A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-21 / 7. szám

nista párt részéről Major István elv­társ volt. — Júliusban leégett a ftlleki zománcgyár nagy része, mun­kások százai maradtak munka és megélhetési lehetőség nélkül. — A ÍUlekl munkások érdekében felszó­lalt a parlamentben dr. Vladimír dementis kommunista képviselő. Ugyancsak közbenjárt a párt meg­bízásából több minisztériumban. — Novemberben a Bécsi döntés alapján a losonci járás déli részét Magyar­országhoz csatolták. Megindult a kommunisták kegyetlen üldözése a kettészakadt járás szlovákiai és magyarországi területén egyaránt. Az „önkormányzat" bevezetése, ké­sőbb a fasiszta ún. „Szlovák állam" keletkezése, Szlovákia dolgozó népe számára szabadság helyett fokozott elnyomást jelentett. Horthy rend­szere véres fasiszta rendszer volt, ugyanúgy mint a szlovákiai Tlso-Tuka féle fasizmus. E két fasiszta diktatúra eddig nem látott faji és nemzetiségi uszítást és elnyofnást vezetett be. A szlovák és magyar dolgozókat egymás ellen uszították. Mindkét rendszer Hitler engedelmes eszközévé és kiszolgálójává vált. A magyar és szlovák urak meg­egyeztek a mindkét nemzet dolgozó, népi tömegei rovására. A szlovák hatóságok feloszlatták a lónyabó­nyai járás összes szakszervezetét. A Horthy-rendszer betiltott a losonci járás területén minden politikai pár­tot a Magyar Nemzett Párt és a Hlinka-féle Szlovák Néppárt kivé­telével. 1940 áprilisában Podreöany . köz­ségben május 1. előestéjén kommu­nista röpiratok jelentek meg. Ter­jesztőit börtönbe vetették. — Május 1. megünneplésére előkészületeket tettek a losonci és füleki kommu­nisták Is. A biztonsági szerveknek sikerült leleplezniük a szervezkedést. Több elvtársat letartóztattak. Kohn Béla kommunista asztalost a katonai kémelhárító csoport a fogházban agyonverte. 1942 novemberében az SZLKP illegális szervezetének tagjai merész szabotázsakciót hajtottak végre Lo­vinobafta mellett. Megszakították a losonc-zólyomí magasfeszültségl vil­lamos éramvezetéket. A tetteseket nem sikerült kinyomozni. 1943 áprilisában a losonci állam­rendőrség általános razziát tartott és 83 személyt letartóztatott. — Június­ban a losonci munkás fúvószenekar karmestere temetésén fasisztaellenes tüntetésre került sor. 1944 szeptemberében a lovlnoba­fiai járás területe csakhamar részévé vált a partizánok által ellenőrzött területnek. Felszámolták a fasiszta rendszert, átmenetileg győzött a nemzeti demokratikus forradalom, a forradalmi nemzeti bizottságok alakultak. Jelentős támogatást nyúj­tottak a szovjet, valamint más nem­zetiségű (magyar, cseh) partizánok. — Ebben az időben a Magyarország­hoz tartozó losonci járás területén is fellendült az antifasiszta küzde­lem, annak ellenére, hogy sokkal kedvezőtlenebbek voltak hozzá a fel­tételek. Partlzánakciók folytak kato­navonatok és más katonai létesít­mények ellen. Ezeket az akciókat a gyári munkásság tevékenyen tá­mogatta. Losoncon 1944 szeptember elején illegális nemzeti bizottság jött létre. — Októberben a németek tá­madást kezdtek a partizánok ellen­őrzése alatt álló területek ellen. Ideiglenesen sikerült megszállntok a lovinobaftai járás területét, a par­tizánokat visszaszorították a hegyek­be. A lakosság állandó kapcsolatot tartott fenn a felkelő erőkkel. 1944 december 27. — 1945. február 4. A szovjet hadsereg valamint a román hadsereg alakulatai felszaba­dították a losonci járást. Több mint 2000 szovjet katona áldozta életét a felszabadításért folyt harcokban. Elesett mintegy 300 román katona is. Fél évszázad a mozgalomban Az Ipolyba torkolló kis Maskovo pa­tak mindkét partján, magasabb dom­bok, de még nem hegyek ölében épült fel Jelsőc (JelJovce) ez a múltban is kicsiny, napjainkban még jóval kisebb palóc község. 