A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-12 / 10. szám

tottók meg a helyét. Minden oldalról mocsarak, Ingoványok vették körül és ráadásul Érsekújvár felől a Vág védte. A helyváltoztatással velejárt a lakosság létfeltételeinek a változása is. Mivel kevés volt a termőföld, halászatra adták fejüket. A termő terület csupán takarmány termesztésre volt elegendő. És hogy mit mond a krónika? 1447-ben Beatrix királynő (Mátyás király második felesége) 105 dukátért 21 vfzát (abban az időben a legnagyobb hal a Dunában és a Vágban) vásárolt a gútal halászoktól. 1536-ban Miklós esztergomi püspök említi, hogy milyen nagy halakat látott a Kis Duna és a Vág vizében. A gútai halászok ágyúkat vontattak a Vág partjára és lövésekkel kergették a halakat a hálókba. Az esztergomi püspökség krónikájában olvashatjuk, hogy 1577 tavaszán a gútai halászok egyszerre harminc nagyhálát is használtak. Rengeteg vizát és márnát fogtak. Ezek a feljegyzések is igazolják, hogy a gútai halászok rendkívül ügyesek és messze földön híresek voltak. A hivatásos és a sporthalászat a múltban és most Is nagy ügyességet igényel és jó halászfelszerelést. Legnagyobb szaktudás a hálá készítéséhez kell, mely nélkül a halászat elképzelhetetlen. A gútaiak nemcsak híres halászok, hanem kitűnő hálókészítők is voltak. Éppen ennek a főbb száz éves hagyománynak köszönhető egy új iparág keletkezése Gután, a hálókészítés. A múlt századokban általában otthon és kézzel készítették a hálókat. A huszadik század elején egy Kohn nevű szemfüles kereskedő jelent meg Gútán, aki azután a saját meggazdagodására használta fel a gútaiak ügyességét. 1910—14-ben Gútán egy kis hálókészítő üzemet alapít. S hogy a termelés már az indulásnál rentábilis lehessen, Németországban gépeket vásárolt és néhány ügyes gútait betaníttatott a kezelésükre. A gyártmányok jó minősége aránylag rövid idő alatt mega'apozfa az üzem hírnevét. Az egész országból érkeztek a megrendelések és az ügyeskezű asszonyoknak köszönhető, hogy a kereskedő minden megrendelőt kielégíthetett. Ez a gépi berendezés nagy fejlődést jelentett abban az időben. A kötőgépeket benzinmotor hajtotta a műhelyben, és ez a motor termelte a helyiségek megvilágítására szükséges villanyáramot is. Szinte hihetetlen, hogy ezek a gépek mindmáig üzemben vannak, de a benzinmotort már csak akkor veszik igénybe, ha megszakad az áramszolgáltatás. Ezek a kötőgépek még ma is kitűnően működnek. Olyan töké'etesek, hogy azóta sem gyártottak jobb és nagyobb teljesítményű gépeket, sem nálunk sem pedig külföldön. A teljesítményük megfelel a mai követelményeknek és a hálók minősége is kifogástalan. A gútai hálókészítő üzemnek a második világháború után már több gazdája volt. Először a helyi nemzeti bizottság vette át, azután a közben megalakuló kisipari szövetkezet, jelenleg az érsekújvári (Nővé Zámky) Pletatex melléküzeme. Ma mindenféle fajta hálót gyártanak a gútai szövetkezetben, amire csak halásznak, vadásznak vagy sportolónak szüksége lehet. Gépekkel és kézzel folyik a munka, mivel a nagy hálók javítását géppel nem lehet elvégezni. Az Ilyen munkánál érvényesül a helyi lakosság hagyományos ügyessége. Lent és kendert ma már keveset használnak, annál több szintetikus anyagot. Ezek erősebbek és tartósabbak. A műanyagszálakból készült hólók minősége a lehető legjobb. És még egy érdekesség. