A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-21 / 20. szám

Kongresszus előtti beszélgetés Krocsány Dezső munka- és népjólétügyi miniszterrel A CSKP és az SZLKP kongresszusai előtt minden munkahelyen felmérik az eredményeket. Az emberek elgondolkodnak afölött, hogyan teljesítették a CSKP XIII. kongresszusának határozatait, hogy az elkövetkező időszakra megfelelő terveket készíthessenek. Miniszter elvtárs, bizonyára az ön hatáskörébe tartozó munkahelyeken is így értékelik az elvégzett munkát. Arra szeretnénk megkérni, mondaná el, milyen feladatokat tűzött ki a CSKP XIII. kongresszusa a szociális biztosítás területén és miképpen teljesítették ezeket a határozatokat? A CSKP XIII. és az SZLKP kongresszusa lényegében a párt és valamennyi dolgozó erőfeszítéseinek összegezésével társadalmunk anyagi és szellemi értékeinek minél hatékonyabb kihasználására törekedett. Ebből az alapvető feladatból a munkaerőgazdálkodás, a bér- és szociális politika számára több konkrét feladat származott. A szociális biztosítás területén ezek a feladatok a következők voltak: 9 a szövetkezeti dolgozók szociális biztosításának színvonalát az állami szektorban dolgozók szociális biztosításának színvonalára emelni, 9 a nyugdíjjogosultság jelenlegi szintjének betartásával kedvező körülményeket teremteni a dolgozók munkában eltöltött éveinek, aktivitásának önkéntes meghosszabbítására, 9 támogatni a populációs fejlődést s távlatilag meghosszabbítani az anyai szabadságot, 9 betartani azt az alapnyelvet, hogy a nemzeti jövedelem növekedésével egyenes arányban növekedjék a lakosság általános életszínvonala, tehát a szociális támogatásban részesülők életszínvonala is. 9 növelni a rokkantakról és a csökkent munkaképességűekről való gondoskodást, 9 fokozni az idős és beteg emberekről valamint a fogyatékos fiatalokról való gondoskodást. Ebből a tömör felsorolásból is látható, hogy a két kongresszus között az ön reszortjának olyan feladatokat kellett teljesítenie, amelyek állampolgáraink igen széles körét érintik. Sikerült-e ezeket a feladatokat teljesítenie? 1969-ben kezdtük meg a szövetkezeti dolgozók szociális ellátásának és az állami szektorban dolgozók szociális ellátásának szintje közötti különbség kiegyenlítését. 1968. július elsejétől kezdve az egységes földművesszövetkezetek tagjainak nyugdíj- és egyéb igényjogosultsága megegyezik a kötött munkaviszonyban állók nyugdíj- és egyéb igényjogosultságával. Ezek, a népszaporulat fokozása és a család egészséges fejlődése, valamint az anyák és gyermekek érdekében, például, a gyermekpótlékról az anyai szabadságról, a szülési pótlékról hozott fontos intézkedések: a 89/1968. és a 116 1967. számú törvények alapján léptek érvénybe. 1968 január elsejétől kezdve e törvények értelmében még további pozitív intézkedések is történtek, amelyek az egységes íöldművesszövetkezetek dolgozói és az állami szektorban dolgozók szociális biztosításának színvonalát még közelebb hozzák egymáshoz. Ilyen például a nyugdíjjogosultság néhány feltételének a módosítása, a 161/1968 sz. törvény alapelvei, amelyek az ellenállási harcok résztvevőinek nyugdíjjogosultságát, valamint nyugdíjpótlékra való igényük elismerését szabályozzák, a szövetkezeti dolgozókra is vonatkoznak. A nyugellátás színvonalában mutatkozó különbségek csökkentését szolgálja az a rendelkezés is, amely kimondja, hogy a szövetkezetben dolgozó nők esetében tekintetbe kell venni azt az időt, amit a szövetkezetbe való belépése előtt magángazda férje egyéni gazdaságában munkában eltöltött. 1969. január 1-vel a szövetkezeti parasztok nyugdíjazása esetében is tekintetbe kell venni a legmagasabb bruttó keresetet, akárcsak a kötött munkaviszonyban dolgozók esetében. A dolgozók munkában töltött idejének önkéntes meghosszabbítása terén 1966-ban, 1969-ben és az idén is több törvényes rendelkezés született. Ily módon kedvező körülmények alakultak ki a nyugdíjasok számára, azzal a céllal, hogy segítsünk a munkaerőhiánnyal küzdő népgazdasági ágazatoknak. A munkabér mellett kifizethető özvegyi nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések további kedvező feltételeket teremtettek a dolgozó nők számára. A szocialista szektorban dolgozó nyugdíjasok száma a Szlovák Szocialista Köztársaságban meghaladja a 70 000-et, s ezek egyharmada nő. A népesedéspolitika területén 1969-ben rendeztük a gyermeknevelési pótlékokat. 1959 óta ez volt az első lényeges módosítás ezen a területen. A gyermeknevelési pótlék a negyedik gyermektől kezdve progresszíven emelkedik. Megszűnt a gyermeknevelési pótléknak a keresettől, valamint a mezőgazdasági földtulajdontól való függősége, s ez azt mutatja, hogy az állam ma már lényegében minden gyermek után fizet gyermeknevelési pótlékot. A szülési segély is 650-ről 1000 koronára emelkedett. 