A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-26 / 8. szám

Közel e csillagokhoz A falu madártávlatból SZALACSY JÓZSEF felvételei Hosszúra nyúlt a zimankós tél. A kopár fák ága rügybontásra vágyó, jövendő életet rejt magában, de késik az életet adó napsugár. A feltámadt szél mégis a tavasz eljövetelét jelzi, érezzük és várjuk az orgona illatát. A hegyek mély ölén még csak most éli igazi életét a tél. A Csallóköz méla lapályán már földbe vág a jó acél, de Torna (Túrna n/B.) vára mögött mély hóba süppednek a házak. Csodálatosan szép, félelmetes, zord vidék ez. Elfárad az ember lába, jobban dobog a szíve, míg a közel tíz kilométeres kaptatón feljut a faluba. A neve is jellemző: Falucska (Hacava). Tízegynéhány kilométerre a búzatermő, kultúrát ismerő, értő és szerető tájaktól. Mégis más világ ez. Mondák, balladák, verítékes élet tanyája. Nagyon üldözött, kitagadott, menekülő emberek telepedhettek le itt. Nagyon régi település. A XIII. századbeli krónikák már megemlítik. Nem is olyan kis falu ez a Falucska. Még ma is több, mint hétszáz lakost számlál. A felszabadulás előtt jóval több, mintegy ezer lakosa volt. Ma már megszűnt a félelem, s egyre többen húzódnak le a mély völgykatlanból a világosabb, melegebb vidékre, ahol télen is látni a napot. Magától adódik a kérdés: miből élnek itt az emberek? A fenyvesek susogva bólogatnak s megadják a választ. Erdei emberek, favágók otthona ez. Régebben szénégetéssel foglalkoztak nagyon sokan. Ma már ismeretlen mesterség ez, csak az idősebbek emlékeznek rá, akik a nyomor miatt már 6—7 éves korukban kezdtek ismerkedni a szakmával. A közelmúlt éveiben Cseh- és Morvaországban vágták a fát, aprították, készítették elő a vegyipar számára. Ma már közelebb is vannak munkalehetőségek. Kemény, nehéz járású emberek ezek. Meghajlott háttal járnak a betonjárdán, megismerni őket mozgásukról, hangos beszédükről. Melegedőjük a kocsma, ha levetődnek a falujukból. Szervezetük megszokta, követeli az italt. Asszonyaik férfimunkát végeznek, míg ők a morva erdők fáival birkóznak. Érdekes és értékes emberek élnek a kisablakú házikókban. Nagyon nehéz volna hitelesen bizonyítani eredetüket. A nevek támpontul szolgálnak, s a mondák világa szebbé varázsolja múltjukat. Nyelvük sajátságosan szláv, de a martini szlovák vagy az Eperjes (Presov) környéki ruszin nehezen érti meg őket. Évszázados szokásaik is élnek. Temetési énekük, siratójuk még ma sem került magnószalagra, pedig a húszadik század levegője már ide is behatolt. Villanyuk van, rádió majd minden házban, televízió 4—5. Nem a pénztelenség miatt (jómódú, szorgalmas emberek élnek ma már itt), hanem nagyon nehezek a vételi viszonyok. Egyedül a budapesti tv adását lehet fogni, azt sem mindig. A légkör erősen befolyásolja a kép minőségét itt, a mély völgyben. A hagyomány szerint a tatárjárás után annyi lakosa volt a falunak, akár egy alföldi községnek. A történelem gyakori vihara gondoskodott róla, hogy ne néptelenedjen el a falu. Amikor „a nagymajtényi síkon letörött a zászló" s a fejedelem idegen országban keresett menedéket, a szétvert kuruc sereg színe-java is bujdosóvá lett. A monda szerint nagyon sokan találtak menedéket Falucskán is. A falu lakói ma is