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a helyi lakosság főfoglalkozása a halászat volt, a hálók készítésével és javításával a férfiak foglalkoztak. Ma viszont az aszszonyok munkája ez. Harminchétén vannak. Némelyikük már több mint harminc éve dolgozik ebben a kis üzemben. Néhány évvel ezelőtt ki is tüntették az -üzemet. MegérdemeltékI Irta és fényképezte Jozef Sluka Kohn úr gépeinek egyike. halászok voltak Kerek 100 esztendő A nagykapost (VeTké Kapuäany) Városi Nemzeti Bizottság polgári ügyeket intéző testülete több ezüst-, arany- és gyémántlakodalmat, számos névadó ünnepséget és esketést rendezett már, de olyan évforduló megünneplésénél, mint amire nemrégen került sor, még nem segédkezett. A járás és a város képviselői, valamint iskolásgyermekek, úttörők ezen a napon köszöntötték ugyanis a város legidősebb emberét, a százesztendős Cap Jánosnét. A ritka évfordulóra egybegyűltek a jubiláns gyerekei, unokái, dédunokái, a rokonság, a jóbarátok és a szomszédok igen nagy számban. Eljött a Szovjetunióban élő fia, a Csehországban élő unokája, itt élő gyerekei a családjukkal együtt. Margit lánya például hetvenéves, s lassan édesanyjához öregedett. Antal fia a fiatalabbak közül van, de már ő is elérte élete delét. Valamennyi nagy szerettei vette körül a ritka szép időt megélt édesanyát. Cap néni bár kissé meg volt hűlve, de azért szellemi képességeinek birtokában szinte kifogyhatatlanul s értelmesen válaszolgatott a kíváncsiskodók kérdéseire. Sokan a hosszú élet titka után érdeklődtek, feltételezve, hogy Anna néninek rendkívüli nyugodt, izgalommentes élete lehetett. Bezzeg, amikor visszaemlékezéseibe kezdett, a csodálkozásnak nem volt határa, hiszen a százéves űt ugyancsak göröngyös volt, melyet szakadatlan munka és a családért való aggódás kísért végig. A százéves Cap néni látása bár alaposan megromlott, de hangja még majdnem a régi. No, de halljuk őt magát az életről: — Huszonkét éves voltam, amikor Amerikába mentem, hogy pénzt szerezzek. Szolgáltam, majd három gyerek nevelését vállaltam egy családnál, heti kilenc dollárért. Anna nénitől azt is megtudtuk, hogy öt év múlva hazatért Amerikából. A pénz országában nem találta meg számítását. Huszonhét éves korában férjhez ment a három gyerekkel özvegyen maradt nagykaposi Cap Jánoshoz. Csak ezután kezdődött igazán a küzdelmes élet Anna néni számára. A három gyerek lelkiismeretes nevelése mellett, férje oldalán a mezőgazdasági munkákból is derekasan kivette a részét. Évek folyamán nyolc gyerekkel ajándékozta meg a férjét. Tehát tizenegy gyerek nevelésének minden gondja, baja szakadt rá. 0 azonban hősiesen vállalta az élet terheit, zúgolódás nélkül nevelte a gyerekeket, leste férje gondolatót és dolgozott éjt napot eggyé téve. — Csak én tudtam dolgozni a férjem kedvére. Még a szénaboglyát Is én raktam meg — mondja Anna néni. Nem hiába tartja a közmondás, hogy a munka nemesít, ennek örök igazságát Anna néni száz esztendeje bizonyítja legjobban. Hát nem csodálatos? Egy törékeny nő, aki tizenegy gyereket nevelt fel, lovakat és más háziállatokat gondozott, szántott, vetett, erdei munkát végzett s közben vajmi keveset pihent, elérte a százéves életkort. Cap Jánosnénak századik születésnapján a tőketerebesi (Trebiäov) JNB képviseletében Ladislav Koréinsky, a szociális ügyosztály vezetője nyújtotta át a járási szervek ajándékát, míg a Városi Nemzeti Bizottság részéről Kenyherc Gyula VNB-elnök ajándékozta meg az ünnepeltet. Megható volt, amikor a köszöntők és az ajándékok átadói kedves szavak kíséretében egy-egy csókkal gratuláltak a jubilánsnak. Anna néni bár nem láthatta a szeretettől sugárzó arcokat, de megilletődve, érzékeny szavakkal, szinte sírásba fulladva csak annyit mondott: — Köszönöm, mindenkinek nagyon köszönöm a megemlékezést... Erőt, egészséget s további boldog' születésnapokat Anna néni. —asz—