A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-26 / 8. szám

A marxistaleninista politika győzedelmes útján GUSTÄV HUSÁKNAK, a CSKP KB első titkárának pardubicei beszédéből A pardubicei Grand Hotel nagytermében a kelet-csehországi kerület kommunistáinak gyűlésén Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára nagyjelentőségű beszédet mondott. Ebben foglalkozott a CSKP ötvenéves harcával, az 1968—69-es válságos esztendőkkel, a burzsoá köztársaság osztályharcaival s ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy a háború és a náci megszállás okozta minden áldozat ellenére győzedelmeskedett az új társadalmi rend építésének eszméje. Mind az anyagi termelés, mind a kulturális fejlődés terén hatalmas eredményeket értünk el. „A csehszlovák állam osztályalapja — mondotta — a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság, a dolgozók. Ezek az uralkodó osztályok és rétegek, az ő javukat szolgálja minden munkánk. Nekik kell dönteniük is ebben az országban. Semmiféle masaryki vagy nem masaryki burzsoá köztársaságot nem lehet ezzel összehasonlítani. Ha a tényekkel tényeket állítunk szembe, ápoljuk munkásosztályunknak a csehszlovák állam iránti büszkeségét, a dolgozó népnek a szocialista államrend iránti büszkeségét. Nem akarom azt mondani, hogy már minden ideális, hogy nem lehetne jobb, de tudjuk, hogy a dolgok fokozatos megoldása a mi kezünkben van. A dolgozó népnek ma minden lehetősége megvan, hogy mindenütt, minden üzemben, faluban és városban eltávolítsa a fogyatékosságokot. Erről már nem dönthetnek részvénytársaságok, sem mágnások. Nekünk, kommunistáknak a marxista mozgalom és a kommunista párt keletkezése óta semmi más nem volt munkánk és harcunk célja, mint olyan társadalmi rendszer kiharcolása, amelyben a munkás, a dolgozó ember szabadon és boldogan fog élni, és saját maga irányítja sorsát. Ezért kezdte meg a munkásmozgalom ötven évvel ezelőtt és már azelőtt is a harcot. Ezeknek az eszméknek a megvalósítósára törekszünk ma a mindennapi gyakorlatban. Büszkék lehetünk sok mindenre, amit elértünk. Különféle országokból érkeznek hozzánk látogatók. Egyesek azt várják, hogy a terror vagy a megfélemlítés légkörével találkoznak. Mások azt hiszik, hogy valami gyarmat vogy ehhez hasonlók vagyunk. Amikor azonban kissé szétnéznek a csehek és a szlovákok hazájában, megváltozik a véleményük. Látják, hogy a csehek és a szlovákok kulturált, fejlett emberek, akik tudnak valamit és a világtól nemcsak elfogadnak, hanem adnak is a világnak, hogy a dolgozó ember nálunk, ha nem követ el törvénysértést, szabadon élhet, és életszínvonala is megfelelő. Egyes emberek megkérdezik: azt mondják, hogy a szocialista rendszer összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármelyik tőkésrendszer. Emellett minden pillanatban azt halljuk, hogy ilyen hibák és nagy tévedések történtek, vagy olyan válsághelyzetbe kerültünk, mint például 1968-ban. Hogyan egyeztethető ez össze? Azokért a hibákért, amelyeket egyes magasabb vagy alacsonyabb beosztású emberek elkövetnek, ellenségeink tudatosan magát a szocialista eszmét, a szocialista rendszert vádolják. Tudják, hogy miért teszik ezt. De néha még magunk sem tudunk ezekben a kérdésekben kielégítően érvelni. Ki építi a szocialista társadalmat? Ki alakítja? Ki váltja gyakorlattá az eszmét? Az emberek. Es az emberek a dolgokat jól vagy kevésbé jól, de roszszul is csinálják. Senki nem tévedhetetlen. Ezért követtek el különféle időszakokban és területeken hibákat. Nincs olyan társadalmi rendszer, amely