A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-05 / 9. szám

EMBERI SORSOK re, vagy mozikba nem járhat. Irja egy asszony, aki 23 éve csak háziasszony. Vagyis 23 éve férjnél vagyok. Az én férjem négy órakor reggel megy el és késő este jön haza. Bratislavában dolgozik. Hét gyermekem van. Sokszor a gyerekek egy hétig is nem látták az apjukat, mert ha elment, még aludtak, ha megjött, már aludtak. De így voltam én is: reggel felkeltem, csak nyomokat láttam, hogy volt otthon. Ha találkoztunk, kikérdeztem, azt felelte, sajnált engem felzavarni. Sokat olvastam, minden rádiószínházat meghallgattam, így vártam mindig haza. Sokszor a könyv olvasás közben a mellemre esett, mert elaludtam, lehet akkor aludtam el, és ő megjött és jól is tette, hogy nem ébresztett fel. Nos asszonyom, én nem gondoltam arra soha, hogy boldogtalan voltam vagy lennék, pedig ma is így von. Hazajön, megvacsorázik, pár szó és máris alszik. Kedves asszonyom, hogy is lennék boldogtalan, mikor látom benne, hogy mennyire szeret engem és a családját, ránk áldoz mindent és sokat törődik azzal, hogy nekünk minél jobb legyen. Mit gondol, asszonyom, az a férj, aki nem szereti a családját, vállal ilyet, hogy korán kel, későn fekszik, muszáj neki? Én többet ismerek, kik hogyan szeretnek, hogy áldoznak. És ami a szórakozást illeti, én is szerettem volna ilyesmit, nem mehettem én se soha sehová. De higgye el, nem gondoltam ilyenre, még ha a férjem hívott volna Is, mert féltettem a gyermekeimet egyedül otthon hagyni. Méghozzá télen mindig a tűz járt az eszembe, hogy megégnek, vagy sírnak otthon, én meg mulatok. Kedves asszonyom, én nálam a boldogság nem a szórakozóhelyeken múlik, hanem azon, hogy a férjem szeressen bennünket és meglegyen mindenünk, legalább ahogy most van. És ne veszekedjünk, hogy mások rajtunk mulassanak. Tehát boldogtalan akkor lehetne, ha o férje nem szeretné önt és ezt meg is mutatná önnek. Kedves asszonyom, ajánlom, ha este várnia kell, olvasson, tévét is nézhet, nem hiszem, hogy unatkozni fog. Tehát ne aggódjon, én Is így voltam és ma is, Csak hát már nagy fiaim vannak, 22 éves, 19, 16 és így a legkisebb hétéves, most már lehet szórakozni velük. Felöltöznek szépen, örülünk nekik és most már itt az ideje a szórakozásnak, persze nem mindig, ha a férjemnek ideje van, elmegyünk velük. És most már megért, ugye? Ettől nagyobb boldogság nincs is. Otthon voltom én is 23 évig mindig, most örülök a tiszta lakásnak, a családnak, mi kell még? Kedves asszonyom, kívánom, hogy maga is így legyen. Ha a férje szereti önt, ezt ön észre Is vette, ne kergesse magát és ne kívánjon illúziókat. K. L • • * Én is állandó olvasója vagyok a Hétnek és így olvastam a boldogtalan csallóközi fiatalasszony levelét is. Szerintem ő nem lehet boldogtalan. Akinek háza, autója és kedves két gyermeke van, akkor ott, biztosan televízió is van, és abban láthat filmet, színházat és elszórakozhat, míg a férje hazatér a munkából. De bocsásson meg, kedves ismeretlen fiatalaszszony, én is több gyermek édesanyja vagyok, én is mind átmentem azon, amin maga, de ha férjem hazajött, örültem, hogy köztünk van, eszembe se volt szórakozni menni, pedig mi is városon élünk, és egész nap úgy el vagyok foglalva a munkával és a gyerekekkel hogy észre se veszem, s eltelt a nap. Ha a férjem hív, én