görögkeletiek, pravoszlávok. Állítólag volt egy Hodarmarszky nevezetű papjuk, aki sok bujdosónak kölcsönözte a nevét. Ma is sok az ilyen nevű ember a faluban. De élnek itt Magyar és Kurucz nevű családok is. Lehet valami igazság a kuruclegendában. Abban az időben a falut megközelíteni ismeretlennek istenkísértés volt, s ha fel is juthatott egy szakasz katona, pandúr, vagy nem talált otthon senkit, vagy nem tért vissza többé . .. Üt ide sem vezetett. A századforduló idején is csak gyalogösvényen lehetett ide feljutni. A felfelé vezető út felénél van egy híd. Ma is ördöghíd a neve. Ettől feljebb sziklába vájt negyven-ötven centiméter széles ösvény vezetett. Egyik oldalon sziklafal, a másikon 25 méter mély szakadék. A szikla falón ma is láthatók azok a vaskarikák, amelyekbe a fel és lefelé igyekvők kapaszkodtak, hogy megmenekedjenek a biztos haláltól. Gyakorlott hegymászónak is becsületére válhatott felkapaszkodni az ösvényen, pedig naponta tették meg az itteni asszonyok harminc-negyven kilós batyuval a hátukon. Tornára vagy sokkal messzebb fekvő Mecenzéfre (Medzev) kellett járniok bevásárolni. 1911-ben megépült az út a faluba, ökrösszekérrel is lehetett közlekedni rajta. Megnyílt a kapuja a világ felé, és csakhamar megindult a falu osztálytagozódása. Két réteg alakult ki. Gazdákra és zsellérekre tagozódott a falu népe. Akinek volt egy kis földecskéje vagy rétje, még a zsellérek közé, az ökörrel, szekérrel rendelkező már a gazdák sorába tartozott. Megmosolyogni való különbség ma már, A Halálkanyar akkor nagy szó volt. Az út megépültével még csak mélyültek a vagyoni különbségek. Akinek ökre, szekere volt, erdeje is volt. Kitermelte a fát, felpakolt s vitte a sík vidékre eladni búzáért, üszőért. Bab, kukorica sosem érett be itt, <3 rizs is nehezen. Fő termékük a burgonya, vagy ahogy ők nevezik a grulu. Torna vidékének magyar lakossága — főképp az idősebbek — körében is hasonló a neve a krumplinak: „grulyónak" hívják. A technika jóvoltából sokat fejlődött a falu, de a természettel így is nehéz harcot kell vívni. Sokan a magasan fekvő földecskékre ma is a hátukon „korcosban" hordják a trágyát, így hozzák le a krumplit, zabot (ezt ma is sokan kézzel csépelik), szénát a tehénkének, mert tehene majd minden családnak van. A faluba vezető út ma is nehezen járható, különösen télen. Nyáron is kevés sofőr vállalkozik, hogy megtegye kocsijával. Nagy próba az motornak és vezetőnek egyaránt. Gyakori a 70—80 fokos emelkedő, s ez bizony nem gyerekjáték. A HNB-nek van egy traktora, kis utánfutóval, ez szállítja a lisztet, friss kenyeret, cukrot, mindent, amire a lakosság ellátásához az üzletnek szüksége van. Építkezési engedélyt ma mór nem adnak a faluban. Az egyedüli építő anyag a fa. Faházak sorakoznak egymás mellett. Eléjük magas, a hátsó részük alacsonyabb s szelíden támaszkodik a hegy oldalának. Veszélyes vidék. Gyakori a sziklaomlás. Vagy öt évvel ezelőtt egy több tonna súlyú sziklatömb zuhant egy házra. Szerencsére senki sem volt otthon. Gyönyörű helyen fekszik Falucska, melynek talán csak múltja van s egy darabig még jelene. Akik itt születtek, itt nőttek fel, ragaszkodnak hozzá, szeretik minden mostohaságával együtt. FECSÓ PAL A faházak egyike