A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-16 / 15. szám

Ház a tenger alatt Kamcsatkán sok a vulkanológus is, ami nem csoda, hiszen Petropavlovszkban működik a Szovjet Tudományos Akadémia Vulkanológiai Intézete. Munkájuk, veszélyes foglalkozásuk különösen érdekli az újságírókat. Írnak is róluk eleget. Például Henrich Steinberg fiatal vulkanológusról. Számos cikk jelent meg már róla, sőt egy elbeszélésgyűjtemény is Andrej Bitov leningrádi író tollából, Steinberg hősi tetteiről. S valérban, ennek az embernek a teste mindenütt teli van a sebészkés nyomával. Többször volt már koponyatörése. Eltemették őt jókora kövek, vulkáni bombák, a kráter mélyén, a hegyoldalban vulkánkitöréskor és lávaömlésnél. Valami vírusos megbetegedéstől belázasodott s magányosan jött le sílécen a tűzhányó csúcsáról A világon elsőként szállt télen a kráter mélyére. Valamennyi vulkanológus közül a legközelebb jutott a vulkáni tevékenység epicentrumához, amikor körülötte csak úgy röpködtek a vulkáni bombák. Egyszer meg lávakitöréskor néhány száz métert kellett mennie a forró lávafolyamon. Ezek után már meg sem lepett, hogy Steinberg (nomen est omen: neve németül „kőhegy"-et jelent) repülőgépet is vezet. Ez egyszerűen a dologhoz tartozik. Steinberg azonban nemcsak gyakorlati kutató, hanem az elmélet terén is megállja a helyét. Később, a moszkvai repülőtéren kezünkbe került a Komszomolka legújabb száma, ahol mindjárt a címlapon a szemünkbe ötlött ez a cim: „Egy fiatal szovjet vulkanológus szellemi párbajra hívja a világ legnagyobb tudósait". A cikkben természetesen Henrich Steinbergről, illetve kandidátusi munkájáról volt szó. Meg kell azonban vallani, hogy a kráter szélén vagy a kalderán, a vulkán központi részének a kráter területét meghaladó üst- vagy katlanszerű sekély bemélyedésében állni nem is olyan szörnyű dolog. Magam is voltam ott, tehát tapasztalatból tudom. Nemcsak azért, mert a kitörés valószínűsége minimális — hiszen például az Avacsinszkaja, melynek kráterében egy éjszakát töltöttünk, csak huszonnégy évenként tör ki. Nos, nekünk szerencsénk volt — az utolsó kitörésre tíz évvel ezelőtt került sor. A következő kitörést mindenesetre nem akartuk megvárni, tizennégy év múlva, annál kevésbé, mert ismert vulkanológusok készültek leszállni a kráterbe. Már fel voltak szerelve a legkorszerűbb eszközök, mérőműszerek: a kráter fenekén filmkamera, oldalfalain pedig szeizmográf és a földmozgásokat regisztráló műszerek. Az Avacsinszkaja vulkán „csak" háromezer méter magas. Mi viszont nem voltunk képzett hegymászók, ezért két és fél ezer méter után már alig mozogtunk. A vulkanológusok, akik harminckilós cementeszsákot cipeltek a hátukon, egyre biztattak, hogy nézzünk csak körül, ilyen gyönyörű vidéket még úgyse láttunk, nekünk azonban már ehhez sem volt erőnk. Lefeküdtünk, a lehető legkényelmesebben, s a szeizmológusok — akik itt laktak sátraikban a hegyoldalon s egy kissé odébb valamit a levegőbe eregettek — zamatos kávéval vendégeltek meg bennünket. Mikor kellőképpen kipihentük magunkat, elindultunk a vulkán meghódítására. Meg kellett kerülnünk jókora lávanyelveket; ezek súlyunk alatt megmozdulhattak s mint a lavina a mélybe zuhanhattak volna. Este volt már, amikor hullafáradtan elértük a kráter nyílását. Odalent hagytuk a kellemes, nem túl meleg kamcsatkai nyarat: idefönn zord tél uralkodott, süvöltő szél, hófúvás. A kráter pereme, a már említett kaldera olyan tágas, hogy akár futballpályát lehetne elhelyezni