kérem őt, hogy maradjunk itthon a gyerekekkel. Pedig még én sem vagyok olyan öreg, hogy már nem illene szórakozni menni, de szeretem az otthonomat, gyermekeimet és örülök, ha este mindnyájan együtt vagyunk. Számomra az egész nap legszebb órája az, ha a férjem este kicsit fáradtan is, de egészségesen hazatér közénk. Ezzel nem azt akarom tanácsolni, hogy önök ne járjanak szórakozni, mert hiszen mindenkinek van valami vágya, de legyen türelmes, amíg a kedves férje is fog vágyni szórakozásra. Es még valamit, gondoljon vissza a múltra, amikor rosszul ment a sorsa és a férje segítette át nehéz helyzetén, és neki köszönheti mindazt, amivé lett. Én azt tanácsolom, kedves ismeretlen fiatalaszszony, hogy ne rontsa el a családi boldogságukat, mert mindez öntől függ. Ha biztos benne, hogy a férje igazán o munkájával van lekötve, ha nem szórakozik máshol, mert mi asszonyok sokszor gyanakszunk valamire, ha a férjünk későn jár haza, de ha meggyőződünk róla, hogy tényleg csak a munkája köti le, akkor nem szabad olyan szigorúan megítélnünk. Ha későn jön haza, segítsen neki az életet szebbé, könnyebbé tenni. Egy asszony sok mindenre képes. Ne feküdjék le, míg haza nem tér a munkából, a gyermekeket leteheti aludni, ön pedig fogjon kezébe egy jó könyvet, s mire a kedves férj hazatér, az idegek kicsit lecsillapodnak. Ne fogadja őt a panaszaival, hanem párolgó friss vacsorával. Meglátja, hogy o férjét boldoggá teszi és mindkettőjük életét szebbé varázsolja. A férje is lassan rájön majd, hogy az igazi boldogságot csak a csalódja körében találja meg. Egy ismeretlen édesanya Szóval az a bizonyos „boldogtalanság" valóban nem olyan veszélyes, mint az első látásra tűnik. Ha magócskának egy ilyen kitűnő foglalkozású férje van, aki ráadásul imádja a munkáját, szép otthona, autója és két kincset érő gyermeke van, sokan cserélnének magával, elhiheti. Vagy pedig úgy gondolja, hogy nem mind arany, ami fénylik? Próbáljon meg a férjének megértő tapintatos partnere — társa lenni. És ha az „hazahozza gondjait a munkából", próbálja ezeket megosztani vele. üljön le vele este szépen az asztalhoz és kérdezze meg őt, hogy mi az, ami bántja, mi okoz gondot neki. A megosztott gond mindjárt könnyebb és a közös öröm — dupla öröm. Biztos fog neki örülni, ha észreveszi, hogy érdeklődést tanúsít hétköznapi problémái iránt és ezáltal más szemszögből, bizonyos jóleső meglepetéssel fog feltekinteni magára. Unatkozni sem muszáj túlságosan, hiszen két gyermek mellett nem sok idő jut erre, no és azután ott van a tévé, irodalom, jó könyvek, versek, ami jobban érdekli, vagy egy kis kézimunka, horgolás, kötés, hímzés, gyerekekre kis varrogatás. Azután el lehet menni sétálni a gyerekekkel és közben szót lehet váltani ismerősökkel, akikkel útközben találkozik; be lehet térni egy cukrászdába is és este jókedvűen be lehet számolni a férjének az esetleges napi élményekről. Van egy régi aranyigazság, hogy ha az embernek nincsen az, amit szeretne, szeresse azt, amije van, és voltaképpen ez a boldogság lényege; a megelégedés a reális körülményekkel, csak kétségbeesni soha nem szabad. Mindezt úgy mondtam el, mint idősebb asszonytársa, kedves csallóközi asszonyka. Némi tapasztalatom nekem is van. Én ugyanis már 50 éves vagyok. Három gyermeket neveltem fel, csak egy fizetésből. Elhiheti