A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-07 / 18. szám

tükrében a nyugdíjasok és öregségi járulékosok száma, és 2!) millió 312 ezer koronát fizettek ki nyugellátásra. Ebben az évben járásunk minden hatodik polgára nyugdíjat élvezett. Az élet mérföldes léptekkel haladt előre. A szö­vetkezetek vagyona 1955-ben 52 millió koronát tett ki. Egy munkaegység pénzbeni értéke átlag 17 ko­ronára emelkedett. Kiváló eredményeket értek el a szilicei, rozsnyói, szalóci, berzétei, feketelehotai és a rostári szövetkezetek. A felvásárló-vállalattal szembeni szerződéses kötelezettségeiket mindig ter­ven felül teljesítették. Ezerkilencszázötvenöt január 28. Elkészült a rozs­nyói-tornaváraljai vasútvonal, és ünnepélyesen át­adták rendeltetésének. Ezzel megindulhatott a va­súti forgalom a Bratislava—Zólyom—Losonc—Fü­lek—Pelsőc—Rozsnyó—Kassa vonalon. A második ötéves terv feladataiból járásunk dol­gozóinak is jutott bőven. A Gömör—Szepesi Érc­hegység nemcsak vasércet tartalmaz, hanem példá­ul kitűnő magnezitot is. Így került sor a lubenyíki korszerű magnezitművek felépítésére. Ma járásunk legfontosabb iparága a magnezit feldolgozás. Eb­ben az iparágban több száz ember talált állandó munkát. Járásunk dimbes-dombos lankáin megfelelően sok az erdő. 95 ezer hektár erdőterület van a rozsnyói, krasznahorka-váraljai (Krásnohorské Podhradie), betléri (Betliar), nagyrőcei és murányi erdőgazda­ság gondozásában. Ez a fontos termelési ágazat év­ről évre nagyobb jövedelmet biztosít. A kitermelt műfa egy részét a murányi és a dobsinai fűrészte­lepek dolgozzák fel, s a félkész termékek külföldi kivitelre kerülnek. Ezenkívül a hazai faipar, va­lamint a gömörhorkai cellulózgyár és a nagyszla­bosi papírgyár dolgozza fel a kitermelt faanyagot. A második ötéves terv fontos határkövet jelentett a mezőgazdasági termelés szempontjából. A szocia­lista termelési viszonyok továbbfejlesztése és a szö­vetkezetek megszilárdítása mellett a falvak szocia­lista átalakulásának befejezésére terelődött a fő­súly. A gépállomás önzetlen segítséget nyújtott a szövetkezeteknek. Megérkeztek az első gabonakom­bájnok a gépállomásra és néhány szövetkezetbe. Növekedett az állathasznosság, de ugyanakkor az állatok száma is: 100 hektár mezőgazdasági terület­re számítva például szarvasmarhából 48 darabra. A szövetkezetekben 35 istálló épült fel 18 millió korona költséggel. Dobsinán állategészségügyi köz­pont létesült. A mezőgazdasági üzemekben sorra alakultak a szocialista' munkabrigádok és úttörők­ként vettek részt a termelékenység fokozásában. A szövetkezetek közül a rozsnyói és a pelsőci volt az élen; ezek egy munkaegységre 29, illetve 25 koro­nát fizettek. A második ötéves terv-időszakban a szövetkezetek nyerstermelése 48 százalékkal növe­kedett az 1955. évi eredményekhez képest. A rozsnyói járás 1961-ben a kelet-szlovákiai ke­rület ipari termeléséből 11 százalékkal vette ki a részét. Az iparban dolgozók átlagkeresete elérte az 1600 koronát. Járásunk ipari üzemeiben 1965-ben 11 ezer ember dolgozott. Jolsván (Jeláava) új mag­nezitüzem építését kezdték meg, s ezzel egy időben kibővítették Kuntapolcán a régi üzemet, amely most a gépi berendezések egy részét gyártja és a nagyobb javításokat végzi a magnezitművek számá­ra. A közúti forgalom rohamos fejlődése a rozsnyói járásban is megkövetelte, hogy nagyobb gondot fordítsanak az utak karbantartására és korszerű­sítésére, illetve új utak építésére. E téren is jelen­tős előrehaladás történt. Míg 1961-ben a közutak­nak mintegy a fele volt pormentesített, 37 útvona­lon 57 autóbusz összesen 8,5 millió személyt szál­lított, addig 1965-ben az utaknak már háromnegyed része volt aszfaltozott és 46 útvonalon 81 autóbusz bonyolította le a személyszállítást. 1967-ben pedig már 100 autóbusz 50 vonalon 13 millió személyt szállított. A vízgazdálkodás területén is jelentős volt a fej­lődés. A murányi völgyben vízvezeték épül; erre minden községet rákapcsolnak. A Sajó menti köz­ségeket a szulovai és a dobsinai víztárolóból látják el ivóvízzel. 1961-ben 24 ezer lakos vízszükségletét a felszabadulás után épült vízvezetékekből látták el. 1965-ben ez a szám 29 ezerre, 1967-ben 37 ezerre növekedett. Több községben új közutakat építettek, hogy így biztosítsák a lakosság ivóvízigényét. A já­rás 35 községében van vízvezeték s a háztartások 46 százaléka kapja vízvezetékből a vizet. Nagy erőfeszítések történtek az ipari beruházá­sok mellett a lakáskérdés megoldására. 