A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 2. szám

Hasiscse pészek Amikor a nemzetközi gyors prüszkölve berobogott a chebi pályaudvarra, a kisváros lakossága még javában az igazak álmát aludta — hiszen mégcsak negyed négy volt. Ilyen korán még a kakasnak sincs kedve kukorékolni. A koromsötétségbe burkolózott vasútállomáson csupán itt-ott világított néhány lámpa. Az előérzet néha nem csal Két vámos teljesített szolgálatot azon az éjszakán: Jifi Slais és Stanislav Kábele. A állomásépület előtt fel-alá sétálva beszélgetéssel próbálták agyonütni az időt, míg megérkezik a prága-nürnbergi nemzetközi gyors. Jókedvűeknek, gondtalanoknak látszottak, csakúgy, mint manapság a legtöbb fiatal. — Űtlevél- és vámvizsgálat — nyitott be az egyik fülkébe, amelyben az alvó utasok megszokott képe helyett két feltűnően éber, szinte izgatott fiatalember fogadta. — A Közép-Keletről valók, annyi biztos, vélte sötét bőrük láttán, és mert egyikük sem mozdult felszólítására, talán meg sem értették, megismételte: — Vámvizsgálat! Kérem az útiokmányokat! A vámos figyelmesen lapozgatott az eléje tett útlevelekben. Feltűnt neki, hogy a két külföldi két nappal ezelőtt érkezett Csehszlovákiába Nyugat-Németországból és hogy a Lengyelországba szóló átutazó vízumukat kihasználatlanul hagyva, ismét visszautaznak az NSZK-ba. — Hát ez meg mit jelent? — morfondírozott magában Slais, majd anélkül, hogy erre különösebb oka lett volna, talán inkább ösztönére hallgatva, megkérte az idősebbiket, mutassa meg a bőröndjét. A fiatalemeber szó nélkül engedelmeskedett. Szolgálatkészen emelte le a poggyásztartóból az egyik hatalmas koffert, amely alig tartalmazott néhány szál ruhaneműt, de a súlya mégis olyan volt, mintha legalábbis vasdarabokkal tömték volna tele. Tizenkét és fél kiló whlskybe való fűszer — Ejnye már, micsoda anyagból készült ez a koffer? — tapogatta meg Slais a bőröndöt, de mivel nem talált rajta semmi rendelleneset, hirtelen a bizonytalanság érzése kerítette hatalmába. Ez azonban csak néhány másodpercig tartott. Hiszen már a levegőben terjengő erős parfümillatot is furcsának tartotta egy olyan fülkében, amelynek egyetlen női utasa sem volt. Ezzel indokolható hirtelen támadt elhatározása: kezdte szétfejteni az egyik bőrönd fedelét, majd az alját, és mert úgy vélte, nem hiába fáradozik, rövidesen a másik bőröndöt is munkába vette... Slais még fiatal ember, mindössze három esztendeje szolgál a határon mint vámos. Ne csodáljuk hát, hogy felfedezése láttán földbe gyökerezett a lába. A külön erre a célra készült duplaaljú és duplafedelű bőröndökből ugyanis igelitzacskókba csomagolt valamilyen sötétbarna anyag került elő, amelyről eleinte senki sem tudta a vámhivatalban, hogy micsoda. De nem is tudhatta, mert noha a csempészek sok mindennel próbálkoznak a határokon, hasonló esetre még nem volt náluk példa. Ezért nem ismerték fel a 16 táblába préselt titokzatos valamit, amelyről csak később derült ki, hogy nem más, mint igazi, hamisítatlan hasis ... A rejtély tehát rövidesen megoldódott. Ezért voltak oly súlyosak a bőröndök. A levegőben terjengő parfümillatnak is megvolt a magyarázata: a hasis áthatóan émelygős, fűszeres szagának a tompítására, a vámőrök félrevezetésére szolgált. Mindez azonban csak később tudódott ki, mert a két fiatalember váltig tagadott. Mindenféle mesével igyekeztek eloszlatni maguk körül a gyanút, whiskybe való fűszerről és miegyébről beszéltek. Kilója kétezer dollár Nem volt titok előttük ugyanis, hogy az egész világon nagyban folyik a hasisnak, ennek. az Indiában és Pakisztánban termesztett kenderfajtából készült kábítószernek a csempészése. S noha a hasissal való kereskedést a legtöbb országban üldözik és súlyosan büntetik, az utóbbi években mégis ez az egyik legkeresettebb kábítószer. Az ENSZ statisztikája szerint évente 300—400 tonnát koboznak el belőle a törvény őrei, ami alig 10 százalékát teszi ki az illegálisan előállított mennyiségnek. Vámőreink jól tudják, milyen veszélyt rejt magában e kábítószer élvezete, és azzal is tisztában vannak, hogy a csempészek az óriási kockázatot a felmérhetetlen nyereségek miatt vállalják. Nem, ezek a nyereségek cseppet sem lebecsülendőek. Mert míg Pakisztánban, a hasis hazájában 1 kg-t 12—19 dollárért hoznak forgalomba, Svédországban vagy akár az USA-ban egyetlen 0.25 gramm hasist tartalmazó cigarettáért 1—2 dollárt is fizetnek. Ezeknek az országoknak a feketepiacán a hasis kilója legalább 2000 dollárért cserél gazdát. Az európai országok közül ezen a téren a leggyakoribb tapasztalatai az NSZK-nak vannak. Az ottani rendőrség 68-ban 1224 személyt leplezett le a hasissal való üzérkedések címén. A lakosság 20 százaléka rendszeresen szívja a hasiscigarettákat és — amint mondják — minden második iskolásgyerek kipróbálta már ízüket. A rendőrség korszerű műszaki vívmányaik és az erre a célra idomított kutyák bekapcsolása ellenére is tehetetlen az üzérekkel és csempészekkel szemben. A kábítószerek szállítása ugyanis postaküldemények formájában, vagy a nemzetközi vasúti vagonok olajtartályaiban, esetleg a cipősarkokban elrejtve meglehetősen agyafúrt módon történik. Ezzel magyarázható, hogy ma már 87 ország — közöttük Csehszlovákia is — nemzetközi szerződés formájában üzent hadat a hasisnak. Vámőreink ezért tudták — minden meglepetésük ellenére — hogy mi történik a világban, de hazánk földrajzi fekvésénél fogva is számolniok kellett azzal, hogy a nemzetközi csempészbandák tagjai sötét céljaikra bennünket is felhasználnak majd. A vizsgálat során persze fény derült arra is, hogy az említett két bőröndöt — rokonaik állítólagos küldeményét — anélkül hogy a fiatalemberek tisztában lettek volna tartalmukkal, a ruzynéi repülőtéren a ruhatárban vették át. Csakhogy — amint az kihallgatásukkor az ellentmondások alapján kiderült, — ez az állításuk sem felelt meg az igazságnak. Az egyik prágai szállóban ugyanis kinyitották a bőröndöket és mert — amint mondották — tartalmukat nem merték kidobni, elhatározták, hogy a hasis erős szagát parfümillattal fogják kiegyensúlyozni. Az események megismétlődnek... Azt hinné az ember, ezzel befejeződött a hasiscsempészés hazánk területén keresztül. Csakhogy nem ez volt a helyzet. A következő esetre ugyanis pontosan egy hét múlva, ez év augusztus 30-án került sor. Igen, jól értették kedves olvasóink, pontosan egy hét múlva és bármilyen furcsának is tartják, ismét a chebi határállomáson, ugyanabban az éjszakai nemzetközi gyorsban. Ezúttal Stanislav Kábele tartotta a vámvizsgálatot. Két közép-keleti országból származó fiatalemberre lett figyelmes. Az NSZK-ból érkeztek és — amint az az útlevelükből kitűnt. — Prágában ők is megváltoztatták útitervüket. Lengyelország mellőzésével ők is inkább az NSZK-ba szándékoztak visszatérni. Am a vámőr mindjárt tudta, hogy ebben az igyekezetükben megakadályozza