A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-26 / 8. szám

A marxista­leninista politika győzedelmes útján GUSTÄV HUSÁKNAK, a CSKP KB első titkárának pardubicei beszédéből A pardubicei Grand Hotel nagyter­mében a kelet-csehországi kerület kom­munistáinak gyűlésén Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára nagy­jelentőségű beszédet mondott. Ebben foglalkozott a CSKP ötvenéves harcá­val, az 1968—69-es válságos esztendők­kel, a burzsoá köztársaság osztályhar­caival s ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy a háború és a náci megszállás okozta minden áldozat ellenére győze­delmeskedett az új társadalmi rend építésének eszméje. Mind az anyagi termelés, mind a kulturális fejlődés te­rén hatalmas eredményeket értünk el. „A csehszlovák állam osztályalapja — mondotta — a munkásosztály és a szö­vetkezeti parasztság, a dolgozók. Ezek az uralkodó osztályok és rétegek, az ő javukat szolgálja minden munkánk. Nekik kell dönteniük is ebben az or­szágban. Semmiféle masaryki vagy nem masaryki burzsoá köztársaságot nem lehet ezzel összehasonlítani. Ha a té­nyekkel tényeket állítunk szembe, ápol­juk munkásosztályunknak a csehszlovák állam iránti büszkeségét, a dolgozó népnek a szocialista államrend iránti büszkeségét. Nem akarom azt mondani, hogy már minden ideális, hogy nem lehetne jobb, de tudjuk, hogy a dolgok fokozatos megoldása a mi kezünkben van. A dol­gozó népnek ma minden lehetősége megvan, hogy mindenütt, minden üzem­ben, faluban és városban eltávolítsa a fogyatékosságokot. Erről már nem dönt­hetnek részvénytársaságok, sem mág­nások. Nekünk, kommunistáknak a marxista mozgalom és a kommunista párt kelet­kezése óta semmi más nem volt mun­kánk és harcunk célja, mint olyan tár­sadalmi rendszer kiharcolása, amelyben a munkás, a dolgozó ember szabadon és boldogan fog élni, és saját maga irányítja sorsát. Ezért kezdte meg a munkásmozgalom ötven évvel ezelőtt és már azelőtt is a harcot. Ezeknek az eszméknek a megvalósítósára törekszünk ma a mindennapi gyakorlatban. Büsz­kék lehetünk sok mindenre, amit elér­tünk. Különféle országokból érkeznek hozzánk látogatók. Egyesek azt várják, hogy a terror vagy a megfélemlítés lég­körével találkoznak. Mások azt hiszik, hogy valami gyarmat vogy ehhez ha­sonlók vagyunk. Amikor azonban kissé szétnéznek a csehek és a szlovákok hazájában, megváltozik a véleményük. Látják, hogy a csehek és a szlovákok kulturált, fejlett emberek, akik tudnak valamit és a világtól nemcsak elfogad­nak, hanem adnak is a világnak, hogy a dolgozó ember nálunk, ha nem követ el törvénysértést, szabadon élhet, és életszínvonala is megfelelő. Egyes emberek megkérdezik: azt mondják, hogy a szocialista rendszer összehasonlíthatatlanul jobb, mint bár­melyik tőkésrendszer. Emellett minden pillanatban azt halljuk, hogy ilyen hi­bák és nagy tévedések történtek, vagy olyan válsághelyzetbe kerültünk, mint például 1968-ban. Hogyan egyeztethető ez össze? Azokért a hibákért, amelyeket egyes magasabb vagy alacsonyabb be­osztású emberek elkövetnek, ellensé­geink tudatosan magát a szocialista eszmét, a szocialista rendszert vádol­ják. Tudják, hogy miért teszik ezt. De néha még magunk sem tudunk ezek­ben a kérdésekben kielégítően érvelni. Ki építi a szocialista társadalmat? Ki alakítja? Ki váltja gyakorlattá az esz­mét? Az emberek. Es az emberek a dolgokat jól vagy kevésbé jól, de rosz­szul is csinálják. Senki nem tévedhe­tetlen. Ezért követtek el különféle idő­szakokban és területeken hibákat. Nincs olyan társadalmi rendszer, amely im­múnis lenne a tévedésekkel és a