immúnis lenne a tévedésekkel és a hibákkal szemben. Azonban amikor Angliában csődöt mond egy olyan cég, mint a Rolls Royce, amely tízezreket foglalkoztat, a mi jobboldali ellenfeleink közül senki nem írja, hogy csődöt mondott az angol kapitalizmus, hanem azt, hogy a cég igazgatói ostoba szerződést kötöttek az amerikaiakkal, hogy elszámították magukat. Ha azonban valaki nálunk követ el hibát, vagy ostobaságot — s volt ilyen elég —, akkor nem ez vagy az a személy a hibás, akit felelősségre vonhatunk vagy áthelyezhetünk alacsonyabb beosztásba, hanem a szocialista társadalmi rendszer. Attól a perctől kezdve, hogy megalakult a Szovjetunió, a világ első szocialista állama, az imperializmusnak egyetlen taktikája van, bár ezt néha a körülményekhez módosítja: minden eredménytelenséget, minden fogyatékosságot a szocialista társadalmi rend, az egész szocialista rendszer alapvető hibájaként akar feltüntetni. Ha nálunk nehézségek, vagy problémák mutatkoznak, a Nyugat felől már kiabálnak: a szocializmus nem tudja megoldani gazdasági problémáit. Ha azonban a kapitalista államoknak számtalan munkanélkülije vagy egyéb problémája van — és minden államnak vannak problémái —, akkor az csupán egyetlen cég vagy személy ügye, de azt, hogy a burzsoá rendszer rothadt, azt természetesen nem ismerik be. Nem akarjuk és nem is várjuk, hogy ellenségeink dicsérjenek bennünket. De nekünk alaposan fel kell szerelnünk magunkat érvekkel, hogy védelmezni tudjuk a szocialista rendszert, hogy tudjuk, mit hozott, mit hoz és mit hozhat népünknek a meglevő fogyatékosságok ellenére is. Ezek emberi fogyatékosságok, egyének vagy csoportok hibái, olyan fogyatékosságok, amelyek megoldhatók, és megoldásuk a mi kezünkben van ... Természetesen a csalhatatlanság pozíciójából is fel lehet lépni. Ez azonban már a múlté. Meg vagyunk győződve arról, hogy az embereknek legjobb csak az igazat mondani. Ami jó, az jó, ahol fogyatékosság van, ott fogyatékosság van, fontos a megoldása. Ne tegyünk semmiféle nagy ígéreteket és ne kovácsoljunk megvalósíthatatlan terveket. Az emberek szavainkat naponta összehasonlítják tetteinkkel, a munka eredményével, és politikánk helyességét, valamint sikereit aszerint ítélik meg, ahogyan élnek. A hibákat természetesen szeretnénk elkerülni, szeretnénk okulni a múltban elkövetett hibákból s nem engedni ismétlődésüket, legalábbis nem olyan mértékben. Ha valaki hozzászokik valamely magas pozícióhoz, és azt hiszi, hogy ez az állása élete végéig megilleti, akkor a pártban és a társadalmunkban teret kell nyitnunk ahhoz, hogy ebben az államban és ebben a pártban bárkinek megmondhassuk: elvtárs, rosszul cselekszel, és hogy bárkit felelősségre vonhassunk. Fontos, hogy Leninnek a bírálatról és az önbírálatról szóló gondolatait mindenki tiszteletben tartsa, a legmagasabb beosztású funkcionáriusoktál kezdve az egyszerű párttagokig. Ez lesz a záloga annak, hogy az ilyen hibák nálunk nem vernek gyökeret... Nem frázis, amikor azt mondjuk, hogy a dolgozókkal, a munkásokkal, a parasztokkal és az értelmiségiekkel nem csupán tanácskozni akarunk, hanem szövetségesként együtt akarunk dolgozni, el akarjuk fogadni javaslataikat — természetesen marxi—lenini szemszögünkből." Husák elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy 1969 áprilisa óta ismét rátértünk a biztonságos fejlődés útjára. Javultak nemzetközi kapcsolataink, megszilárdult barátságunk a szocialista tábor országaival, elsősorban a testvéri Szovjetunióval. Sikerült normalizálni a társadalom különböző szféráinak életét. Helyreállt