A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-16 / 15. szám
Az Ipoly-menti táj ölén lapuló falu A boldogság bölcsője Joggal panaszkodtak Ipolynyék (Vinica) lakói hogy falujukat ritkán keresik fel az újságírók. Az elmúlt években valóban alig-alig írtak róluk valamint, pedig van mit. Bór a falu kissé félreesik a „világtól", mégis lépést tart vele: épül, szépül, gazdagodik. Lányaik a legújabb divat szerint öltöznek, fiaik egynéhánya itt is hosszúra növeszti a haját. Szeretik a beat zenét csakúgy, mint másutt, azért a népdalt sem vetik meg. A legmodernebb táncokat éppoly kecsesen és magabiztosan lejtik, mint a városi fiatalok, de a ropogós csárdásba is bele tudnak adni minden apait és anyait. Hol van már a sárba tapadt, sötétségbe borult, elmaradott régi világ? Eltűnt, mint a tavalyi hó... Ünnepel a falu A magyar oktatási nyelvű általános iskola fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte a falu népe a művelődési házban. Az összecsendülő rfmek, a szárnyaló dallamok s a táncos lábak ritmusos dobaja bizonyítón jelezte a megtett út és az eredményes munka egyes állomásait. Nem a felszínen matató jelzések voltak ezek. Mélyről, igazán örvénylettek felfelé az érzések és az okos szavak. Megnyugtatón, biztatón és erőt sugárzón érkeztek hozzám a jelzések a színpadról. Közben Dobos Sándor igazgatóhelyettes szép szavakból font koszorút helyezett a hallgatók elé. Ebbe a koszorúba fonta az elmúlt húsz év minden bánatát és örömét, küzdelmét és eredményét. Nem mindent megszépítőn láttató, ünnepi koszorú volt ez, akadt benne vért kikarcoló tüske is. 1950. szeptember elsején kezdődött a tanítás a több mint százéves iskola-Az új iskola épületben. Áll még ma is, ha nem másért, hát a hajdani szegénység szimbólumaként. Emlékeztetőn és figyelmeztetőn. Tanterv, tankönyvek, segédeszközök? Akkoriban csak vágyálom lehetett. Mégis elindult valami az útján, mint hegyi forrásból a csermely, hogy valahol lenn, a sikságon folyóvá duzzadjon. A csermely akkor — 6 lelkes tanító és 216 tanuló volt. 1957-ben felépült az új iskolaépület, megkezdődhetett benne a tanítás. Évről évre emelkedett a tanulók és a tanítók száma, gyarapodott az iskolavagyona. Jelenleg a 23 pedagógus 16 osztályban 394 tanulót tanít. Az iskola összvagyona — beleértve az épületek és telkek értékét - 7 és fél millió korona. Ilyen arányú fejlődésről húsz évvel ezelőtt álmodni sem mertek a kezdők. Az elmúlt húsz év alatt 656-an végezték el sikeresen az általános iskolát Ipolynyéken. Közülük 185-en tovább tanultak, vagy még most is tanulnak. Eddig 77-en szereztek gimnáziumi érettségit. Jelenleg 21 a gimnáziumi tanulók száma. 52-en szereztek szakközépiskolai illetve technikumi érettségit mezőgazdasági, pedagógiai, közgazdasági, egészségügyi és építészeti szakon. Hasonló középiskolákban 35-en folytatják tanulmányaikat. — Büszkék vagyunk Petényi Vince volt tanulónkra — mondta Dobos Sándor —, aki Prágában tanult tovább és atomfizikus lett, vagy Ádám Ágnesra, aki ma már vegyészmérnök. Örömmel szólhatok azokról a volt tanítványainkról is, akik a tanítói pályát választották élethivatásul, és sikeresen elvégezték a Pedagógiai Főiskolát, mint például: Petrezsély László, Cseri László, Gágyor József, Mics Károly, Bodzsár László, Zsigmond Ernő, Bali Ernő, Nagy Margit, Bugyi Ferenc, Szabó Ilona és Kakas Zsuzsanna. De dicsekedhetünk Pölhös Károly, Kázmér Antal és Petrezsély Ferenc mezőgazdasági