A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-16 / 15. szám

Az Ipoly-menti táj ölén lapuló falu A boldogság bölcsője Joggal panaszkodtak Ipolynyék (Vi­nica) lakói hogy falujukat ritkán ke­resik fel az újságírók. Az elmúlt években valóban alig-alig írtak ró­luk valamint, pedig van mit. Bór a falu kissé félreesik a „világtól", mé­gis lépést tart vele: épül, szépül, gaz­dagodik. Lányaik a legújabb divat szerint öltöznek, fiaik egynéhánya itt is hosszúra növeszti a haját. Szeretik a beat zenét csakúgy, mint másutt, azért a népdalt sem vetik meg. A legmodernebb táncokat éppoly kecse­sen és magabiztosan lejtik, mint a vá­rosi fiatalok, de a ropogós csárdásba is bele tudnak adni minden apait és anyait. Hol van már a sárba tapadt, sö­tétségbe borult, elmaradott régi világ? Eltűnt, mint a tavalyi hó... Ünnepel a falu A magyar oktatási nyelvű általános iskola fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte a falu népe a művelődési házban. Az összecsendülő rfmek, a szárnyaló dallamok s a táncos lábak ritmusos dobaja bizonyítón jelezte a megtett út és az eredményes munka egyes állomásait. Nem a felszínen ma­tató jelzések voltak ezek. Mélyről, igazán örvénylettek felfelé az érzé­sek és az okos szavak. Megnyugtatón, biztatón és erőt sugárzón érkeztek hozzám a jelzések a színpadról. Közben Dobos Sándor igazgatóhe­lyettes szép szavakból font koszorút helyezett a hallgatók elé. Ebbe a ko­szorúba fonta az elmúlt húsz év min­den bánatát és örömét, küzdelmét és eredményét. Nem mindent megszépí­tőn láttató, ünnepi koszorú volt ez, akadt benne vért kikarcoló tüske is. 1950. szeptember elsején kezdődött a tanítás a több mint százéves iskola-Az új iskola épületben. Áll még ma is, ha nem másért, hát a hajdani szegénység szimbólumaként. Emlékeztetőn és fi­gyelmeztetőn. Tanterv, tankönyvek, segédeszközök? Akkoriban csak vágy­álom lehetett. Mégis elindult valami az útján, mint hegyi forrásból a cser­mely, hogy valahol lenn, a sikságon folyóvá duzzadjon. A csermely akkor — 6 lelkes tanító és 216 tanuló volt. 1957-ben felépült az új iskolaépület, megkezdődhetett benne a tanítás. Év­ről évre emelkedett a tanulók és a tanítók száma, gyarapodott az iskola­vagyona. Jelenleg a 23 pedagógus 16 osztály­ban 394 tanulót tanít. Az iskola össz­vagyona — beleértve az épületek és telkek értékét - 7 és fél millió koro­na. Ilyen arányú fejlődésről húsz év­vel ezelőtt álmodni sem mertek a kezdők. Az elmúlt húsz év alatt 656-an vé­gezték el sikeresen az általános isko­lát Ipolynyéken. Közülük 185-en to­vább tanultak, vagy még most is ta­nulnak. Eddig 77-en szereztek gimná­ziumi érettségit. Jelenleg 21 a gimná­ziumi tanulók száma. 52-en szereztek szakközépiskolai il­letve technikumi érettségit mezőgaz­dasági, pedagógiai, közgazdasági, egész­ségügyi és építészeti szakon. Hasonló középiskolákban 35-en folytatják ta­nulmányaikat. — Büszkék vagyunk Petényi Vince volt tanulónkra — mondta Dobos Sán­dor —, aki Prágában tanult tovább és atomfizikus lett, vagy Ádám Ágnesra, aki ma már vegyészmérnök. Öröm­mel szólhatok azokról a volt tanítvá­nyainkról is, akik a tanítói pályát vá­lasztották élethivatásul, és sikeresen elvégezték a Pedagógiai Főiskolát, mint például: Petrezsély László, Cseri László, Gágyor József, Mics Károly, Bodzsár László, Zsigmond Ernő, Bali Ernő, Nagy Margit, Bugyi Ferenc, Szabó Ilona és Kakas Zsuzsanna. De dicsekedhetünk Pölhös Károly, Káz­mér Antal és Petrezsély Ferenc mező­gazdasági mérnökökkel