hibák­kal szemben. Azonban amikor Angliá­ban csődöt mond egy olyan cég, mint a Rolls Royce, amely tízezreket foglal­koztat, a mi jobboldali ellenfeleink kö­zül senki nem írja, hogy csődöt mondott az angol kapitalizmus, hanem azt, hogy a cég igazgatói ostoba szerződést kö­töttek az amerikaiakkal, hogy elszámí­tották magukat. Ha azonban valaki nálunk követ el hibát, vagy ostobaságot — s volt ilyen elég —, akkor nem ez vagy az a személy a hibás, akit fele­lősségre vonhatunk vagy áthelyezhetünk alacsonyabb beosztásba, hanem a szo­cialista társadalmi rendszer. Attól a perctől kezdve, hogy meg­alakult a Szovjetunió, a világ első szo­cialista állama, az imperializmusnak egyetlen taktikája van, bár ezt néha a körülményekhez módosítja: minden eredménytelenséget, minden fogyaté­kosságot a szocialista társadalmi rend, az egész szocialista rendszer alapvető hibájaként akar feltüntetni. Ha nálunk nehézségek, vagy problémák mutatkoz­nak, a Nyugat felől már kiabálnak: a szocializmus nem tudja megoldani gazdasági problémáit. Ha azonban a kapitalista államoknak számtalan mun­kanélkülije vagy egyéb problémája van — és minden államnak vannak prob­lémái —, akkor az csupán egyetlen cég vagy személy ügye, de azt, hogy a burzsoá rendszer rothadt, azt természe­tesen nem ismerik be. Nem akarjuk és nem is várjuk, hogy ellenségeink dicsér­jenek bennünket. De nekünk alaposan fel kell szerelnünk magunkat érvekkel, hogy védelmezni tudjuk a szocialista rendszert, hogy tudjuk, mit hozott, mit hoz és mit hozhat népünknek a meg­levő fogyatékosságok ellenére is. Ezek emberi fogyatékosságok, egyének vagy csoportok hibái, olyan fogyatékosságok, amelyek megoldhatók, és megoldásuk a mi kezünkben van ... Természetesen a csalhatatlanság po­zíciójából is fel lehet lépni. Ez azonban már a múlté. Meg vagyunk győződve arról, hogy az embereknek legjobb csak az igazat mondani. Ami jó, az jó, ahol fogyatékosság van, ott fogyatékosság van, fontos a megoldása. Ne tegyünk semmiféle nagy ígéreteket és ne ková­csoljunk megvalósíthatatlan terveket. Az emberek szavainkat naponta összeha­sonlítják tetteinkkel, a munka eredmé­nyével, és politikánk helyességét, vala­mint sikereit aszerint ítélik meg, aho­gyan élnek. A hibákat természetesen szeretnénk elkerülni, szeretnénk okulni a múltban elkövetett hibákból s nem en­gedni ismétlődésüket, legalábbis nem olyan mértékben. Ha valaki hozzászokik valamely magas pozícióhoz, és azt hiszi, hogy ez az állása élete végéig meg­illeti, akkor a pártban és a társadal­munkban teret kell nyitnunk ahhoz, hogy ebben az államban és ebben a pártban bárkinek megmondhassuk: elv­társ, rosszul cselekszel, és hogy bárkit felelősségre vonhassunk. Fontos, hogy Leninnek a bírálatról és az önbírálat­ról szóló gondolatait mindenki tisztelet­ben tartsa, a legmagasabb beosztású funkcionáriusoktál kezdve az egyszerű párttagokig. Ez lesz a záloga annak, hogy az ilyen hibák nálunk nem vernek gyökeret... Nem frázis, amikor azt mondjuk, hogy a dolgozókkal, a munkásokkal, a pa­rasztokkal és az értelmiségiekkel nem csupán tanácskozni akarunk, hanem szövetségesként együtt akarunk dolgoz­ni, el akarjuk fogadni javaslataikat — természetesen marxi—lenini szemszö­günkből." Husák elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy 1969 áprilisa óta ismét rátértünk a biztonságos fejlődés útjára. Javultak nemzetközi kapcsolataink, megszilárdult barátságunk a szocialista tábor orszá­gaival, elsősorban a testvéri Szovjet­unióval. Sikerült normalizálni a társa­dalom különböző szféráinak életét. Helyreállt a párt egysége, megszilár­dultak