mérnökökkel is. Azt is megemlíthetem, hogy jelenleg Beinrohr Ernő, Zsigmond Tibor, Strba Péter, Bodzsár Gyula, Gyurász Tibor és Szrancsik János folytatják tanulmányaikat különböző felsőoktatási intézményekben. Az iskola folyosóit járva szemembe tűnik a falakat díszítő sok elismerő oklevél. Mit bizonyítanak ezek? Az elmúlt években sikeresen szerepelt az iskola tánccsoportja. A szavalók és prózamondók több alkalommal eljutottak a komáromi (Komárno) Jókai — napokra, ahol például tavaly Kelemen Erzsébet első helyet ért el a prózamondásban. A Puskln-emlékverseny országos döntőjében Jakab Ilona a második helyen végzett. A sportversenyeken is derekasan helytálltak az iskola tanulói. Különösen az asztaliteniszezők, akik közül Szalatnyai Aliz két évvel ezelőtt megnyerte Szlovákia ifjúsági bajnokságát. A színjátszó csoport sem tétlenkedett. Az elmúlt években bemutatták a „Csipkerózsika" és a „Hófehérke és a hét törpe" című mesejátékokat. Azonkívül sikerrel vitték színpadra a „Pálutcai fiúk"-at, és a legutóbb a „Légy jó mindhalálig" című színművet. Olyan eredmények ezek, melyekre méltán büszke lehet szülő, tanító és tanuló egyaránt. így nyer bizonyítást a művelődési ház színpadáról felém sugárzó, öles-betűs és örökérvényű Komensky-idézet: „A dolgok megismerésével együtt gazdagodó és fejlődő nyelv csak az anyanyelv lehet!" Sport, testnevelés Jó és eredményes munkát végez a faluban a sportszervezet. Van labdarúgó, asztalitenisz és sakk szakosztályuk. Az idén építik fel a teke-versenypályát. A labdarúgók igen jól szerepelnek a járási bajnokságon. Minden reményük és előfeltételük megvan ahhoz, hogy felsőbb osztályba kerüljenek. Talán a falu sportkedvelő közönsége örülne neki a legjobban. Véleményem szerint a sportszervezet eredményes munkája részben az iskolai testnevelésre s a jól megszervezett és vezetett sport-szakköri munkára vezethető vissza. Most érik be a sok áldozattal és lemondással járó, ugyanakkor hozzáértéssel és szeretettel végzett munka gyümölcse. Gazdagon fizet a szövetkezet A tagok átlagos évi jövedelme 20— 22 ezer korona között mozog. Meg is látszik rajtuk: jól öltözködnek, építkeznek, autót vásárolnak. Igy hát nem panaszkodnak. Miért is tennék? A szövetkezet több milliós hasznot hozó baromfitenyésztéssel, gabonatermesztéssel és szőlészettel foglalkozik. A tojástermelésben például rekorderedményt értek el szlovákiai méretben. Le sem merem írni az évi átlagot, mert még kétségbe vonnák a szakemberek. A Kőre-dűlőben a közeljövőben 40 hektáron telepítenek új szőlőt. 30 hektár szőlőjük már terem. Állítólag kitűnő minőségű a boruk. Elhiszem, ha ezt állítják a szakemberek. Aztán nagyon híres a komplex gépesítési brigádjuk. Nem csoda, ha olyan szakemberrel dicsekedhetnek, mint amilyen Nagypál Gyula műhelyvezető. Ember, emberség, gondoskodás Nem akarom az Ipolynyéki Állami Gazdaságról készült statisztikai adatokkal untatni az olvasót, néhány adatot azonban, úgy vélem, mégis közölnöm kell. Az állami gazdaság 1100 hektáron gazdálkodik, három üzeme van — az ipolynyéki, az ipolykeszi és a kelenyei. Az állandó munkások száma 103, csúcsmunkák idején 200—250 idénymunkást foglalkoztatnak. Kizárólag gabonát és aprómagvakat termelnek, ezenkívül elsó osztályú tehenészettel rendelkeznek. A középszlovákiai kerületben náluk a legmagasabb a fejési átlag. Néhány évvel ezelőtt volt már szocialista munkabrigádjuk. Később fel-Dobos Sándor igazgatóhelyettes