A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-04 / 22. szám

— Zsuzsika!... Nem alszol még? — Nem, István ... — Mondd csak, amikor hazajöttél, nem vettél észre semmi különöset?... Semmi rendkívülit? Gondolj csak vissza! — Semmi mást, csak azt, amit már készer elmondtam. Elmentem Pistikéért, közben bevásároltam. Amikor bejöttem a szobába, feltűnt, hogy a fehérneműs szekrény ajtaja nyitva van, pedig úgy emlékeztem, hogy becsuktam. Hirtelen olyan rossz érzés fogott el és benyúltam oda, ahol a pénz volt, a fehérnemű alá... Nem volt ott! Átkutattam az egész szekrényt, szétdobáltam az összes fehérneműt, az eredmény; semmi! Azután hazajöttél te... — Biztosan tudod, hogy az ajtót bezártad, amikor elmentél itthonról, s amikor hazajöttél, akkor is zárva találtad? — Egészen biztosan! Sőt, az ablakok is csukva voltak. — Az ablak nem számít! Ilyenkor, fényes nappal senki nem mászik fel a harmadik emeletre, kívülről! — De hát a pénzünk mégis eltűnt! — El... — Tudod, mit? Nézzünk át alaposan mindent! És ha nem találjuk meg a pénzt, menj be a rendőrségre! A házaspár újra, már ki tudja hányadszor, átkutatta az egész lakást, de a pénz nem került elő. — Nincs más hátra, be kell jelentenünk! — Siess vissza, mindjárt kész az ebéd. G. István jelentette az esetet, azután hazajött. Idegesen járt föl és alá a lakásban, benézett a bútorok alá. Azután asztalhoz ültek. Ekkor megszólalt a csengő. Két rendőr állt az ajtóban. Szívélyesen üdvözölték a házaspárt, majd átnyújtottak egy köteg százast G. Istvánnak: — Tessék, itt a pénzük. Csak háromszáz korona hiányzik belőle. — De... de hát! — dadogta G. István. — Hát . ez hogy lehet? Hiszen csak az előbb jelentettem és máris sikerült? — Amint látja. — De hát hogyan? — kíváncsiskodott az asszony is. — Abból indultunk ki, hogy csak Prandl Sándor felvétele olyan valaki lehetett a tettes, aki ismeri magukat, a szokásaikat és a lakást is. Olyan valaki, aki ebben a házban lakik. — Ebben a házban? — Igen. Ketten voltak, J. 2. és J. H. — Igazán ők? Hiszen ezek még gyerekek. Alig 15—16 évesek ... — Ez igaz. De asszonyom, ön elfelejt valamit. Kissé szórakozott. Három nappal ezelőtt, amikor lement bevásárolni, az ajtóban felejtette a kulcsot. A fiú összebeszélt a barátjával és tegnap elvitték a maguk megtakarított pénzét. Még jó, hogy nem volt idejük elkölteni. A lopás kezdeményezője már nem kezdő. Amint bevallotta, a múlt év decemberében az ön folyosón hagyott bevásárló táskájából kilopott kétszáz koronát, ezenkívül feltört három pincét és onnét befőtteket lopott... Tanuljanak meg valamit! Minden tolvaj és betörő először a fehérneműs szekrényben keresi a pénzt, á betétkönyveket vagy az értékes tárgyakat ... Bevett szokás már, hogy az emberek a fehérneműs szekrényt páncélszekrény helyett használják. Ha már egyszer nem bíznak meg az állami takarékpénztárban, legalább jobb helyre rejtsék a pénzüket! Viszontlátásra... A szórakozottság ára Valahol messze a kakasok már a hajnalt hirdetik, de még mindig nem jön álom a galántai G. István és felesége szemére. Talán csodára várnak?... Arra, hogy keservesen megtakarított 8500 koronájuk mégiscsak előkerül valahonnét? Egy kis családi ház az álmuk. Fogukhoz vertek minden garast, és most eltűnt a pénz. Mintha szellemek járnának ebben a bérházban ... A férjem tette volna? — töpreng az asszony. — Hiszen, annyi mindenfélét hall az ember ... Igaz, hogy eddig nagyon jó ember volt, igazán nem lehetett rá panaszom... De hátha most?... Talán szeretője van és annak vitte el a pénzt? ... Nem, ez lehetetlen! — hirtelen bűntudatot érez, hogy a férjét meggyanúsította. Az asszony tette volna? — töpreng a férfi. — Hiszen, annyi mindenfélét hall az ember ... Igaz, hogy eddig nagyon szépen viselkedett... De hátha most!... Nem, ez lehetetlen ! — hirtelen bűntudatot érez, hogy a feleségét meggyanúsította. Kőbe