az államhatalmi szervek, a tár­sadalmi szervezetek, biztosítottuk a bé­kés alkotómunka feltételeit. Leküzdöt­tük az inflációs jelenségeket, amelyek jelentős veszélyként jelentkeztek gazda­sági életünkben. „Az emberek érzik — mondotta —, hogy más atmoszférában élünk, konszolidált viszonyok között, hogy gazdasági és szociális téren is javultak a dolgok." Gustáv Husák elvtárs beszédének második részében jelentős teret szen­telt a párt problémáinak. Mint mondot­ta, a párt a szocializmus és a kommu­nizmus harcosainak önkéntes szerveze­te. „Akinek nem felel meg ez a ml megingathatatlan hozzáállásunk, azt nem kényszerítjük, hogy a soraink közé tartozzon. Nem vagyunk kötelező szer­vezet. Aki azonban belép a pártba, úgy megy oda, mint a szocializmus nagy ügyének önkéntes harcosa és épí­tője, a szocialista tábor nagy ügyének védelmezője..." A cél az, hogy a párt­ból ismét marxista forradalmi élcsapa­tot alakítsunk, olyat, amilyen a burzsoá rendszer idején volt, amikor vezette az osztályharcot, amikor harcolt a meg­szállók ellen és mutatta a nemzeti, valamint osztályfelszabaduláshoz vezető utat. Foglalkozott Husák elvtárs a be­szédében azokkal a hibákkal is, ame­lyek az elmúlt években jelentkeztek. A párt központi bizottságának decem­beri ülésén jóváhagyott dokumentum világosan megfogalmazza a tanulságo­kat. „Most az a lényeg — mondotta Husák elvtárs —, hogy tanuljunk a múlt hibáiból. Minden normális ember, ha hibát követ el, levonja belőle a tanul­ságokat, hogy a jövőben bölcsebb le­gyen. Ezt kell tennie a társadalomnak, a kommunista pártnak is... Az élet tovább halad, de nekünk ma bölcseb­beknek kell lennünk, mint voltunk teg­nap, két évvel ezelőtt, óvatosabbaknak kell lennünk, mint voltunk, és kevésbé hiszékenyeknek a különböző locsogók­kal szemben... Ott, ahol nem a mi hatásunk, ott másnak a hatása érvé­nyesül. Ott más nézetek érvényesülnek." Husák elvtprs beszédének további ré­szében kitért arra az ellenséges propa­gandára, amelyet a nyugati imperialis­ták és hazai támogatóik terjesztenek. Hangsúlyozta, hogy mindenki bizton­ságban élhet, becsülettel végezheti munkáját, ha nem sérti meg az ország törvényeit a szocialista társadalmi rend alapelveit, normáit, A problémákat sorra kell venni és egymás után meg­oldani. „A rendetlenséget rendetlenség­nek, a hanyagságot hanyagságnak kell nevezni. De nemcsak nevén kell nevez­nünk ezeket, hanem meg is kell keres­nünk kiküszöbölésük útját. Ki más le­gyen itt a kezdeményező, ha nem a kommunisták, a párt, az állami szervek, a nemzeti bizottságok stb. Ezen a téren nagyon sokat, végtelenül sokat tehe­tünk." A decemberi plénum irányelveit és határozatait „aprópénzre kell válta­ni", konkretizálni kell őket a helyi vi­szonyokra, A cél az, hogy az emberek „tiszteljék a kommunistákat helytállásu­kért, a dolgozó ember életkörülményei­nek megjavításáért folytatott harcukért, a hibákkal szembeni kérlelhetetlenségü­kért..." Ha a kommunisták a nép példaképeivé válnak, elnyerik a nép bizalmát. Törekednünk kell ró, hogy „az emberek a becsületes munkáért be­csületes bért kapjanak, hogy rendesen élhessenek". Husák elvtárs beszédének befejező részében hangsúlyozta, hogy a párt közelgő kongresszusa sorra veszi mind­azokat a problémákat, feladatokat, amelyek társadalmunk előtt állnak. A párt alapvető koncepciója, törekvése változatlanul megmarad. Barátainkkal, a szocialista tábor országaival követke­zetesen végig akarjuk járni a szocializ­mus, a kommunizmus építésének útját. A feladat sok, de lépésről lépésre meg­oldjuk őket. 41 U^l—

Next

/
Thumbnails
Contents