A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-12 / 10. szám

Nevető világ — Csak tudnám, ki nevezte el őket „a gyengébb nem"-nek? Egy vadnyugati gyógyszertárba belép egy farmer, zsebébe nyúl, elő­húz két receptet, és így szól a pa­tikushoz: — Kérem, uram, itt van felírva két gyógyszer. Egyik a feleségem­nek, másik a lovamnak. Vigyázzon, nehogy összekeverje a kettőt, mert nem szeretném elveszíteni a lova­mat! * • * — Hallottad, mi történt szegény Howarddal? — Nem, John, mi történt vele? — Megszökött a feleségemmel! • * * 1900 táján egy dél-karolinai vidé­ki farmer vendégszobájában három vénkisasszony társalgott. A hajdani polgárháború emlékeit idézték. A ház tiszteletre méltó, idős hölgytagja. Miss Gloria elgondolkodott, majd mesélni kezdett: — Tudjátok, drágáim, akkoriban egy este éppen egyedül tartózkod­tam a szobámban, szüleim a szom­széd farmon jártak Joe bácsinál. Hirtelen felpattant az ajtó, és meg­jelent egy borzalmas külsejű jenki, egyenruhában. Sapkáját a székre dobta, kibújt a zubbonyából, lecsa­tolta a derékszíját... Egyszóval tel­jesen levetkőzött. Akkor hozzámlé­pett, letepert, az ágyra döntött, és én az övé lettem... Azután anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna, fel­öltözött, és elment. A csendes Miss Dorothy szakítot­ta meg. Ártatlan arccal kíváncsisko­dott: — Így hát sohasem tudtad meg. hogy tulajdonképpen mit is akart? * * * Egy oklahomai férfi arról beszél­get barátjával, hogy milyen vendég­szerető emberek New York lakosai. — Ezt én is tanúsíthatom — mondja a másik. — Az ember áll a járdán, egyszerre csak odasuhan egy csodaszép autó. Vezetője sétako­csikázást, városnézést javasol. Utá­na finom vacsora egy drága étte­remben, bár, végül a vendégszerető autótulajdonos még egy jó szobát is felajánl egy előkelő szállodában. — Ez mind magával történt, Jim? — Nem, Bob. Az unokahúgom­mal. • * • Egy előkelő New York-i bárba be­tér egy kishivatalnok, odalép a bár­pulthoz, kér egy koktélt, megissza és fizet. — öt dollár. — öt dollár? Miért ilyen drága? — Azért uram, meri ez luxushely. Nézze meg a falon azt a képet: Pi­casso festette! Másnap megint jön a kishivatal­nok. Kér egy koktélt, megissza, az­után kezével eltakarja a szemét, le­tesz a pultra egy dollárt, és távozó­ban visszakiált: — A Picassót már láttam tegnap! Bajor Gizi A színpadon — mely számára az életet jelentette — megszámlálhatat­lanszor halt meg s minden halálával megszámlálhatatlan könnyet csalt kö­zönsége szemébe. Ezek a könnyek azonban Júliának, Anna Kareninának Bovarynénak, Gautier Margitnak vagy éppen Cleopátrának szóltak. Húsz évvel ezelőtt azonban ama bi­zonyos februári napon mikor minden­kit — aki csak egyszer is látta a szín­padon vagy éppen csak szinházi la­pokból ismerte — megdöbbentett megismételhetetlen halálának hire, a könnyzacskók ismét megteltek könnyel, de ekkor a megsiratott már ő maga — Bajor Gizi — volt. Ez a siratás, ez a döbbenetesen őszinte mély gyász ezrek szemében és lelkében, akik sorfala között utolsó útján végighaladt a Blaha Lujza tér­től a Farkasréti temetőig, és azok sze­mében, akik csak gondolatban követ­ték utolsó útján, jogos volt, mert halá­la túlszárnyalta a shakespearei és gö­rög sorstragédiák minden döbbenetes borzalmát, mert ennek rendezői példá­nyát, csupán egyetlen alkalomra maga az Élet írta. Az író asszisztense avagy végrehajtója pedig maga a férj — Ger­mán professzor volt. Germán Tibor, a neves gége és fül­specialista 1933-ban kötött házasságot Bajor Gizivel a Nemzeti Színház örökös tagjával. Házasságuknak egyik leg­megragadóbb vonása az a mindvégig lobogó rajongás volt, amellyel a férj imádott feleségét elhalmozta. Vala­hányszor korán ment el hazulról s nem tudott feleségével beszélni, üze­neteit apró versikékbe foglalva hagyta Gizi asztalán, melyeknek egyetlen mot­tója és refrénje az „imádom'' volt. Ezek a versek nem jók, de megraga­dóan bizonyítják, hogy Germán meny­nyire szerette feleségét. És mikor Gizi hallási zavarai jelentkeznek, ő maga az, aki minden orvosi etikettet félrelök­ve 1950 őszén saját kezűleg operálja feleségét. És ez a vég kezdete, mert ettől kezdve fészkeli agyába magát az az elképzelés, hogy a belsőfülben olyan gyulladás van folyamatban, mely rövidesen átterjed az agyra is, és szörnyű kinos halált okoz. Kollégái cá­folják diagnózisát, de ő makacsul ki­tart elképzelése mellett, és kényszer­képzete most már úgy fogalmazódik: meg kell menteni Gizit a szenvedéstől észrevétlen, szép csendes halállal. Az örült következetességével készül a cse­lekvésre és fokozatosan nagy mennyi­ségű morfiumot szerez be, miközben feleségének naponta B-vitamin injek­ciókat ad. 1951. február 12-én reggel aztán vi­tamin helyett halálos adag morfium-Az ízlésesen elhelyezett, tetszetős kivitelű könyveket nézegetem a ga­lántai könyvesbolt kirakatában. Jó­kai, Gide, Christie, Tőzsér, Gál — olvasom futtában a neveket. A könyvcímek arról árulkodnak,, hogy új kiadványok ezek, az utolsó nyom­dai simítás után nemrég kerültek ide s jelenleg olvasóra várnak. Va­jon meddig? Gazdára talál-e vala­mennyi? Nos, ezekre és hasonló kér­désekre keresve a választ léptem át a könyvesbolt ajtaját, hogy a Iegil­letékesebbel, Morvát Gyula üzletve­zetővel ezekről a kérdésekről beszél­gessek. — Könyvesboltunk raktárkészleté­nek 45 százalékát magyar nyelvű kiadványok alkotják. Az eladott könyvek aránya is ekörül mozog.

Next

/
Thumbnails
Contents