A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-05 / 9. szám

Miképpen függ össze a kettő: A kultúra meg a golyóscsapágy? Nem valami szabad asszociáció révén kapcsoltam össze, mint az első pillanatban vélnénk. Kysucké Nővé Mesto esetében valódi összefüggésről van szó. Ugyanis ebben a városban van az ország legnagyobb golyóscsapágy gyára. De erről majd később ... Reggel érkezem a kisvárosba. Korai lenne mindjárt bemenni a gyárba, gondolom, előbb megreggelizem valahol. Egy vasutas az üzemi klubot javasolja. Az üzemi klub homlokzatán fekete zászló. Lehangoló: már meg is bántam, hogy idejöttem. Fekete lesz tőle a különben szép napfényes téli reggel. Vajon ki haít meg? (mint később megtudtam a golyóscsapágy gyártó vállalatok vezérigazgatója). A klub vendéglője is csak egy félóra múlva nyit. Az előcsarnokban nézelődöm. A falakon képek: a gyár legjobb dolgozóinak, a múlt év kiváló sportolóinak arcképei. Egy mosolygó fekete lány képe, kezében hatalmas golyóscsapógyat tart. A lépcsőházban akvárium. Piros és áttetsző halak úszkálnak miniatűr „sziklák" között. Jön egy fiú és dobozból élelmet szór nekik. A halak vidáman megreggeliznek. Már ekkor feltűnik: valahogy túl nagy itt a sürgés-forgás. Fiatalok jönnek, mennek, mindenféle kulisszát hordanak át egyik teremből a másikba, a földszintről az emeletre és fordítva. Mindez a korai időpont miatt ötlik a szemembe. Nem először járok üzemi klubban, tudom, hogy a legtöbb efféle intézményben leginkább délután kezdődik „az élet". Később nem csodálkoztam. Rájöttem, hogy a kisvárosban (lakóinak száma a nyolcezret sem éri el) pezsgő kulturális élet folyik, hogy ezt az üzemi klubot, amely egyben a városka művelődési otthona is, példaként állíthatnánk akármelyik járási művelődési intézmény elé. Külön figyelemre méltó az is, hogy mindez egy akkora város tőszomszédságában van, mint amekkora ?ilina. Miről is van szó? Nagyszerű dolgokról. A kulturális szervező munkát tulajdonképpen két ember végzi. Hárman lennének, de a vezető már hónapok óta kórházban fekszik. Helyettese Palacková Anna havonta kb. 60 túlórát dolgozik le, kolléganője is megközelítően ennyit. Az eredmény megfizethetetlen. A városi népművelés keretében évente mintegy húsz tanfolyamot indítanak. Csak a legjelentősebb tanfolyamokat említem: öt nyelvtanfolyam, képzőművészeti társastánc-, egészségügyi, polgári-védelmi, gépkocsivezető tanfolyamok stb. Évente mintegy negyven különféle szakelőadást tartanak. Az önképzőkörök, érdekkörök száma 12. Van két néptánckör, két esztrádcsoport, színjátszóegyüttes, énekkar, táncdalkör, sakk-kör, méhészeti kör, rádióamatőrkör, bélyeggyűjtő csoport stb. A körök, tanfolyamok munkáját és az előadásokat gondosan össze kell hangolni, az ún. harmonogram a klub irodájában függ a falon. A helyi akciókon kívül egy sereg vendégszereplésre is sor került a klubban. Tavaly például tizenhat hivatásos színház részvételével színházi fesztivált rendeztek. Vendégszerepelt itt továbbá a martini, a nitrai és a tesíni színház. Élvonalbeli cseh és szlovák táncdalénekeseket hívnak meg. Legutóbb Eva Pilarovát, Simonovát, Chladilt stb. A klub könyvtárában nyolcezer könyvet találunk, ötszázhatvan állandó olvasója van, a múlt évben 14 700 kölcsönzést jegyeztek fel. A klub vezetőinek figyelme elsősorban a fiatalokra irányul. Minden vasárnap filmvetítéssel összekötött vitadélutánt, szombatonként és gyakran hétközben is bálokat, teadélutánokat rendeznek a számukra. A múlt évben negyvennyolc nyilvános és több zártkörű (szervezetek, szervek, intézmények által rendezett) mulatságra került sor. Ezenkívül volt itt még tíz kiállítás, jelentős szlovák képzőművészek alkotásaiból, szépségverseny, tévéfelvétel, névadóünnepély, fodrászverseny stb. * * * — Hogy győzik mindezt? — kérdezem Anna Palackovától, a klub helyettes vezetőjétől. — Szeretem ezt a munkát — válaszolja — nem is tudnék meglenni nélküle. A férjem is megértő, segít a házi munkában, neki köszönhetem, hogy több időm marad a kulturális tevékenység szervezésére. • * * hitte volna...