A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-05 / 5. (5a.!) szám

A Madách kiadó terveiről 3anuár első felében sajtóértekezletet tartott a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalat. Dobos László igazgató röviden vázolta a kiadó kétéves működését. Az önállósulás egy sereg problémát hozott felszínre. A kiadó elődei hagyományaira épült, a folytonosság elvének megtartása mellett. Az 1969-es évben létre kellett hozni az adminisztrációt, a gazdasági osztályt. A gazdasági szervezésen túl a kiadó profiljának kérdése is előtérbe került. Milyen irodalmat adjon ki a Madách. Már az 1968-os évtől megfigyelhető volt — s ez különösen 1968-ban csúcsosodott ki —, hogy egyes könyvkiadók programját a rentabilitásra való törekvés, kommersz szempontok szabták meg. Olyan műveket adtak ki, amelyek elsősorban jó üzletet jelentettek. 1968 augusztusa után a könyvkiadók egy része megszakította kapcsolatait a szocialista országok kiadóival. Ez a Madách esetében nem történt meg. A kiadói dolgozók józanságának köszönhető, hogy a behozatali tervet teljes egészében teljesítették. A felettes szervek ezt pozitívan értékelték. Persze ez nem jelenti azt, hogy mentesek voltak bizonyos hibáktól. Az 1970-es év végére a gazdasági kérdések is részben megfelelően rendeződtek. Az 1971-es évben már a kiadói terv végrehajtására lehet összpontosítani az erőket. A Madách eredeti műveket és fordításokat ad ki. Az eredeti műveknél két szempontra szeretnénk kitérni — hangsúlyozta Dobos László —, a hagyományok ápolására s a fiatal feltörekvő tehetségek szóhoz juttatására. A hagyományok ápolásáról, annak szükségességéről különösebben nem kell vitázni. Ez helyes és csináljuk is. Már eddig is megjelent az első köztársaság irodalmából jó néhány könyv. A kiadás hogyanjáról kell vitázni. Mit adjunk ki, milyen sorrendben. Sajnos hiányzik az elmúlt 50 év csehszlovákiai magyar irodalmának összefoglaló története. A haladó hagyományok feltérképezése nemcsak a kiadó ügye, kritikusok, írók, történészek segítségére is szükségünk van a művek kiválasztásánál, elbírálásánál. A másik érzékeny pont az eredeti művek megjelentetésével kapcsolatban a fiatalok jelentkezése. A csehszlovákiai magyar irodalomban érezhető a differenciálódás. Nekünk kell eldönteni, milyen megítélési szempontok szerint bíráljuk el a fiatalok műveit, de ebben a sajtó segítségét is várjuk. A fordítások kérdése is felmerült. A fordított művek kiadása a kiadó örökölt hagyománya. Ezt a hagyományt folytatni kívánjuk úgy, hogy a cseh és a szlovák irodalmi termésből az arra érdemes könyvek kerüljenek a magyar olvasók kezébe. Az utóbbi években a cseh irodalomban az arány eltolódik a nem kimondottan szépirodalom javára. Vagyis az ismeretterjesztő irodalom került előtérbe. Hisszük, hogy ez csak átmeneti eltolódás, megtorpanás. A szlovák irodalomban azonban éppen a szépirodalmi művek dominálnak. A fordításoknál egyre inkább a kortárs irodalmat vesszük figyelembe. Szükség van a kiadó profiljának bővítésére is. Itt a szó nemesebb értelmében olyan ismeretterjesztő irodalomra gondolunk, ami közérdekű. Kapcsolatot keresünk egyes magyar kiadókkal pl. a Mezőgazdasági Könyvkiadóval, a Sport és a Medicina Kiadóval stb. Dobos László ezután még kitért a közös könyvkiadás feladataira és gondjaira és a sajtó képviselőit arra kérte, hogy fokozottabban figyeljék a kiadó tevékenységét és munkáját, mert csak így képzelhető el a színvonal állandó fejlesztése. Kövesdi János, a könyvkiadó szerkesztője az 1970-es év tervteljesítéséről számolt be bőséges adatok kíséretében. Leszögezte, hogy az 1969-es évhez viszonyítva bizonyos előrelépés tapasztalható, míg 69-ben csak 12, addig 1970-ben már 15 eredeti mű (13 próza és két verskötet) látott napvilágot. A művészi színvonal kielégítő, de lehetne jobb is. Több kiemelkedő kötetet vár a szerzőktől a kiadó. A könyvek külalakjában is tapasztalható fejlődés. Színesebbek, ízlésesebbek az új könyvek. Panaszkodott a lapok gyér kritikai visszhangjára, különösen az eredeti művek esetében. Javasolta, hogy a megjelenés előtt álló könyvekből jó volna részleteket lehozni a lapokban, hogy az olvasók figyelmét felkeltsék. Megjegyezte, hogy az 1972-es kiadói terv összeállításánál a legnagyobb gondot a széppróza, az eredeti regények hiánya okozza. Mayer Judit szerkesztő a fordításokról tájékoztatott. 