rajta. Játszani azonban már nehezebb lenne a lélegzetet nehézzé tevő kénes kipárolgások miatt. Hosszabb itt-tartózkodás után a vulkanológusoknak elered az orravére, mert a kénes gőzök megtámadják a nyálkahártyát. De mindezért kárpótol az a látvány, amit a kráter nyújt éjjel. Késó éjjel, amikor már valamelyest kipihentük magunkat és ettünk valamit, négykézláb kimásztunk a „kutyabódéból", ahogy a vulkanológusok a helikopterről ledobott apró fémvázas sátrat hívják. Olyan mélyen lementünk, amennyire csak a körülmények megengedték, s lélegzetelállító látvány fogadott: Vulcanus isten kovácsműhelye tárult fel előttünk. Körös-körül minden sötétpiros fényben ragyogott: a kénes gőzök rőten világítottak, fényük viszszaverődött a behavazott hegyoldalakról. A hó azonban nem olvadt, lényegében nem volt hőkisugárzás. A kráter fenekét megdermedt kőzet alkotta, járni lehetett rajta, ezért erős kötél vezetett a mélybe. Odalent vörösen izzó kőtömbök feküdtek, arra várva, hogy mint vulkanikus bombák kirepüljenek, kénes gőzök bugyborékoltak és fumarolák (izzó gázok forrásai) lobogtak. Izzott-fortyogott odalent minden, valami felfelé törni készült a mélyből, s ettől hőség volt. Sokáig álltunk ott és köveket dobáltunk a mélybe, amitől kisebb kőgörgetegek indultak meg. Ügy éreztük magunkat, mintha leszálltunk volna a pokol tornácába. Aztán aludni tértünk. Reggel kimásztunk a kráter külső peremére, s elvakított a Csendes-óceán fölött felkelő nap fénye. Alattunk a zöld és rózsaszín Kamcsatka. A távolban a ritkán ily békés Csendesóceán küldte partra sustorgó hullámait. A félsziget belsejében fenségesen emelkedett a magasba a Kljucsevszkaja. körülötte ott állt őrt a számos hópalástban csillogó, szüntelenül pioázó vulkán. Mindent egyenletes kék fény borított. Vad, szűzi érintetlen föld. Ezért a látványért érdemes volt megmászni az Avacsinszkaját, no meg azért az élményért, amit a krátere nyújtott. A pokol tornáca ... Planétánk színe kék — így látni azokon a felvételeken is, amelyeket 1969-ben a Szonda—7 készített. A felületének kétharmadát borító tengerek és óceánok adják Földünknek ezt a kék színt. Neptunus isten kiterjedt birodalma igen nagy kincsekkel, készletekkel rendelkezik — csak az embernek még nem sikerült feltárnia őket. A tenger kincseinek kiaknázása a jelen és a jövő feladata. Ehhez azonban különleges technikai berendezésekre és bátor emberekre van szükség. Az utóbbi időben tenger alatti laboratóriumok építésére vonatkozó számos terv látott napvilágot. E téren sikeres kísérleteket folytatnak franciák, japánok, amerikaiak. A Szovjetunióban is jelentós sikereket értek el a tenger alatti kutatások területén. A leningrádi Hidrometeorológiai Intézet munkatársai tenger alatti laboratóriumot terveztek s ezt az orvosok egyik mondabeli hőséről Szadkónak nevezték el. A legutolsó kísérletet a Feketetengeren, Szuhumi közelében végezték a Szadko—3 nevű víz alatti laboratóriummal, amely lényegesen eltér idősebb „testvéreitől". Az utóbbi hasznos űrtartalma 40 m3