1900-ban 516 lakosa volt, ma már csak 278 lakosa van a falunak. A gyárvárossá fejlődött Losonc termé­szetes vonzásának következménye a fa­lu mind gyorsabb elnéptelenedése. A falu lakosságának egy része ma Is a közeli városban keresi meg minden­napi kenyerét. Igy került a falu munkás­sága évtizedek óta közeli kapcsolatba a város Ipari munkásságával. Ezzel magyarázható és így érthető a kis köz­ség említésre méltó munkásmozgalmi múltja és jelene. A falu egyik zsúpfedeles házikójában született a ma már nyugdíjas Koncz János, a CSKP régi tagja és harcosa. Ma Is a faluban él, persze dolgozó emberhez méltó házban és környezet­ben, Öt kértem meg, hogy néhány kere­setlen mondattal vázolja fel önmaga és a falu kommunistáinak múltban vég­zett munkásmozgalmi tevékenységét, életét. Mikor és milyen körülmények köze­pette alakult meg a CSKP helyi szerve­zete Jelsőcön? Amikor 1921-ben megalakult a CSKP, élt a falunkban egy beszédes, képzett és igen értelmes munkás, Csernák Ist­ván. ö volt az, aki a CSKP megalaku­lásával kapcsolatban szebb jövőbe ve­tett hitet, bizakodást ültetett a falu nincstelenjeinek, elszegényedett klspa­rasztjalnak szívébe, leikébe. Vasárnap délutánonként nálunk is a falu kocs­mája előtt jöttek össze a hozzám ha­sonló szegény szolgagyerekek. Olyan­kor odajött közénk a szépen, meggon­doltan beszélő Csernák István, hogy szót váltson velünk Is, szolgagyerekek­kel. Egyszerű szavakkal Igyekezett meg­magyarázni, hogy a kommunista párt a szegény embereket védi, az 6 érde­keiket szolgálja. A faluban adádá pél­dákon mutatta meg nekünk azt az egy­szerű Igazságot, hogy a falu lakosai sem egyformák, különbözők az érdekeik. Az egyik cselédet tarthat, a másiknak cselédnek kell lennie. Egyik szolgálja a másikat, és még csak jó szót sem kap cserébe. Igy oktatgatta, tanítgatta a falu felnőtt munkásait és a kamaszkor­ban lévő szolgalegényeket. Nem hiába. 1922 tavaszán községünkben is meg­alakult a CSKP helyi szervezete. Elnöke Csernák István lett. En még akkor sem léphettem a pórttagok sorába, hiszen csak 17 éves voltam. Egy év múlva 1923 márciusának elején virradt ránk, mert hiszen többen is voltunk fiatalok, a bol­dog nap, amikor a kommunista párt tagjai sorába felvettek. Azt nem tudom, hogy megalakulásakor hány tagja volt a jelsőci pártszervezetnek, de azt igen, hogy 1923-ban én lettem a 33. tagja a helyi szervezetnek, Miben merült ki akkoriban és a ké­sőbbi évek során a helyi pártszervezet tevékenysége? A kezdet kezdetén a szervezési mun­kát helyezte előtérbe. De nagy gondot fordított a tagok iskolázására is. Rend­szeresen gyűléseztünk, nyilvános tag­gyűléseket is tartottunk. Ezek az össze­jövetelek, az elhangzott előadások a tagság hiányos műveltségét, Ismereteit is hivatva voltak pótolni. Jómagam is csak négy elemit végeztem, így aztán Jó hasznát vettem a párt által rendezett összejöveteleken elhangzott Ismeretter­jesztő előadásoknak. Ismerkedtem a párt politikájával és programjával. Lel­kesen tanultam, edződtem, a pártba vetett hitemben megerősödtem, Abban az Időben faluhelyen a föld­birtok után mérték a tudást és tisztele­tet, osztották a tisztségeket. Igy aztán a falu vezetőségébe még véletlenül se kerülhetett nincstelen munkás vagy kis­paraszt. Ennek az Igazságtalanságnak a felszámolása Is a helyi pártszervezet programján szerepelt. A munkanélküliek érdekelt Is a kommunista párt szolgál­ta és védelmezte, helyi viszonylatban Is. 1929-ben kivettük a részünket a vá­lasztásl harcból, nem sok eredménnyel. Az anyagilag erős, különféle források­ból pénzelt és befolyásos személyek, Intézmények támogatását élvező ún. „úri pártokkal" és ezek kiszolgálóival akkor még nem vívhattunk eredményes harcot. Ennek következtében és mert addig volt vezérünk, Csernák István, mint oly sokan mások Is abban az Idő­ben, kivándorolt Kanadába, bizonyos tekintetben visszaesett a helyi pártszer­vezet tevékenysége. De aztán a harcot Tóth István, az új pártelnök vezetésévej tovább folytattuk, Ismét erőre kaptunk, és az 1932-es választások eredménye­ként a községi képviselőtestületbe már kommunisták Is bekerültek. Ekkor ke­rültem be én Is harmadmagammal a község vezetőségébe, Eredményesen képviseltük a párt programját, Irány­vonalát. A munkanélkülieken ideig­óráig az államkasszából patakszabályo­zásra kiverekedett tízezer korona segí­tett. A nagygazdák fékező mesterkedé­seit meghiúsítottuk. A pártpropaganda és a munkásság erélyes fellépésének volt köszönhető, hogy még