vésett kópéságok Rég elkorhadt fakeresztekről, ódon sírok márványáról jegyezték le a groteszk, népies tréfák kedvelői, gyűjtői az itt következő versezeteket. Nem sok, amit ebből a kimeríthetetlenül bőséges anyagból most idézni tudunk, a rendelkezésünkre álló terjedelem csak néhány alaptípus bemutatását engedi meg. A néhány példa is bebizonyítja azonban, hogy a régi temetőknek ezek a huncuthangú klapanciái közeli rokonságban állnak a közmondásokkal, a népköltészettel, az élet kevésbé szomorú jelenségeit kísérő néprajzi jelenségekkel. Valóságos kis ballada például ez a ládányi temetőből származó felirat: „Nem jó a legénynek / Fokossal járnia, / Te mondád, jó néném, / Bodó Amália. / Avval verték fejbe / öcséd, Bodó Gergelyt, / Bár a kezdet engem / A néhait terhelt." Van néhány alaptípusa a tréfás sírfeliratoknak, amely kis változtatással széltében-hosszában megtalálható volt a sírkertekben. Ilyenek egyebek közt a látogatót a saját halandóságára emlékeztető szövegek. Például: Itt nyugszom én, — Olvasod Te, — Olvasnám én, — Nyugodnál Te! Hasonló gondolat remek rímbe szedve, Berényről: „Vége Víg Andrásnak, / Mert néki sírt ásnak, / Ha ma néki ásnak, / Holnap ásnak másnak." A helyzetkomikum mesteri példája az egykori bajoni sírról: „Itt nyugszik a Balogh Döme, / Ráesett a malom köve. / Mire a követ levették róla: / Hóttan mászott ki alóla." Bölcs filozófia, de sokszor — különösen a feleségeket, hajadonokat búcsúztató feliratoknál — cinizmus is került a szövegbe: „Mennyasszony volt Vászon Anna, / De meghalt a nászon, / Puszta-Kisvadászon." „Itt nyugszik Banádi Péter végrehajtó. E sírkövet hálából emelték a lévai adózó polgárok." „Itt nyugszik Kerepesi János. Született Vácott. Meghalt Pesten. Kár volt neki Pestre jönni." Egy másik cinikus versike Félegyházáról: „Itt nyugszik a Szőke Klára, / Incédi szűz, fiacskája." Egy hidasi férfi, egy igazán víg özvegy vésette: „Nőm nyugszik itten, én pedig otthon." A Cságonyban elhunyt néhai Sutók sírján olvasható: „Nem halt meg csak lakást cserélt!" Egy orvos sírkövéről: „Itt nyugszik az, / Kitől sokan nyugosznak itt." Rövid, de velős: „Készen a sír, / Tehát ma sír!" Végül két újabbkori kópéság: „Itt pihen a János, / Vegetárijánus, / Mert, hogy húst nem kapott, / A fűbe harapott." — „Ifjan mondtam a világnak ádítót, / Idegeim nem bírták a rádiót" — panaszolja egy nyírbogáti megboldogult sírirata. — Tv-néző sírfeliratáról még nem tud a krónika... {wtfqwi hwMi metmet. Ozsvald Anna, Vozokany 92, okr. Galanta. 19 éves, szereti a beat zenét és a sportot. Hozzá hasonló 20— 25 éves komoly szándékú fiatalok leveleit várja. Fényképes levelek előnyben. Szőllősi Rózsa, Zalaba 54, okr. Levice. 18 éves, levelezés útján szeretne megismerkedni hasonló korú fiúkkal és lányokkal. Kedvenc énekesei Koncz Zsuzsa és Koós János. Minden levélre válaszol. Lovász József, VÜCO 3016 H, Malacky, okr. Bratislava vidiek. Tényleges katona, levelezés nélkül kissé szomorú és egyedül érzi magát. Sokat olvas és szeret táncolni. Levelezés útján szeretne megismerkedni 18—19 év körüli lányokkal magyar nyelven. Minden levélre válaszol, de a fényképeseket előnyben részesíti. Hlavácsek Béla, Ocsovszky László és Tóth Ferenc, ulica Malinovského 1, Banská Bystrica. 18 éves vidám fiúk, szeretik a tánczenét, kedvenc együtteseik az Omega, Illés, valamint Koncz Zsuzsa. Hasonló korú és érdeklődésű lányok leveleit várják. Minden levélre válaszolnak. Kovács Gyula, Stúrovo, Svermova 8 b/1, okr. N. Zámky. 19 éves. Szereti a tánczenét és sokat sportol. Hasonló korú fiatalokkal levelezne magyar, szlovák vagy német nyelven. Fényképes levelek előnyben. Hajdú Dezső, Stúrovo, Svermova 878 1—2 bl„ okr. Nővé Zámky. 19 éves. Szereti a tánczenét, sokat olvas és bélyegeket gyűjt. Hasonló korú fiatalokkal levelezne magyar, szlovák vagy német nyelven. Fényképes lelevelek előnyben. 8