­szerű regény címe? 2. ... Komáromban szüle­tett világhírű zeneszer­ző. Az operett műfaj kiváló művelője. Pá­lyafutását zenekari he­gedűsként kezdte. Fő­ként Ausztriában élt. Legismertebb operett­jei: A víg özvegy, Ci­gányszerelem, A mo­soly országa, Luxem­burg grófja stb. Kérdés: A zeneszerző neve? 3. Jonathan Swift Ír származású angol író, a világirodalom egyik legnagyobb sza­tirikusa. Irodalmi mü­veiben, röpirataiban harcolt az egyház visz­szásságai, valamint az ír nép forradalmi és nemzeti elnyomása el­len. Fő művében hőse négy tengeri kalandját mondja el. Liliputi or­szágban korának törpe viszonyait gúnyolta ki. Kérdés: Mi a címe — az ifjúság körében is nagy népszerűségnek örvendő — közismert regénynek? A 3. számú képes verseny nyertese: Nagy Mihály, Sládkovlöovo, 1165. 7 Versenyszelvény Csallóközi csalogány Marika cigánydalokat énekel Banyák István zenekara kíséretével a javából — jelentette be a kon­közönség soraiból lép fel valaki... ki?... Ne törjék a fejüket. Goda a közismert népdalénekesnő néhány ezelőtt érkezett haza finnországi vendég­szerepléséről, és most sikerült rábeszélnünk ... Egy csokor nótával köszönti a kedves közönséget. Marika mindig a zene, az ének szerelmese volt. Főiskolai tanulmányainak befejezése után is tovább képezte a hangját. Mindez meghozta a várt eredményt: Marika szépen csengő, iskolá­zott hangja mindenütt meghódítja a közönség szívét. — A rossz nyelvek szerint a hidegnek tartott finn közönséget is tűzbe hoztuk — válaszolt ne­vetve. De hát hogyan is került Marika Finnországba? Az „ezer tó országában" vajmi kevesen isme­rik a cigányzenét. Az egyik finn hangverseny­rendező iroda képviselője ittjártakor megkedvel­te a mi népi muzsikánkat, s úgy gondolta, hogy honfitársai is megkedvelik majd. Szerződtette a dunaszerdahelyi Banyák István népi zenekarát, de kikötötte, hogy énekesnőt is vinniük kell ma­gukkal. A prímás, aki jól ismerte Marikát, fel­kérte, tartson velük. Marika örömmel vállalko­zott az északi útra. Ott kinn aztán hathónapos szerződését további három hónappal meghosz­szabbították. Marika tehát 240 napot töltött Finnországban. Minden jelentős városban fellépett, s mindenütt nagy szeretettel fogadták. Amikor megtudták, hogy magyar, máris „szukolajnen" (testvér) kö­szöntéssel üdvözölték, és férfiak, nők egyaránt a keblükre ölelték. Nyitott szemmel járt az északi fény országában. Megismerkedett északi rokonaink életével, és részben a nyelvüket is el­sajátította. — Csodálatosan szép színházaik vannak — emlékezik vissza Marika. — De ha nincsenek jó ismerőseim, aligha jutok be egy-egy előadásra. Nehéz jegyhez jutni a finn városokban. — Családokat is meglátogatott? — De még mennyire! A karácsonyt például Auluban, egy kedves színészházaspárnál töltöt­tem. Meglepett, hogy a mieinkhez hasonló nép­szokásaik vannak. Járnak a betlehemesek, s a család tagjainak az ajándékot a díszesen öltözött „télapó" adja át. — Milyen különlegességgel találkozott? — Meglepett az étkezésük. Általában nagyon keveset fogyasztanak. Étrendjük jó része zöld­ségféle, hal, és az elmaradhatatlan tej, amely úgy áll az asztalon, mint nálunk az ivóvíz. Azt hi­szem, az ő étkezésük a helyes, .mert ritkán látni kövér embert, pedig sok sört fogyasztanak. Na­gyon furcsa volt megszokni a balkezességüket. Állítólag az emberek 90 százaléka balkézzel ír és fogja az evőeszközt. Sok helyütt még az ajtó­kilincsek is ennek megfelelően vannak felszerel­ve. — S milyen énekszámokat szerettek a legjob­ban? — Nemcsak a dalainkat kedvelték meg, ha­nem a cigánymuzsikát is. A pacsirtacsicsergés szóló mindenkinek nagyon tetszett, akárcsak másodprímásunk Ábrahám Sándor füttyszója. Mégis talán a Marica grófnő és a Csárdáskirály­nő című operettek „örökzöld" melódiái nyerték el legjobban a közönség tetszését. A cigánydalok­kal szintén mindenütt sikert arattunk. Különben számos mű- és népdalunkat lefordították finn nyelvre. Ezek közül, azt hiszem, a legkedveltebb a Csak egy kislány van a világon. — További tervei? —Sok felejthetetlen élménnyel tértem haza Finnországból. A kedves embereket, szép tájakat, a finn városokat s különösen Helsinkit nehéz feledni. Lehet, hogy visszamegyek ... Kuopióban felajánlottak egy színházi szerződést... de még nem döntöttem. Egy amerikai menedzserrel is találkoztam. Finnországban, aki szerződést aján­lott. De talán Pestre mennék a legszívesebben, énekelni és tovább tanulni... TÓTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents