A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-02 / 13. szám

A házasélet olyan, mint a kirakat? (Egy zootechnikus válasza a csallóközi fiatalasszonynak) Bevezetőül egy kínai bölcs mondását idézem, aki miután tanácsot kértek tóle, így válaszolt: „A tanácsot ugyan megadom, de csak azzal a föltétellel, ha megígérik, hogy azt nem fogadják meg." Elgondolkoztató mondás ez. Főleg akkor, ha meggondoljuk, mennyi veszélyt rejthet egy rossz vagy rosszul értelmezett tanács. Ahhoz, hogy ezt mégis megtegyem, föltétlenül ismernem kellene mindkettőjüket. Valahogy úgy, mint két rosszul működő fogaskereket. Lehet, hogy csak a rossz beállítás miatt távolodtak el egymástól. Abból, amit a levélben leírt, még nem lehet megismerni egyiküket sem annyira, hogy tanácsot adhassak. Nem marad tehát más hátra, mint hogy általános dolgokról írjak, amelyektől remélni lehet, hogy esetleg hasznára is válnak. Engedje meg, hogy levelének egyes részeire válaszolva fejtsem ki nézeteimet. Idézet: „Barátnőim sem voltak." Válasz: Innen kezdődött a baj, bárhogy is kételkedne benne, abban az időben, amikor legtöbb volt a bánata, baja, csalódása, úgy gondolta, hogy minek közölje ezt másokkal, hisz úgysem értenék meg. Egyszerűen nem akarta, hogy sajnálják. Inkább összeszorította a fogát, amikor a torkát fojtogatta a keserűség. Befelé sírt, hogy ne láthassa senki a könnyeit. Pedig ez nagy kár volt. Annak idején meg kellett volna találnia azt a barátnőt, akivel közölhette volna gondjait, panaszait, még akkor is, ha esetleg nála sem talált volna kellő megértésre. Jó lett volna tudnia azt, hogy az emberek szívesen segítenek annak, aki rájuk szorul, aki azt várja tőlük, hogy segítő kezet nyújtsanak neki. De ön hallgatott, dacból vagy büszkeségből, de hallgatott. Nem engedett a bizalmába férkőzni senkit. Mindaddig, míg nem találkozott a mostani férjével. Jnnek viszont, úgy érezte, el kellett mondania mindent. Minden kimondott szó után könnyebbnek, gondtalanabbnak, boldogabbnak érezte magát. De kérdés: nem tévesztette-e össze a megértésért járó hálát és barátságot a szerelemmel? Mert bár hasonló érzések ezek, mégsem azonosak. Miért ment hozzá ehhez a férfihoz? Az iránta érzett nagyrabecsülésből, hálából vagy szerelemből? Tudna erre a kérdésre őszintén saját magának választ adni? Asszonyom! Hogy ön szereti az urát? Próbáltam a levelében írtak alapján „kibogozni" az érzéseit, s valahogy nem alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy valóban szereti. Idézet: „Bennem csak a nagy akarás volt — meg akartam mutatni, hogy az én életem másmilyen lesz, mint a szüléimé." Válasz: Ügy mondja, hogy volt, mintha már nem lenne meg ez a „nagy akarás". Miért? Az önök élete még más, mint a szüleié volt, hisz még nem váltak el. Idézet: „Bizonyára most sokan azt mondják: mi kell még neki? Szép háza. autója, két egészséges gyermeke van." Válasz: A boldogsághoz a házastársak megértésén kívül a két utóbbi is bőven elegendő. Ezt akkor tudná csak igazán értékelni, ha vagy gyermektelen lenne, vagy pedig nem volnának egészségesek a gyerekei. Különben is a házasélet olyan, mint a kirakat. A szebbik oldalát mutatják kifelé, a port piszkot mindenki eltakarja. Ügy gondolja, hogy másnak nincs semmi eltakarni valója? Minden más házasság ideális? Idézet: „Hazahozza gondjait a munkából és ezzel befolyásolja az egész család hangulatát." Válasz: „Az egész család"-ot egyedül csak ön képviseli, a két kicsi aligha érti meg szülei problémáit, legfeljebb közvetve hatnak ezek rájuk, ha kettőjük között hangosabb szóváltásra kerül sor. No ez is elég, sőt sok, de ennek is felerészben ön az oka. Ami pedig a munkából hazahozott gondokat illeti, hát talán jobb lenne, ha a férje nem mondaná meg, mi bántja? És tettetett jókedvvel jönne haza, magába temetve gondjait? Jobban tetszene önnek a képmutatás? Hát nem kell a házastársaknak megosztaniok egymással a gondjaikat is?. Hiszen van egy ilyen mondás: a megosztott bánat — fél bánat, a megosztott öröm — kettős öröm. Meg aztán a magyar nyelv ilyen szépen fejezi ki a férjezett nő családi állapotát: feleség. Vagyis aki vállalja a felét házastársa minden öröméből, gondjából. bajából. S ez önre is vonatkozik! Idézet: „Velem nincs ideje foglalkozni." Válasz: Mikor legyen? Ha már ön alszik, mire a férje hazakerül a munkából? Talán hagyja ott a munkát és napközben is ugorjon haza, hogy szerelmes szavakat suttogjon? Idézet: „A háztartás és gyermek; nevelés mellett arra sem jut időm, hogy barátnőket szerezzek, hogy valakivel elbeszélgessek." Válasz: Valamikor nem érezte szükségességét a barátnőknek. És itt a hiba. Az ifjúkori barátságok általában egv életre szólnak. Ha volnának fiatalkori barátnői, most nem kellene „szerezni" őket. Különben pedig a háztartás vezetése, a két gyermek nevelése nem kötheti le annyira, hogy ne legyen ideje olykor elbeszélgetni valakivel. Elvégre a háztartás nem börtön. Idézet: „Nem vetem a férjem szemére, hogy él, hal a munkájáért." Válasz: Ezt nem is teheti. De gondolkozott-e már azon, hogy miért tölt olyan kevés időt a férje otthon? Én a magam részéről nem tudok olyan állást elképzelni, amely állandóan egésznapos elfoglaltsággal járna. Társadalmunk ennyire nem használ ki egyetlen munkaerőt sem. Máshol kell az állandó távolmaradás okát keresni. Nyilván nem tudja, (vagy nem akarja?!) megteremteni azt a kellemes családi légkört, amire a munkából fáradtan hazatérő minden férfinak szüksége van. Levelében saját maga is utal erre: Inkább korábban lefekszem, hogy amikor hazajön, apró butaságokon össze ne vesszünk." De hát miért kell minden apró butaságon mindjárt összeveszni? Nem lehet intelligensen, okosan megtárgyalni a kisebb-nagyobb problémákat? Olykor esetleg az ágyban is. Mert hiszen két fiatal házastárs ott tud a legjobban kibékülni... Idézet: „Kétségbe vagyok esve. A világon semmiért sem engedném meg, hogy házasságunk szétessen." Válasz: A válni akaró férj olyan, mint az ereszről letört jégcsap. Minéi jobban szorítjuk, annál gyorsabban kicsúszik a kezünk közül. Persze nem elég meghódítani egy férjet — meg is kell tudni tartani! Ehhez pedig egy nőnek nagyon sok eszköz áll a rendelkezésére. (Ajánlom, olvassa el ugyanabban a számban, amelyben levelét közölték. Kürti Andrásnak a „Titokzatos tudomány" című karcolatát.) Idézet: „Napok múlnak el úgy, hogy egyetlen szót sem válthatok felnőtt emberekkel." Válasz: Elismerem, ez nem kellemes dolog. Viszont nem hiszem el, hogy ügyes beosztással ennek is ne találná meg a módját. Ám az egyedüllétnek sem kell mindig terhesnek lennie. Az ember olykor maga kívánja a magányt. Goethe mondta: „Sohasem vagyok egyedül; velem vannak a gondolataim." S gondolatai vannak bizonyára önnek is. Gondolkozzék el például a házasságukon, a saját helyzetén. Biztosan rájön, hogy akarvaakaratlan, talán tapasztalatlanságból ön is elkövetett számtalan kisebbnagyobb hibát. Miért okolja hát mindenért az „agyonhajszolt" férjét? Nem tudom, milyen a szexuális életük. Talán itt kell a bajok okát keresni. Leveléből úgy tűnik, fiatal korában családi körülményei olyanok voltak, hogy nem kaphatott megfelelő szexuális felvilágosítást. Próbálja ezt pótolni, még nem késő! Nem érzem magam szakembernek ezen a téren — bár gyakoró férj vagyok —, ezért azt ajánlom, hogy forduljon problémáival pszichológus-szexuológushoz. Levele azonban arra enged következtetni, hogy nincs itt semmilyen különleges esetről szó, hiszen ezer és ezer asszony küzd manapság hasonló problémákkal nemcsak ország —, de világszerte. Talán elég, ha beszerez egy jó felvilágosító könyvet, amely biztosan szakszerű választ ad problémáira. Ugyanígy, azt hiszem, sokat tanulhatott a Hétben közölt levelekből is. Csak meg kell fogadni az őszinte j&anácsokat, s meglátja rendbe jönnek a dolgok. S ha nem, saját magára vessen. IVICSICS Foto: Stubnya kot/ml \m*Mm # flMtWtt aaaaaaaaaa:aaaaaaaaaaaa $ $ a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a ...... Lukács Péter, Borka 49. okr. Rozftava. 17 éves. Szereti a beat zenét, kedvenc együttese a Hungária. Gyűjti a lepkéket. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalok leveleit várja. Fényképes levelek előnyben. Henőlová Beta. Vydrany 116. okr. Dun. Streda. 19—20 éves fiúkkal szeretne megismerkedni levelezés útján. Nagyon szeret táncolni, kedvenc énekesei Karel Gott és Gianni Morandi. Fényképes levelek előnyben. Dorna Hona, Raáice 15. és Török Erzsébet, Levkuäka 39. okr. Rim. Sobota. 16—18 éves fiatalokkal szeretnének levelezni magyar vagy szlovák nyelven. Szívesen hallgatnak tánczenét és szeretnek táncolni. Kedvenceik: Korda György, Gianni Morandi és a Hungária együttes. Gyűjtik a hanglemezeket. Minden levélre válaszolnak. Treso Tihamér, Luőenec. Garbiarska 20. 18 éves. Levelezés útján szeretne megismerkedni hasonló korú fiúkkal és lányokkal. Kedveli a beat zenét, szeret táncolni. Kedvenc énekesei Koós János és Kovács Kati. Nagyon szereti a motorizmust, érdeklik a személygépkocsik. Fényképes levelek előnyben. Tóth Tibor, Behynce 35. okr. Rim. Sobota. 19 -éves. Szereti a beat zenét, kedvenc énekesei Kovács Kati és Szécsi Pál. Levelezés útján szeretne megismerkedni 16—18 év körüli lányokkal. Fényképes levelek előnyben. Fűri Gábor, Kolárovo-Paéérok 194. okr. Komárno. 18—19 éves fiúkkal és lányokkal szeretne levelezni. Kedveli a komoly zenét és nagyon szeret olvasni. Minden levélre válaszol. a a a $ $ $ $ $ * $ $ a a in