őket. Csakhogy hiába túrta fel bőröndjeiket, táskájukat, semmi gyanús jelre sem akadt. Kiment tehát a fülkéből, hogy időt nyerjen és a többi utast ellenőrizze. Időközben azonban állandóan egy gondolat motoszkált a fejében, mely nem hagyta nyugodni. — Hátha mégsem oly ártatlanok, mint amilyeneknek látszanak? — Visszament hozzájuk. — Hol a kabátjuk? Ürítsék ki a zsebeiket — készítette elő őket a motozásra, ami várakozásának megfelelően már nem volt eredménytelen. — Milyen fontos az elővigyázatosság — gondolta elégedetten — miközben dederon-ingük alatt kitapogatta a fiatalemberek teste köré csavart, külön erre a célra készült zakójukba varrott zacskókat. A hasis ezúttal tabletták formájában „szerénykedett" bennük. Súlyuk csu-EGY BEMUTATÓ MARGÓJÁRA Miután a Thália otthona még mindig nem épült fel, a színház a Dukla moziban tartotta meg Jean Paul Sartre Az altonai foglyok cimü darabjának előadását. Ebben az esetben úgy érzem, a parádés szereposztás sem tud megbirkózni a súlyos filozófiai mondanivalójú darab hosszú időtartamával (a darab előadása csaknem négy óráig tart). A darab kezdetén a főszereplöket olyan helyzetben találjuk, amikor választaniok keli, s ez a sordöntő választás paradox módon mégis determinált jellegű, hiszen eddigi emberi magatartásuk tulajdonképpen meghatározza választásukat. Von Gerlach szerepében a Miskolci Nemzeti Színház vendégművészét, Farkas Endrét látjuk. Játékának legnagyobb pozitívuma, hogy egyrészt az erő, a keménység, másrészt az emberi kiszolgáltatottság ellentétes pólusait hozza szintézisbe. Nem „játssza meg" a halálos beteget; olcsó megoldások nélkül, jó színe és korpulens termete ellenére is elhisszük, hogy a halál már csak rövid haladékot adott neki. > Gálán Géza egynéhány nagyon szép alakításának emléke él még bennünk, s most hosszabb szünet után külön várakozással tekintettünk fellépése elé. Nagyszerűen oldotta meg a széthúzott cselekményidő akadályainak nehézségét, de a felkészültséggel és a modern színjátszás eszközeivel rendelkező fiatal szinészen mintha érződnék a színpadi gyakorlatból való hosszabb kiesés. Talán az okozta játékának egyenetlenségét, s így Franznak az eszményeit, erkölcsi értékeit vesztett, partizánokat gyilkoltató német tisztnek meggyőző erejű alakítása néhol elhalványodik. Itt elsősorban a magnóra játszott vallomásra gondolok, ahol inkább külsőséges eszközöket (eszelős, mutáló hanghordozást) használ. A további előadások folyamán bizonyára érlelődik még benne'a figura, mert a dráma értelmifilozófiai töltése az ő alakításától függően nyer vagy vészit erejéből. A Budapesten már szép sikereket elért Sunyovszky Szilvia első bemutatkozását is nagy érdeklődéssel vártuk, övé volt a dráma legrokonszenvesebb szerepe. Amint a férjét őszintén szerető és hozzá ragaszkodó határozott fiatal nő a von Gerlach család hazugságoktól és a családtagokat egymáshoz fűző szövevényes érzelmi kapcsolatoktól sikos talaján elveszti biztonságát, s az első kis engedménytől kezdődően megindul benne az asszimilációs folyamat, azt nagyon finom ösztönösséggel ábrázolta. Budapesten már bizonyított, de ez nem könnyíti helyzetét hazai színpadon, mert itt is újra bizonyítania kell. Csendes László nagyon tetszett a gyenge Werner, az erkölcsileg pehelykönnyű második fiú szűkebbre szabott, gazdagabb játékalkalmat nem nyújtó szerepében, Johanna (Sunyovszky Szilvia) hiába igyekszik meggyőzni apósát (Farkas Endre) ö