1965-ben újabb 224 család költözött új állami lakásba, míg 123 család szövetkezeti alapon jutott lakáshoz. Egy­egy esztendőben átlag mintegy 25 millió koronát irányoztak elő lakásépítésre, azonban a tervet az építők teljesíteni nem tudták. Egyrészt azért, mert munkaerőhiány mutatkozott, másrészt mert nem volt elég építkezési anyag. 1964—67-ben összesen 406 állami. 511 szövetkezeti és 882 magánlakás épült fel 103 millió korona költséggel. Jolsván 24, Nagyszlaboson 12, Csetneken (Stítnik) 15 és Dernőn (Drnava) 12 tantermes iskola épült. Az ún. „Z" akció keretében 18 kultúrház és egyéb kisebb létesítmény építését fejezték be a falvakon. Nagyrőcén új kórházat adtak át rendeltetésének. Ezzel 1130-ra emelkedett a kórházi férőhelyek szá­ma. 1967-ben 132 orvos tevékenykedett a járásban. 1963-ban a patikák 4 millió, 1967-ben 9 millió ko­rona értékű gyógyszert szolgáltattak ki. A rozsnyói járásban minden ezer lakosra 14 kórházi ágy, va­lamint 10 orvos jut. 1965-ben 15 615 volt a nyugdíjasok száma, öreg­ségi járadék címén' 1965-ben 70 millió 700 ezer ko­ronát, míg 1967-ben 101 millió 153 ezer koronát fizettek ki. Míg 1962-ben az öregségi járadék átla­gosan 578 korona, 1967-ben meghaladta az 1000 ko­ronát. 1969-ben összesen 140 millió 59 ezer koro­nát fizettek ki öregségi járadékokra a járásban. Ezek a számok híven tükrözik, hogy a szocialista társadalom egyre nagyobb gondot fordít a dolgozók egészségének védelmére és a munkából kiöregedett nyugdíjasok életkörülményeinek javítására. Járásunkban a Jednota fogyasztási és értékesítő szövetkezetnek minden községben van boltja. A vá­rosokban ezenkívül a Zdroj vállalat boltjai igyekez­nek biztosítani a lakosság élelmiszerellátását. A friss kenyeret, tejet és egyéb fogyasztási cikkeket helyben vásárolja meg a lakosság. Hetenként egy­szer minden községbe ellátogat a mozgó húsbolt, friss húst és hentesárut kínál a fogyasztóknak. Já­rásunk községeinek felében új üzlethelyiségekben vásárolhatnak be a fogyasztók. A régebbi üzlethe­lyiségeket átépítették, korszerűsítették. Néhány élel­miszerfajta kiskereskedelmi forgalma az 1961-1967-es~Ssztendőkben: Élelmiszer Mérték­egység: 1961 1963 1965 1967 Fajta Búzaliszt q 49 166 49 486 52 280 41954 Cukor q 23 016 23 288 22 890 20 540 Hús és hentesáru q 15 441 17 350 18 386 20 742 Tej 1000 I 4 848 5 878 6 489 6 624 Tojás 1000 db 3 362 4 120 5 794 6 000 Kenyér q 87 793 89 900 92 210 92170 Zöldségfélék q 23 857 23 200 26 189 25 396 Világosan látható, hogy az élelmiszerfogyasztás a járásban, akárcsak az ország más területein, ál­landóan növekszik. Egy-egy lakos 61 kilogramm lisztet, 30 kilogramm cukrot, 23 kilogramm húst és hentesárut, 81 liter tejet, 72 darab tojást, 112 ki­logramm kenyeret és 33 kilogramm zöldséget fo­gyaszt évente. A rozsnyói új szálloda Növekedett a termelés s vele párhuzamosan a dolgozók életszínvonala is. Az élelmiszerek mellett közszükségleti cikkek vásárlására, lakásépítésre, la­kásberendezésre és gépkocsivásárlásra költöttek a leg­többet járásunk lakosai. Emellett állandóan emel­kednek a lakosság takarékbetétjei. Gömör északi része különösen kitűnik természeti szépségeivel. Krasznahorka vára, a betléri vadász­kastély, a krasznahorkai mauzóleum, a domicai cseppkőbarlang, a dobsinai jégbarlang és a gom­baszögi cseppkőbarlang gazdag látnivalói esztendő­ről esztendőre több látogatót vonzanak. Az utóbbi évtizedben nagyobb összegeket fordítottak az üdülő-és kirándulóhelyek építésére, szépítésére, a vendég­látóipar fejlesztésére. 1963-ban 441,567, 1967-ben 453,695 turista volt kíváncsi járásunk természeti szépségeire. A felszabadulás óta három üdülő létesült a já­rásban. A gömöri vasércbányák szakszervezete a festői Pozsálló-hegy tövében építette fel az ifjú bányászok üdülőjét, a betléri erdőgazdaság Bet­léren, a rozsnyói járási nemzeti bizottság szakszer­vezete Hrádokon létesített üdülőt. Ezeken az üdülő­telepeken a dolgozók gyermekei töltik nyári sza­badságukat. A felszabadulás óta eltelt negyed évszázad alatt elért eredményekből próbáltunk ezzel legalább íze­lítőt adni. Szemmel látható a fejlődés, s ez lépten­nyomon megnyilvánul. Munkalehetőség van bőven. A járás lakosságának 75 százaléka ma már korszerű lakóházakban él. A takarékbetétek összege meghaladja a 185 millió ko­ronát. Az emberek utaznak, művelődnek, rangosan szórakoznak. Mindez elvitathatatlanul a szocializ­mus előnyét igazolja. inotí 11 Az épülő pelsőci mészégető

Next

/
Thumbnails
Contents