A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-21 / 20. szám

1835), a „bécsi Szapphó" „bécsi Szapphó" néven emlegették — lett később Batsányi János neje. A Kuftsteinből szabadult költő ugyanis tanácsosabbnak tartotta, ha nem tér vissza Magyarországra, s Bécsben vállalt állást 45 krajcár napidijért. Nagy műveltsége, nyelvtudása, kitűnő megjelenése ennek ellenére megnyitotta előtte a szalonok ajtaját. így ismerkedett meg az akkor már 33 éves, nála három évvel fiatalabb költőnővel, aki azért maradt olyan sokáig pártában, mivel nem akart hozzámenni a szülők által kiszemelt vőlegényhez. Anyja ellenezte Batsányi iránt érzett vonzalmát is, akinek különben sem volt meg az anyagi alapja a nősüléshez. Végre 1805-ben egybe tudtak kelni. Pedig Gabriella már első levelében — az ő levelezésük is ránk maradt — 1799. november 4-én igy ír leendő férjének: Életünk ősze már beköszöntött, a tavasz és nyár mindkettőnkre nézve szinte már elveszett. Ki tudja, nem lep-e meg bennünket a tél, mielőtt gyanítanék? A tél... 1809-ben Napóleon bevonul Bécsbe. A magyarokhoz intézett hires proklamációjának fordításában Batsányi is részt vesz, ezért Napóleon távoztával 6 is francia földre megy. Waterloo után bebörtönzik az osztrákok, s felesége csak egy év múlva tudja kieszközölni szabadonbocsátását. Linzet jelölik ki számára kényszertartózkodási helyül. 1816-ban oda költöznek, s vakvágányra futott életük ott folyik csendben. Társuk a csekélyke francia évjáradék és az osztrák rendőrség kitartó figyelme. Húsz év múlva, 70 esztendős korában meghal Gabriella. Leánykori barátnője, akit hajdanán vele együtt ünnepelt a bécsi társaság, csak évek múlva értesült haláláról. Az egyedüli vigasztaló tudat — írta akkor —, amelyben a baráti részvét megnyugodhatik, hogy ő boldognak érezte magát oly férj oldalán, kinek szerelme kárpótolta őt a szenvedésekért. Férje egy évtizeddel élte túl. Ma már feleségével együtt a tapolcai temetőben nyugszik. Kelecsényi Gábor Batsányi János (1763—1845), „a kor legszebb férfiúja" nok után itt, a „naptalan keleten", irodalom és olvasóközönség nélkül. Ügy érzi, ezt meg kell teremtenie, s lázas szervezkedésbe kezd. 1794-ben megindítja az Uránia című folyóiratot. Bevezetőjében hangsúlyozza, hogy célja az olvasás megszerettetése, amely sok részeiben hazánknak csak a jó könyvek nemléte által fojtatik el. Kezdeményezésének sikerét a nőkre alapozza: Nem bántjuk meg a férfiúi nemet, ha azt állítjuk, hogy a szépnem az Ízlés uralkodónéja ... A női szivek számára jelent meg a folyóirat hasábjain legismertebb írása, elbeszélő irodalmunk első remeke, a Fanni hagyományai. Fanninak, az árva leánynak története, akinek az a sorsa, hogy mostohatestvéreinek szolgálója legyen. Még a szerelem is szenvedéssé válik számára, amelyből csak lassú hervadás és halál a kiút. A grófnővel való szenvedélyes kapcsolata ebben a hófehér, szentimentális történetben csapódott le. A regényt folytatásokban közölte három számot megért folyóirata. Majd 1795 áprilisában hazament szülővárosába, Losoncra, az apja temetésére, s ott is maradt a saját temetéséig. Majdnem száz esztendő múltán nővérének leánya, az akkor már 82 esztendős Jaán Zsigmondné így számolt be a régi történetről: Egy napon — édesanyámtól sokszor hallottam emlegetni — nagybátyám kiment a kertbe sétálni. Édesanyámat is kihívta. Nagyon le volt verve, folyton az óráját nézte. Körülbelül két óra eltelte után azt mondta: „Most már mindennek vége. Pedig ártatlanul szenvedtek." Aztán anyámra bízott egy ládika írást. „Majd halálom után — mondta — többen jönnek ezért. A ládika tetejére van ragasztva egy elszakadt papírdarab. Csak annak add oda, aki a hiányzó részt előmutatja." Martinovics lefejezése után 14 napra meghalt. Holta után többen jöttek az irományokért, még a nádor megbízottja is. Mig végre jött az igazi, egy úrforma férfi, aki nagyon sírt Kármán elhunyta felett, de édesanyám soha nem tudta meg, ki volt. Az elvitt minden irományt. Milyen irományok voltak? Mi volt Kármán kapcsolata a jakobinusokkal? Kik és honnan tudtak az írásokról? Batsányiné Baumberg Gabriella (1766— Titok mind a mai napig. Az tény, hogy Martinovics és társai elítélésével az ügy nem zárult le. Bécsben például még másfél évvel később is letartóztattak egy testőrtisztet a jakobinusokkal való cimborálás gyanúja miatt. Történetünk ennek a tisztnek unokahúgával, Baumberg Gabriellával folytatódik. A bécsi társaságnak ez az ünnepelt szépsége és költője — a Nevető világ A házasság áldásai — Ha nem házasodom meg idejében, az egész vagyonomat elköltöttem volna. — És így? — Így a feleségem költi el. A vén lump — Vizsgálóbíró úr, beszélhetnék azzal az emberrel, aki a múlt hét egyik éjszakáján betört nálam? — Mit akar tőle? — Meg akarom kérdezni, hogyan jött be úgy a lakásba, hogy a feleségem nem ébredt fel. Békés családi élet — Ki törte be nálatok az ablakot? — A mama. De a papa a hibás, mert félreugrott. Űj vezetés — Mondja, pincér, hogyan lehetséges az, hogy még mindig a régi tulajdonost látom, pedig azt hirdették, hogy a vendéglő új vezetés alá került. — A tulajdonos a régi, csakhogy már megnősült. Ami az egyiknek rossz ... — Hogy vagy megelégedve azzal a használt autóval, amit nemrég vettél? — Nem túlságosan. Ügy zakatol, hogy egy szót sem hallok abból, amit a feleségem beszél. — Ha el akarod adni, okvetlenül szólj nekem. Harmadik osztály — Temetést tetszik parancsolni? — kérdezi a temetkezési vállalat dolgozója a megrendelőtől. — Igen. — Hát kérem van első, második és harmadik osztályú temetésünk. — Milyen a harmadik osztályú temetés ? — A halott maga viszi a koporsóját ... Hölgyvezető Az asszony vezeti az autót, a férje mellette ül. Egy utcakereszteződéshez érnek. Az asszony méltatlankodni kezd: — Rettenetesek ezek a gyalogosok, nézd, össze-vissza ugrálnak itt előttem. Mire a férj csendesen megjegyzi. — Ne sopánkodj, inkább gyere le a járdáról! Abszolút — Tudod te, ml az abszolút balszerencse? — ?? — Ha valaki magába roskad és melléesik... Nagy szerencse Kovács áradozik: — Képzeljétek, micsoda nagy öröm ért tegnap: a Gazember nevű lóra fogadtam és tízezer koronát nyertem! — És ki adta a tippet? — A feleségem! Amikor elindultam hazulról, azt kiabálta utánam: Már megint a lóversenyre mégy, te gazember?! höt, 17