is. Azt is meg­említhetem, hogy jelenleg Beinrohr Ernő, Zsigmond Tibor, Strba Péter, Bodzsár Gyula, Gyurász Tibor és Szrancsik János folytatják tanulmá­nyaikat különböző felsőoktatási intéz­ményekben. Az iskola folyosóit járva szemem­be tűnik a falakat díszítő sok elis­merő oklevél. Mit bizonyítanak ezek? Az elmúlt években sikeresen szere­pelt az iskola tánccsoportja. A szava­lók és prózamondók több alkalommal eljutottak a komáromi (Komárno) Jó­kai — napokra, ahol például tavaly Kelemen Erzsébet első helyet ért el a prózamondásban. A Puskln-emlék­verseny országos döntőjében Jakab Ilona a második helyen végzett. A sportversenyeken is derekasan helyt­álltak az iskola tanulói. Különösen az asztaliteniszezők, akik közül Szalat­nyai Aliz két évvel ezelőtt megnyerte Szlovákia ifjúsági bajnokságát. A színjátszó csoport sem tétlenke­dett. Az elmúlt években bemutatták a „Csipkerózsika" és a „Hófehérke és a hét törpe" című mesejátékokat. Azon­kívül sikerrel vitték színpadra a „Pál­utcai fiúk"-at, és a legutóbb a „Légy jó mindhalálig" című színművet. Olyan eredmények ezek, melyekre méltán büszke lehet szülő, tanító és tanuló egyaránt. így nyer bizonyítást a művelődési ház színpadáról felém sugárzó, öles-betűs és örökérvényű Komensky-idézet: „A dolgok megismerésével együtt gazdagodó és fejlődő nyelv csak az anyanyelv lehet!" Sport, testnevelés Jó és eredményes munkát végez a faluban a sportszervezet. Van labda­rúgó, asztalitenisz és sakk szakosztá­lyuk. Az idén építik fel a teke-ver­senypályát. A labdarúgók igen jól szerepelnek a járási bajnokságon. Minden reményük és előfeltételük megvan ahhoz, hogy felsőbb osztályba kerüljenek. Talán a falu sportkedvelő közönsége örülne neki a legjobban. Véleményem szerint a sportszerve­zet eredményes munkája részben az iskolai testnevelésre s a jól megszer­vezett és vezetett sport-szakköri mun­kára vezethető vissza. Most érik be a sok áldozattal és lemondással járó, ugyanakkor hozzáértéssel és szeretet­tel végzett munka gyümölcse. Gazdagon fizet a szövetkezet A tagok átlagos évi jövedelme 20— 22 ezer korona között mozog. Meg is látszik rajtuk: jól öltözködnek, épít­keznek, autót vásárolnak. Igy hát nem panaszkodnak. Miért is tennék? A szövetkezet több milliós hasznot hozó baromfitenyésztéssel, gabonater­mesztéssel és szőlészettel foglalkozik. A tojástermelésben például rekord­eredményt értek el szlovákiai méret­ben. Le sem merem írni az évi át­lagot, mert még kétségbe vonnák a szakemberek. A Kőre-dűlőben a közeljövőben 40 hektáron telepítenek új szőlőt. 30 hektár szőlőjük már terem. Állítólag kitűnő minőségű a boruk. Elhiszem, ha ezt állítják a szakemberek. Aztán nagyon híres a komplex gé­pesítési brigádjuk. Nem csoda, ha olyan szakemberrel dicsekedhetnek, mint amilyen Nagypál Gyula mű­helyvezető. Ember, emberség, gondoskodás Nem akarom az Ipolynyéki Állami Gazdaságról készült statisztikai ada­tokkal untatni az olvasót, néhány adatot azonban, úgy vélem, mégis közölnöm kell. Az állami gazdaság 1100 hektáron gazdálkodik, három üzeme van — az ipolynyéki, az ipolykeszi és a kelenyei. Az állandó munkások száma 103, csúcsmunkák idején 200—250 idény­munkást foglalkoztatnak. Kizárólag gabonát és aprómagvakat termelnek, ezenkívül elsó osztályú tehenészettel rendelkeznek. A közép­szlovákiai kerületben náluk a legma­gasabb a fejési átlag. Néhány évvel ezelőtt volt már szo­cialista munkabrigádjuk. Később fel-Dobos Sándor igazgatóhelyettes

Next

/
Thumbnails
Contents