Ferlancslk főjegyző Is szembefordult a nagygaz­dáknak a patakszabályozás megkezdé­sét gátló cselszövéseivel. Jómagam 1931-től az egyik losonci szállítóvállalatnál dolgoztam. Igy kerül­tem közelebbi kapcsolatba a járási pártszervezet tőlem sokkal fejlettebb kommunistáival. Mint aktivista jártam a falvakat. Jelsőcön, Vilkén és más kör­nyékbeli falvakban végeztem többed­magammal propagandamunkát. Nappal dolgoztunk, este és éjszaka csak úgy gyalogosan jártuk a falvakat, és végez­tük eí a feladatul kapott munkát. Vü­kén is sikerült pártsejtet szerveznünk. Noha a munkahelyem Losoncon volt, Jelsőcön is részt vettem a pártszervezet munkájában. Az 1935-ben megtartott parlamenti választások során az agrár­párt úgy Igyekezett minél több szava­zatot szerezni, hogy közvetlenül a vá­lasztások előtt erdőt osztatott. Fondor­latos akciójuk sikerrel járt. A kommunista párt helyi szervezetét az 1935-ös kudarc nem rendítette meg. Változatlan lendülettel és akarással folytatta a céltudatos harcot, eredmé­nyesen, Az 1938-as községi választás után a községi képviselőtestület össze­tétele igy alakult: 5 kommunista, 3 do­movlnás, 4 képviselő a Magyar Nemzeti Pártból, En lettem a községi bíró, és az 00 albírá Is kommunista lett. Pénztáros a Domovina szervezetből került ki. Tizen­hat küzdelmes év után első ízben került a községi bíró táblája kommunista munkás házára. 1938 nyarán Banská Bystricán (Besztercebányán) egyhóna­pos politikai pártiskolázáson vettem részt. A képzett marxista—leninista elő­adóktól Igen sokat tanultam. Sötét esztendők No de nem voltam sokáig községi bíró. 1938 őszén, a horthy-csapatok be­vonulása utón, a Magyar Nemzeti Párí helybeli elnöke sajátkezűleg vette le házam faláról a táblát és saját házá­nak falára szögezte fel. Engem pedig a kakastollasok mint volt kommunista bírót vettek kezelésbe és nyilvántartásba. A szomszéd faluban levő csendőrőrsön kellett naponta je­lentkeznem, A városba nem mehettem, csak az erdőgazdaságban dolgozhat­tam. Nemzeti hűségesküt kellett ten­nem. Valamennyi kommunista minden mozdulatát lesték, figyelték. Eletem leg­sötétebb évei voltak ezek. Mégis klját­szottuk őrzőinket. Sikerült magyarorszá­gi elvtársainkkal többször is találkoz­nunk. A második világháború kitörése­kor be kellett vonulnom katonának. A felszabadulás a Szovjetunióban ért. Mint hadifogoly antifasiszta tanfolya­mon vettem részt. Tanultam a tőlem fej­lettebb elvtársaktól, hogy aztán én is taníthassam fogolytársaimat, előkészít­sem őket a hazatérésük után rájuk váró életre, feladatokra. A felszabadulás óta eltelt ivek Azt talán mondanom sem kellene, hogy a felszabadulásról szóló híreket a hadifogságban Is kitörő örömmel fogadtuk. A hadifogságból hazatérve, amint lehetett, bekapcsolódtam a párt új, Immár szocialista hazát építő mun­kájába. Szerény tehetségemmel és tu­dásommal vettem ki részemet az építés munkájából és az azzal együttjárá har­cokbál. Tevékenyen segítettem elő a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdaság, az egy­séges földművesszövetkezetek szervezé­sének és megerősítésének munkáját. A népi közigazgatásban különféle tisztsé­geket töltöttem be. Az utolsó másfél évtizedben a nemzeti bizottság titkára voltam Tőrlncsen (Treni). Ebben a munkakörben talált a ma­gyarországi ellenforradalom. Nekem ju­tott az a feladat, hogy magyarországi elvtársainkat az ellenforradalmárokkal folytatott küzdelmükben oly módon is megsegítsük, hogy őket propaganda anyaggal, röplapokkal és más sajtó­termékkel lássuk el, A Tőrincsre szállí­tott nagymennyiségű anyagot az álta­lunk csempészmunkára beszervezett elv­társak segítségével a falu alatt folydo­gáló Ipolyon át juttattuk el magyar­ország! elvtársainkhoz, Pártunknak a dolgozók szebb jövő­jéért folytatott félévszázados, csalódá­sokban és sikerekben gazdag harca győzelemmel végződött. Hiszem, hogy megújult lenini pártunknak szocialista hazánk felvirágoztatásáért, minden be­csületes dolgozó még szebb életéért most folyó harcát a teljes siker fogja koronázni. Ez a tudat örömmel, meg­elégedéssel tölti el egész valómat.

Next

/
Thumbnails
Contents