nekem, hogy nem volt évente négyszer új ruhám, sem kalapom, sem cipőm, és nem táncoltam végig farsangonként az összes bálokat. A szomszédok véleménye, sem pedig az élesnyelvű barátnők üres fecsegése soha nem érdekelt engem, Viszont elmondhatom, hogy három tehetséges ifjút állítottam be az életbe. Van egy közgazdász leányom, egy mezőgazdász kisleányom és egy mozdonyvezető fiam. Mind érettségiztek. Végeredményben ez a lényeg, ezek pótolnak nekem minden elmulasztott divatot. Nem kell szégyenkeznem miattuk az emberi közösség előtt, amelyben élünk. Ehhez hasonló derűs kiegyensúlyozottságot kívánok' magácskának a jövőre nézve, Egy érsekújvári asszony (Nővé Zámky) Kurucz Sándor felvétele Varga Lajos rajza Válaszok egy csallóközi fiatalasszony levelére Előző számunkban már közöltünk azokból a levelekbői, amelyeket olvasóink írtak egy csallóközi fiatalasszonynak lapunk idei 2. számában megjelent, segítséget és tanácsot kérő levelére. Felhívjuk kedves olvasóinkat és a levélírókat, hogy minden levelet és tanácsot helyszűke miatt nem tehetünk közzé, de mindegyiket eljuttatjuk a tanácsot kérő fiatalasszonyhoz. Mai számunkban további leveleket ismertetünk. • •• Én azt tanácsolom, hogy olvasson sokat klasszikusoktól vagy kézimunkázzon, valahogy próbálja agyonütni az időt. Nogyon helyes volna, ha tevékenykedne bizonyos tömegszervezetekben, pl. a Csemadok, a Vöröskeresztben, a Nőszövetségben. Vagy tanuljon I A leveléből úgy veszem ki, hogy érettségizett. Hát tessék vagy nyelveket tanulni, vagy távúton valamit. Higgye el, kérem, csak 2—3 évről van szó, s ha kibírja addig a családja körében, aztán már könnyebb lesz és megszokja. Én is úgy voltam. Még 2 évvel ezelőtt is. Vasárnaponként hívtam a férjem sétálni, ű meg nem akart. Azután már én is megszoktam az otthonéletet. Igaz, én járok dolgozni és egész nap kibeszélgetjük magunkat. A férjét is valahogy rá kellene szedni, hogy menjen el szórakozni. Például, ha volna a férjének olyan barátja, aki meggyőzné őt. Mi asszonyok sokszor a rövidebbet húzzuk az életben. De egy józan asszony mindent megtesz a családi békéért, a meleg családi fészekért. Takács Ferencné, Vlcany 271, okr. Galanta • • • Nekem nincs autóm, nincs házam, öreg nyugdíjas vagyok. Feleségem dolgozik. Én takarítok otthon, én mosok (gépen), én vasalok, minden házimunkát elvégzek. Járok feleségem irodájába, segítek, amit tudok. Esténként örülök, hogy nőmnek nyugodt pihenést nyújthatok nehéz szellemi munkája után. ön, asszonyom, nem talál a házimunkák elvégzésében örömet? önt nem ösztönzi gyermekei nevelésében egy magasztosabb cél? Vallomása alapján ön nem elhagyatott, de nagyravágyó és nem tud beleilleszkedni a munka örömeibe. Ne másban, de önmagóban keresse a hibátl Ami a szórakozást illeti, nincs ott könyvtár? Nincs kultúregyesület, hol részt vehetne? Az élet annyi szórakozást, örömet nyújt, csak meg kell találni a helyes módját. ... és nézze csak meg, ugyanabban a lapban, ahol panaszát előadta, a Hét ez évi 2. számában, a keresztrejtvény utolsó bekezdésében „Az előző rejtvény helyes megfejtése" utón írt sorokat: önre is vonatkozik. B. J, • • • Kedves asszonyom, én nem hiszem el, hogy boldogtalan lenne csak azért, mert a férje mindig munkában van, keveset van otthon, vagy ha megjön, nincs kedve semmihez, ezért szórakozó helyek-20 hot