A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-05 / 5. (5a.!) szám

Muszempiliák - reggeltől estig Műszempilla, akárcsak paróka, igen sok fajta van, színben, sűrűségben, formában, csak egyben egyezik valamennyi: igen megszépíti viselőjét, ha az egyéniségének legmegfelelőbbet választotta ki. Mint ahogy különböző alkalmakra a paróka is cserélhető, úgy cserélhető a műszempilla is. Mindenesetre tisztában kell lenni a használati eljárással. 1. A műszempilla felragasztása előtt fel kell raknunk a szemárnyékoló festéket szemhéjunkra. 2. Saját szempilláinkat lent és fent kétháromszor húzzuk ki szemtussal és várjuk meg, míg tökéletesen megszárad. 3. Rakjuk fel a ragasztót a műszempilla gerincére. 4. Egyik szemünket félig lecsukjuk és ujjhegyünkkel finoman és pontosan saját szempillánk fölé ragasztjuk a műszempillát. Majd ugyanígy járunk el a másik szemünkkel is. 5. A műszempillát gyufaszálszerű, legömbölyített végű pálcikával megnyomkodjuk a ragasztás mentén, hogy ezzel is odaerősítsük, főleg a két szélén. 6. Aki alsó pillát is ragaszt, ugyanígy jár el, csak ezt a saját alsó pillái alá ragasztja. 7. A belső szemszögletet hagyjuk szabadon, vagy ott nyírjuk rövidebbre a műszempillát, hogy semmiképpen se okozzon kényelmetlen érzést. 8. A nem összefüggő műszempilláknál ugyanez az eljárás, csak felerősítésük több munkát igényel. 9. Ha le akarjuk szedni a műszempillát, ujjhegyünkkel fogjuk meg a végüket a belső szemszögletnél és kifelé haladva húzzuk le. 10. A különálló szempillacsomókat kis csíptetővel távolítjuk el. Gyöngyökkel díszített műszempilla estére Összefüggő és különálló műszempillák Virágdíszek A természet gazdag és gyönyörű, végtelenül gyöngéd és megnyugtató tud lenni, idillikus és kegyetlen. Ebbe a természetbe szerelmes az ember időtlen idók óta. Otthonába is igyekszik betelepíteni, főleg virágok formájában, ami a természetből a szemnek a leghízelgőbb. A felkelő nap országában — Japánban — az embereknek külön érzéke van a virágok iránt. A virágok elrendezése itt a művészetek külön ágává nőtte ki magát és ikebana néven ismeretes. Ennek a virágrendezésnek az elve abban áll, hogy a virágok elhelyezése olyan hatást kelt, mintha a szabad természetben látnánk azokat. Az ikebana célja, hogy elősegítse az emberekben lelki harmóniájuk kialakítását, megszilárdítását. Bár a laikusoknak úgy tűnik, hogy a japán ikebana szabálytalan, de a valóságban tökéletes esztétikai törvények igazgatják, amelyeket a japán történelem évezredes hagyományai finomítottak, érleltek ki. Megközelítőleg ennyi idősek az oltárok előtt, vallási szertartások idején használt virágog elrendezését tárgyaló könyvekben szereplő első illusztrációk. Az ikebana eredetileg csupán vallásos célokat szolgált. Később elterjedt a nemesi udvaroknál, később pedig otthonos lett a legkülönbözőbb néprétegeknél. A legrégibb stílusa a tatebana, amely fordításban „tűre szúrt" virágot jelent. Az újabb időkben ez a művészet új stílussal gazdagodott és ma már számtalan válfaja van. . Valamennyinek azonban közös jellegzetessége a szabad természet másolása. Ennek van alárendelve a virágok kiválasztása, anyagok összeválogatása, formájuk stb. Mivel a természetben több az ág, levél, fű. mint a virág, a japánok ügyelnek hogy ezt a körülményt érvényre juttassák. Az ikebanát allegorikus hármasság jellemzi — az égbolt, az ember és a föld hármassága, az ikebana három szintje szerint, amelyek egyegy harmaddal csökkennek. Ezt a hármas magasságot ugyan elrejtik részben a különböző felhasznált díszítő elemek, amelyeket kiegészítésül használnak, mégis ez a hármasság marad az ikebana alappillére. Mint ahogy a természetben sfem fordulnak elő tiszta élességgel kiformálódott vonalak, a Japánok sem haboznak metszőkést és ollót használni. A virágokat és növényeket vagy magas vázában helyezik el, vagy egész sekély, lapos edényekben. Eszerint beszélhetünk moribanuról. vagy nageiráról. A moribanához sekély edényekre van szükségünk, amelynél nélkülözhetetlen a fémből készült ún. sün, japánul kenzan, amire a virágokat ráerősítjük, ill. felszúrjuk. A nageiránál ä virágok helyzetbe állítása, megerősítése másképp történik. A váza torkába alátámasztó ágakat dugunk, ezek a virágokat a kívánt helyzetben tartják meg. A sekély tálkák kevés helyet igényelnek, ezért használatuk inkább el van terjedve. A nageira igényesebb módja a virágrendezésnek, de hatásosabb. A magas vázákat rendszerint a fal mellé állítják és ezek az egész enteriőr légkörét meghatározzák. Ezeken a módozatokon kívül ismert még a hagyományos sóka, heika, rikka, kakebana (ezt a függő virágedényeknél alkalmazzák), a raorimono (ez a gyümölcsök és zöldfélék rendezése) és most legújabban az ún. szabad stílus, amely európai és amerikai elemekkel párosul. Magában Japánban is több avantgardista stílus született, amelyek elnevezésüket alkotójuktól kapták. Napjainkban ennek a távolkeleti országnak ősrégi művészete szerte a világon meghonosodott és lakásainkba sajátos módon juttatja el a természet egy részét és az év különböző szakait. Grossmann Anna Grossmann Igor felvételei Köt 21