a párt egysége, megszilárdultak az államhatalmi szervek, a társadalmi szervezetek, biztosítottuk a békés alkotómunka feltételeit. Leküzdöttük az inflációs jelenségeket, amelyek jelentős veszélyként jelentkeztek gazdasági életünkben. „Az emberek érzik — mondotta —, hogy más atmoszférában élünk, konszolidált viszonyok között, hogy gazdasági és szociális téren is javultak a dolgok." Gustáv Husák elvtárs beszédének második részében jelentős teret szentelt a párt problémáinak. Mint mondotta, a párt a szocializmus és a kommunizmus harcosainak önkéntes szervezete. „Akinek nem felel meg ez a ml megingathatatlan hozzáállásunk, azt nem kényszerítjük, hogy a soraink közé tartozzon. Nem vagyunk kötelező szervezet. Aki azonban belép a pártba, úgy megy oda, mint a szocializmus nagy ügyének önkéntes harcosa és építője, a szocialista tábor nagy ügyének védelmezője..." A cél az, hogy a pártból ismét marxista forradalmi élcsapatot alakítsunk, olyat, amilyen a burzsoá rendszer idején volt, amikor vezette az osztályharcot, amikor harcolt a megszállók ellen és mutatta a nemzeti, valamint osztályfelszabaduláshoz vezető utat. Foglalkozott Husák elvtárs a beszédében azokkal a hibákkal is, amelyek az elmúlt években jelentkeztek. A párt központi bizottságának decemberi ülésén jóváhagyott dokumentum világosan megfogalmazza a tanulságokat. „Most az a lényeg — mondotta Husák elvtárs —, hogy tanuljunk a múlt hibáiból. Minden normális ember, ha hibát követ el, levonja belőle a tanulságokat, hogy a jövőben bölcsebb legyen. Ezt kell tennie a társadalomnak, a kommunista pártnak is... Az élet tovább halad, de nekünk ma bölcsebbeknek kell lennünk, mint voltunk tegnap, két évvel ezelőtt, óvatosabbaknak kell lennünk, mint voltunk, és kevésbé hiszékenyeknek a különböző locsogókkal szemben... Ott, ahol nem a mi hatásunk, ott másnak a hatása érvényesül. Ott más nézetek érvényesülnek." Husák elvtprs beszédének további részében kitért arra az ellenséges propagandára, amelyet a nyugati imperialisták és hazai támogatóik terjesztenek. Hangsúlyozta, hogy mindenki biztonságban élhet, becsülettel végezheti munkáját, ha nem sérti meg az ország törvényeit a szocialista társadalmi rend alapelveit, normáit, A problémákat sorra kell venni és egymás után megoldani. „A rendetlenséget rendetlenségnek, a hanyagságot hanyagságnak kell nevezni. De nemcsak nevén kell neveznünk ezeket, hanem meg is kell keresnünk kiküszöbölésük útját. Ki más legyen itt a kezdeményező, ha nem a kommunisták, a párt, az állami szervek, a nemzeti bizottságok stb. Ezen a téren nagyon sokat, végtelenül sokat tehetünk." A decemberi plénum irányelveit és határozatait „aprópénzre kell váltani", konkretizálni kell őket a helyi viszonyokra, A cél az, hogy az emberek „tiszteljék a kommunistákat helytállásukért, a dolgozó ember életkörülményeinek megjavításáért folytatott harcukért, a hibákkal szembeni kérlelhetetlenségükért..." Ha a kommunisták a nép példaképeivé válnak, elnyerik a nép bizalmát. Törekednünk kell ró, hogy „az emberek a becsületes munkáért becsületes bért kapjanak, hogy rendesen élhessenek". Husák elvtárs beszédének befejező részében hangsúlyozta, hogy a párt közelgő kongresszusa sorra veszi mindazokat a problémákat, feladatokat, amelyek társadalmunk előtt állnak. A párt alapvető koncepciója, törekvése változatlanul megmarad. Barátainkkal, a szocialista tábor országaival következetesen végig akarjuk járni a szocializmus, a kommunizmus építésének útját. A feladat sok, de lépésről lépésre megoldjuk őket. 41 U^l—