, személyzete három fő. A tenger alatti „ház" elegendő kényelmet nyújt az akvanautáknak. A Szadko középső részén helyezték el a lakóteret, felső harmadába került a laboratórium és az irányítópult. Az akvanauták a tenger alatti flórát és faunát vizsgálták természetes környezetükben. Különböző, eddig kevéssé ismert halakat fogtak. Éjjel vagy nappal, bármely időben megfigyelhették a tenger állatvilágát, fényképfelvételeket készíthettek róluk, mert a Szadko—3 el volt látva erős fényszórókkal. Az akvanauták ezenkívül különféle megfigyeléseket végeztek az adott tenger alatti térség hidrofizikai viszonyaira vonatkozólag is. Ugyancsak élettani megfigyeléseket végeztek önmagukon is, s az eredményeket rendszeresen jelentették a parton levő orvosoknak és biológusoknak. Tizenöt napig tartózkodtak a víz alatt, de ekkor erős vihar tört ki, s a Szadko lakói kénytelenek voltak felmerülni a felszínre. APN QQ 6 Q d Q s QQQ 9 Évente átlag 14 200 ember lesz öngyilkos Franciaországban, az egészségügyi minisztérium legfrissebb adatai szerint. Többségük 17—20 év körüli. 9 Gyorsított neutronokkal működő újabb folyékony fémhűtéses atomreaktort építenek Dubnában. Az új reaktor nyolcmillió kilowattos kapacitásával 200-szor múlja majd felül elődjének teljesítményét 9 Brigitte Bárdot mellszobrát leplezte le sajtóértekezleten Párizsban, a megjelent újságírók előtt Servan-Schreiber milliomos kiadó és politikus, a Radikális Szocialista Párt főtitkára, majd kijelentette, arra kéri a francia kormányt, vásárolja meg BB mellszobrát, s azt kiáltsa ki Franciaország új jelképévé. Schreiber szerint ugyanis BB legalább annyit jelent Franciaországnak, mint amit a híres bordeaux-i bortermelés és borexport, valamint a roqueforti sajt hoz az országnak. 9 Agydaganat következtében két méter negyvennégy centiméter magasra nőtt és 195 kilóra hízott a 24 éves texasi Johnson asszony, akit most operáltak meg Houstonban. Az orvosok kijelentették, hogy az agydaganat eltávolítása után ugyan nem csökken már az asszony súlya és magassága, többé azonban nem fenyegeti a megvakulás veszélye. 9 A csehszlovák-magyar együttműködés egyre szorosabbá válik a kulturális élet minden területén. A gottwaldovi Népszínház most mutatta be Szigligeti Ede Liliomfiját. Prágában az Adáshibát játsszák telt házak előtt a vinohradyi színházban. Ugyancsak Prágában kerül szinre még ebben az esztendőben Gyurkó László Lenin-oratóriuma, valamint Örkény István Tóték című színműve. 9 Elkészült az idei Oscar-díj jelöltjeinek jegyzéke. A következő amerikai filmek kerültek rá: Repülőtér, Paton, Szerelmi történet, M. A. S. H., öt könnyű darab. A színészek közül: Melvyn Douglas, James Aerl Jones, Jack Nicholson, Ryan O'Neal, George C. Scott, a színésznők közül: Jane Alexander, Glenda Jackson, Sarah Miles, Carrie Snodgress, Ali Macgraw, a rendezők közül: Federico Fellini, Arthur Hiller, Robert Altman, Franklin J. Schaffner, Ken Russel. A Hollywoodi Filmakadémia háromezer tagja Gregory Peck elnökletével áprilisban szavaz a jelölésről. 9 A szebbik nem az erősebbik nem is ma már — állítják a biológusok. Közismert dolog, hogy ma sokkal később öregednek az emberek, mint húsz vagy ennél több évvel ezelőtt. Az életkor kitolódása pedig a nőknél sokkal szembetűnőbb, mint a férfiaknál. Ez annak az eredménye, hogy a mai nők sokkal jobban ápolják magukat, mint anyáik, nagyanyáik. A különféle automata háztartási gépek is megkönnyítették munkáját... Ezzel szemben a férfiaknak ma sokkal többet kell dolgozniuk, hogy megtarthassák a már elért életszínvonalat, és a túl sok munka következtében gyorsabban öregszenek, mint az asszonyok. Statisztikai adatok szerint fele annyi nő hal meg 55 és 65 év között mint férfi, s ebben a korban a férfiak között háromszor annyi az öngyilkos, mint a nők között. Eszerint a nők életrevalóbbak a férfiaknál, és — őket illeti meg az erősebbik nem cím. A fő közlekedési eszköz a tundrákon tnég mindig a rénszarvas- és kutyaszán m.