1968. július 1-vel huszonkét hétről huszonhat hétre, magányos, egyedülálló anyák esetében harmincöt hétre növekedett a fizetett anyai szabadság. Ugyanakkor módosult'az anyasági segély, amely ma már egységesen és naponta a napi kereset kilencven százalékát teszi ki. 1970. január elsejével egy évről két évre hosszabbodott meg a fizetetlen anyai szabadság. Az ebben az időszakban hozott legprogresszívebb intézkedésnek azonban az anyasági segély törvénybeiktatását tartom; az anyasági segélyre jelenleg a dolgozó nők második gyermekük után tarthatnak igényt, mindaddig, míg ez a gyermek el nem éri első életévét. A fő probléma, amelyre pártunk és kormányunk különleges figyelmet szentelt, az alacsony öregségi járadékkal rendelkező egyének szociális körülményeinek megjavítása volt. 1960-ig többször is emeltük ezeket a nyugdíjakat, a legutóbbi emelésre tavaly került sor, 1970. január 1-i hatállyal felemeltük az alacsony öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági járadékokat, abban az esetben, ha ez a járadék a járadékosnak illetve családjának egyetlen jövedelmi forrása volt. Ennek az utóbbi rendelkezésnek a keretében a legalacsonyabb járadék összegét ötszáz koronára, házaspár esetében nyolcszázötven koronára emeltük. A nyugellátás területén hozott intézkedések között igen jelentős az ellenállási harcokban résztvettek nyugdíjának 1969-ben végrehajtott módosítása. Ez jelentékenyen emelte az ellenállási harcok valamennyi résztvevőjének nyugdíját. A CSKP XIII. kongresszusa határozatainak értelmében elmélyült a rokkant és csökkent munkaképességű dolgozókról való gondoskodás. A szociális gondoskodás szervei minden munkarehabilitációs eszközt igénybe vesznek abból a célból, hogy az említett dolgozókat felkészítsék valamely új foglalkozásra, megfelelő munkalehetőséget biztosítanak a számukra, és gondoskodnak szociális védelmükről. A munkarehabilitációról elsősorban a vállalatoknak és üzemekben kell gondoskodniok azzal, hogy az említett dolgozók számára megfelelő munkaalkalmat biztosítanak. A szociális ellátás szerveinek rendszeres igyekezete ellenére az említett üzemek gondoskodását jelenleg nem találom kielégítőnek . Az elöregedett, magányos emberekről, valamint a fogyatékos felnőttekről és fiatalokról való társadalmi gondoskodás terén a CSKP XIII. kongresszusa után tovább növeltük a szociális otthonok befogadóképességét. E gondoskodás minőségileg is, mennyiségileg is javult. Üj kapacitásokat létesítettünk, ezek azonban még mindig nem fedezik a növekvő igényeket, mivel az intézeti gondozásra szoruló személyek száma a népesedés általános elöregedése következtében gyorsabban nő, mint az intézetek befogadóképessége. Ezért az öreg és beteg emberekről való gondoskodás az illető személyeknek otthonukban történő gondozására irányul, a szociális szolgáltatások színvonalának emelésével. A gondozás új formái kerültek bevezetésre, jelentősen nőtt a szociális gondozónők száma, évről évre emelkednek az állam által a pótlólagos gondoskodásra fordított összegek, javult az öregségi járadékosok közös étkeztetésének minősége, emelkedett a nyugdíjasok klubjainak száma és a nemzeti bizottságok a legkülönfélébb előnyöket biztosítják az idős dolgozók számára. Valamennyi intézkedés, amit miniszter elvtárs említett, szocialista államunknak az ember jólétéről való céltudatos társadalmi gondoskodást tanúsítja. E rövid mérleg alapján is megállapíthatjuk, hogy a CSKP XIII. kongresszusának határozatait a szociálpolitika területén sikerült megvalósítani. Ezért elismerés jár a nemzeti bizottságok és az ön tárcája valamennyi dolgozójának. Felvázolhatná-e még röviden miniszter elvtárs, milyen feladatok várnak a Munkaügyi-és Népjóléti Minisztériumra a szociálpolitika területén a következő években? Az ötödik ötéves tervidőszak folyamán a szociálpolitika területén a következő feladatokat kell megoldani: — olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek következtében javul a populáció, — számolni kell a már meglévő szociális szolgáltatások lényeges kiszélesítésével és elmélyítésével, valamint a szociális gondoskodás új forrriáinak bevezetésével, — különleges figyelmet kell szentelni az idős személyek lakásviszonyai mégoldásának, — fokozni kell az elhagyott gyermekekről való gondoskodást, és ki kell bővíteni a gyermekek családon kívüli nevelésének megfelelő formáit. Munkánkat a XIV. kongresszus után is olyan irányban kívánjuk folytatni, hogy tovább emelkedjék népünk anyagi és kulturális színvonala. Mindent el fogunk követni, hogy becsülettel végrehajtsuk azokat a feladatokat, amelyeket a XIV. kongresszus tűz elénk. KÄh II