19 0-ben 18 könyv jelent meg, egy kivételével valamennyi közös kiadásban, kétszázharminc ív terjedelemben. A fordítások színvonala kielégítő. Hubík István főszerkesztő az 1971-es kiadói tervet ismertette, összesen 40 mű jelenik meg — ez az előző évekhez képest mintegy 20—25 százalékos fejlődést mutat. A művek megoszlása: 21 magyar (19 hazai magyar író és két magyarországi író), 13 cseh, négy szlovák és két világirodalmi mű. Cselényi László sajtó- és propagandafelelős a kiadó és a sajtó viszonyát elemezte. Megállapította, hogy ez a viszony nem kielégítő. Az együttműködés általában csak a könyvek ismertetésére szorítkozik. Meg kell találni a módját annak, hogy az évente megjelenő hazai könyveknek méltó kritikusa is akadjon. A szerkesztők riportot írhatnának egyes írókról, könyvtárakról, olvasókról stb. Szívesen látna a kiadó egyéni ötleteket, kezdeményezést a szerkesztőségek részéről. A könyvek művészi kivitelével, a fordítások színvonalával is foglalkozni kell. Ne csak a fülszövegeket közöljék a lapok, kicsit többet törődjenek a hazai magyar könyvkiadással. Ismertetni kell az MKBK és a VBK sorozatok jövő évi tervét is. A vitában számos ötlet, javaslat hangzott el. A könyvek propagálásával kapcsolatban minden jelenlevő szerkesztő kifejtette álláspontját. Hasznos volt ez a sajtóértekezlet, s a kiadó vezetői a lapok szerkesztőivel abban állapodtak meg, hogy negyed, de legkésőbb fél év múlva újra összejönnek és megbeszélik a további teendőket. Egyszóval rendszeresítik a sajtótalálkozókat. (-vald-) NIKOLA FURNADZSIEV III Lakodalom i Holnap megesküszöm, földem, holnap van a lakodalmam. Várom, a nap mikor jön fel mélyvörös, tiszta aranyban. Az égen a vad, sötét dobok hangja pereg, égnek a síkok, s fönn a magasban a csorda: mint tehenek az éjben, vérben fürdött tehenek, jönnek a bösz felhők, s a tér lesüllyed a porba. Vörös, vad kakasok kiabálnak, a sötét utca most csupa lob, rajt mint mázsás ködű árnyak, útra hevert bivalyok. Mélyen zengenek a síkok, zúgás kel a hegy szorosán, Szablyámon villog a penge, mennydörgő ünnep közelít vinarűzte magasban; hívnak messze napok, fönn az azúr ég — vőlegény vagyok, nézz meg, anyám, víg szél csap már a szemembe, előttem a tűz, előttem egész lokodalom. vermekből a viz kizubog. Nyújtom két karom, tarka kulaccsal várlak, úttalanok, testvérek, mind aki sebzett, a lakodalmamra jertek el mind vasárnap, kínjával a földnek, fájdalmával sziveteknek. Holnap megesküszöm, földem, holnap van a lakodalmam. Várom, a nap mikor jön fel mélyvörös, tiszta aranyban. Mint tehenek az éjben, vérben fürdött tehenek, fönn felhők járnak, virrasztva a messzi határon, földek, ti súlyos dobok, rajta csak, dörögjetek, mély sorsom, lakodalmam és könnyű halálom I II Mélyen gyúl ki az éji kút bús ragyogása, mélytüzű csillagok tükröző fénye suhan, mélyen az izzó földben öröm remeg át ma, ver szilaj őseim porladó csontjaiban. Berkek — s réteken és kövek árnyain, út fölött szélesen ég a fehér hold, erdők ifjú, vöröslő és rügyes ága ring, hajnalok mélye, titokteli fényfolt. Mentem az úton, hogy hivjalak, mentem elétek, elhalt, távoli drága apákl Merre is vagytok, ól Nyílnak az ünnepi rétek, nyílik aranyban a föld, kialudta az éjszakát I És hiszem, és hiszem, hogy ma megáldotok engem. Csak fiatal szivem várja a reggel üdén: itt a mezők, erdők daloló ragyogása szüntelen, drága, mély hajnalok, gyúlnak elém. IV Víg furulyák szólnak, dobok széles háta pereg, mélyen felnyög a föld, ver a napfény, vékony fák sora int, útrakel mind a sereg, indul a násznép, jön fiatal s öreg egyként. Fölgyújtja suhintva a rőt nap a földet, kiáltoz az út, rajt szállnak a fák: — LakodalomraI — S felhömpölyögnek, zúgnak majd a folyók sötét medrükön át. Markában kakassal lépdel a násznagy, boltiveken zúdul a nap tüze szét, szél fúj az úton, kigyúlnak a házak, és örömében kiáltoz a nép. Násznépem, haji Duda, sip, dobok öble: Lakodalomra — Halálról — vasárnapi Lángol az égbolt, hull vére a földre, dús mezőn féktelen tűzpatak árad. VIDOR MIKLÓS fordítása I. Grossmann felvétele K^t 15