A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-13 / 50. szám

Aphrodité szig Kyrenia festői kikötője a keresz­tesek idejéből való erőddel A FÖLDKÖZI-TENGER keleti me­dencéjében, a török partok közelé­ben fekszik Ciprus, ez a természeti szépségekben bővelkedő sziget, mely annyi vonatkozást őrzött meg az antik mitológiával, a keresztes hadjáratokkal és Shakespeare Ot­­heliájávoi, s legújabban oly szomo­rú hírnévre tett szert az itt élő gö­rögök és törökök torzsalkodásai ré­vén. A monda szerint itt született, Pap­­hosz közelében emelkedett ki a ten­ger habjaiból Aphrodité, Zeusz és Dióné lánya, a szerelem és a szép­ség istennője. SHAKESPEARE ÉS A NATO Fiatal ciprusiak nemzeti táncukat gyakorolják Keményen gyakorlatoznak a Cipruson állomásozó tőrök csapategységek Amikor William Shakespeare an­gol drámaíró Othello című darabjá­nak színhelyéül a ciprusi Famagusta kikötőjében emelkedő várat válasz­totta, aligha sejthette, hogy honfi­társainak leszármazottai néhány év­századdal később miként írják be nevüket a város és az egész sziget történetébe. Famagusta a 13. századig kis ha­lászfalu volt Ciprus keleti partján. Amikor azonban 1291-ben a,keresz­tesek által a szentföldön létesített utolsó erősség, Akkon is elesett, a török szultán fennhatósága alá ke­rült területekről rengeteg kereskedő költözött Famagustába. A kis falu csakhamar várossá fejlődött és idő­vel az egyik leggazdagabb földközi­­tengeri kikötő lett. A jó állapotban megmaradt várfalak, a mintegy 365 részben romos templom, a gótikus Szent Miklós székesegyház és a pat­rícius családok palotái mind-mind a város egykori gazdagságáról ta­núskodnak. Lusignan Guidó gróf je­­ruzsálemi király országának elveszté­se után 1292-ben Oroszlánszívű Ri­­chárd királytól Ciprus szigetét kap­ta hűbérül s ide tette át székhelyét. Utódait itt, Famagustában koronáz­ták királlyá. II. Jakab, a Lusignan­családból származó utolsó ciprusi király 1489-ben átengedte a szige­tet a velenceieknek, majd 1571-ben a törökök vették birtokukba. A várat, ahol Shakespeare drá­mája, az Othello játszódik, a velen­ceiek építették, s az akkori kor fej­lett építőművészetéről tanúskodik. Sajnos, a fal, mely a vártornyot öve­zi, ahol Shakespeare szerint a fél­tékeny már Desdemonát megfojtotta, ma határ, melyet a ciprusi lakosság egy része nem léphet át. A szigetet lakó görögöknek tilos ide a belé­pés, mert a történelmi városközpont a törökök által lakott területen van... Varosha, a város görögök Jakta ■ modern része, a Roosevelt és a De­mokratlas Streeten álló korszerű szállodáival vagy pompásan kiépí­tett tengerpartjával felveszi a ver­senyt a francia Riviera vagy az ame­rikai Florida bármely tengeri nya­ralótelepével. és Famagustának ebben a részé­ben Shakespeare nyelvét hallani a leggyakrabban, mert csak gazdag angolok és főképp amerikaiak tud­ják megfizetni a magánstranddal rendelkező szállókban a fényűzően berendezet szobák árát, a borsos vendéglői árakat, nem is beszélve a pompásabbnál pompásabb üzle­tek luxus árucikkeiről. Igen, elsősor­ban angol szót hallani itt, nemcsak a turisták szájából, de azoknak a katonáknak a szájából is, akik a Fa­magusta és Larnaca között kiépített NATO katonai támaszpontról járnak be a városba. S így a Shakespeare-tragédiában szereplő középkori erőd közelében ma ott a NATO egyik legnagyobb földközi-tengeri légi és tengerészeti támaszpontja ... Ciprus stratégiai fontossága volt nyilván az oka, hogy emberemléke­zet óta annyian jelentek meg hóai­­tókként* a legkorábban görög és föníciai telepesek lakta szigeten: az asszír, egyiptomi, perzsa, makedón, ismét egyiptomi, római és bizánci uralom után Oroszlánszívű Richárd keresztesei hódították meg, majd 1489-ben Velence, 1571-ben Török­ország, 1878-ban pedig Anglia vette birtokába. Nemrég is az ugródeszka szerepét töltötte be Ciprus: 1956-ban az Egyiptom elleni angol-francia­­izraeii agresszió idején. A nikosia— famagustai műúttól nem messze fek­vő Tymbon repülőtérről startoltak 1956 októberének azon a bizonyos hajnalán a hírhedt Massou tábor­nok ejtőernyőseit szállító repülőgér pék, hogy néhány perccel később Port Sóidban szánjanak le. S éppen a Dhekelia támaszpont volt az, ahonnan az angol ejtőernyősök Egyiptom ellen Indultak. Nem sokkal az előtt, hogy Ciprus elnyerte függetlenségét, az angolok a volt brit koronagyarmatnak egy 250 négyzetkilométernyi részét brit felségterületnek nyilvánították. S a NATO-val közösen még ma is a ke­zükben tartják Dhekelia támaszpon­tot Larnaca és Akrotini támaszpon­tot Limassol kikötő közelében. Nagy- Britannia 25 000 főt kitevő légi, szá-, - razföldi és tengerészed egységeket tart Itt, természetesen a tisztek, al­tisztek hozzátartozóival együtt. Eze­ket az egységeket szükség esetén be lehet vetni a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ciprusról ellenőriz­ni lehet a Földközi-tenger keleti me­dencéjét s a közel-keleti térséget, egészen a Szovjetunió délnyugati határáig. Emlékszem arra a szép langyos estére, amikor egy társasággal a limassoli Pavemar Hotel teraszán ül­tem s a vacsorára fogyasztott ízle­tes „mezét” édes, nehéz ciprusi bor­iit

Next

/
Thumbnails
Contents