A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-26 / 8. szám

Cserepes virágainkról Régiből új Nem kell eldobni kedvenc mini-ruhánkat, ezt minden gyakorlatias nő (és melyik nem az?) tudja. Csupán különböző ötletes megoldásokra van szükség, hogy divatos midivé alakitsuk. íme, itt egy ötlet. ú A JÓ KONYHA TITKAIBÓL CÉKLALEVES LENGYELESEN 1 kg céklát héjában megfőzünk és a fazékba reszeljük. 10 dkg füstölt szalon­nát kockákra vágva kevés vízben fél­puhára főzünk és a célklához adjuk, majd búzakorpa-ciberével, vagy ha az nincs otthon, citromos csontlével fel­eresztjük, tejföllel, tojással habarjuk és felfőzzük. A levesestálban még egy to­jássárgáját 1 evőkanál tejföllel, meg 1 köteg egész finomra vagdalt zöld­kaporral elkeverünk és ráöntjük a forró levest. Apró kockákra vágott lőtt burgo­nyát vagy pirított kenyeret adunk mellé. Megjegyzés: a lengyelek a céklát éppúgy hordókban szokták télire elten­ni és savanyítani, mint mi a káposztát. Egész télen ilyen módon savanyitott céklából készítik kedvenc levesüket. SERTÉS BURGONYAAGYON A sertés fülét-farkát apró darabokra vágjuk és paprikás-hagymás zsiron pu­hára pároljuk. Közben burgonyapürét készitünk, ezzel ujjnyi vastagságban egy tűzállóedényt kibélelünk, majd a sertésaprólékot rárakjuk s ezt újra bur­gonyapürével fedjük be. Sütőbe tesszük és szép pirosra kipiritjuk. Salátával kitűnő vacsora. ÉLESZTŐS CSÖRÖGE 2 dkg élesztőt egy kávéscsésze tejben 1 kockacukor hozzáadásával felfutta­tunk. Deszkára teszünk 30 dkg lisztet, közepébe 2 evőkanál tejfölt, 2 egész tojást, 10 dkg vajat, 2 evőkanál por­cukrot, sót, majd a liszttel és a feloldott élesztővel együtt hólyagosra verjük. Ki­nyújtjuk, háromszor egymásután hajto­gatjuk úgy, mint az iróstésztát szoktuk, lábas alatt pihentetjük egy-egy negyed­órát minden hajtogatás után. Végül késhát vékonyságúra kinyújtjuk és mint a csörögét szoktuk, kivágjuk, hajtogat­juk és kisütjük. Az azalea a tél és tavasz egyik legmutatósabb és legkedvesebb vi­rága. Alacsony, vagy középmagas bokros növény, vastag, örökzöld le­velekkel. A virágok aránylag na­gyok, sűrűk és fehér, rózsaszín vagy élénkpiros színben fordulnak elő. Hazája Kína és Észak-Amerika. Legjobban az 5—8 C° meleget ked­veli, azért ha módunk van rá, tart-, suk az ablak között. Mindenesetre helyezzük el távol a fűtőtesttől és legalább éjszakára tegyük hűvös helyiségbe. Világosságra van szük­sége, de a napot nem szereti. ' Egyenletes nedvességben kell tarta­nunk. Öntözésre lehetőleg lágy vizet használjunk, legjobb az esővíz. El­virágzás után nyáron kiültethetjük árnyékos helyre, de ekkor Is öntö­zésre van szüksége, ősszel ismét a szobába hozzuk és ha kellően ke­zeljük, Ismét virágozni fog. És megint a konty... Most, hogy a formás lábak eltűnnek a csizmák, midi és a maxi alatt, még­inkább előtérbe került az arc, a fej és vele természetesen a frizura. A rövid, félhosszú és hosszú haj egyaránt diva­tos. A félhosszú és hosszú hajat nem csupán simán leengedve vagy bodorí­tott fürtökben viselik, hanem kontyba is tűzik. A kontyok nagyon változatosak, minden alkalommal csatok, láncok, fo­nalak, hajtűk diszitik. Ha még megta­láljuk valahol nagyanyáink díszes nagy hajtűit és csatjait, nyugodtan felhasz­nálhatjuk azokat. Képeinkből az olva­sók megtanulhatják kétfajta konty elké­szítését, és látják a már kész kontyot is.

Next

/
Thumbnails
Contents