A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-21 / 7. szám

ntrto riLivincucNT Jelena Nyikolajevna Kolcova ügyes és kitűnő érzékű diplomata volt. Nagyon nehéz feladatok hárultak reá. Hitlerék aljas provokációi ellen sikerrel harcolt, munkáját diplomáciai körökben is nagyra becsülték. Minden egyes diplomáciai feladatára alaposan felkészült. Tervelt, elképzeléseit legközelebbi munkatársaival vitatta meg és a fontos ügyekben csak alapos mérlegelés után döntött. A stockholmi szovjet nagykövet nagy elfoglaltsága ellenére szinte minden kulturális rendezvényen részt vett, és a diplomáciai fogadásoknak, melyeken a svéd király és az államférfiak, valamint a külföldi diplomaták is megjelentek, nagy jelentőséget tulajdonított. — Nagyon sokszor a legfontosabb államügyeket nem a minisztériumokban és a nagykövetségeken beszélik meg, hanem a diplomáciai fogadásokon, reprezentatív bálokon —monembert? — kérdezte a nagykövet attaséjától. — Európa egyik leggazdagabb embere, iparmágnás. Sokan Európa koronázatlan királyának nevezik. Beszélnem kell vele! Meg kell nyernünk az ügyünknek! És Kolcova terve néhány percen belül valóra vált. A finn nagykövet mutatta be Helmernek, az iparmágnásnak és húgának, Rung grófnőnek. Az ismeretség érdekes vitával kezdődött. — Lenin úr valamennyi eddig megjelent könyvét elolvastam, őszintén bevallom, nagyon érdekelnek a művei. Lenin úr könyveiben azt hangoztatja, hogy a kapitalizmus halálra van ítélve, megszűnik. És ha ez így van — folytatta az iparmágnás —, nem értem: miért keresik önök a kapitalistákkal a kapcsolatokat, miért kötnek velünk gazdasági szerződéseket? — Azért is, hogy megmentsük önöket a krízistől — válaszolta nevetve A NAGYKÖVETNŐ dotta beosztottjainak a nagykővet, amikor megkapta a svéd király meghívólevelét. — Akármilyen fáradt és kimerült vagyok, a király fogadására elmegyek, beszélnem kell vele! És Morozov elvtárs — folytatta —, noha tudom, hogy ön nem szeret frakkot ölteni és cilindert viselni, velem jön! A királyi palota előtt külföldi és svéd újságírók várták a vendégeket. — Nagykövet asszony, ugye ön is azok között volt, akik szervezték és vezették az orosz forradalmat? — kérdezte Jelena Kolcovától az egyik külföldi .újságíró, majd a választ meg sem várva folytatta: — Néhány héttel ezelót végigutaztam az önök országán. Sokat láttam, sok emberrel beszélgettem. Sok mindent nem értek meg, de talán az lepett meg a legjobban, hogy ön nemesi családból származik, édesapja cári tábornok volt... Ennek ellenére ön Itt a Szovjetuniót képviseli. Hogyan lehetséges ez? — Bocsánatot kérek, de nem tudom, kihez van szerencsém — válaszolta nyugodtan a nagykövet. — Szociáldemokrata újságíró vagyok, én munkáscsaládból származom, azért nem értem! — Munkáscsaládból származik? — Igen! — Akkor mindketten elárultuk azt a társadalmi osztályt, melyből származunk — válaszolta nevetve a nagykövet. A beszélgetést az egyik éppen érkező diplomata is végighallgatta. — Kolcovával a genfi konferencián ismerkedtem meg. Már ott meglepett rátermettsége és viselkedése. Ilyen talpraesett választ azonban nem vártam tőle — mondotta nevetve kísérőjének. A svéd király nagyon kedvesen és szívélyesen fogadta a szovjet nagykövetet. Jelena Kolcovának kezet is csókolt. — Hát ez aztán nagyon pikáns helyzet! A király kezet csókol a bolsi nagykövetnőnek! — mondotta cinikusan a stockholmi német nagykövet az őt körülállóknak. Kíváncsi vagyok, hogy ezt megírják-e majd a svéd lapok? — Remélem, igen! Igaz, hogy a király nem tartotta be a protokollt, de úgy viselkedett, ahogyan egy gentlemannak viselkednie kell! Jelena Kolcovát eleganciája miatt is mindenki megcsodálta. Morozovval az egyik díszes oszlop mellett álltak meg és beszélgettek. — Látja ott, azt a magas, őszhajú a nagykövet. — Ha érdekli, önnel is kötünk üzletet, de meg kell jegyeznem: másokkal is tárgyalunk, akik nagyon előnyös feltételeket kínálnak. — Ha megengedi, alkalom adtán felkeresem és szívesen kötök önnel üzletet. És biztos vagyok benne, egyik partner sem tesz majd olyan ajánlatot, mint én, velem senki sem konkurrálhat! * • * A stockholmi szovjet nagykövetségen éjjel-nappal nagy figyelemmel hallgatták a moszkvai rádió híreit. „1943. február másodlkán hadseregünk totális győzelmével befejeződött a sztálingrádi csata — jelentette be ünnepélyesen a moszkvai rádió bemondója. — A világtörténelem legnagyobb csatáiéban a hőslesen küzdő vöröskatonák győztek! A legkorszerűbb fegyverekkel felszerelt fasiszta egységeket semmisítettük meg! A második világháború eddigi legnagyobb csatájában az ellenség több mint nyolcszázezer katonát és tisztet vesztett. Friedrich von Paulus német tábornok egész vezérkarával fogságba esett és aláírták a feltétel nélküli kapitulációt." Az angol és az amerikai katonai misszió tagjai még aznap felkeresték Jelena Kolcovát, hogy gratuláljanak a nagyszerű szovjet katonai sikerhez. — Nagyon örülök, hogy eljöttek és sikerünknek gratulálnak — mondotta vendégeinek a szovjet nagykövet. — A siker azonban még nagvobb lehet, ha szövetségeseink támadást indítanának a nyugati arcvonalon az eurónál harcokban és végre megindítanák a régen ígért inváziót. A háborút csak akkor fejezhetjük be minél előbb, ha más fronl szakaszokon is lekötjük a német. haderőket! Mind az angol, mind pedig az amerikai katonatisztek különböző nehézségekkel magyarázgatták a második front megnyitásának halogatását. • » » A gvőzelmes sztálingrádi csata alkalmából fogadást rendezett a srnviet nagvkövetség. melyre meghívták a szövetséges és a semleges országok dtnlomatált és a svéd kormánv taglalt, valamint a svéd kulturális és gazdasági élet kénv'solőit. Helmer inarmágnás is a meghívottak között volt. (Folytatjuk) I „ I 4. RÉSZ I I I I I I 22